KÁOSZ III. rész

A zsidóság a II. Világháború előtt, alatt és után

A világháború előtt a háborúval érintett európai országokban (Nagy Britanniát kivéve) 9,8 millió zsidó élt, közülük 5,6 millió halála hozható összefüggésbe a háborúval, a holokauszttal.

A zsidó lakosság eredeti létszáma, az „elpusztultak” száma és aránya

A táblázat adatainak jobb értelmezése érdekében meg kell jegyezni, hogy egy dolog az országokból kihurcolt zsidók száma, s más az aránya. Azaz hazánk az elhurcolt zsidók számában ugyan a harmadik a sorban, de az arányokat tekintve nem tér el jelentősen az európai átlagtól.

Ami egy ilyen táblázatból nem derül ki, hogy Románia „önként- és dalolva” vitt Németországba 287 ezer zsidót, de közben szintén önszorgalomból 40 ezret saját maga végzett ki egy hét alatt, kisgyermeket is a falhoz csapva (Matiatias Carp: Holokauszt Romániában). Emellett a cigányságot is tízezer számra likvidálták így-, vagy úgy.

Szinte érthetetlen, hogy a zsidó szempontból (is) halálgyárnak titulált náci Németország a területén élő zsidóknak „csak” a 25 %-át irtotta ki, s úgy tűnhet, hogy ezzel Európa szinten a kiemelkedően kímélte meg a zsidóit.

A magyar adatokhoz hozzátartozik, hogy a Horthy éra alatt (a német magyarországi katonai megszállásig, 1944. március 19.-ig) semmi bántódásuk nem volt (sőt hazánkba menekültek ezerszámra a zsidók más veszélyeztetett országokból). A megszállás után hazánk nem csatlós, hanem ellenséges országnak számított.

A zsidóság viszonyulását a Horthy kormányhoz az alábbiak fémjelzik:

“A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, ünnepi beszédében emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát… Az istentisztelet a Hiszekeggyel kezdődött és a Himnusz eléneklésével ért véget.”

Az eseményt követő ünnepségen felolvasásra került a magyarországi és Erdély-honi zsidóság 1848. március 17-i kiáltványa is:

„Magyarok vagyunk és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallás-felekezet, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és ránk is árasztott kegyelemért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk.”

A koncentrációs táborokról

Úgynevezett (koncentrációs) munkatábor már Hitler hatalomra jutása előtt is volt (Dachau 1933. március, Buchenwald 1937. július), aminek semmi köze nem volt még a zsidósághoz.

A III. Birodalomhoz köthetően – több ország területén – 49 koncentrációs munkatábor működött, az alábbi céllal (néven):

• megsemmisítő tábor 10 darab,
• koncentrációs munkatábor 17 darab,
• ifjúsági tábor (női, férfi, vegyes),
• családi munkatábor,
• (át)nevelő tábor,
• börtöntábor,
• tranzittábor,
• gyűjtőpont (tábor, pl, Kistarcsa összesen: 2000 fővel).

A 49 táborból 7 volt olyan, ahol nem volt sohasem rab, értelemszerűen halott sem. Hat olyan tábor volt, ahol összesen 148 ezer fogoly volt, de egyetlen halott sem volt.

A megsemmisítő táborok mindegyikében voltak túlélők, példa erre Bergen-Belsen, ahol 70 ezer(!) halott volt, de ebből 35 ezer tífuszban halt meg, közvetlenül a felszabadítása előtt. A tábor felszabadításakor 53 ezer(!) túlélőt menekítettek ki.

Megállapíthatjuk, hogy az un. megsemmisítő táborok is munkatáborok is voltak egyben, különböző százalékban voltak túlélők, tehát céljuk nem elsősorban a megsemmisítés volt (erre a célra elvileg egy tábor is elég lett volna).

Meg kell jegyezni, hogy a koncentrációs munkatáborokba bevezették az un. „kápó” rendszert, ami abban nyilvánult meg, hogy a zsidók közül kinevezett „munkavezetők” olcsóbbá tették a tábor fenntartását (ellenőrzését), s a kápók túlkapásai nem a németek lelkiismeretét terhelték.

A koncentrációs táborok között volt „átjárás”, példa erre a magyar származású (?) Nobel- békedíjas (1986) Elie Wiesel (Máramarossziget 1928. szeptember 30.), aki három tábort is váltott az édesapjával együtt, aki vérhasban halt meg. Wiesel további élete során 14 kitüntetést, és díszdoktori címet kapott a Romániai Csillagrendet is beleértve(!). A holokauszt kifejezés tőle származik.

A visszaemlékezéseiben Elie Wiesel, ugyanúgy, mint Anna Frank a naplójában (az apjáról írt részben), valamint Simon Wiesenthal (az öngyilkossága utáni) történésekben leírják, hogy a koncentrációs táborokban gyógykezelésben részesültek (az életüket mentve meg). Nobel-díjas Kertész Imrénk is állította, gyógyították a beteg embereket a koncentrációs táborokban. A holokauszt túlélő, revizionista Paul Rassinier a gázkamrákról szóló vádakat „a teljesen valóságos alapok nélküli háborús propaganda klasszikus példájának” nevezte. Ugyanígy tagadta a gázkamrák létét a katolikus klérus egy része is.

Holokauszt statisztikák

A koncentrációs táborokban főként (különböző származású) zsidókat (5 millió körül), politikai foglyokat (nem találtam adatot), fogyatékosokat (több százezer?) cigányokat (400 ezer) és melegeket (12 ezer) gyűjtöttek össze, tartottak.

A megsemmisítettek (likvidáltak) száma:

• a megsemmisítő táborokban (10 db) 4 674 ezer fő,
• a kényszermunkatáborokban (17 db) 709 ezer fő.

Összesen 27 tábor és 5 383 ezer halott (ezekben a számokban már a fogyatékosok és a politikai foglyok is szerepelnek).

A számadatok összevetésénél kiderül, hogy a politikai foglyok-, és a több százezerre tartott fogyatékosok nélküli emberáldozatok száma legkevesebb 5 412 ezer fő lehetett, viszont a koncentrációs táborok (49 tábor) összesített adatai szerint ez a szám 5 383 ezer fő volt. Tehát itt csaknem egymillió fő körüli deficittel találkozhatunk.

A koncentrációs táborok input statisztikái szinte létszámra viszonylag pontosan nyomon követhető. A háború végét megélő, túlélők száma egyértelműen sehol nem található meg, holott a táborokból kiszabadultak megszámlálása nem tűnt volna nehéz feladatnak. Egyes források szerint a túlélők száma 2 493 ezer főre tehető, azaz a nehéz háború végi körülmények ellenére is nagy számban akadtak túlélők. (Nyilvántartások szerint a táborokban élők napi fejadagja magasabb volt, mint például a drezdai lakosság esetében.) Tény az, hogy 1999-ben még mindig akadt 135 ezer túlélő (54 évvel a háború vége után), akik kártérítési igénnyel léptek fel.

De nézzük meg egy másik állítást is!

Richard E. Harwood (Verrall) „A hatmillió zsidó mítosz nyomában” című könyvében az alábbiakat állítja:

A második világháború során semmiképpen nem irthattak ki a németek hatmillió zsidót. Egyszerűen azét nem, mert Európában nem volt összesen hatmillió zsidó. Ha valóban hatmillió embert végeztek volna ki a zsidósága miatt, akkor a második világháború után gyakorlatilag írmagja nem maradt volna a zsidó népnek Európában. Némi statisztikákra hivatkozó matematika után arra a következtetésre jut, hogy a második világháború alatt Európában, kalkulálva a statisztikák szerinti kivándorlással, mindösszesen 3,5 millió zsidó élhetett, és maximum másfél  millió zsidó halt meg a háború során. Ebből a másfél millióból a koncentrációs táborokban meghalt zsidók számát 300.000–500.000 főre teszi.

Többek között abból a logikából indul ki, hogy nem találtak parancsot a Harmadik Birodalom iratai között, amely a zsidók kiirtására vonatkozna. (A „végső megoldás” alatt nem a zsidók megsemmisítését, hanem a táborokba történő szállítását és dolgoztatását kell érteni.) Másfelől a koncentrációs táborok munkatáborok voltak, értelmetlen lett volna a hadiiparnak dolgozó olcsó munkaerő drága elpusztítása. Emellett hivatkozik arra, hogy a németek Madagaszkáron kívánták Izraelt létrehozni, de az angolok és franciák ezt a tervet „megfúrták”, mondván, hogy a helybeli lakosság kárára lenne a zsidók Madagaszkárra való költöztetése (még a háború előtt).

Próbáljuk e kérdés tisztázására segítségünkre hívni a győztes hatalmakat!

Az USA légiereje az állítólagos mészárlás csúcspontján rendszeresen (emberi felismerésre alkalmas) felvételeket készített, ahol semmi „rendellenesség”, vagy gödrök ásása, krematóriumok füstje nem látszott.

Az angol hírszerzés az Enigma megfejtése után 1942-től minden nap megfejtette a Dachauban, Buchenwaldban, Auschwitzban és másutt leadott rejtjelezett üzeneteket, a napi létszámjelentésekkel együtt, amelyből szintén nem világlott ki esetleges (tömeg)mészárlás ténye.

A holokauszt és a világ viszonya

Tény a németországi bombázásokról:

„A bombázások egy éve sújtják a III. Birodalmat. A légitámadások 1943-ban, a casablancai konferencia után fokozódnak. A Németország elleni légitámadások fontossági sorrendjét a szövetségesek casablancai konferenciáján határozták meg 1943 januárjában. Ez a következő volt: tengeralattjáró-támaszpontok; a német repülőgépipar; a fontosabb közlekedési csomó- pontok; olajfinomítók és üzemanyaggyárak; és a hadianyagot előállító üzemek.”

„1943-ban a szövetségesek a legtöbb bombát a közlekedési vonalakra dobták (Frankfurtban, Salzburgban, Mannheimban, Würzburgban, Münchenben a hidak, vasútvonalak és utak 80%-át semmisítették meg). Második helyen a városok voltak (25%), majd a katonai objektumok (20%), az üzemanyagipar (12%), a repülőgépipar (9%) létesítményei következtek. A fennmaradt 4% az ipar egyéb területeit érintette.”

Megállapítás:

A koncentrációs táborokban elsősorban zsidó származású emberek voltak, ráadásul nem a tehetős zsidók, hanem a szegényebbek (vagy éppen szegények), a dolgos hétköznapi zsidók, akik beilleszkedve a társadalmakba (nemzetállamokba), azok javára voltak. Nagy részük elsősorban azt a nemzetiséget vallotta magáénak, amely országban élt, s másodlagosan tartották magukat zsidónak. A zsidó nagytőke tagjai közül egy sem volt koncentrációs táborban.

Ők alapították meg a Zsidó Világkongresszust Genfben, Svájcban 1936. augusztusában a nácizmus terjedésére és az európai antiszemitizmus erősödő hullámára reagálva. A háború alatt mindvégig azért lobbizott a WJC a szövetséges kormányoknál, hogy vízumhoz jussanak a zsidó menekültek Európából és biztosítsák a zsidó kisebbségek jogait a szövetséges erők által felszabadított területeken.

Mindezek ellenére a Bermudai Menekültügyi Konferencián 1943-ban mind az Egyesült Államok, mint Nagy-Britannia visszautasította a bevándorlási szabályok enyhítését, beleértve a Brit Kötelező Palesztinát. A döntésre reagálva a WJC a következőket reagálta: “Az igazság az, hogy ami az európai zsidók Egyesült Nemzetek általi megsegítésének útjában áll valójában az nem az, hogy egy ilyen program veszélyes lenne, hanem hogy egyszerűen hiányzik az akarat bármilyen kockázatot vállalni értük.”

 1941 végén és 1942 elején nyugati diplomaták és újságírók szórványos információkhoz jutottak sok ezer zsidót érintő náci tömegmészárlásokról a németek által elfoglalt Lengyelország és Oroszország területén. Igaz a híreket nehéz volt megerősíteni.

1944. augusztus 9-én a WJC mentő egy üzenetet továbbított az Egyesült Államok Külügyminisztériuma felé sürgetve a gázkamrák elpusztítását és az Auschwitz-ban és az felé vezető vasútvonalak lebombázását, de kérésüket az alábbiakkal utasították el:

”Vizsgálódásaink nyomán egyértelművé vált, hogy egy ilyen művelet csakis jelentős légi támogatás átcsoportosítása révén lenne kivitelezhető, melyre azonban alapvető szükség van jelenleg döntő jelentőségű hadműveleteink sikeréhez máshol. Emellett mindenképpen kétséges lenne a hatásossága s ezért nem tudja kellően indokolttá tenni forrásaink felhasználását."

Tehát a zsidók körülbelül fele (a Zsidó Világkongresszus szerint 16 milliónak a fele), nem a németek által elérhető területeken élt a második világháború előtt. Az európai kötődésű zsidó nagytőke kivonult a német érdekszférából, potens képviselői már az USA’-ban éltek és működtek. Ők nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani a folyamatban lévő holokauszt tényét, valamint a szövetségesek nem tartották kulcsfontosságúnak a támadó potenciáljuk átcsoportosítását a koncentrációs táborok felé vezető vasutak bombázására. (Felvetődhet a kérdés, hogy a koncentrációs táborokban veszélyeztetett zsidóság sorsának védelme miért nem képezte elsődlegesség tárgyát.)

A Zsidó Világkongresszus működésének hatékonytalanságára, vagy az állítások bizonyíthatatlanságára utal a szövetségesek „érzéketlensége” a holokauszt témája iránt. Kérdéses, hogy a koncentrációs táborokban valójában mi és hogyan történt, mert egy zsidóirtás esetén, a nyugaton élő zsidóság saját fajtestvéreik százezreit, millióit hagyta meggyilkolni, az 1942 óta történő folyamatos Németország elleni bombázások célpontja ugyanis soha nem volt valamelyik koncentrációs táborba vezető vasút. S mivel sem Churcill, sem Roosevelt, sem de Gaulle emlékirataiban nem tett említést a koncentrációs táborokban folyó emberirtásokról, azok súlyának megfelelően, jogos a feltételezés, hogy a zsidó nagytőke képviselői nem „menedzselték” helyén a fajtársaik kiirtásának kérdését.

Mindenesetre a Zsidó Világtanács a háború befejeződése után, egy önálló állam megalapításának ügyében, és a kártalanítások kérdésében lett igazán hatékony.

A világháborút követően Palesztina területén rendszeressé váltak a zsidók és az arabok egymás, és a britek ellen elkövetett erőszakos cselekményei.

Az utolsó brit katona távozásával egy időben, 1948. május 14-én, 17 órakor a tel-avivi múzeum nagytermében a Zsidó Ügynökség nevében D. Ben Gurion hivatalosan bejelentette, hogy Palesztina zsidó ellenőrzés alatt álló területein létrejött Izrael.

A létrejövő Izrael Államot de jure Moszkva szinte azonnal elismerte. Az Egyesült Királyság a térségben Transzjordániát támogatta és 1949. január 29-én ismerte el Izraelt. Az USA részéről Truman elnök 1948. május 14-én de facto elismeréséről biztosította az új államot, a de jure elismerésre azonban csak az első izraeli választásokat követően, 1949. január 31-én került sor.

1952. szeptember 10-én a WJC és a Követelések Konferenciája a nácik áldozatainak közvetlen kártérítését és a náci üldözés károsultjainak kárpótlási igényeit rendező törvények elfogadását rögzítette. Ennek értelmében a Nyugat-Német kormány 450 millió márkát különített el a nácik által üldözött zsidók segítésére, rehabilitációjára, kártalanítására és visszatelepítésére. Hasonló megállapodásokat írtak alá Izrael állammal is.

A Követelések Konferenciája szerint több mint 287 ezer zsidó holokauszt túlélő részesült élethosszig kompenzációs nyugdíjban a Német Szövetségi kártalanítási törvény alapján. Németország a zsidó követelések kielégítésére összesen 60 milliárd amerikai dollárt költött. Ez, a jelenlegi árfolyam szerint 21 billiárd forintnak megfelelő összeg bár nagynak tűnik, de ha elfogadjuk a 6 milliós zsidó áldozatok számát, fejenként csupán 3,5 millió forintot jelentene (nem mintha lenne akkora összeg, ami egy emberéletért kompenzálna). Ezért nem csoda, hogy még napjainkban is különféle ürügyeken, különféle országoktól, vállalatoktól újabb és újabb kártalanításokat kívánnak behajtani (Svájc un. „alvó számlái”, MÁV stb.)

Emellett folyamatos zaklatásoknak vannak kitéve olyan vezetők, akik a rivaldafényben vannak, világszintű visszhangot kelt személyük holokauszttal történő összemosása. Ilyen volt Kurt Waldheim esete is, aminek cáfolatául említhetjük az alábbiakat.

A zsidó származású volt osztrák kancellár Bruno Kreisky a Zsidó Világkongresszus lépéseit „rendkívüli aljasságnak” nevezte, hozzátéve, hogy a választások során az osztrákok „nem fogják megengedni a külföldi zsidóknak, hogy megmondják nekik, ki legyen az elnökük.” A vádat a kivizsgálására felállított bizottság megalapozatlan hazugságnak nevezte.

Napjainkban:

Mihail Gorbacsov feloldotta a moszkvai levéltárban titkon őrzött dokumentumok vizsgálatának tilalmát, miszerint Auschwitzban precízen nyilvántartottak minden fogva őrzöttet, lejegyezve minden halál okát a kivégzésektől (akasztás, vagy agyonlövés) a betegségekig, szívrohamig és egyéb okokig. A legtöbb halálesetet betegség okozta. Auschwitzban 74 ezer halálesetet tartottak nyilván, melyek közül 30 ezer volt zsidó, a többi orosz, lengyel, vagy egyéb nemzetiségű volt. A levéltárból kikerült adatokról semmi nem deríthető ki az interneten. Miért?

Ferenc pápa 2020. március elején megnyitotta a kutatók előtt a XII. Piusz pápasága alatt kelt dokumentumok (1999-ben kutathatóságát letiltott) archívumát, minek következtében újra fellángoltak a viták a Szentszék és az egyházfő II. világháborúban játszott szerepéről, a holokauszt idején tanúsított viselkedésükről.

(XII. Piusz, aki 1939 és 1958 között ült Szent Péter trónján.)

A kép teljességéhez tartozik, hogy a háború után állítólag sokan magánlevélben, mások nyilvánosan hálájukat fejezték ki a pápának a zsidók mentéséért. Így tett többek között Golda Meir, Albert Einstein (aki nem vállalta a számára felajánlott államfő tisztjét Izraelben), Pinchas Lapide történész, Israel Zolli római főrabbi, aki át is tért a keresztény hitre, s a keresztségben az Eugenio nevet választotta a pápa iránti tiszteletből.

A világ zsidósága számokban („jelenleg”)

A World Jewish Congress Report 1998. november-decemberi száma részletesen foglalkozik a világ zsidó népességének helyzetével, és a várható folyamatokkal. A szervezet intézete által készített anyag megállapítja, hogy napjainkban Izraelen kívül mintegy 8,6 millió zsidó él, de ha az asszimiláció a jelenlegi ütemben folytatódik, ez a szám az elkövetkező harminc évben felére csökkenhet.

Nézzük meg, hogy egy belátható időn belül (1998-ban és 2015-ben) hogyan alakult a zsidóság létszáma néhány országban!

A két felmérés között 17 év telt el.

Igaz, hogy a felméréseket nem ugyanaz a cég készítette el, de ez nem mentség a jelentős létszám különbségekre. Kizártnak tartható, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora változások állhattak be egyes országok létszámaiban, gondolok itt elsősorban Németországra, ahol a zsidóság 77 %-al emelkedett (pont ebben az országban?), Ukrajnára, ahol 80 %-al csökkent az arányuk, Romániára – ahol a zsidóságot kivéreztette (eladta) Causescu, s ezek után (békeidőben) további kétharmaddal csökkent a létszámuk.

Legszembetűnőbb éppen hazánk, ahol 60 %-al csökkenést mutattak ki (!!!).

A magyarországi adatok elemzése abból indult ki, hogy 1945-ben a túlélő zsidóság minimális létszáma 143 624 fő, a maximális létszáma 260 000 fő lehetett. Az ebből kiinduló számítások azt az eredményt hozták, hogy 2000-ben minimum 64 000, maximum 118 686 anyai ágon zsidó származású személy élt az országban. (Érdekesek a 1945-ös legkisebb és a 2000-es év legnagyobb „becsült” létszámadatai).

A Jewish People Policy Institute nevű kutatóintézet kimutatása szerint a második világháború óta folyamatos gyarapodik a zsidók létszáma. A Holokauszt előtti 16,6 milliós zsidóságból 11 millió fő élte túl a szörnyűségeket, 2015-re azonban jelentős növekedést lehet megfigyelni, létszámuk elérte a második világháború előtti 17 millió körüli létszámot.

70 évvel a Holokauszt után, már majdnem annyi zsidó él a Földön, mint a második világháború előtt. Vagy mégsem? Hiszen a World Yewish Congress Report éppen az ellenkezőjét prognosztizálta 1998.-ban.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy amennyiben a közelmúlt békeéveiben is ilyen ellentmondó adatok jelennek meg a zsidóság létszámairól, hogyan hihetünk egy – elsősorban szovjet-bolsevik bemondáson alapuló – adatnak, vagy egy könyv szerzőjének. (Ne felejtsük el a Katin-i vérengzésekről szóló – sajnos nem példa nélküli – bolsevik hazugságot.)

A zsidóság magyar adataihoz hozzátartozik még a 2019.08.13-án megjelent, a MyHeritage nevű, genetikai alapú családfakutatással foglalkozó szervezet felmérése, szerint az egymillió nyolcszázezer ember DNS-ét feldolgozó tanulmány alapján száz ország közül Izrael után Magyarországon a legmagasabb a zsidó leszármazottak százalékos aránya. - jelentette a Jediót Ahronót című izraeli újság honlapja. A DNS-tesztet beküldő 4981 magyarországi lakos 7,6 százalékánál találták legalább 25 százalékos askenázi zsidó származást - ami azt jelenti, hogy beküldőnek legalább egy askenázi, - vagyis európai zsidó – nagyszülője volt. De utalhatnánk itt gróf. Zichy Péter Pálra, aki állította, nincs hazánkban olyan főúri család, ahol ne lenne zsidó beütés.

A zsidók harmadik magyar vonatkozása

Rákosi (Rosentahl) Mátyás, a Galilei Kör volt titkára, a Tanácsköztársaság népbiztosa 1945 november 5.-én – „távirányítással” – alapította meg a Magyar Kommunista Pártot (Gerő (Singer) Ernővel, Nagy Imrével és Révai (Lederer) Józseffel) egyben kinevezve őket Központi Vezetőségnek. Rákosi Szovjetunióból történő hazajöveteléig Gerő látta el a párt irányítását. Mint az a nevekből is látható a holokauszt ellenére voltak pártalakításra hajlandó, tevékeny zsidók Magyarországon. Illetve Rákosi 1930- és 1940 között a szegedi Csillag börtönben (nyitott börtönajtók mögött) „ült”, felségsértésért, lázadásért, 27 rendbeli tettestársként-, 17 rendbeli felbujtóként elkövetett gyilkosságért, valamint pénzhamisításért. 1940-ben fogolycsere révén került Szovjetunióba, ahonnan 1945 tavaszán jött vissza pártfőtitkárnak.

Az 1947-ben megtartott un. „kékcédulás” népszavazáson (a párt aktivistái 10-20 helyen adták le a szavazatukat), megnyerte, majd a szociáldemokrata pártot magukba olvasztva megalakította a Magyar Dolgozók Pártját, amelynek főtitkára lett, majd „leszalámizta” az ellenzéket, s minden pártkezdeményt betiltott.

Jobbkezét Rajk (Reich) Lászlót, valamint Szőnyi (Hoffmann) Tibort, és Szalai Andrást koncepciós perben elítéltette, kivégeztette.

Munkatársai között volt Hidas (Háder) István pb. titkár, Dézsi (Damweber) Gyula az ÁVH elnöke, Farkas (Lőwy Hermann) Mihály honvédelmi miniszter.

Munkamódszere volt még a gyermekrablás (Nagy Imre fiát raboltatta el, hogy Nagy mondjon le a politikáról), 100-200 embert végeztetett ki, 40 ezer embert tartott rendőrségi őrizet alatt, 300 ezer embert telepített ki, egymillió ember ellen folyt ügyészségi eljárás.

1953-ban (Sztálin halála után) Berija (a Szovjetunió belügyminisztere) akaratából helyette egy nem zsidó Nagy Imre lett az elnök, egészen Berija meggyilkolásáig. Rákosi 1956 július 18.-án volt kénytelen végleg lemondani (az SzKP XX. kongresszusának döntése alapján). Ekkor Szovjetunióba emigrált, onnan csak mint a hamvai került haza.

A rákosi éra után Kádár (Czermanik) János lett az MSzMP elnöke, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Előtte azonban riválisait, Nagy Imrét, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és a zsidó származású Gyimes Miklóst koncepciós per során elítéltette, kivégeztette.

Hja kérem, a politikusok élete sem volt életbiztosítás.

A rendszerváltás óta konszolidálódott a politikusok élete. Már nincs szükség egymás eltakarítására, megváltoztak a módszerek. Medgyessy már önként adta át a miniszterelnökséget 2004-ben Gyurcsánynak, ő pedig 2009-ben lemondott.

A politikusok származását sem illik hánytorgatni, sőt Gyurcsány Ferencről kevesen tudják, hogy birtokosa a Katolikus Izabella-rend nagykeresztjének (legalább erről van papírja).

A magyarság és zsidóság viszonya

Amint az a fentiekből kitűnik, hogy a Magyarországon élő zsidóknak a többségi – befogadó – nemzethez való viszonyulása az első írásos emlékek szerint is folyamatosan kívánni valót hagyott maga után. A középkori, török megszállás alatti időszak számunkra kedvezőtlen zsidó hatásairól megfelelő bizonyíthatóság hiányában nem teszek említést.

Példátlan azonban, ami hazánkban a Nagy háború után történt, utalok itt az őszirózsás forradalomra, és az azt követő Tanácsköztársaságra. A zsidóknak a fentebb ismertetett tevékenysége többszörösen is kárt okozott hazánknak, miszerint:

1. A forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt hazánk gyakorlatilag zsidók által vezetett országgá vált, az önkényuralmukkal járó valamennyi károkozást elszenvedve.
2. Ezen időszak alatt hazánkat, cseh-, román és szerb csapatok szállták meg, elképesztő mértékű anyagi károkat eredményezve és emberi megaláztatást okozva. Ezt semmilyen magyar kormány nem engedte volna meg.
3. A legnagyobb károkozás a Tanácsköztársaság győzelme és működése volt, mert ez jelentősen hozzájárult a győztes hatalmak országunkkal szemben tanúsított magatartásával kapcsolatban, a trianoni döntés meghozatalakor.

Nem állítható, hogy ezek az egymást generáló, egymásra halmozódó országunkra döntően káros kihatásának kizárólagos okozói az érintett zsidó „politikusok” voltak, de kétség sem férhet hozzá, hogy szerepük nélkül hosszú távon lényegesen kedvezőbben alakult volna Magyarország történelme.

Mindezek ellenére a magyarság nem azonosította a hazánkban élő zsidóságot a tömeggyilkos Kun Bélával ás társaival. Mint befogadó nemzet, ezúttal is tudtak elvonatkoztatni pár tucat bűnöző zsidó és a velünk együtt békében élni akaró és tudó zsidóktól. Minderre fényes bizonyíték a Horthy korszak (egészen Magyarország német megszállásáig), amit a fentiekben a zsidók által tett nyilatkozatokban is hangsúlyoztam. (Az un. zsidó törvények meghozatala önmagában még nem jelent antiszemitizmust, senki ne gondolja ugyanis, hogy Németország csatlósaként megengedhette volna hazánk magának azt a luxust, hogy nem tesz úgy, mint aki nem áll be a fősodorba. Egyébként is, a velünk szövetséges Németországgal fegyveres ellenállásunkra is sor került, éppen a zsidó kérdés kezelésének kapcsán.)

A második Világháborút követően Rákosi (Rosentahl) Mátyás és jelentős létszámban lévő zsidó bűnöző „testvérei” újólag – most már évekre szólóan – jelentős anyagi és emberi katasztrófát okoztak (a „csonka”) Magyarországnak, nem kímélve fajtársaikat sem, egymást is gyilkolva. Végül is ezt is túléltük, s az ország lakossága most sem a zsidóságra haragudott, hanem csak Rákosiékra.

Mindezek után nem veszi ki jól magát, ha néhány zsidó honfitársunk antiszemitizmussal vádol bennünket, főleg azok után, hogy Izrael nem tart annak bennünket, sőt testvéri országnak könyvel el.

Elég volt a vádakból, s ezt nem a mi érdekünkben hangsúlyozom, hanem azon zsidó honfitársaink nevében, akik békében, barátságban és alkotó erőben élnek együtt velünk, s így is szeretnék életüket folytatni. Fel kellene fogni végre, hogy egyes zsidó származású megmondók nem nekünk fognak ártani a véleményük hangoztatásával, hanem elsősorban a magyar-zsidó kapcsolatokban, egyben a békében velünk élő zsidóságnak.

A zsidóság helye a történelemben

Amint az a fentiekből kiviláglik, a zsidóságon belül mindig is voltak olyanok, akik miatt a teljes zsidóságot megbélyegezték, szerte a világban. Ezek a „reprezentánsok” nem átallották saját fajtársaikat veszélybe sodorni, feláldozni, koncként odavetni, annak reményében, hogy előnyökhöz jussanak (akár jogtalan kárpótláshoz is). Mint említettem a „forgalommal szemben” nem a világ halad, aki antiszemitázik, az maga ellen beszél. Ugyanez vonatkozik a világ társadalmi rendjének átalakítására tett kísérletekre. Próbálkozni ugyan lehet, de aki ezt teszi, hosszú távon a leszármazottjainak árt vele (persze egyben az egész emberiségnek, fajtól, bőrszíntől függetlenül).

József és fiai hiába tették rabszolgává Egyiptom népét, végül ők lettek rabszolgák. Legyen elég ennyi tanulság!

A Mi Hazánk Mozgalom Hitéleti és Civil Kabinet tagjaként, és mint keresztény, fontosnak tartom, hogy az önmagukat kereszténynek valló politikusok, hitéletükben megerősödve nyíltan vállalják keresztény értékrendjüket. Ne szégyelljék megvallani politikusi minőségükben a hitüket. 

TA

 A spanyol történet

A 14. században az ibériai félszigeten nagyjából 300 ezer zsidó élt. Ez a teljes lakosságnak az 5-10 %-a lehetett. A vallási tolerancia korában sem a zsidóknak, sem az iszlámhívőknek semmi bántódásuk nem volt, sőt a három monoteisztikus vallás együttműködése idején (X. – Bölcs – Alfonz 1221-1284) az ibériai félsziget tudományokat és kultúrát illetően virágzott. Ezt egy európai szintű éghajlati lehűlés, a vele járó éhínség és egy pestis járvány véget vetett a vallási tolerancia korszakának.

1378-ban keresztény papi kezdeményezésre felmerült, hogy a zsidókat gettókba kell zárni. 1391-ben indult el az un. sevillai pogrom, aminek következtében az országban (tartományokban) élő 300 ezer zsidó egyharmada a pogrom áldozata lett, 100 ezer áttért a keresztény hitre, míg 100 ezer elbujdosott, illetve emigrált főként frank hon irányába.

1. Ferdinánd Aragónia trónörököse és Kasztíliai Izabella házassága (1469) és uralkodása (1504-ig) - egyben Spanyolország létrejötte - idejére esik a zsidók elleni inkvizíció, amelyet Tomás de Torquemada inquisidor vezényelt le 1481 és 1498 között. Az általa elítéltek száma 97 321 fő volt, akik közül több ezret máglyahalálra ítélt.

A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy II. Ferdinánd trónra lépését a tartományokban élő átkeresztelkedett zsidók (un. konverzorok) is támogatták anyagilag, remélve, hogy II. Ferdinánd – aki anyai ágon zsidó származású volt – viszonozásként támogatni fogja őket. Ezzel szemben II. Ferdinánd uralkodására esik a zsidók végleges kiüldözése az ibériai félszigetről (Portugáliából is), amelyet az inkvizíciót vezető Tomás de Torquemara (Valladolid, 1420. október 14 – 1498. szeptember 16.) vezérelte le, aki szintén zsidó származású volt, nagyanyja révén, aki kikeresztelkedett Marrán zsidó nő volt.

A spanyol példa ismeretével nem lettünk tehát sokkal okosabbak, hogy a zsidóság üldöztetése csak a más vallásának tudható-e be, bár az a tény, hogy a keresztény vallást felvevők között is egy kikeresztelkedett zsidó vezényelt le egy népirtást, elgondolkoztató.

A francia forradalom

Korát messze megelőző típusú próbálkozás. A Franciaországban élő zsidók háttérben voltak, sem politikailag, sem társadalmi beágyazottságuk miatt nem tölthettek be számottevő szerepet. A kezükben a pénzen kívül semmi nem volt, amivel bármiféle változtatást vihettek volna végbe.

 A 18. században egymást követték a Lajosok (XIV. – Napkirály, XV. és XVI.), akikre a féktelen költekezés volt jellemző.

1. Lajos korában rengeteg pénzt emésztettek fel az osztrák örökösödési-, a hétéves-, és az Észak-amerikai függetlenségi háborúk. Ráadásul XV. Lajos szabados élete okot adott különböző lappangó pletykákra, erotikus regények, pornográf pamfletek terjesztésével a papság, a nemesség és a királyság lejáratására. (Ismerős módszer, ugye?)

XVI. Lajos ambíciózusan látott a kormányzáshoz, de reformjait vagy a nemesség, vagy a megerősödő, felvilágosuló – hol alkotmányos monarchiát, hol teljes demokráciát követelő – polgárság fúrta meg. Közben gombamód szaporodtak a szabadkőműves páholyok, amelyek szintén a királyság ellen, a káosz felé sodorták az országot.

XVI. Lajos legnagyobb tévedése volt, hogy az Észak-amerikai függetlenségi háború támogatását nem adóemelésből, hanem kölcsönökből kívánta fedezni. Ez a gigantikus összeg bevallása szerint 530 millió Livre volt, de a tények alapján 1,5 milliárdra rúgtak. Kilátás sem volt a „magánkölcsönök” megadására, így a kölcsönöket folyósítók amellett döntöttek, hogy jobb, ha egy egész nép adózik, mintha egy konkrét személlyel kelljen – általában „egyoldalú” – alkudozást folytatni. Így az általános, többirányú elégedetlenség eredményes összekapcsolódását a csőcselék finanszírozása révén lehetett elérni, minek eredménye a francia forradalom, amit két mondás közé célszerű beleszorítani.

Danton:

• Adjanak 400 rablógyilkost és forradalmat csinálok.

Bonaparte Napóleon:

• Kérek négy ágyút és leverem a forradalmat.

Fontos kihangsúlyozni, hogy az országban megerősödő polgárság, és parasztság nem lett volna képes egy ilyen jellegű forradalom kirobbantására, és megvívására. Erre az általuk irányíthatatlanná vált csőcselék volt képes. Ők valóban jó képességű, de felelőtlen gondolkodók útmutatásait sajátságosan értelmezve cselekedtek.

E két esemény között minden elképzelhető, felfordulás, erőszak, tömeggyilkosság, diktatúra, szövetségesek árulása, egymás kiirtása megtörtént. Eredmény: 40 ezer nyaktiló, 200 ezer főbelövés, 500 ezer bebörtönzés (ilyenkor hiányzott a Bastille). Udvarházakat fenekestől fordítottak fel, nemesek tízezreit irtották ki, indok nélkül. Betiltották az egyházak működését.

A forradalom egyetlen pozitívuma, a máig is használt trikolor bevezetése volt.

XVI. Lajost és családját lefejezték, s a forradalom valamennyi vezetője erőszakos halált halt, többnyire saját társai révén. Erre példa Danton mondása a hóhérjának:

• Nekem elég egy kötél, a másikat tegye el Robespierre-nek!

Így is történt.

Ezt hívják francia forradalomnak (a felvilágosodás jegyében).

Ismerkedjünk meg egy másik forradalommal, ahol már az ideológia vezérelvként működött, de lényegét tekintve sokban hasonlított a francia forradalomra.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom

A legjelentősebb eltérés a francia forradalomtól, hogy a NOSzF-ban a zsidók aktív, cselekvő szerepet játszottak. Az ideológiailag nagy „trojkából” csak Engels lógott ki, mint kakukktojás. Itt is feje tetejére állítottak mindent, a csőcselék szerepe itt is meghatározó volt, a megdöntött hatalom szinte valamennyi vezetőjét kiirtották, természetesen a teljes cári családdal egyetemben. Az egyházi vezetést kompletten lecserélték a bolsevista ideológiával, amiben a magukat forradalminak mondó felforgatók voltak csak igazán otthon. Más eltérés is mutatkozott a francia forradalomtól, mégpedig a zsidók megosztott szerepe.

Amint az „Egy nép útja” című anyagban (a Káosz első része) olvashattuk 1918-ban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alatt 60 ezer zsidót öltek meg. Ezzel szemben az alábbi Kakasy Bernadett tollából származó tanulmányból kitűnik, hogy Oroszországban 1917-ben minden a zsidókat korlátozó törvényt eltöröltek, minek következtében úgy a baloldalon, mint a jobboldali pártok vezetésében hemzsegtek a zsidók, nem is beszélve a tisztán faji alapokon létrejött pártokról.

Lássuk!

Kakasy Bernadett: A zsidók és az 1917-es forradalom

MOSZT Történész Céh Egyesület: MOSZT 3,

Pécs, 2009

1917-ben minden zsidókat korlátozó törvényt eltöröltek, ennek következtében néhány pártban túlsúlyba kerültek, mint például:

      -     OSzDMP: 12 tagból 9 zsidó,

      -     mensevikek: 11 tagból 11 zsidó,

      -     eszerek: 15 tagból 13 zsidó,

      -     baloldali eszerek: 12 tagból 10 zsidó,

      -     anarchisták: 5 tagból 4 zsidó.

Csak zsidókból álló pártok:

• Általános Zsidó Munkásszövetség,
• Zsidó Néppárt,
• Zsidó Szociáldemokrata Munkáspárt,
• Cionista Szocialista Munkáspárt,
• Szocialista Zsidó Munkáspárt.

A forradalom első hetében csak az USA’-ból 265 zsidó tért haza, az Európából hazatért 244 főből 170 zsidó származású (vallású) volt.

Zsidó vezetők:

V.I. Lenin anyai ágon dédapja – vallását nem gyakorló zsidó származású - bor- és szeszkereskedő, nagyapja orvos.

Trockij (született Bronstein) mexikói származású zsidó politikus, forradalmár.

Mennyire volt jelentős a zsidók szerepe november 7-én?

A hatalomátvételt a zsidó Trockij szervezte, aki a helyi szovjet elnöke volt Petrográdban. Később ő lett a vörös hadsereg megszervezője és a bolsevik kormány első hadügyminisztere. Rajta kívül is voltak zsidók a vezérkarban: Jakov Szverdlov, aki a bolsevik párt szervező titkára volt, és akiről később egy várost neveztek el. Grigorij Zinovjev, aki a Kommunista Internacionálé vezetője volt, vagyis azért volt felelős, hogy a kommunista világforradalom kitörjön. Lev Kamenyev, aki a betegeskedő Lenin helyettese volt a kormányfői poszton. Karl Radek, aki a sajtót irányította. Vagy Mojszej Urickij, a csekista (bolsevik titkosszolgálat, a Cseka) vezető, akiről elnevezték Leningrád leghíresebb terét.

Kezd körvonalazódni a dolog. Ahogy azt a spanyol példán láthattuk, Tomás de Torquemada, zsidó származású – „megtért” – spanyol állampolgár vezényelte le a spanyol inkvizíciót, aminek következtében 97 321 – többségében zsidó – ember lett az áldozata.

 Az orosz/szovjet példából is kiviláglik, hogy a zsidó vezetők legfőbb szerepe az volt, hogy bármiképp is alakuljon a forradalom, ők vezető szerepben legyenek. Mindezért nem volt túlzás a 60 ezer zsidó áldozat sem. Az „Egy nép útja’-ból” csak annyi világlik ki, hogy az orosz forradalomban 60 ezer szegény-, szerencsétlen zsidó esett áldozatul. Arról nem szól a fáma, hogy ebben pár zsidó vezetőnek volt hathatós szerepe (éppúgy, mint a spanyol inkvizíciónál).

A zsidók második magyar vonatkozása

 A Monarchia ernyője alatt a magyar-zsidó együttélés ígéretesnek látszott. Az élet számos területén zsidók vezető szerepet töltöttek be. Így Vázsonyi Vilmos igazságügyi miniszter, báró Hazai Samu tábornok, Stern Albert kereskedelmi miniszter volt, de a Nyugat folyóirat szerkesztői, írói között volt Ignotus, Osvát Ernő, Balázs Béla, Lukács György.

De érdemes megemlíteni a cionista mozgalom két megteremtőjét is  Theodor Heinzl-t és Max Nordan-t (születési neve: Sünfeld Miksa), mindketten magyarországi szülöttek. A zsidó-magyar együttélés a Nagy háború után romlott meg, amikor a zsidóság képviselői azon baloldali (bolsevik) csoportosulásokban kerültek túlsúlyba, amelyek Magyarország szempontjából végzetesen károsnak bizonyultak. Sajnos mindehhez magyar társakat is találtak, de semmi kétség a zsidóság hátrányos megítélésében tevékenységükkel jelentős szerepet játszottak.

Az un. Őszirózsás forradalom, nevezhető lenne egyszerűbben (és találóbban) gróf Károlyi Mihály-féle puccsnak. Károlyi ugyanis esküdt ellensége volt gróf Tisza Istvánnak, Magyarország miniszterelnökének, ellene személyes bosszút esküdött. Tisza ellen négy fegyveres merényletet követtek el, az elsőt Kovács Strasszer Gyula, a másodikat Lékai Leitner János, a harmadikat Palafalvi György, míg a negyediknél (1918. október 31.) több fegyveres szállta meg a házát és gyilkolta meg (A Roheim-villa sötét titka). A gyilkosság hátterében a hatalomra törő – nemzetközileg ismert hazárdjátékost (kártya stb.), Károlyit – sejthetjük. Károlyi miniszterelnökké tetette magát (1918. október 31 – a Tisza gyilkosság napjától – 1919. március 21. között). Baloldali, bolsevik érzelmű emberekkel és a börtönökből kiengedett köztörvényes (tengerészeknek beöltöztetett) bűnözőkkel vette magát körbe. Az október 29-én megalakult Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottsága lényegében az un. Galilei kör tagjaiból választódott ki, (többen a Tanácsköztársaságban is pozíciót töltöttek be) akik az alábbiak:

Amint az a névsorokból is kiderül úgy a Galilei Körben, mint az őszirózsás forradalomnál, s az azt követő kormányzásnál – egészen a tanácsköztársaságig – túlsúlyban voltak a zsidó származásúak, ami nem egyszerűen egy népesség arányos felül reprezentációt jelent, hanem egy túlzó, csaknem kétharmados részarányt. (11 zsidó, 8 bűnös magyar.” Tormay Cécile) Mindez tapasztalható a magyar származású Nobel-díjasoknál is, csak teljesen más végkifejlettel. Egy veszített háború, egy kivéreztetett ország „megszabadult” az egyetlen olyan személytől, aki mint miniszterelnök híven és hitelesen képviselhette volna hazánkat (Tisza István), így lehetővé vált egy Károlyi által vezetett puccs, ami a trianoni események közvetlen kiváltója lett. Ebbe a kaotikus helyzetbe kapcsolódott be a zsidóság azon része, amely a zavarosban való halászat kedvéért, nem csak az országot, hanem a benne élő fajtársait is veszélybe sodorta.

Károlyi leszereltette a hazatérő katonaságot, és mindenféle ellenállást megtiltott a hazánkba betörő, román, szerb, cseh és szlovák zabráló hordákkal szembe.

Puccs a Károlyi éra ellen.

A Károlyi Mihály elnökségével fémjelzett Berinkey kabinet szociáldemokrata átalakítást tervezett, a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülésével. Azonban, Károlyiék tudomása nélkül a börtönben lévő Landler Jenő és gyűjtőfogházban lévő Kun Béla megegyezett a proletárdiktatúra bevezetéséről. Károlyi csak másnap a lapokból tudta meg, hogy a kormányzásról „önként” lemondott átadva a hatalmat a Kun Béla kommunista vezető által kikiáltott Tanácsköztársaságnak.

A Tanácsköztársaság vezetését végző Forradalmi Kormányzó Tanács tagjai az alábbiak:

• Böhm Vilmos (hadügyminiszter), írógép szerelő, 1949-ben, Stockholmban hunyt el.
• Szamuely (Szamudi/Samiel) Tibor hadügyi népbiztoshelyettes, közoktatási népbiztos, a kommün terrorszervezetének vezetője.(tömeggyilkos), illegális határátlépés miatti letartóztatásakor öngyilkos lett 28 éves korában,
• Varga (Weissfeld) Jenő A Tanácsköztársaság népbiztosa, ő volt a malenkíj robot kitalálója, 84 éves korában természetes halállal halt meg Moszkvában,
• Kun Béla (Berele Kohn) külügyi népbiztos, a Magyar Tanácsköztársaság tényleges vezetője, a vörösterror idején 590 embert végeztetett ki, közülük számos „burzsuj” zsidó volt. A Tanácsköztársaság bukása után (a többi népbiztossal együtt) Ausztriában kapott menedékjogot. Később, mint a Krimi Szovjet elnöke 60 ezer embert végeztetett ki, főként tatárokat. Lenin küldötteként elsősorban a németországi munkásfelkeléseket szervezte kevés eredménnyel. (Kun béla egy félkegyelmű, mondta el tízszer is Lenin.) A sztálini tisztogatás áldozata lett 1938-ban, 1955-ben rehabilitálták.
• Kunfi-Kunstatter Zsigmond (apja Kohn Benedek) közoktatási népbiztos, a T.K. bukása után Bécsbe emigrált, ahol 1919-ben öngyilkosságot követett el,
• Bokányi Dezső munkaügyi és népjóléti népbiztos, Szovjetunióban a Vörös Segélyben is dolgozott, a sztálini tisztogatás áldozata lett,
• Garbai Sándor a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, a Peidl-kormány közoktatásminisztere, 1947-ben Franciaországban természetes halállal halt meg,
• Pogány (Schwarz) József a Komintern munkatársa, az Amerikai Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja, a sztálini tisztogatásnál 1938-ban kivégezték, 1956-ban rehabilitálták,
• Vágó (Weisz) Béla népbiztos, katonai parancsnok, a sztálini tisztogatás keretében 1939-ben kivégezték, 1956-ban rehabilitálták,
• Rónai (Rosenthal) Zoltán igazságügyi népbiztos, 1940-ben öngyilkos lett,
• Landler Jenő Matesz, a T.K. belügyi és kereskedelmi népbiztosa, 1928-ban Moszkvában, szívelégtelenségben hunyt el, a Kreml falában díszsírhelyen nyugszik,
• Szántó (Schreiber) Béla Lőb, a T.K. hadügyi népbiztosa, a Világháború után varsói nagykövetként működött, szívroham végzett vele 1950-ben,
• Lukács (Löwinger) György, a T.K. közoktatási népbiztosa, a II. Nagy Imre kormány népművelési minisztere, az MTA rendes tagja, elhunyt 1971-ben Budapesten,
• Hevesi Gyula (Hevesi Adolf és Polacsek Mária gyermeke), a T.K. szociális termelési népbiztosa, Szovjetunióból 1948-ban tért haza, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, Kossuth-díjas, 1970-ben Budapesten halt meg.
• Dovcsák Antal vasesztergályos, a T.K. szociális termelés népbiztosa, 1924-től Ausztriában a vas és fémmunkás szakszervezet tisztségviselőjeként tevékenykedett az 1962-ben bekövetkezett haláláig.

„Futottak” még:

• Ágoston (Augenstein) Péter, külügyi népbiztos,
• Szántó (Schreiber Lőb) Béla, hadügyi népbiztos,
• Székely (Wessit) Béla, pénzügyi népbiztos, Szovjetunióban kivégezték,
• Hamburger Jenő, földművelési népbiztos,
• Hevesi (Honig) Gyula, szociális népbiztos helyettes,
• Csizmadia Sándor, földművelési miniszter, öngyilkos lett.
• Vántus Károly, KMP titkára volt, a népbiztosok elleni perben 46 rendbeli gyilkossággal, pénzhamisítással, rablással vádolva halálraítélték, szovjet fogolycsere,
• Kalmár (Kohn Elkán) Henrik, németügyi népbiztos, agitátor, halálraítélt, fogolycserés,
• Erdélyi (Erlich) Mór, közélelmezési népbiztos,
• Illés Artúr (Arthur Braun, Scorpio), közellátási népbiztos,
• Preusz Mór (a.n. Neumann Róza), nyomdász, a T.K. alatt a fővárosi direktórium tagja,
• Vincze (Weinberger) Sándor, a fővárosi direktórium tagja,
• Dienes László, a fővárosi direktórium tagja, könyvtárigazgató,
• Bíró (Burger/Buxbaum) Dezső, a Vörös Őrséget vezető politikai népbiztos,
• Lengyel (Goldstein) Gyula a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

A 15 tagból 14 volt zsidó származású, akik közül Szamuely (Szamudi) Tibor és Kun Béla (Berele Kohn) több ezer zsidó (és több tízezer ártatlan ember) kivégzését rendelték el.

Mint láthatjuk – utólag kiderült – hogy a Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának tagja lenni, nem egy életbiztosítás. A 15 emberből nyolcan haltak meg természetes halállal, négy a sztálini „tisztogatás” áldozata lett, hárman öngyilkosságot követtek el. Ja, kérem, a politikusság veszélyes üzem.

Az Őszirózsás forradalom utáni Károlyi (Berinkey) kormány, majd a Kun Béla által fémjelzett Tanácsköztársaság – egyébként is vérzivataros – 9 hónapja alapjaiban „megalapozta” Magyarország sorsát, a trianoni döntést. Ezen időszak alatt a kormányok összetétele döntően a zsidóságra alapozódtak (60-, illetve 95 %-ban), azaz nem csoda, ha a magyar nép emlékezetében a trianoni tragédia és az azt megelőző kormányzások óhatatlanul is összemosódnak. Emellett nem elhanyagolandó, hogy a sajtó munkatársainak 40 %-a volt zsidó, és egyre több hivatalban cseréltek le képzett szakembereket gyakorlatlan (esetleg magyarul beszélni is alig tudó- askenázi) zsidókra.

Végül is talány, hogy a magyarországi zsidóság egy része miért aktivizálta ilyen mértékben magát ebben a kritikus időszakban, s ráadásul ennyire szerencsétlenül járt el, úgy a saját fajtájának képviselőivel-, mint a többségi magyarsággal szemben.

A zsidósággal szemben kialakult ellenérzet másik jelentős kiváltó oka a tízezer számra hazánkba betelepülő un. „askenázi” zsidók voltak.

 „A háború elől menekülő zsidók ugyancsak nagy felháborodást keltettek a helyi lakosokban. Az úgynevezett galiciánerek Galíciából menekülő zsidók voltak, akik a történelmi Magyarország határain kívül éltek, következésképpen nem érezték magukat magyarnak; magyarul nem tudtak, és a legcsekélyebb mértékben sem azonosultak a hivatalosan deklarált háborús célokkal. Viszont belevetették magukat a háborús nélkülözések talaján burjánzó feketekereskedelembe és sokan közülük hihetetlenül rövid idő alatt irigylésre méltó vagyonra tettek szert.” Így egyre erősebb lett a kontraszt „a fronton vérét ontó magyar” és az „üzletelő zsidó” között.”

„A háború első esztendejében az orosz invázió elől menekülve futottak a galíciaiak kaftános karavánjai. Osztrák állampolgárok voltak, a magyar főváros mégis befogadta őket. Itt maradtak, meggazdagodtak. És most, mikor földönfutó magyarok jönnek, az úgynevezett magyar kormány budapesti sajtója ajtót mutat nekik.” (Tormay Cécile: Bujdosó könyv)

Kun Béla repülőgépen menekült az országból.

Délután - úgy öt óra felé - a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.

A gépet maga a népbiztos vezette.

Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.

Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.

Karjairól vastag aranyláncok lógtak.

Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta.

Legalább a Krisztinában ezt beszélték. (Kosztolányi Dezső: Édes Anna)

 V.Zs.

Háború folyik Ukrajna területén, viselői mindkét oldalon szerencsétlen szláv férfiak (Ukrajna esetében további 23 nemzetiség), akik haláluk esetén anyákat, feleségeket, kedveseket, gyermekeket hagynak hátra. Súlyos sérülésük esetén halálukig ápolhatják őket azok, akiknek szükségük lett volna támaszként rájuk.

Számukra szinte közömbös, hogy a győztes, vagy vesztes oldalon maradnak, a legnagyobb ajándék az élettől, ha épen maradnak életben. A háborút nem ők indították el, a politikusaik ideológiával oltják őket be, ha ez sikerül, ha nem, akkor is harcolniuk kell. Töredékük harcol szívből a hazájáért (legalábbis azt hiszi).

Az államiság kérdése (Ukrajna múltja)

1933-ban a montevideói egyezményben, az Egyesült Államok vezérletével 20 ország deklarálta az államiság feltételeit, miszerint négy feltételnek kell megfelelni egy adott országnak, hogy elismert állam legyen. Ezek: az állandó lakosság, a meghatározott terület, saját kormány és a más államokkal való kapcsolatfelvételre való képesség, azok általi elismertség.

(A montevideói egyezmény vonatkozik az összes államra is.)

Ukrajna esetében volt egy átmeneti időszak, amikor Szovjetunión belül identifikálódott az alábbiak szerint:

Az ukránok által 20 %-os részarány felett lévő terület a jelenlegi Ukrajnának nevezett ország méretének durván egyharmada.

 Ennek megfelelően Ukrajna 1991. augusztus 24.-től 2022. február 24.-ig létezett, hiszen területe most nem meghatározott, s egy szomszédos ország nem ismeri el. Itt is ellentmondás van, hiszen Ukrajna 1991. augusztus 24.-én kiáltotta ki önmagát, de a Szovjetunió csak 1991. december 31.-én szűnt meg.

Ukrajna 1991-ben kikiáltott területének történelmi kialakulása.

Az eredeti ukránok által (is) lakott terület nem éri el a 300 ezer km2-et, (a jelenleg vallott terület felét sem). Ez mindaddig nem jelentett „gondot”, amíg a nagy Szovjetunió részét képezték. Gyakori megfogalmazás, hogy a mai Ukrajna területe milyen országhoz tartozott, ami

ugyanazt jelenti, mint az, hogy a mai Ukrajna milyen országok területét birtokolja. Nem csoda hát, hogy az ország területén – nagyrészt – egy tömbben élő más nemzetiségű állampolgárok nem tartják hazájuknak Ukrajnát.

Ukrajna nemzetté válása

Ukrajna nemzetté alakulása a második világháború alatt és után a nacionalizmus feléledésével indult el. 1943. február 9-én a mai északnyugat-ukrajnai Parosla falu lengyel lakosai ellen az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) által elkövetett tömeggyilkossággal kezdődött a volhíniai mészárlás, mely 1945 februárjáig folytatódott, és több mint százezer lengyel áldozattal járt.

Az ukrán nacionalizmus kialakításának legfőbb alakja az 1959-ben meggyilkolt Sztepan Andrijovics Bandera volt, aki konkrét utasításokat adott követőinek a zsidók, lengyelek és oroszok elleni pogromok végrehajtására, sőt a különféle kivégzési módok némelyikének ötlete is tőle fakad, így például a nevezetes “fűrészes” módszer, amelyet jelenleg nem részleteznénk, legyen elég annyi, hogy nőkön előszeretettel hajtották végre. 

A tömeggyilkos Banderáról 2009-ben kiadott bényeg (a demokrácia bizonyítékául)

A nacionalizmus napjainkban is élénken él Ukrajnában. Az Azov zászlóaljat hivatalosan 2014. május 5-én alapították meg Bergyanszkban, az Azovi-tenger ipari kikötőjében. Első parancsnoka Biletszkij lett. Tőle ered az egység jelképe is, a horogkeresztre hasonlító szimbólum, amelyet már 1930-tól használtak szélsőjobboldali szervezetek. Az orosz- és magyar- és általában kisebbségellenes, soviniszta Azov zászlóalj egyre kegyetlenebb tetteket hajt végre, még a saját szóvivőjük is beismerte, hogy jó néhányan “neonácik” közülük. Tagjai szélsőséges elemek, börtönből szabadultak, neonácik, futballhuligánok, Majdan-téri „forradalmárok”.

Le kell azonban szögezni, hogy az ukrán nemzetiségűek nagyobb része nem nacionalista. Formailag náluk is elfogadják a rájuk erőltetett elveket, mint annak idején mi is megtettük a szocializmusban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a háború kitörése óta Ukrajna területét elhagyott 12-15 millió ember, akik nagy részét menekültnek könyvelhetünk el.

A „demokratikus” Ukrajna igazgatása

A köztársaság kikiáltása: 1991. augusztus 24. (A lakosság száma: 51,5 millió fő). A nemzetiségek száma: hivatalosan nyilvántartott 18, ahol nem szerepelnek a ruszinok, szlovákok stb. A magyarok száma 162 ezer fő. Érdekes, hogy 10 év alatt a 603 ezer négyzetkilométer alapterületű Ukrajna etnikai térképén az ukránok által lakott rész 50 %-ról 95 %-ra nőtt. Területe Oroszország után a második legnagyobb, Franciaországot és Spanyolországot is megelőzve.

 Eddigi elnökök száma: 6 fő + egy ügyvivő.

A miniszterelnökök száma (32 év alatt): 18 fő + 3 ügyvivő.

A miniszterelnökökben való „dúskálás” okai mögött, a hatalomért, a tulajdonlásért vívott harcot kell érteni.

 Mindez a hely-, és irányvonal túlzott keresésének is betudható, de az a tény, hogy az egyik miniszterelnök(n)őt bő fél éves regnálása után börtönbe zárnak, ott méreggel meg akarják ölni, majd 2 év után újra miniszterelnöknek választanak meg további csaknem 3 évre. Elgondolkoztató a demokrácia ilyetén „tobzódása”.

Yulia Tymoshenko

 Ukrajna tehát önálló ország lett, területének felén éltek jelentős túlsúlyban ukránok, a másik felén hozzávetőleg a 24 nemzetiség tagjaival nagyjából 16 millió más nemzetiségű állampolgárral vegyesen.

A nemzetiségekkel való bánásmódban két alapvető hibát követett el a mindenkori ukrán vezetés. Az egyik az erőszakos beolvasztási politika, amely révén a nemzetiségek szerzett (eleve adott) jogait csorbították meg/ vették el. (Ismerős a magyar szimbólumok megalázása, tönkretétele, megsemmisítése, valamint a magyarok vezetői pozíciókból való kizárása, a nyelvhasználat megtiltása. Mindezt az összes nemzetiség esetében is gyakorolták, folytatják.) A másik hiba, hogy amíg a hazánktól Trianont követően elvett országnyi területeken előírták, hogy a nemzetiségi arányokon tilos változtatni, addig a kedvezményezett országok gőzerővel törekedtek a népességek keverésére. Ezt az ukránok nem alkalmazták, részben a terjedő nacionalizmusuk miatt. Így fordult elő, hogy a nemzetiségek Ukrajna területén egy tömbben maradtak. Ez főként a Krím és Dombasz esetében okozott feszültséget, ahol az orosz anyanyelvűek éltek/élnek többségben. Ezek ellehetetlenítésére az ukrán politikai vezetés mindent megtett, melynek formái a munkahelyi leváltástól, a fizetéscsökkenésig, a fizikai atrocitástól a konkrét gyilkosságokig terjedtek. (10-14 ezerre tehető az emberölések száma, több százezerre az önként Oroszországba dezertáltaké.)

A háború előzményei

A NATO szerepe és bővülése

Első szakasz: az Alapító Atyák (12 ország) 1949-ben létrehozzák az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, a NATO-t.

A második szakasz: 1952-1982. Az új belépők: A NSzK, Spanyolország, Törökország.

A harmadik szakasz:  1999-ben: Magyarország Csehország, Lengyelország. 

A negyedik szakasz:  2004-2009 között: Észtország, Lettország, Litvánia,

Románia, Bulgária, Albánia, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia.

Az ötödik szakasz:  2017–2020: Észak-Macedónia, Montenegró.

Ezzel az Oroszországi föderáció nyugati részén közvetlenül határossá vált a következő NATO-tagokkal: Norvégiával (NATO alapító taggal), Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Lengyelországgal.

A NATO 4x30-as megállapodása:

A NATO-nak 30 napon belül 30 szárazföldi zászlóaljat (egyenként 600-1000 fővel), 30 vadászgép századot (12-24 géppel) és 30 hadihajót kell bevetésre készen kiállítani.

Az NDK összeomlása után Németország NATO csatlakozásakor az amerikai külügyminiszter ígéretet tett Oroszországnak, hogy nem terjeszkedik keletre tovább, állította Moszkva.

Ezt a megállapodást már 1949-ben alapító tagként Norvégia esetében, majd 1999-ben Lengyelország, utána 2004-ben a Balti-államok csatlakozásával is megszegte a NATO.

Amerika ezt a megállapodást tagadja, azt állítja, felelős vezető sohasem tett ilyen ígéretet, és követeli Moszkvától, mutasson erre vonatkozóan írásos dokumentumot.

Aztán előkerült egy nyugati írásos feljegyzés, ami az oroszországi álláspontot támasztja alá – de ez nem jogi érvényű dokumentum.

Ezután a NATO keleti terjeszkedését a Nyugat sem vonja kétségbe, legfeljebb az ezzel kapcsolatos moszkvai vádakat hagyja figyelmen kívül.

Oroszország biztonsági érdekeire hivatkozik, amikor Grúzia és Ukrajna NATO-tagsága ellen foglal állást, amire a nyugati válasz: nincsenek kőbe vésve az egyes országok, a régiók biztonsági követelményei.

 A fentiek miatt, valamint Ukrajna a területén élő 12-14 millió orosz nemzetiségű állampolgár életének ellehetetlenítése miatt Oroszország többször tett figyelmeztetést a helyzet megváltoztatását kérve, eredménytelenül.

Rendszerváltás Ukrajnában

 Viktor Janukovics elnök 2013. novemberében hozott váratlan döntése váltott ki elégedetlenséget, miszerint nem írja alá az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási megállapodást, ehelyett az Oroszországgal és az Eurázsiai Gazdasági Unióval való szorosabb kapcsolatok ápolása mellett dönt.

(Megjegyzés: Janukovicsot fiatalkorában kétszer is elítélték, egyszer rablásért, egyszer pedig erőszakos támadásért, mely állítólag nemi erőszak volt. Emellett a Transparency International Janukovicsot helyezte az első helyre a világ legkorruptabb személyeinek listáján. Ukrajnában egyébiránt valamennyi korábbi és későbbi elnökről elmondható ugyanez.)

 Ezután az euromajdan tömeggyűlései és tüntetései kezdetét követően Victoria Nuland, az Egyesült Államok térségért felelős magas rangú diplomatája, beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok 1991. óta mintegy 5 milliárd dollárt költött un. demokráciaerősítő programokra Ukrajnában.

Közben (ennek is köszönhetően) a Majdan hatalmas (?) tiltakozó táborrá vált, amelyet több ezer tüntető foglalt el.

Ezalatt John Kerry amerikai külügyminiszter és Victoria Nuland európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár ukrán ellenzéki vezetőkkel találkozik Münchenben 2014.-ben

Nuland és Pyatt, az Egyesült Államok ukrajnai nagykövete megvitatta az ajánlatot, a lehetséges miniszterelnöki poszt kapcsán több ellenzéki személyiségről is megosztották egymással véleményüket. Nuland azt mondta Pyattnak, hogy Arszenyij Jacenyuk lenne a legalkalmasabb jelölt erre a posztra.  Nuland azt javasolta, hogy inkább az ENSZ-nek, mint az Európai Uniónak kellene részt vennie a helyzet politikai megoldásának keresésében.  2014. február 4-én közzétették a YouTube-on a lehallgatott beszélgetést, mely hatalmas vihart okozott mind az EU-ban, de főként Moszkvában, amely állította, hogy a „színes forradalmat” tulajdonképpen az Egyesült Államok szervezte, a Majdan téri eseményeket a CIA tervezte meg.

                                            John Kerry amerikai külügyminiszter és Victoria Nuland európai                   

                                            és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár ukrán ellenzéki

                                                     vezetőkkel találkozik Münchenben 2014-ben

Ennek következtében Janukovics és a parlamenti ellenzék február 21-én megállapodást írt alá egy ideiglenes egységkormány, alkotmányos reformok és előrehozott választások megteremtéséről. A rendőrség még aznap délután elhagyta Kijev központját, majd Janukovics és más kormánytagok még aznap este elmenekültek a városból. Másnap a parlament ideiglenes kormányt állított fel.

                  Euromajdan             

A méltóság forradalmát hamarosan követték a 2014-es oroszbarát zavargások Ukrajnában és a Krím orosz annektálása, amelyek később orosz-ukrán háborúvá alakult át.

Ekkor egy szeparatista offenzíva zajlott több ezer „szabadságát töltő”, „önkéntesként csatlakozó” orosz katona támogatásával. A polgárháborúvá eszkalálódott harcok beszüntetése végett béketárgyalásokra került sor, melynek eredményeként került aláírásra a minszki egyezmény. A megállapodást Ukrajna és Oroszország mellett, Franciaország és Németország vezetőinek közvetítésével dolgozták ki. Az egyezményt Ukrajna, Oroszország és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselői Minszkben 2014. szeptember 5-én írta alá.

A megállapodást - státuszuk elismerése nélkül – aláírták a szeparatista Donyecki és  Luhanszki Népköztársaság  vezetői is. Ez az egyezmény az azonnali tűzszünet végrehajtását tűzte ki célul, továbbá tartalmazta többek között a hadifoglyok szabadon bocsátását és a Dombász egyes területeinek önkormányzatiság biztosítását. A megállapodás ellenére nem értek véget a harcok.

 A második minszki egyezményt 2015. február 12-én írták alá. Tartalma az előzőhöz hasonló, de valamivel részletesebb.

 Az egyezmény szerinti területi felosztás

 Az oroszbarát Janukovicsot a nyugatbarát – ideiglenes miniszterelnökként - Olekszandr

Turcsinov követte (2014 február 23.-tól jünius 17.-ig), majd a kiírt államfői választásokon nyertes Petro Porosenko következett (2014. június 17.-től, 2019. május 20.-ig) 

Petro Porosenko nagyvállalkozó, Ukrajna 7. leggazdagabb embere 1,7 milliárd dollár vagyonnal. (27 cég, köztük néhány autógyár és egy tv-csatorna tulajdonosa,)

 A 2019. évi népszavazás első fordulóján Zelenszkij 43,9 %-ot ért el, a második fordulót pedig 73,2 %-al nyerte a szavazók 95 %-ának részvételével.

 Nem sokkal a választások után 2019. decemberében a főügyészi hivatal kérelmezte Petro Porosenko korábbi ukrán elnök letartóztatását, a bíróság pedig el is rendelte őrizetbe vételét. 2022. januárjában a kijevi bíróság korlátozó intézkedéseket rendelt el Petro Porosenko volt ukrán elnökkel szemben, aki hazaárulás vádjával jelent meg a bíróságon. Emellett a bíróság elutasította, hogy 36 millió dolláros óvadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezzék.  

 Az ukrán kormány 2021.-ben jóváhagyta azt az elképzelést, amely szerint az USA légvédelmi ütegeket telepíthet Ukrajnában. 

Olekszij Reznikov, ukrán miniszterelnök helyettes arról is beszélt, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem provokálási szándékkal teszi ezt Oroszországgal szemben, pusztán korszerűsíti Ukrajna légvédelmét. Hozzátette, félreértették korábbi szavait, hiszen 

NEM AMERIKAI TÁMASZPONTOK ENGEDÉLYEZÉSÉRŐL, CSUPÁN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK UKRAJNÁNAK NYÚJTANDÓ KATONAI TÁMOGATÁSAINAK LEHETŐSÉGEIRŐL BESZÉLT.

Emellett a minszki megállapodások szellemétől függetlenül az ukrán vezetés fokozta a dombász területén (többségben) lakó orosz nemzetiség elleni intézkedéseket, amivel tovább fokozta az Oroszország elégedetlenségét. Ne felejtsük el, hogy a háború „derekán” az ukrán politikának a legfontosabb teendője volt a munkácsi magyar Turul emlékmű eltávolítása, és a magyar nyelv használatának iskolákon belüli betiltása (a tanítási szünetekben is). Tették ezt annak ellenére, hogy Magyarország naponta 10 ezer ukrán menekültet fogadott-, és látott el, valamint a kárpátaljai magyarság ezres nagyságrendben fogadott be ukránokat a saját lakásukba, ellátással.

 Ezután, 2023. február 24.-én elkezdődött a különleges katonai beavatkozásnak nevezett orosz támadás Ukrajna ellen, amit egy tűzszünettel le lehetett volna állítani, állította David Arahamia, az ukrán delegáció egyik vezetője azt mondta az ukrán médiának: 

„Oroszország megígérte, hogy leállítja az Ukrajna elleni támadást, ha az ukrán kormány alkotmányt módosít, és semlegességet fogad, illetve felhagy véglegesen a NATO-hoz való csatlakozás ambícióival”.

 Ukrajna azonban erre nem volt hajlandó, mert nem hisz az orosz ígéretnek, inkább az uniós tagországoktól levetett, részben használható hadfelszereléssel harcol egy atomnagyhatalom ellen.

 Emlékeztetőül: az Egyesült Államok legfelső vezetése, Biden elnököt is beleértve még 2022. február 24.-e előtt kinyilvánította, hogy csapatok odavezénylésével nem támogatná Ukrajnát akkor sem, ha Kijevet megtámadnák az Oroszországi Föderáció fegyveres erői – ami be is következett. (Az USA csapatokat valóban nem küldött, csupán 170 milliárd dollárral segítette Ukrajnát a honvédő harcának megvívásában. Ennek a 170 milliárdnak a 90 %-a más jogcímeken vissza is került az államokba.

 Itt szükségeltetik megjegyezni, hogy Oroszország (az oroszok) a történelem sorág egyszer lépték át a Kárpátok vonalát nyugatra, hadi szándékkal. Ez sajnos velünk, magyarokkal volt összefüggésben, amikor az 1849/49-es szabadságharcban a Habsburgok nem bírtak el velünk, és segítségül hívták a cári hadakat. Az oroszok önként, vagy hódító szándékkal nyugat felé soha nem viseltek háborút. A második világháború végén, illetve 1956.-ban volt fegyveres beavatkozásuk, de a világháború során ellencsapást mértek az őket támadókra, ’56-ban pedig Kádár meghívására jöttek fegyveresen, mint Szovjetunió, s főképp ukrán csapatokkal.

De miért harcolnak az ukránok?      (Ukrajna jelene)

 Ukrajna és Oroszország megállapodást ír alá Ukrajna fekete-tengeri gabonaexportjának újraindításáról, amely a remények szerint lehetővé teszi, hogy Ukrajna, a világ ötödik legnagyobb búza exportőre, valamint a kukorica és az árpa jelentős exportőre, közel öt hónap után először oldja fel több millió tonna gabona zárolását, és potenciálisan elhárítja a fenyegető katasztrofális globális élelmiszerválságot az afrikai - harmadik világ számára. Ukrajna csakis az ENSZ-szel és Törökországgal ellenjegyzett egyezményt kívánt kötni Oroszországgal, mert Kijev nem hajlandó semmit sem aláírni Moszkvával - írja a Guardian. (2022.)

 Az ukrán gabona elöntötte az Unió országait, ami ellen ezek az országok mindezidáig védelmet nem kaptak. Az is hírlik, hogy ez a gabonaexport nem az éhező afrikaiak igényeit elégíti ki és még az ukrán gazdákon sem segít, hanem az ukrán oligarchákat, a nyugati nagyvállalatokat és befektetőket gazdagítja.

 A kérdés megvizsgálására lehetőséget ad az Oakland Institute nemrég publikált jelentése, amely hatalmas háttéranyag (179 forrás) feldolgozásával igyekszik képet adni arról, hogy:

 kinek a kezébe került a világ élelmezésében igen fontos szerepet játszó ukrán termőföld nagy része, és hogy ez milyen körülmények között és kiknek a közreműködésével történt. 

 Ukrajna a 33 millió hektárnyi szántóföldje (összehasonlításképpen Magyarország mezőgazdasági területe 5,4 millió hektár) a világ legtermékenyebb termőterülete. Ez a terület, az 1990-es évek eleje óta folytatott privatizáció és a korrupt kormányzás következtében egy új oligarchia kezében összpontosul. Mintegy 4,3 millió hektárnyi területet művelnek nagyüzemi mezőgazdaságban, amelynek túlnyomó      része – hárommillió hektár – mindössze egy tucat hatalmas agrárvállalkozás kezében van. Emellett a kormány szerint mintegy öt millió hektárt (két Krím nagyságú területét) „loptak el” magán érdekeltségek az ukrán államtól. Az oligarchák és a nagy agrárvállalkozások által ellenőrzött földterületek így összességükben meghaladják a kilenc millió hektárt, ami az ország szántóterületének 28 százaléka. A maradék területen több mint nyolcmillió ukrán gazdálkodó osztozkodik.

 A tíz legnagyobb földbirtokos cég közül egy kivételével mindegyiket külföldön jegyezték be, főként olyan adóparadicsomokban, mint Ciprus vagy Luxemburg.

Kik a legnagyobb földtulajdonosok?

 A legnagyobb földtulajdonosok között oligarchák és különféle külföldi, főként európai és észak-amerikai érdekeltségek egyaránt megtalálhatók. Ezek a cégek gyakran holdingtársaságok, és általában leányvállalataikon keresztül végzik a tevékenységüket. Ezek közül a legjelentősebbek a következők.

 Ukrán oligarchák

A legnagyobb földtulajdonnal rendelkező hat ukrán oligarcha

1.                                                                          táblázat

 Számos agrárgazdasági céget a párizsi, londoni, vagy varsói tőzsdén jegyeztek be.

Az első 3 (stróman) oligarcha birtoka megegyezik a 10 legnagyobb cég által birtokolt területtel (2. táblázatban).

A 10 legnagyobb cég által birtokolt terület Ukrajnában

2. táblázat 

 Nézzük a „piacvezető” Kernel holding (ukrán strómanja: Andrij Verevszkij) vezető részvény tulajdonosait! 

A Kernel holding 10 legnagyobb részvénytulajdonosa

                                                                                                 3.táblázat

De kik a hitelezők?

 A részvényeseken és befektetőkön túl az, hogy ki ellenőrzi a legnagyobb agrárcégeket a cégek eladósodottságának mértékétől is függ. Ez néhány vállalat esetében igen jelentős, ami a hitelezőknek bizonyos szintű ellenőrzést biztosít a cégek működése és eszközei felett. Az elmúlt években az ukrán agrárvállalkozások számára az európai bankintézetek kulcsfontosságú hitelezők voltak. Ahogyan azt a 4. táblázat részletezi, az EBRD, az EBB és a Világbankhoz tartozó IFC az elmúlt 15 év során csak a hat legnagyobb ukrán földbirtokos cégnek 1,7 milliárd dollárt kölcsönzött.

 2008 óta a legnagyobb ukrajnai földtulajdonosokat finanszírozó európai intézmények és a Világbank (IFC),

(millió USD)

4.  táblázat

 Drasztikus strukturális kiigazítási programok

 A 2014-es Majdan-fordulatot követő Európai Unió-párti kormány beiktatása óta az IMF, a Világbank, és az EBRD egy masszív strukturális kiigazítási programmal alapozta meg a nagyszabású privatizációt Ukrajnában.

 Ukrajnának 2014.-ben az IMF-től kapott 17 milliárd dolláros mentőcsomagért és a Világbank további 3,5 milliárd dolláros segélycsomagjáért egy sor megszorító intézkedést kellett meghoznia. Ezek az intézkedések kiterjedtek az állami nyugdíjak és bérek csökkentésére, az állami víz- és energiaellátás reformjára, a bankok privatizációjára és az ország áfa-rendszerének megváltoztatására. Az európai integráció előfeltételeként az EU jogilag kötelező politikai és gazdasági reformokat is előírt, amelyek támogatták a gazdaság privatizálását.

A strukturális kiigazítási program részeként meghozott olyan intézkedések, mint:

 a piaci közüzemi tarifák bevezetése és a nyugdíjreform, a közszolgáltatások leépüléséhez, a gázár, továbbá a közüzemi díjak emelkedése pedig az ukránok elszegényedéséhez vezettek.

2013. és 2019. között a havi átlagbér 80 dollárnak megfelelő összeggel lett kevesebb. Ez a csökkenés magas inflációval párosult, amely 2015.-ben 43 százalékkal tetőzött. Ez idő alatt a gáz ára – amely a legtöbb ukrán számára a fűtés, a meleg víz és a főzés fő forrása – tizenkétszeresére emelkedett. A 2017.-ben bevezetett nyugdíjreformok is szerepet játszottak a lakosság elszegényedésében. Az ukrajnai egyedülálló nyugdíjasok mintegy 80 százaléka a hivatalos szegénységi küszöb alatt él. (Ismerős, ugye?)

 2021.-ben Ukrajna volt Európa legszegényebb országa, ahol az egy főre jutó GDP 4835 dollár/év volt. 2014.-ben az ország szegénységi rátája 28,6 százalék volt, mely arány 2016.-ra megduplázódott és elérte a megdöbbentően magas 58,6 százalékot. Bár az utóbbi években e ráta némileg csökkent, a legutolsó rendelkezésre álló 2019.-es adat szerint továbbra is magas, 41,3 százalék.

Ez történt a nyugatbarát kormányzat hatalomátvétele óta, 2014. és 2021. között. Az ukrán nép életszínvonala drasztikusan csökkent, a földterületek és természeti erőforrások jelentős része nyugati oligarchák kezébe került. Akkor ki az ukrán nép ellensége?

 Hogyan került az Ukrán föld az oligarchák és a külföldi befektetők kezébe?

 A Szovjetunió 1991-es felbomlása előtt minden föld az állam tulajdonában volt, a gazdák állami és kollektív gazdaságokban dolgoztak. Az 1990.-es években az IMF és más nemzetközi intézmények irányításával és támogatásával

a kormány privatizálta Ukrajna termőterületeinek nagy részét, ami lehetővé tette, hogy a földek egyre inkább egy új oligarchákból álló osztály kezében összpontosultak.

A mezőgazdasági földterületek értékesítésére vonatkozó moratórium feloldása és a földpiac létrehozása 2014. óta a nyugati pénzügyi intézmények egyik legfontosabb követelése volt.

 Valamennyi pénzintézet, az EBRD, az IMF és a Világbank mind ezt szorgalmazta annak érdekében, hogy az agrárvállalkozások és a magánbefektetők számára bővüljön az ukrán termőföldekhez való hozzáférés. Az EBRD például közel 2 milliárd dollárt költött az ország vezető agrárvállalkozásainak támogatására, miközben nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a magánberuházások növelése érdekében hajtsa végre a földreformot, vagyis a föld eladására vonatkozó moratórium feloldását.

Az IMF az érintett minisztériumokkal és a Világbankkal együtt közös munkacsoportot hozott létre, amelynek feladata az volt, hogy az ukrán földpiac megnyitása és a földeladás lehetővé tétele érdekében törvénytervezetet dolgozzon ki.

Mindez kedvezőtlenül érintette a kistulajdonosokat, és mind 2019.-ben mind 1920.-ban nagyszabású tüntetések voltak a termőföldek értékesítését szabályozó törvények módosítása ellen. A kistulajdonosok gyakorlatilag nem kaphattak fejlesztési kölcsönt, s aki igen, az óriási kamatra kapta.

(Ha rosszmájú lennék, mondhatnám, hogy az orosz-ukrán háború kifejezetten jól jött a nyugati gazdasági intervencióról való figyelem elterelésére.)

Ukrajna jövője

Ukrajna létszámának alakulása:

a megalakulás évében,  1991.-ben: 51.5 millió fő

                                      2021.-ben: 43,7 millió fő

                                      2022.-ben: 37,6 millió fő ekkor 21 millióan hagyták el az országot, de     

                                                                                         12 millióan visszajöttek, így

                                      2023.-ban: 28,6 millió fő

Előrejelzések szerint     2033-ra a 26-35 millió fő között várható a lakosság létszáma.

(Ennek a hektikus létszámváltozás okának indoklását a kedves olvasóra bízom.)

 Mindenesetre a mai államfői bejelentés szerint az eddigi háborús veszteség Ukrajna részéről 31 ezer fő, azaz napi negyven. Ez az érintetteket leszámítva nem nevezhető drámainak.

 Ukrajna jövőjével kapcsolatos álláspont, hogy elegendő lőszer és hadianyag birtokában legyőzik az oroszokat, de egy mai bejelentés szerint vannak hazánkkal kapcsolatos elképzeléseik is, idézem:

Pavel Zsebrivszkij szerint Magyarország szemtelen politikát folytat Ukrajna ellen, ami komoly aggodalmakat kelt, ezért a magyar vezetők tudtára kell adni, hogy Ukrajna megerősíti pozícióit Kárpátalján. 

Pavel Zsebrivszkij

A Donecki Polgári-Katonai Közigazgatás korábbi elnöke fenyegető hangon közölte, hogy a 128-as számú hegyivadász dandár egymaga képes szétverni az egész magyar honvédséget 30 óra alatt, mielőtt a NATO egyáltalán észrevenné, írja az ua-reporter.
Természetesen ezt nem kell komolyan venni, hiszen a különféle ukrán vezetők – élükön Zelenszkijjel – eddig már mindenkit kiosztottak a német kancellártól kezdve az USA vezetéséig, a pápától kezdve az őket erőn felül támogató lengyelekig.

 De foglalkozzunk Ukrajna jövőjével, s ne az ő szemszögükből! Az országuk jövője nagyban összefügg az Unió jövőjével. Ha Macron nem veszi figyelembe, hogy Franciaország népsűrűsége 20-szor nagyobb, mint Oroszországé, és ha a francia őslakosságával beszállna a háborúba, egy atomtámadás esetén ki tudja, mi lenne az országában amúgy is elégedetlenkedő bevándorlókkal. (Helyében lemondanék a „Napóleon nyomában” című „számháborúról”.) Oroszország pedig bajban lenne, ki érdemel meg egy-egy töltetet úgy, hogy a szomszédos országok – mondjuk Svájc, Ausztria és Magyarország – ne kapjanak egy kis atomfelhőt. Mindenesetre a szájkaratéban jeleskedő nyugati politikusok meglepődhetnének, hogy ők nem így gondolták, már abban az esetben, ha túlélik.

 De induljunk ki egy optimistább megoldásból, mondjuk, Oroszország visszakapná a Krímet és Dombászt, s végre megnyugodna. Felesleges azzal riogatni a volt gyarmattartó országok állampolgárságát, hogy Oroszország meg sem fog állni – egyelőre – Doverig.

Egyébként gondolkozott-e már felelős politikus, hogy egy Dombász és Krím nélküli „kis-Ukrajna” esetében is jogos elvárás lenne Oroszország részéről, hogy ne legyen NATO tag, s a területén ne legyenek nyugati nukleáris és biológiai támaszpontok.

 Szóval megszületik egy örökre szóló átmeneti béke, aminek a feltételeit a nyugati fél biztonsági okokból rendszeresen megszegi. Ukrajna pedig kivívná a függetlenségét (Oroszországtól), s gyarmatává válna az őt folytonosan és önzetlenül segítő nyugati finánctőkének. Ukrajnáé maradna a himnuszuk és a zászlójuk, a természeti erőforrásaik és munkaerejük felett az őket segítő gazdasági érdekcsoportok fognak rendelkezni.

 Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz – meddig fog élni – Zelenszkivel, aki egyrészt „vágóhídra” vitte a honfitársait, másrészt hosszútávra – talán örökre – elzálogosította azt az országot, amelyet fel akart emelni.(?) Ő egy hazaáruló, de csak akkor, ha ő ukrán.

Tönkrezúzott ország, halottak százezrei (?), a szláv testvérek ellenségekké váltak, és se pénz, se posztó….

Az én hazám nem politika: ősi SACRA PANNÓNIA!
Sacra: Szent és Átkozott!
Szent, aki a vérét adta, Átkozott, ki megtámadta!
Szent Koronáé a Hazám, Boldogasszony keze Rajta,
Kinek István ajánlotta, s ,,földi lény" nem változtatja!

A Nemzetem sose nézte, ki honnan jött, s mi a vére,
Nem nézte a származásod, csak hogy mit tett ,,uraságod"!
Magyar Kapisztrán Szent János, tours-i püspök, Szent Márton,
Ezért magyar Bem tábornok, s az Aradi Tizenhárom!

De brigadéros Ocskay nem magyar! Sem Károlyi,
...s áruló utódai!
És hogy ez az Úrság-Ország megmentette Európát,
S ezt legalább ötször tette, a ,,kontinens" nem feledte!

Úgyhogy hányszor bajban voltunk,
Az biztos, hogy úgy maradtunk!!!
Ahogy Hunyadi Várnában, aztán Nándorfehérvárban,
S ötszáz éve minden órán, hősiesen állunk vártán!

- Most tanítnak ,,felejteni", meg hogy ,,merjünk kicsik lenni"!?
Merjen, aki kicsi maga, Hazánkat árulta-adta,
Tüzes vízként ,,tallért" dobott! Csoda, hogy megzavarodott?
Hunyadi! Lengesd a zászlót! Idézd Atillát, Szent Lászlót!

Mert nem a ,,pénz" az én hazám,
De Hitem, Boldogasszony-Anyám!
...s nem áfium-szelence...
AZ EGÉSZ KÁRPÁT-MEDENCE!

AMEN

Megrázó részletek derültek ki az ombudsman bicskei gyermekotthonról szóló jelentéséből© Technológia: Index.hu

Az első bejelentést már 2007-ben megtették, ekkor egy 7. osztályos gyermek számolt be arról, hogy az igazgató sakkozás közben zaklatta őt. Ezután 2010 és 2011-ben is panaszt tettek a vezetőre. Nem sokkal később egy videó is készült, amelyen három gyermek beszél az őt ért zaklatásokról.mint arról korábban a 444 információi alapján beszámoltunk, Balog Zoltánnak már 2012-ben jelezte az ombudsman, hogy mi történt a bicskei gyermekotthonban. Szabó Máté alapjogi biztos jelezte az emberi erőforrások akkori miniszterének, milyen mulasztások történtek a gyermekotthonban, mi több, segítséget is kért az illetékes politikustól, aki ekkor Balog Zoltán volt. Mindezek ellenére még évekig nem történt előrelépés.

Az alapvető jogok biztosának jelentésében az áll, hogy Szabó Máté kérte Balog Zoltánt, hogy „hívja fel a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozók figyelmét a gyermekvédelmi törvényben foglalt jelzési és együttműködési kötelezettség teljesítésének jelentőségére”.

Ez az a jelentés, amely a bicskei gyermekotthonban történt visszaélések kapcsán lezajlott ombudsmani vizsgálat eredményeit tartalmazza, és részletesen végigveszi a 2011–2012-ben történteket. Az ombudsman jelzése Balog Zoltánhoz került, azonban érdemi előrelépés nem történt, ugyanakkor a vizsgálat eredményeképpen az ombudsman két dolgot állapított meg.

Az egyik, hogy több gyermek is utalt arra az elmúlt évek alatt, hogy a bicskei gyermekotthon igazgatója, V. János szexuális tartalmú célzásokat tesz nekik, és időnként intim helyen érinti meg őket.

A másik pedig, hogy a gyermekek gyámja – az intézmény igazgatója – a nyomozás megindításakor lemondott gyámi tisztségéről, a gyámhivatal pedig gyámul az igazgatóhelyettest rendelte.

Az igazgatóhelyettes hosszú évek óta munkakapcsolatban állt a gyanúsított igazgatóval, neki volt alárendelve, így az alárendeltség miatt azonban nem volt kizárható az érdekellentét a gyermekek és a törvényes képviseletüket ellátó személy között.

Az ombudsmani eljárás megindításakor a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szemérem elleni erőszak bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt eljárást folytatott, a rendőrség viszont megszüntette ezt a nyomozást 2012. június 18-án, mivel nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése a nyomozás alapján.

Az ombudsmani jelentések további megrendítő tényeket tártak fel a bicskei gyermekotthonban történtekről – írja a 24.hu.

Sakkozás közben zaklatta

Az ombudsman a 2012-es jelentés elkészítése céljából a bicskei gyermekotthon fenntartóját és a rendőrséget is megkereste. Az egyik rendelkezésükre bocsátott irat szerint a gyermekotthon két dolgozója szóban és írásban is tett közérdekű bejelentést az intézmény igazgatójára. A bejelentésük szerint az egyik, akkor 7. osztályos gyermek arról számolt be, hogy sakkozni járt V. Jánoshoz a lakásába, aki többször is tett a fiú jelenlétében szexuális tartalmú célzásokat, és egy alkalommal a heréjét is megérintette. Ez a bejelentés 2007-ben érkezett V. Jánosról.

Az ombudsman azt írja, hogy a fiú több nevelőjének is beszámolt a történekről, akik közösen szerettek volna megoldást találni, és végül az egyik gyógypedagógus azt javasolta a gyermeknek, hogy csak egy másik felnőtt jelenlétében sakkozzon V. Jánossal.

„Ne mondj ilyeneket”

2010-ben egy másik gyermek is elmesélte, mi történt vele. Az ombudsmani jelentésben az áll, hogy a gyermek nagyon zaklatott volt, és egy szabadidő-szervezőnek számolt be a történtekről. Előtte egy nevelőt is felkeresett, de ő azt kérte tőle, hogy ne mondjon ilyeneket neki.

A szabadidő-szervező beszélt a kollégáival, néhányan felkeresték az igazgatót, és elmondták neki, hogy több gyermek felől is érkezett jelzés az igazgató viselkedését illetően. A kollégák intézkedést szerettek volna, de az igazgató csak megköszönte nekik a jelzést, mást nem tett.

2011-ben egy újabb gyermek beszélt arról, hogy többször is megérintette a nemi szervét  V. János.

Bosszú a gyerekeken és a bejelentőn

Az ombudsmani vizsgálatból az is kiderült, hogy a szabadidő-szervező felajánlotta a gyerekeknek, hogy kamera előtt számoljanak be a velük történtekről. Végül három gyermek beszélt, akik többször elmondták, hogy szeretnék felnőtt segítségét kérnék ahhoz, hogy az igazgató a jövőben ne zaklassa őket.

A történtekről tudomást szerző dolgozók újra felkeresték V. Jánost, hogy egyre több gyermek tesz panaszt rá, és egyikük hangsúlyozta, hogy oldja meg a helyzetet, különben nyilvánosságra hozza az esetet. Az igazgató a felvételen szereplő gyerekekkel beszélt, és arra utalgatott, hogy korábbi kedvezményeiket (például a hétvégi hazautazásukat) elveszíthetik.

Miután megindították a rendőrségi eljárást, az igazgató több beosztottja munkarendjét módosította, a fenntartónál bejelentést tevő munkatársától pedig a pótlékját vonta meg.

Alulmotivált felnőttek = elmaradt gyermekjogi intézkedések

Az ombudsman kérésére több gyermekvédelmi és gyermekjogi szakszolgálat véleményt írt a gyermekvédelmi rendszerről.

Ha elégtelen létszámban, alulmotivált felnőttek dolgoznak a gyerekekkel, akkor a legkorszerűbb gyermekjogi beavatkozások vélhetőleg elmaradnak. Amennyiben a gyermek- és kamaszlélektant nem ismerő, e témában képzetlen munkatársak foglalkoznak a gyermekekkel, a bántalmazások rejtve, a gyermekek pedig magukra maradnak. Halaszthatatlan a rendszerbeli, a személyi és szemléletbeli akadályok következetes vizsgálata, helyzetelemzések, szükségletfelmérések készítése, terepmódszertan felállítása, újraszervezése

– nyilatkozta a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat vezetője.

Az ombudsman ezzel egyetértett, álláspontjuk szerint sürgős feladat a gyermekvédők kiválasztása és képzése, valamint velük szemben egyértelmű elvárásokat kell támasztani, rendszeresen értékelni kell őket, és megfelelő kereteket kell biztosítani számukra. 

Elmaradt ígéret

Balog Zoltán 2017-ben ígérte meg, hogy szigorítják a gyermekotthonok vezetőinek kiválasztását, valamint azt is bejelentette, hogy 3 éven belül megszüntetik a bicskei gyermekotthonhoz hasonló 200–300 férőhelyes otthonokat, és a gyermekek vagy lakásotthonba költöznek, vagy nevelőszülőt kapnak.

A kegyelmi botrány kirobbanása után Orbán Viktor miniszterelnök is ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy szigorítani fogják a gyermekotthonok vezetőinek kiválasztását.

Kegyelmi botrány

Mint ismert, Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott K. Endrének, az elítélt pedofil V. János bűnöző bűntársának, amiről elsőként egy olvasói levél alapján utánajárva a 444.hu írt. 

K. Endre helyettese volt az igazgatónak a bicskei gyermekotthonban, és próbált nyomást gyakorolni a gyerekekre, hogy vonják vissza vallomásaikat, és hamisan tanúskodjanak.

Ezek okán K. Endrét kényszerítés minősített bűncselekményért jogerősen 3 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélték, mellékbüntetésként pedig öt évre eltiltották a foglalkozástól és a közügyek gyakorlásától is. Novák Katalin Ferenc pápa látogatására hivatkozva adott kegyelmet az elítéltnek. 

Lemondások és alkotmánymódosítás

A köztársasági elnök döntése hatalmas vihart kavart, az ügyben többen megszólaltak, és sokan a lemondását követelték, Orbán Viktor miniszterelnök alkotmánymódosítást nyújtott be.

Nyolc nappal később végül Novák Katalin, valamint a döntését ellenjegyző Varga Judit volt igazságügyi miniszter is benyújtotta lemondását, majd a kegyelmi botrányban szintén érintett Balog Zoltán is lemondott a zsinati elnöki tisztségéről, de a püspöki tisztéről nem.

Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20-as számon vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.

Személyesen az Önhöz legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhet segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található: http://vansegitseg.im.gov.hu

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon.

(Borítókép: Bicskei gyermekotthon. Fotó: Bődey János / Index)

Forrás: Index 

Előszó

Minden normális családban nagyobb az egymás iránti elvárás, mint családon kívül. Ez természetes, sőt, ha igazán működik a családon belüli szeretet, annál jobban kell működnie akölcsönös elvárásnak, odaadásnak.

Ennek nagyobb közösségeknél is így kell(ene) működni, ami alatt egy országot is értenünk kell. Jogos elvárás tehát a szavazóktól, hogy a bizalmuk ellenében a lehető legnagyobb tudással és alázattal szolgálják hazánkat az ezzel megbízottak.

Sajnos ez jelenleg nem így van. Egészségtelen, ha egy országban több cikluson keresztül kétharmados többséggel vezetik az országot, mert ez visszaélésekre ad alkalmat, s a versenyhelyzet hiánya kényelmessé és elbizakodottá teszi az ország vezetését.

Mindehhez az ellenzék másfél évtizede bénán asszisztál, már-már felkeltve azt a gyanút, hogy megegyezés jött létre a „szemben álló felek” között.

A kétségtelen eredményeket lassan elhomályosítják azok a fű alatti intézkedések, amelyeket simán fel is lehet fújni, de ugyanilyen káros, ha az irányító gépezetben szakmailag alkalmatlan emberek hoznak felelőtlen döntéseket (inkább ne tennének semmit).

A legnagyobb hibát viszont akkor követi el a vezetés, ha felelőtlen módon éppen a munkájukat kiváló módon végzőket lökik jégre.

Sajnos életünk valamennyi területén találkozhatunk ezekkel a jelenségekkel, írásom erről szól, a két „feltehetően beetetett” és szárazra dobott vezetőnk esete kapcsán.

Kezdjük a lassan, de biztosan leépülő sportéletünkkel!

 óta a Sakkszövetség elnöke nem jegyzett sakkozó, volt olyan elnök, aki nem tudta mit jelent a XX.-as erősségű verseny, vagy az Élő pontszám. Ennek ellenére elnökök voltak.

Jelenleg a valaha is legmagasabb Élő pontszámú (2776) magyar versenyzőnket, Rapport Richárdot a Román Sakkszövetség fogadta be, a második legjobb magyar Lékó Péter (2763) külföldön edzősködik, a harmadik Polgár Judit (2735) férje, dr. Font Gusztáv a Szövetség volt

diplomáció felelőse a szövetségben tapasztalható hangulat miatt lemondott. A Szövetség nem tartja a kapcsolatot a Polgár családdal. A szövetség elnöke egy egyébiránt sok téren mozgolódó, de a sakkal mit sem törődő ember foglalkozott, a nemrégen történt leváltásáig.

A sort folytathatnánk, a 100. magyar olimpiai aranyat szerző Dr. Hegedős Csabát, a „Tuskirályt” a „rezsi pápa” váltotta fel, szakértelme és igyekezete látszik a spotág eredményein.

A kajak-kenu sportban, ahol volt olyan világverseny, amelyen a magyarok több érmet szereztek, mint a többi ország összesen, most örülni fogunk 3 párizsi éremnek.

Az úszásban a reményeink nagyrészt elúsztak. A legjobb sportlövőnket nevetséges vádakkal zavarták Romániáig, a három olimpiai arany- és egy ezüstérmet szerző Liu testvéreket Kínáig „üldözték”.

Sorjáznak a doppingolással megvádolt, majd felmentett sportolók, akiknek így tört derékba a sportolói karrierük.

A Szövetségek elnökeinek megválasztásánál a politikai megbízhatóság a fontosabb. Mint láthatjuk az „eredménye” meg is lett.

Mindemellett százmilliárdok mentek el sportberuházásokra úgy, hogy a kezdeti költségvetési tervek többszörösére emelkedtek.

De mi van a politikával?

A „Szövetségi Kapitányunk” Európa legjobbja. A csapatával viszont már baj van. Néhány sztár „focistát” kivéve – ha finomak akarunk maradni – igavonókkal van körülvéve.

Evezzünk át a sportról a politikára ahol egy ambiciózus tag, aki a kamatszámításhoz sem ért, egy olajfestménnyel ajándékozta meg a Szövetségi Kapitányt, amelyen ő (mármint a kapitány) és Puskás öcsi látszik. Az ilyen ember alkalmas a NAV vezetésére (?), ő Tállai András főiskolát végzett, nyelvvizsgája nincs).

Menjünk vissza 2005-ig, amikor Dr. Hende Csaba  (ELTE Jogi Kar, nyelvvizsga: nincs) szívós munkával megszervezte a polgári köröket, amely segítségével, s annak reményében, hogy a 2006-os rendőri attak büntetése nem marad el, a jelenlegi kormány kétharmaddal nyert.

A felelősségre vonás a mai napig késik, Hende viszont lecserélődött Simicskó Istvánra (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, üzemgazdász diplomát szerzett. 1996-ban jogi szakokleveles közgazdász ELTE  Továbbképző Intézet, nyelvtudás: német középfokú C, orosz, alapfokú C).

S ha már cserénél tartunk, 9 éve és 6 napja egy hasonló nevű tag, Dr. Simicska Lajos (ELTE Jogi Kar) nyomdafestéket nem tűrő jelzővel illette a szövetségi kapitányunkat, aki rögtön piros lapot mutatott neki, lecserélve őt egy gázszerelő szakmunkással, Mészáros Lőrinccel, a Felcsút FC elnökével) . Ez főként azért irritálja a közvéleményt, mert akinek magasabb a képzettsége, mint Mészárosnak, úgy gondolhatja, ő is lehetett volna Simicska „cseréje”.

De mint tapasztalhatjuk, nem a végzettség teszi a vezetőt.

A köztársasági elnök kinevezése

A csoportkép tagjai:

Kubatov Gábor Fidesz alelnök a Fradi elnöke

Végzettsége: mechanikai műszerész,

felsőfokú gépjármű kárszakértő

kommunikáció és médiatudományi főiskolai diploma

Nyelvvizsga: nincs

 Novák Katalin köztársasági elnök (2024.02.10-ig)

Végzettsége: Szegedi Tudományegyetem, Budapesti Corvinus Egyetem,  Párizs-Nanterre-i Egyetem

Nyelvvizsga: Francia, angol és német nyelvből felsőfokú, „C” típusú, szakmai nyelvvizsga, spanyol nyelvből középfokú.

a Szövetségi kapitány

Végzettsége:
Eötvös Loránd Tudományegyetem, jogászdoktor, jogtudomány)

Pembroke College, filozófia)

Nyelvvizsga: angol

Kósa Lajos Fidesz alelnök a Magyar Országos Korcsolya Szövetség elnöke.

Végzettsége: MKKE „tervgazdasági” Szak (abszolutórium, diploma nélkül)

Nyelvvizsga: nincs

Németh Szilárd a Fidesz alelnöke, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke

Végzettsége:  Budapesti Tanítóképző Főiskolára járt, 1987-ben vagy 1990-ben (?) a könyvtár-tanítói szakon szerzett oklevelet.

1996-ban a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatási vezetői szakán szerzett oklevelet.

Nyelvvizsga: nincs

Novák Katalin tettestársa:

 Dr. Varga Judit  Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar

Nyelvtudás: angol, német, francia – tárgyalóképes spanyol – társalgási szint

(Megjegyzés: A 199 tagú parlamentből 114 honatyának/anyának nincs nyelvvizsgája, többnek érettségije sincs.)

A külföldről feketének tartott csapat királynőt és bástyát vesztett. A gond ott kezdődik, hogy mint a fentiekből látjuk, jelentősen csökkent a tisztek aránya, s nem valószínű, hogy ilyen felállással egy-két paraszt bekísérhető a képzeletbeli sakktáblán, lecserélésükkel újólag egy királynőt, esetlen még egy tisztet visszanyerhetünk. (Pedig paraszt van bőven.)

Töprengek

Vajon hogy zajlott le az a folyamat, ami e két (ezek szerint túlképzett) hölgy önkéntes lemondásához vezetett.

A köztársasági elnök joga (indokolás nélkül) amnesztiában részesíteni elítélt embereket. (Persze nem árt a felmentést megmagyarázni.) Tavaly, a pápalátogatás során került sor felmentésekre, amelyek közül a Budaházy esete ütötte át a sajtó érzékenységi küszöbét, a szavazó plebsz legalábbis többről nem szerzett tudomást.

 Feltételezhető, hogy a tavalyi amnesztia nem százakat érintett, s tekintettel arra, hogy kényes ügyekről lehetett szó, elképzelhető, hogy a nem túl hosszú névsort a Köztársasági Elnök Asszony egyeztette a Szövetségi Kapitánnyal, s hivatalból ellenjegyezte Dr. Varga Judit.

 Telt múlt az idő, és 2024. február elején a szokatlan meleg mellett beköszönt egy hír, tavaly kiengedték a bicskei iskola igazgatóhelyettest, akit azért ítéltek el, mert falazott a pedofíliával vádolt főnökének. Eddig ez a hír hol lappanghatott? Annak idején a két legfőbb közjogi méltóság nem egyeztetett az ügyben? Ha nem, elég baj, ha igen, akkor a Szövetségi Kapitány is tudott róla (nem beszélve a börtönből kiengedettről, majdnem azt írtam le, hogy III/III-asról., s persze az igazság legfőbb őrzőjéről, a Miniszter asszonyról.)

 Aztán azon is filózok, hogy két több gyermekes asszonynak mi okból esett meg a szíve a pedofilpárti pasason. Fel sem merült bennük, ha ez kiderül, az ellenzék kihasználja a tettüket. Sőt mi több ez az amnesztia még a kormánypártiaknak sem tetszik. Vagy valaki kényszerítette őket az aláírásra, és eddig várt a leleplezésükkel?

 Úgy kell a hölgyeknek, fizessenek meg a döntésükért, de rendkívül sajnáljuk a történteket, mert leszámítva ezt az esetet, ilyen fantasztikusan jó Köztársasági Elnökünk nem volt, s feltehetően nem is lesz. Az Igazságügyi Miniszter asszony is újkori történelmünk egyik kiválósága.

Éljenek boldogan a családjuknak, tegyék túl magukat a tettükön, nincs az a ló, amely meg ne botlana, főleg sziklás, akadályokkal szándékosan teletűzdelt úton.

A példamutatásról

 Nem kívánom mérlegelni a tettük súlyosságát, csupán annyit jegyeznék meg, hogy ha csak az elmúlt 33 évet nézzük, sokan fel is akaszthatták volna magukat, tettük megbánását demonstrálva. Hallom, az Apró villa kiürül. Ez is egyfajta bocsánatkérés?

Kérdések

 Ha valaki hallott olyan esetről, hogy Fidesz feljelentés alapján ellenzéki politikust ítéltek el, vagy fordítva, ellenzéki feljelentés után Fideszes került börtönbe, írja meg nekem, mert szeretném ezeket az eseteket összegyűjteni.

Egyébként felmerült bennem, hogy Gyurcsány tartja életben a jelenlegi kormányt. Ha annak idején eltűnt volna, már lehet, hogy egy egészséges kormányváltás történt volna (ha ilyen egyáltalán lehetséges – mármint egészséges).

Összehasonlítás

2017. januárjában tettem közzé egy írásomat, „Ha beledöglünk is ….” címmel, ahol összehasonlítást tettem az akkor (összesen) 11. éve fennálló Orbán- és a Tisza kormánnyal.

(Dőlt betűs rész.)

Tisza Kálmán a 15 éves miniszterelnöksége alatt összesen 21 miniszterrel oldotta meg a kormányzását. Közülük öten voltak a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, illetve szintén öten voltak miniszterelnökök is.

Miniszterelnökök:

Fejérváry Géza, Szapáry Gyula, Wenckheim Béla (közvetlen Tisza Kálmán előtt), Széll Kálmán, Wekerle Sándor (háromszor is).

Akadémiai tagok:

Kemény Gábor, Szilágyi Dezső, Trefort Ágoston

Ketten akadémikusként váltak miniszterelnökké Széll Kálmán, illetve Wekerle Sándor.

Orbán vezetési stílusát illetően hasonlítható Tisza Kálmánhoz – akit „generálisnak” becéztek – a tőle megkövetelt vasfegyelem miatt. Ugyanezt a fegyelmet követeli meg Orbán is. Pártkatonáival lassan mélyrehatóbb és erősebb hatalmat épít ki, mint amilyen az MSzMP idejében volt, azaz a FiDeSz (és szövetségese) hosszú távon kirobbanthatatlan lesz a hatalomból, igaz ehhez az is szükségeltetik, hogy az ellenzéki pártok olyan koncepciótlanok legyenek, mint amilyenek, akik képtelenek akár formálisan is betölteni az ellenzéktől elvárható szerepet.

A Tisza és Orbán által kialakított vasfegyelem között azonban van egy alapvető különbség. Amíg Tisza a legkiválóbb elmék közül válogatta ki a munkatársait, addig Orbán – talán kishitűsége miatt – többnyire az önálló gondolkodásra képtelen, alulképzett lakájokkal veszi körül magát.

„Ugye, mi jó barátok vagyunk?”

Ilyenkor beindul a „hatalom-piramis játék”, azaz az első számú vezetők egyre több mamelukot építenek maguk alá, mert annyi eszük ezért van, hogy a beosztott legyen még náluk is gyengébb képességű. Ennek egyenes következménye lesz, hogy Orbán a „megváltó” ambíciójával egyedül marad, s az őt körülvevő mamelukok hada fokozatosan lejáratja őt, hiteltelenné téve a személyét is.

Orbánizmus

 Orbán Viktor a legmegosztóbb személyiség a rendszerváltás óta. Annak ellenére, hogy sok tekintetben messze ő a legalkalmasabb az elnökség ellátására, rendkívül sokan támadják, melynek oka éppen a kiváló kvalitása miatt kialakult ellenszenv is lehet (irigység faktor).

Gondolkozási stílusa, előrelátása, kérlelhetetlen logikája, szónoki képességei messze az Unió egyik legkiválóbb elméi közé emelik. Adottságai révén Brüsszelben bármely uniós vezetői pozíciót elnyerhetne, joggal.

Orbán magának ássa a vermet. Neki (kritikus, építő jellegű) segítőkre nincs szüksége, csak gondolkozás nélküli „vakbuzgó” végrehajtókra.

A minap egy kedves ismerősöm megkérdezte tőlem.

Ha ennyi kifogásod van a kormányunk ellen – s mint mondtad, rájuk szavaztál háromszor is – a jövőben kire szavazol?

• Ha nem lesz náluk jobb, akkor újból rájuk szavazok. Ha beledöglünk is. (A 2017. évi idézet vége.)

Minőségi cserék

 Hallik, hogy fokozatosan növekszik a FIDESZ tábor, de komoly átstrukturálódással. 600 ezren hagyták el a tábort, de 650 ezren jöttek. Igaz, nem igaz, nem tudom, de az kétségtelen tény, hogy sok értelmiségi hagyta el a FIDESZ-t, s még többen vannak, akik csak a jelenlegi ellenzék alkalmatlansága miatt, s Gyurcsány esetleges visszatérésétől tartva – jobb híján – a FIDESZ-re szavaznak.

 Ha ez így megy tovább, nem kell a kormányt bántani, lebontja saját magát.

Tiszainoka, 2024. február 12.

Vinczeffy Zsolt

(Egy kifejező arc)

A kormány álláspontja világos volt az első pillanattól: támogatja a NATO-bővítést, teljesen függetlenül attól, hogy adott esetben a kabinet mögött álló képviselőknek erről mi volt a véleménye – mondta az Index megkeresésére Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki egyértelművé tette, elég volt abból, hogy Magyarország unatkozó politikusok olcsó játéka legyen.

Svédország NATO-csatlakozásának kérelmével kapcsolatban eddig ezek a legfontosabb események:

• az orosz–ukrán háború kirobbanását követően Finnország és Svédország szinte azonnal kérte a tagfelvételét a NATO-ba,
• tavaly április 4-én előbbi hivatalosan is NATO-tag lett, a svéd csatlakozást pedig Törökország és Magyarország egy ideig nem hagyta jóvá.
• Orbán Viktor miniszterelnök levelet írt a svéd miniszterelnöknek, amelyben kérte, hogy jöjjön Magyarországra, majd órákkal később kiderült: a török parlament jóváhagyta a svéd csatlakozási kérelmet.
• A török döntést Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára üdvözölte kedden este, majd felszólította a magyar politikai vezetést, hogy cselekedjenek ugyanígy. „Számítok Magyarországra, hogy minél hamarabb elvégzik a nemzeti ratifikációt” – fogalmazott a főtitkár.
• Szerdán Orbán Viktor miniszterelnök telefonon egyeztetett Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, a kormányfő hangsúlyozta: támogatja a svédek csatlakozását, és szorgalmazta, hogy az Országgyűlés zárja le a ratifikációt.

Az Index telefonon érte utol Kövér Lászlót, akivel kifejezetten csak erre a témára koncentráltunk.

Kinek kínos az ügy? 

Nem tartja kellemetlennek a kialakult helyzetet? Nagyon úgy tűnik, Magyarország ratifikálja utoljára a svéd NATO-csatlakozást.

Miért kellene, hogy ez nekünk legyen kellemetlen? Amennyiben a svédeknek nem az, úgy én egy pillanatig sem érzem rosszul magam. Másrészt valakinek utolsónak is kell lennie.

Diplomáciailag sem kínos a helyzet? Ez nem kudarc a magyar diplomáciának?

Elég világosan elmondtuk a problémáinkat már korábban. Magyarország komolyan veszi, hogy a NATO – szemben a néhai Varsói Szerződéssel – egyenrangú és szuverén államok védelmi szövetsége, és nekünk az az érdekünk, hogy ennek a szövetségnek a tagjai legyünk. Csakhogy mindenkinek világos legyen: a tagállamok itt arra vállalnak önként kötelezettséget, hogy ha bármelyik másik szövetségest támadás ér, akkor azt automatikusan úgy tekintik, mintha ellenük irányulna. Azaz katonai segítséget nyújtanak a megtámadottnak. Mindenki érti, hogy ez mekkora felelősség? Kollektíven belépünk egy katonai konfliktusba, ha valakit megtámadnak.

EGY NATO-TAG A SAJÁT FIAIT ODAKÜLDI A FRONTVONALRA, AKÁR AZ ÉLETÜKET IS FELÁLDOZVA, HOGY MEGVÉDJÉK A SZÖVETSÉGESÜKET, CSERÉBE UGYANEZT VÁRJÁK EL.

Ehhez olyan fokú bizalom kell, amelynél nincsen erősebb. Na, most nézzük meg, Svédország milyen módon viszonyult az elmúlt időszakban Magyarországhoz, akárcsak az elmúlt néhány hónapban, amióta a csatlakozásuk napirendre került, milyen arroganciával és negligenciával viseltettek irányunkban. Számomra nem egészen világos, hogy tisztában vannak-e azzal, valójában mit jelent a szövetség, amibe ők be szeretnének lépni.

Svédország Európa egyik legpotensebb haderejével rendelkezik. El tudná mondani, hogy ennek fényében ténylegesen mi a baj a csatlakozásukkal? Tényleg ekkora problémát jelentenek ezek a nyilatkozatok a svéd politikusoktól?

A katonai erejüket nem vitatta senki. 

AZT IS GONDOLOM, HA EZ EGY KOLLEKTÍV BIZTONSÁGI RENDSZER, AKKOR A TÖBBSÉG VÉLEMÉNYÉT ÉRDEMES FIGYELEMBE VENNI.

Ám most arról van szó, hogy a svédek – szeretném megjegyezni, hogy a finnek is – olyan messzire mentek Magyarország pocskondiázásában, a demokratikusan megválasztott kormány gyalázásában és a mozgásterének szűkítésében, amit nem lehet meg nem történtté vagy mellékes körülménnyé tenni.

Különös tekintettel arra, hogy miután a parlament jó szándékkal ratifikálta a finnek csatlakozását, Finnország azonnal csatlakozott az Európai Bíróság előtt zajló eljáráshoz Magyarországgal szemben. Pusztán azért, mert gyermekeinket minden áron meg akarjuk védeni az LMBTQ-agymosás ellen. Vajon őszintén gondolják, hogy életre-halálra akarnak szerződni velünk, akikkel szemben a legkisebb tiszteletet sem hajlandók mutatni?

Kérem, térjünk vissza arra, ha valaki az elmúlt órákat figyelemmel kísérte, akkor nagyon úgy tűnik, hogy a magyar diplomáciát nagyon csúnyán felültették. A miniszterelnök levelet küldött a svéd társának, hogy látogasson ide, majd órákon belül a törökök jóváhagyták a csatlakozást.

A magyar diplomácia a leghelyesebben kezelte a helyzetet. Támogatta a bővítést, a parlament elé terjesztette a vonatkozó törvényjavaslatokat, és nyitottságot mutat, hogy segítsen kezelni azt a helyzetet, ami a képviselők egy részének elbizonytalanodását okozta. Azonban egy demokráciában a végső szót nem a kormány, hanem a parlament mondja ki.

Dacára annak, hogy a NATO-bővítés egész eljárása zavarba ejtően nélkülözi az ügy súlyához illő komolyságú végiggondoltságot és demokratikus alaposságot, a kormány mögött álló parlamenti többség elviekben támogatja. Én kezdeményeztem, hogy parlamenti küldöttség tegyen látogatást a két országban, hogy érzékeltessük, van itt egy kis probléma. Erre akkor egy olyan válasz érkezett, ami finoman szólva sem volt kielégítő. Most pedig úgy tűnik, hogy a svédek az utolsó gesztust sem méltányolják.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszédet mond az Európai uniós Civil Együttműködési Tanács (EuCET) konferenciáján a budapesti Ensana Thermal Hotelben 2023. november 24-én© Fotó Máthé Zoltán / MTI

Magyarország tiszteletet követel

Mit kellene csinálnia a svédeknek?

Például érdemes lenne egymást komolyan venni. Vagy ön szerint mi könyörögjünk nekik, hogy ugyan már, tisztázzuk a problémákat? Ha használhatok katonai szlenget, nem vagyunk a csicskásai senkinek. Úgy érzem, súlyos félreértés van a svédek fejében.

A törökök sem vertek át minket?

Nem. Személyesen több interjúban elmondtam, nekünk a törökökkel semmilyen megegyezésünk nincs arra nézve, hogy ki mikor ratifikálja a NATO-bővítést.

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS FÜGGETLEN.

És egyedül is el tudjuk dönteni, hogy egy ilyen lépésre mikor kell sort keríteni. Nem befolyásol bennünket, hogy a törökök egyébként miképpen intézik a saját problémáikat. Nagyon halkan szeretném csak megjegyezni: úgy emlékszem, a svéd diplomácia nagyon gyorsan nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Törökországgal rendezze a vitás kérdéseket. A svéd miniszterelnök úr is elzarándokolt Törökországba. Sajnálom, hogy a török ratifikáció elhúzódása által teremtődött időt a svéd politikusok meg sem kísérelték kihasználni, hogy velünk is szóba álljanak.

Tehát jöjjenek Orbán Viktor elé kanosszajárásra?

Semmi ilyet nem várunk el. De azt viszont igen: ne keltsék azt a látszatot, mintha semmibe vennének bennünket. Nem hiszem, hogy ez túl nagy igény lenne. Számunkra mindennél előrébb valóak a magyar érdekek – ez még talán természetes.

Lesz rendkívüli ülés a parlamentben a csatlakozás megvitatásáról?

Afelől nincsen kétségem, hogy az ellenzéki pártok valamelyike – amelyek rendre nem a magyar érdekeket szolgálják – ennek összehívását kezdeményezni fogja, valószínűleg sikertelenül. Egyébként nem érzem úgy, hogy valami sürgetne bennünket, sőt, szerintem rendkívüli helyzet sem állt elő.

A kormány világossá tette, hogy egységes ebben a kérdésben, ugyanakkor lehet tudni, hogy a Fideszben kik nem támogatják a csatlakozást?

Most éppen az egyik ilyen taggal beszél. De pontosítanék: én is örülnék, ha reménybeli szövetségeseink mielőbb megadnák nekem az esélyt, hogy jó lelkiismerettel megváltoztathassam az álláspontomat.

Az Ön jelenlegi álláspontja mögött mi a tényleges motivációja?

Egyszerűen elég volt abból, hogy a hazánk unatkozó politikusok olcsó játéka legyen, akiknek éppen nem jut eszükbe semmi más, vagy éppen valamiről el akarják terelni a figyelmet, akkor Magyarországba törlik a sáros cipőjüket. Csak hogy világos legyen: már régen túl lennénk ezen az egész cirkuszon, ha Stoltenberg úr feleannyi erőfeszítést fordított volna a svéd politikusok meggyőzésére, mint amennyi energiát abba fektetett, hogy nekünk üzengessen.

(Borítókép: Kövér László, az Országgyűlés elnöke 2023. november 24-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)

Szerző: Szabó Gyula 

  Helyzetelemzés

 Hazánkban 350 ezer főre teszik azon kiskorúak számát, akik éheznek, mélyszegénységben élnek, híján vannak a követendő példáknak, semmi reményük a szocializációs képességek elsajátítására, inkább ellenkezőleg.

Ezen fiatalok egy része szórványban él (az ő helyzetük a kedvezőbb), de jellemzőbb, hogy kisebb-, nagyobb tömbökben élnek, ez pedig az önazonosság kialakulást súlyosan torzíthatja.

Gyors és jelentős változtatás hiányában ez a helyzet erőteljesen romlik, hiszen az elszigetelődés fokozódik, s olyan körülmények alakulnak ki, amelyek rontani fogják az amúgy is egyre kezelhetetlenebb helyzetet.

A mélyszegénységben élő, és halmozottan hátrányos környezetbe született gyermekek teljesen ártatlanok, semmiről nem tehetnek. A kialakult helyzetért elsősorban azok hibáztathatók, akiknek módjukban lenne segíteni rajtuk, hiszen ők nem önszántukból választották ezt az életmódot, s egyszerűen képtelenek önerőből a változtatásra.

Nekünk kell segíteni, mielőbb!

 Az egyetlen kiút

 Az egyetlen lehetséges kiút az érintettek gyermekek képzése.

A veszélyeztetett környezetbe tartozó családok gyermekeinek számára fel kell ajánlani a bentlakásos iskolai képzést.

A tanulás és a megszerzett ismeretek ragadhatják ki ezeket a gyermekeket abból a környezetből, amely a fejlődésük gátja. A tanulmányok, a mutatott példa és az átélt sikerek a biztosíték arra, hogy a szocializációjuk által egy magasabbszintű élet igényével hagyják el az iskolapadot. Egyben példaként állnak a család, a testvérek előtt, megmutatva, hogy van kitörési lehetőség, van kiút.

A megszerzett képesítésüktől függetlenül, de néhány szakmánál kiváltképp lehetséges, hogy ezek a fiatalok lesznek későbben az élharcosai annak a missziónak, amely révén értékes egyedeivé válhattak a társadalomnak.

Történelmünk során, erre számtalan példa volt.

  Az iskolahálózat kiépítése, létszámok

 Meg kellene célozni, hogy általános- és középfokú képzésben résztvevők létszáma, a rendszer kifejlesztését követően évfolyamonként 6-10 ezer fő legyen (ami a végkibocsátásnak is megfelel). Ennek értelmében a 12 évfolyamot figyelembe véve egyidejűleg 72-120 ezer fő tanulna bentlakásos iskolákban.

A rendszert fokozatosan célszerű kiépíteni (felfuttatni), részben a levonható tapasztalatok megszerzése-, részben az oktatási rendszer elfogadottságának kialakítása érdekében.

A „próba intézményeket” olyan helységekben célszerű megvalósítani, ahol kis átalakítással (befektetéssel) adottak a lehetőségek, illetve ahol a végzetteket fel tudja szívni a piac.

Törekedni kell arra, hogy minél teljesebb üzemmóddal nyissunk, azaz az általános iskolák esetében legalább az 1-4 osztályt lenne célszerű egyszerre elindítani, évfolyamonként több párhuzamos osztállyal.

Először – próbaként, 8-10 általános iskola 1-4 osztálya (5-6 párhuzamos osztállyal) indulhatna, s a felmenő rendszer értelmében 4 év elteltével, az összegyűlt tapasztalatok alapján lehetne a képzést kibővíteni. Ez évfolyamonként 1200-1300 főt jelentene, ami az egyes populációnak 1,4 %-a.

A teljes „telítettséget” (azaz az évfolyamonkénti 6-10 ezres létszámot) 12-20 év leforgása alatt kellene elérni.

 Lehetséges források

 Tekintettel arra, hogy a kialakítandó bentlakásos iskolarendszertől várt kedvező eredmények az országunkat-, illetve a magyarság egészét érintik, lehetővé kell tenni mindenki számára, hogy anyagilag is részt vállalhasson ebben a misszióban.

• A „felső tízezer” A 100 leggazdagabb magyar összvagyona 2300 milliárd (Mrd) forint, a tavalyi, válsággal terhelt évben is a növekményük 108 Mrd Ft volt. Az igazán tehetősöknél divatba kellene hozni a közadakozást, elérni, hogy az is fizessen, aki nem akar, de mivel az adakozása köztudottá válik, kénytelen csatlakozni.
• Példa, a kiemelt látványsportok: lehetővé kell tenni, hogy ugyanúgy, mint a sport esetében, az erre a célra fordított összegek után is kapjanak adókedvezményt a befizetők

4.3.     Vagyon jellegű apportok: elsősorban az állami intézményeknek az erre 

           a célra alkalmas épületei jöhetnek számításba, de minden használható,   

           és leselejtezett műszaki cikk ide tartozik (a személygépkocsitól, a

           számítógépig)

            (Itt számításba jöhetnének a kényszerértékesítésre kijelölt-, volt

            katonai bázisok, amelyek felújításánál élénkíthetnénk a KKV szektort, 

            munkát adva sok munkanélkülinek.)

• Az adónk újabb 1 %-a: lehetővé kellene tenni, hogy minden adózó, az

            adójának 1 %-át ajánlhassa fel erre a célra. Egy jó kampány ebben

            sokat segítene.

• A nem keresők hozzájárulása: elsősorban a nyugdíjasok felajánlásáról lenne szó, akik visszavonásig meghatározhatnák, hogy a nyugdíjukból mekkora összeget ajánlanak fel, pl. csoportos beszedési formában.
• A pénzügyi szektor felajánlása: a bankrendszer a fentebb említett csoportos beszedésekért nem kérne jutalékot, valamint a kifejlesztendő iskolarendszer pénzügyi bonyolításánál kedvezményeket adhatna. Ugyanígy a biztosító társaságok non-profit biztosításokat köthetnének az üzemeltető intézményekkel.
• Vállalati, munkáltatói hozzájárulás: az egykori szakmunkás képzési alaphoz hasonló vállalati (munkáltatói) hozzájárulás pénzügyi kereteit kellene biztosítani (részben működik).
• Állami hozzájárulás: amint az a felsorolásból is kitűnik, az állam „vastagon” benne van többféle teher viselésében (ingatlanok átadása, adókról való lemondás stb.), ennek ellenére – feltételezhetően - ezen felül is támogatná pénzügyileg ezt a missziót.
• Nem pénzügyi felajánlások: ide tartoznak azok az elhivatott szakemberek, akik szívesen tartanának ismertetést a szakmájuk szépségeiről (a restaurátortól a pékig, az erdésztől a kertészig, a vízvezeték szerelőtől az ácsig), aki hajlandóak kisebb csoportoknak bemutatni a munkájukat, esetleg nyáron fogadnák őket inasnak. Olyan gyakorlati képzést (esetleg nyári táborokat) lehetne bevezetni, ahol a megtermelt terméket, maguk a hallgatók használhatnák.
• Külföldi segélyszervezetek felajánlásai: Például Hollandiában az egyházak, az önkormányzatok és az állam is támogatja a testvérközösségek létrejöttét, és működtetését. A fejlett államoknál kötelezően kiselejtezendő fogyóeszközök nálunk még néha a luxus kategóriába tartoznak. Megfelelő hírveréssel egy hálózat alakítható ki. (Sok élő példát sorolhatnék.)
• Foglalkoztatói hozzájárulások: Itt már elsősorban az egyetemi szintű képzés támogatását érthetjük, ahol egyéni szerződések keretében történik a támogatás. (Lásd. Thaiföldi példa.)
• Külhoni magyarok támogatása: „Szabad a pálya”, de itt is elsősorban az egyetemi szintű képzés a favorizált. Esetükben a kapcsolati tőke lehet mérvadó.
• EU-s támogatások:

  A képzés egy része most is kiadás az államnak, de a bentlakásos formánál óhatatlanul jelentkeznek olyan költségek, amelyek egyébként nem lennének (a portaszolgálattól az orvosi ellátásig), ami jelentősen emeli az oktatási költségeket. Legfőbb hozadékként jelentkezik azonban az oktatás eredményessége, a végzettek lényegesen magasabb munkaerő értéke, valamint a felzárkózás ténye.

Mindamellett az egyidejű 60-100 ezer fős összlétszám éves közvetlen költsége 110-180 Mrd forint, de a korszerűsítések, bővítések (a „felfuttatás” ideje alatt) további 50-80 Mrd forintra becsülhetők (mindez összességében a GDP 0,5-0,9 %-a). A fentebb felsorolt lehetséges források minderre különösebb megerőltetés nélkül fedezetül szolgálnak. (Konkrét számításokat azért nem mellékelek, mert jelentős belső eltolódások lehetségesek.)

5. Egyéb hozadékok

 A rendszer kiépítése révén a veszélyeztetett körbe tartozó fiatalok felének nyújt csak segítséget, de így is 20 év alatt – az egyetemet is beleértve – 60-100 ezer egyenértékű- dolgozni tudó-, szakmához értő- és szerető fiatal áll munkába, a céltalan, segélyekre váró, önmagát főként csak reprodukálni tudó közel negyedmilliós embertömeg helyett. (Ne felejtsük el, hogy sokaknak épp a rendszer kiépítése ad munkát.).

 Gyermekeinknek és unokáinknak már egy kialakult és kezelhető örökséget hagynánk.

 A rendszer elfogadása és sikeres bonyolítása komoly reményeket támaszt afelől, hogy öngeneráló lesz, azaz az így beilleszkedők önmaguk is élharcosai lesznek a misszió folytatásának.

 Felkeltené, és általánossá tenné, a népünkben amúgy is meglevő, néha szunnyadó adakozási kedvet, mert ha a céllal azonosulni tudnak, nem kétséges az eredmény. Ez a misszió végre egységesíthetné a magyarságot. (Bővebben: 1. melléklet)

 Modellként szolgálhatnánk a világ országainak a kisebbség-, illetve a szegénység kezelésében.

6. A rendszer felépítése

 6.1 Előkészítés

 Egységes irányelvek kidolgozása, ezek kijelölt (és/vagy adott) grémiumokkal történő egyeztetése, az irányelvek véglegesítése, ezek ismertetése az alsó- és középfokú intézmények vezetőivel, polgármesterekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal, az érintett érdekképviseletekkel, vajdákkal.

6.2. Felkészítés, válogatás

 A leendő diákok kiválasztására szintén egységes, de bizonyos határok között rugalmas rendszert célszerű kialakítani, a válogatásra feltehetőleg egy szűkebb apparátus létrehozása szükséges, akiknek a munkáját a védőnői hálózattól felfelé, az adott szakemberek segíthetik. (A válogatás buktatóit, problémakörét a 2. sz. melléklet tartalmazza.)

6.3. Általános iskolai képzés

 Lényegileg megegyezik a mostani képzéssel. Számolni kell azonban az állandó bent tartózkodással, azaz egyes tárgyak oktatása kerülhet a délutáni foglalkozások közé (ének-zene, technika stb.) A sportra és a készségeket fejlesztő-, és közösségteremtő tárgyakra nagy hangsúlyt kell fektetni. A szabadidőben olyan – nem tantárgyi – foglalkozások szükségesek, amelyek az önbizalmat, a magyarságtudatot, a világban való eligazodást, a hitet, valamint a korosztálynak megfelelő általános ismereteket közvetíti a gyermekek felé.

6.4. Középfokú képzés

 Az alapfokú képzésben elért eredmények alapján dönthető el a középfokú képzés iránya. Számunkra minden gyermek értékes: az is, aki középiskolai tanulmányokat kezd meg, s az is, aki szakmát tanul. A válaszút előtt álló fiatalok. feltételezhetően ez utóbbi képzésre jelentkeznek inkább.  (A gyakorlati képzésről a 3. számú melléklet szól bővebben.)

6.5. Utókövetés

 A végzett diákokkal – végül is meghatározhatatlan ideig – célszerű tartani a kapcsolatot, amit bármelyik olyan tanár, nevelő végezhet, akinek a legjobb kapcsolatot sikerült vele kiépítenie.

 Ebbe a kategóriába tartozik a végzett hallgatók elhelyezkedésének, illetőleg lakhatásának segítése. A végzett fiatalok többsége valószínű nem tér vissza a családi környezetbe, számukra a lakhatás megoldása önerőből kilátástalan feladat. Ezért a nagyobb munkaerő felszívó körzetekben célszerű olyan lakótelepeket létesíteni, ahol kis alapterületű, de igényes lakások bérelhetők, többféle méretben. Viszonylag szerény bérleti díjjal is 10 éven belül megtérülhet a beruházás. (Lásd. 4. számú melléklet)

7. Egyéb

7.1. A tanárok kiválasztása

 Ebben a rendszerben az egy diákra jutó nevelők száma sokkal magasabb, hiszen három műszak szakszerű ellátásáról van szó. Ráadásul a gyermekek „hozott” szocializációs állapota is olyan problémákat vethet fel, aminek a kezelésére – eddig nemigen tanított – különleges szakmai képességekre van szükség. A fakultatív/vagy nem kötelező képzések oktatói csak akkor számíthatnak sikerre, ha szakmájuk magas ismertsége mellett, emberi példaként is szolgálnak a diákság számára. (A gyermekeket nem csak tanítani-, nevelni-, de szeretni is kell.)

A leendő tanárok, nevelők, foglalkozásvezetők megbízásukat csakis alkalmassági vizsgálat után nyerhetik el.

A kiemelkedő teljesítményekért, és a kollégiumi rendszer adta nehézségek leküzdése miatt, az anyagi elismertségnek is magasabbnak kell lennie.

 7.2. Garanciális felvetések

 Ki kell dolgozni azokat a szerződési feltételeket, amelyek tartalmazzák a diákok jogait, a tőlük elvárt minimális követelményeket, és az ezek be nem tartásának következményeit. Ezeket az előírásokat elsősorban a diákságot érintő érdekképviseleti szervezeteknek kellene meghatározni, egy közös konszenzus mentén.

Emellett rögzíteni kell az iskola által adott minimális szolgáltatásokat.

Az oktatás térítésmentes, de a tanulmányi idő alatt az érintett család csökkentett családi pótlékot kap.

 melléklet.

Ki legyen (kik legyenek) a program védnöke(i)?

 Ez a program alkalmas lehet arra, hogy a magyarságot egységbe tömörítse, ez pedig elvileg kizárja, hogy bármelyik párt hirdesse azt meg. Szerencsés lenne, ha a programot olyan személyiségek hirdetnék meg, akik személyüket illetően garanciát jelentenének az elhivatottságokban, a pártatlanságukban. Ideális lenne, ha a vezető grémiumban minden pártból kerülne felkérésre kurátor (bár az ellenzéki pártok jelenlegi státusza nem sok lehetőséggel kecsegtet). Kiemelt szerepet tölthet be e téren a külhoni magyarság, a nyári gyakorlatokat-, a cserkészfoglalkozásokat- és a nyelvi képzéseket illetően.

(Egy megvalósult példa mellékelve.)

1. melléklet

A program indítása:

 Egy felmenő rendszerben, 12 évfolyammal számolunk. Súlyos szakmai döntéssel állunk szemben, hogy induláskor mely évfolyamokkal számolhatunk. Klasszikus esetben az első elemivel kellene indítani, s 12 év alatt kellene teljessé tenni a rendszert, de erre a megoldásra nincs idő. Az elemi 1-4 már elfogadható, kisebb kompromisszumokkal. Az érettebb korosztályoknál már számolhatunk beilleszkedési problémákkal is, ami megint mérsékletre int. Valószínűsíthető, hogy – egyéb akadályok híján – az elemi 1-4 simán feltölthető.

1. melléklet

A gyakorlati képzés jelentősége:

Egy tantárgy megszerettetésére nem a tankönyv papírjának az illata vezet. Öveges professzor volt erre az élő példa.

(A diákságnál tapasztalható, hogy a tankönyv elolvasása nem sarkallta őket a gyakorlat megismerésére, míg ez fordítva mindig működött.)

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyakorlati képzésre, mint például az agrárképzésben a II. VH előtt a gyakorlati képzés 45 % volt, jelenleg pedig 1,5 %.  

Megfontolandó, hogy már az alsó tagozat elvégzését követően is eltérő képzést kapjanak a diákok, annak ismeretében, hogy feltehetően egy szakmát fognak-e elsajátítani, vagy tovább tanulnak.

1. melléklet

Bérlakások olcsón:

 A végzett diákok „utókövetésének” egy fontos eleme, hogy számukra megfelelő lakhatást biztosítsunk. Ez különböző méretű lakások építését jelentené, amelyeket a lehetőségek és az igények figyelembe vételével bérelhetnék a fiatal szakemberek (munkásszállástól a családi otthonokig). Ezen lakások tervezését, építését, felszerelését, karban tarását fokozatosan a végzett szakemberek végeznék el. Tekintettel arra, hogy számos városban épülnek olyan „ifjúsági” lakótelepek, amelyek lakásai bérelhetőek, a munkaerő vándorlást is megkönnyíthetné az így kialakult helyzet. (A bérlakások építési költsége 8-10 éven belül megtérülne.)

A program (lehetséges) megvalósítási helyei

 Hazánkban kb. 360 elhagyott katonai épületegyüttes van.

 Van olyan épületegyüttes, ahol 10 ezer ember lakott, boltokkal, orvosi rendelőkkel, játszóterekkel, mozikkal.

 Minden nagyvárosban (megyeközpont pl. Szombathely), vagy közvetlen mellette található elhagyott laktanya.

Hajmáskéri tüzérlaktanya

Megjegyzés:

 A fentebb vázolt iskolarendszer kiépítésével, a résztvevő diákok egyéni fejlődésére is nagy hatással lehetünk. Gondolkodási formájuk kialakulását, életvitelük irányát is nagyban meghatározhatjuk Az így kiképzett diákok nagy része feltétlen kormányhívőnek alakítható, nemcsak személyében, hanem párválasztásukon át, leszármazottjaiban is.

A rendszer egy olyan pénzügyi befektetés, ami hosszú távon anyagilag és szellemileg egyaránt busásan megtérül.

Egy személyes példa:

1990-91-ben a kárpátaljai Nagybakta kutató intézetében 5 db kéthetes mérnöktovábbképző szaktanfolyamot tartottunk a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel. A kutatóintézet elnök-vezérigazgatója Dr. Vaszil Sepa akadémikus volt, aki minden működési hátteret biztosított számunkra (a határátkelés egyszerűbbé tételével együtt). Helyettese Alaxandr Popovics volt, akitől megkérdeztem:

• Sándor, ruszin létedre teljes mellszélességgel, nagy lelkesedéssel támogatod az akciónkat, amely elsősorban a magyar nemzetiségűek (illetve magyarul értők) szakmai fejlődését szolgálja. Miért teszed ezt?
• Én annak idején Eötvös kollégista voltam. – válaszolta büszkén.

Kell ennél több magyarázat?

Melléklet: Néhány adat egy megvalósult példáról.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem-, és a kebelében létrehozott Pro Agricultura Hungariae Alapítvány kezdeményezésére 1990-ben indult el a külhoni magyarok posztgraduális, majd graduális távoktatásos képzése.

A programban 1995-ben már az anyaintézmény mellett a Corvinus Kertészeti és Élelmiszeripari, a soproni Nyugat Magyarországi Erdészeti és Faipari Egyetemek, az egri Esterházy Károly Tanárképző-, a jászberényi Tanítóképző-, a gyöngyösi Főiskolai Kar (Károly Róbert Egyetem) és a gödöllői Tanárképző működtek közre. Kihelyezett konzultációs központok pedig Beregszászon. Nyárádszeredán. Csíkszeredén és Zentán működtek és működnek. Illetve a csíkszeredai központból alakult ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem.

A programban 1990 és 2004 között 751 magyarországi tanár önkéntesen vett részt, nemtől, vallástól, pártállástól függetlenül. A kiadott szakmérnöki oklevelek száma: 198, a diplomáké 1245.

Tiszainoka, 2023. szeptember 1. 

  Dr. oec. Vinczeffy Zsolt