A június 9-i választáson polgármesterjelöltként és a 4. körzetben egyéni képviselőjelöltként is indult Bartal András a Mi Hazánk Mozgalom színeiben, de végül listáról került be a XV. kerületi képviselő-testületbe. Arra kértük, értékelje a teljesítményét és beszéljen a terveiről is.

Hogyan értékelné a választási teljesítményét? Polgármesterjelöltként 7 százalék körüli eredményt ért el a XV. kerületben.

A realitás talaján állva körülbelül erre a 7 százalék körüli eredményre számítottunk, esetleg még megkockáztattam volna a 8 százalékot. Az elképzeléseink és a valóságos eredmények közötti különbséget az adta, hogy független polgármesterjelöltként elindult Palocsai Béla. Bár azt mondta, hogy nem pártszínekben indul, mégis a Tisza Párt neve nagyobb betűkkel volt felírva a plakátjára, mint az, hogy független polgármesterjelölt.

Úgy gondolja, hogy Palocsai ezzel a plakátmegoldással szavazatokat vett el a Mi Hazánktól?

Mindenkitől vett el szavazatokat, ezáltal mindenkitől vett el százalékokat, de megkockáztatnám, hogy talán legtöbbet a Fidesztől és a Mi Hazánktól vett el.

Egyéni képviselőként a 4. választási körzetben indult, itt jobb eredményt ért el. Számítottak erre?

Igen, számítottunk. Egyébként azokban a körzetekben, ahol független jelöltek elindultak, ott teljesen jól lehetett látni, milyen mértékben vettek el tőlünk szavazatokat. Azt gondolom azonban, hogy budapesti viszonylatban extra kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a Mi Hazánk Mozgalom képviselői.

Az benne volt a pakliban, hogy listáról bekerülhet a XV. kerületi testületbe?

Biztosak voltunk benne. Azt látni kell, hogy a XV. kerület mindig a nemzeti radikalizmus egyik bástyája volt.

Hogyan képzeli el a munkát a testületben?

Mindenféleképpen konstruktív munkára és magatartásra törekszem. Egyedül én fogom képviselni a nemzeti radikális oldalt a képviselő-testületben. Azt előre bocsátom, hogy biztos okozok majd meglepetéseket az önkormányzatban. Ha esetleg azt gondolja bárki, akár a képviselő-testületben, vagy akár a kerületben, hogy nem fogok hangot adni a véleményemnek, akkor téved, garantálom, hogy lesz hangom.

És milyen meglepetésekre számíthatnak?

Mivel a definíció szerint nemzeti radikális szervezet vagyunk, nyilván én is ezt a nézetet képviselem, ezért csatlakoztam a mozgalomhoz. Radikálisan fogunk fellépni az igazságtalanságok, a helytelen lépések ellen.

Az előbb említette, hogy konstruktív munkára törekszik. Mit jelent ez majd a gyakorlatban?

Hogy, ha lesz olyan ügy, ami számunkra elfogadható, akkor mellé állok.  Nemzeti radikálisként kicsit fájó kimondani, hiszen fényévnyi távolság van köztük, de a baloldallal is képes vagyok együtt szavazni. Nem mintha olyan nagy szüksége lenne a baloldali összefogásnak a szavazatomra, de azért az fontos lehet, hogy minél nagyobb támogatottsága legyen egy előterjesztésnek. Ugyanúgy a Fidesz-frakcióval is simán együtt fogok tudni működni.

Volt példa arra a testületben, hogy aki pártszínekben jutott be, függetlenné vált, majd a baloldali összefogás egyik pártjába ült be. Az ilyen transzformáció egyik magyarázata, hogy az összefogásban ülve jobban tudja érvényesíteni az elképzeléseit, több információhoz jut. Nem tart az elszigetelődéstől vagy, hogy elsodródik a mozgalomtól? 

Itt két dolgot kell meghatározni. Az egyik maga a háttér. Az, hogy magának a pártnak milyen kiállása van, mennyire markánsan tudja meghatározni magát. A másik pedig maga az egyén, jelen esetben Bartal András. Világéletemben nemzeti radikális voltam. A ’90-es évektől kezdve gyakorlatilag a nemzeti radikális mozgalmakhoz csatlakoztam, és velük működtem együtt. Egyébként zárójelben megjegyzem, hogy soha nem voltam párttag. Egyedül a Mi Hazánk Mozgalomhoz csatlakoztam. Nagyon-nagyon fontos, hogy a múlthoz kötődve, és attól nem elrugaszkodva, folytassuk ugyanezt az utat.

Önnek mit jelent a nemzeti radikalizmus?

Benne van a nevében, a nemzetet. Nyilván lehet ezt a szót, meg gondolatot forgatni, de nagyon-nagyon fontos, hogy nemzetben gondolkodjak. Nem egy névben, nem vegyes halmazállapotban, nem európai szinten gondolkodva, nem egyesült európai szinten gondolkodva, hanem kizárólag a magyarság érdekeit szem előtt tartva politizálni. Nyilván, minél mélyebbre megyünk, ezt annál nehezebb érvényesíteni és felszínre hozni, de mindenféleképpen a magyarságot tartom és tartja a nemzeti radikalizmus is a szeme előtt. Ettől az úttól nem fogok eltérni.

Mik lesznek az októberben újonnan alakuló testületben az első lépései?

A mandátumomat már átvettem. Központban meghatározták a gyermekvédelem kérdésének napirenden tartását. Ez lesz a prioritás. Jó egy évvel ezelőtt írtunk levelet a polgármester asszonynak, amiben kértük őt, hogy a kisiskolások könyvtáraiból vegyék ki az LMBTQ-hoz köthető érzékenyítő könyveket. Ezt akkor határozottan elutasította, most vissza szeretném hozni ezt a kérést.

A parkolási gondokkal, a parkolóhelyek hiányával is sokan megkerestek. Ez főleg az újpalotai részen több évtizedes probléma. A közbiztonsággal is szeretnék kiemelten foglalkozni. Sokan azt gondolják, hogy Európához és a belvároshoz képest a XV. kerületben jobb a közbiztonság helyzete, de ahhoz képest, amennyire jó volt hosszú évekkel ezelőtt, ahhoz képest nagyon erősen leromlott.

Az Észak-pesti Kórház ügye is nagyon kardinális kérdés. A kórház területe tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy az egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak, családoknak otthont tudjunk biztosítani. Ezeket a kórházi épületeket jó lenne teljesen felújítani.

————————————————————————————————————————————

A másik két polgármesterjelölttel Lehoczki Ádámmal és Palocsai Bélával  is készítettünk a választások utáni teljesítményértékelő cikket. Ezek a nevükné

 Fotó: Nagy Botond

Forrás: Szótkérek

Közel másfél évtizede zajlott le az orbáni rendszerváltás, ami után sokan – az 1989-es rendszerváltás politikusait – lazán felülmúlva mesésen meggazdagodtak, miközben a magyar gazdaság teljesítménye az EU-n belül romlott. Van egy szűk réteg, ami az átlagnál sokkal, de sokkal többet profitált az új rendszerből.

A fideszes politikai elit csúcsán sokaknak 2010 előtt nem volt kirívóan nagy vagyonuk, ma viszont már milliárdosokként élvezhetik az életet. A rendszernek most csak a legeslegnyilvánvalóbban nagy nyerteseit mutatjuk be.

linkForrás

A lista nem teljes, rengetegen vannak még, akik csak 100 milliós vagyont szereztek köszpénzen, hogy a közbeszerzéseken állandóan győztes stróman-milliárdosokra ki se térjünk.

AZ ORBÁN CSALÁD

„Jól látható, hogy melyek azok az időszakok, amikor egyébként olyan kormányai vannak Magyarországnak, amelyek arra törekednek, hogy a nálunk megtermelt értékből minél több a mi hatáskörünkben maradjon, a mi általunk fölhasznált értékként álljon rendelkezésre.” (Orbán Viktor, 2013)

A lassan a nyugdíjkorhatár felé közeledő miniszterelnök igen szegény ember, cserébe a gazdag barátai engedik ingyen használni a cuccaikat (nyaralóikat, magángépeiket), a családtagjai pedig sorra válnak milliárdossá.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Orbán Győző

A miniszterelnök apjának cégei (a Gánt Kő Kft. és a Dolomit Kft.) a 2004 és 2013 közötti tíz évben összesen 856 millió forint osztalékot fizettek, de 2014 és 2023 között már ennél közel 10 milliárd forinttal többet. Orbán Győző tavaly 900 millióval gyarapodhatott. Orbán Viktor az első miniszterelnöki ciklusában még arra kérte az apját, hogy ne vegyen részt állami beruházásokban, de a NER idején már az ő cégétől vettek köveket az ultradrága M4-eshez.

2016-ig titkolták Orbán Győző hatvanpusztai majorságát, amit a család szokott használni, és aminek a bérleti díját Mészáros Lőrinc tíz évre előre kifizette. Az Orbán és a Mészáros család is több szálon érdekelt a birtokban, ahol folyamatosan hatalmas építkezések zajlanak, és ami körül már minden föld az Orbán és Mészáros családoké.

Ifj. Orbán Győző és Orbán Áron

A miniszterelnök fivéreinek nincs akkora vagyonuk, mint az apjuknak, de ők is 100 milliós üzleteket kötnek. A Győző tulajdonában álló Hahót Tőzeg Kft. tavaly növelte az értékesítésből származó árbevételét 241 millió forintra, de a nyeresége csak 43 millió forint volt, Áron pedig egyszerre hirdet fogyókúrás élelmiszert és fegyvereket, közben kormányközeli üzletemberek bukkannak fel körülötte.

Tiborcz István

Tiborcz Istvánból, aki 2013-ban vette feleségül Orbán Ráhelt, maffiamódszerekkel eltérített közbeszerzései tendereken kaszált milliárdokat, majd kastélytulajdonos lett (nem túl ügyesen lepapírozva), betört az ingatlanpiacra, és sokáig következetesen tagadtak mindent – ahogyan Mészáros Lőrinc médiapiaci területszerzésekor is sorra tagadták a fideszes politikusok, hogy ő lenne az üzletszerzések mögött, míg elő nem lépett, és nyílttá nem vált az egész –, aztán Mészáros vagyonának egy része átkerült Tiborczhoz, aki mostanra 100 milliárdos vagyonra tett szert.

linkForrás

A MÉSZÁROS CSALÁD

„Az életről sok mindent gondolok én jómagam is. Azt hiszem, elmondhatom, hogy sikeres vagyok. Persze azért ehhez sokat kellett tenni, hogy sikeres legyen az ember.” (Mészáros Lőrinc, 2020)

A 2010-ig szinte teljesen ismeretlen egykori felcsúti gázszerelő, Mészáros Lőrinc 2011-ben lett Felcsút polgármestere, és a falu polgármestere évről évre egyre több cég és egyre több milliárd forint fölött rendelkezett – főleg Simicska Lajos 2015-ös bukása óta –, és a cégbirodalmának köszönhetően mostanra 1000 milliárdos vagyona lett, ezzel ő a leggazdagabb magyar. Mészáros több száz cége szinte minden szektorban meghatározó szereplő.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Mészáros Lőrinc volt felesége, Kelemen Beatrix 36 év házasság után a váláskor vitt magával kb. 150 milliárd forintnyi cégvagyont, ezektől néhány év alatt mind megszabadult, nem tudni, mennyi pénzért. Mészáros mostani felesége, Várkonyi Andrea évente több 100 milliós osztalékokat vesz ki a főleg Mészáros cégeinek dolgozó reklámügynökségéből, és az egykori tévés nemrég váltotta Mészáros lányait a Mészáros-csoport alapítványainak élén.

Mészáros gyerekei is milliárdosok a Fejér-B.Á.L Zrt. (Beatrix, Ágnes, Lőrinc) családi építőipari cégnek köszönhetően. De Mészáros öccse, János is milliárdos vagyonra tett szert közbeszerzéseken.

A ROGÁN CSALÁD

„Azért a bevallott jövedelem, amivel rendelkezem, azért nem kevés.” (Rogán Antal, 2024)

Az 1998 óta képviselőként és polgármesterként dolgozó Rogán Antalnak sok évig nem lehetett akkora jövedelme, mint amekkora kiadásai voltak: a változó méretű ingatlanjai és a helikopterezése után magyarázkodhatott. Aztán 2018-ban fény derült egy titokzatos találmányára, aminek az újdonságjellege és a jövedelmezősége is kérdéses, mindenesetre Rogánnak 2020-ban már válás után is 809 milliója volt, most pedig már a magánrepülős utazások ellenére is 1,3 milliárd fölött jár.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

A Rogán jobbkezeként ismert Kertész Balázs offshore-ozott, a miniszter kabinetfőnökének, Nagy Ádámnak pedig több 100 milliós profitot termelnek az érdekeltségei.

Rogán-Gaál Cecília

Rogán Antal második felesége élvezte a rivaldafényt férje mellett, együtt szerepeltek tévéműsorokban, végül Rogán Cecília saját tévéműsort is kapott. Luxusfeleségként viselt méregdrága kiegészítőket, a Sarka Katával együtt 2015-ben indított cége, a Nakama & Partners 2018-ra 1,2 milliárdos bevételt ért el. Rogánné rendezvényszervező cégét két állami vállalat, a Szerencsejáték Zrt. és az MVM támogatta évente több 100 millióval. A legtöbbet a 2018-ban alapított Top News Hungary Kft. hozza, ez is Sarka Katával közös biznisz: a médiában egyedülálló módon profitábilisan működő cégből kifelé annyi látszik belőle, hogy egy béna bulvárblogot üzemeltet, amin néha állami cégek hirdetnek, és így ér el évi 1,3 milliárdos profitot.

Obrusánszki Zsolt

A propagandaminiszter harmadik feleségének apja, Obrusánszki Zsolt 2021-ben vásárolta be magát 750 ezer forintért egy mezőgazdasági szaktanácsadó cégbe, ami 2,2 milliárdos EU-s támogatást kapott. A támogatás elnyeréséhez a Ductus Szaktanácsadó és Oktató Kft.-nek szüksége lett volna 165 millió forint önrészre, de csak 47 milliója volt, ezért a Budapest Banktól kellett felvennie 315 millió forintos kölcsönt. Ugyanettől a banktól vett volna fel Rogán új feleségének családja 1,5 milliárd forintot, hogy megvehessenek 1022 hektárnyi földet néhány héttel azelőtt, hogy Rogán Antal beházasodott volna a családba. Az após később a filmiparba is bevásárolta magát.

A SZIJJÁRTÓ CSALÁD

„Készpénz, mindig.” (Szijjártó Péter, 2023)

Szijjártó Péternek ugyan nincsenek milliárdjai, de 36 éves korára így is tudott venni több 100 milliós értékű ingatlanokat. Amikor 2014-ben friss külügyminiszterként erről kérdezték, azt mondta, ezekbe adott ajándékként az apósa, ajándékoztak és kölcsönöztek a szülei, és ráment a megtakarítás egy része is. Azóta viszont szerencséje lett, felesége ugyanis sikeres üzletasszonnyá vált, így bátran költhet készpénzzel.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Bár továbbra sincs sem honlapja, sem nyilvános elérhetősége a külügyminiszter feleségének tulajdonában álló Interior Design Kft.-nek, a cég 2019 óta már 1,6 milliárdos profitot termelt, évente több 100 milliós osztalékot fizetve. Szijjártó-Nagy Szilvia belsőépítészettel, divat- és formatervezéssel foglalkozó vállalkozása egy IV. kerületi, raktárnak kinéző helyiségbe van bejelentve, de már az indulása után kilenc hónappal egy Porsche Cayenne luxusautót lízingelt, és az első évét 300 milliós profittal zárta.

A család 2020-ban az egyik leggazdagabb magyar vállalkozó, Szíjj László luxusjachtján nyaralt az Adrián, miközben a külügyminiszter úgy tett, mintha az irodájából dolgozna.

A LÁZÁR CSALÁD

„Akinek nincs semmije, az annyit is ér.” (Lázár János, 2011)

Hogy Lázár János hogyan lett milliárdos, az a legkevésbé világos, ezt a régi Index sem tudta megfejteni 2018-ban. 2012-ben még ezt írták a Fidesz akkori frakcióvezetőjének vagyonnyilatkozatáról: „Lázár János vett egy karosszéket meg műtárgyakat. 18 millióról 22 millióra nőttek a kötvényei. A mindenkori képviselői alapdíj hat havi összegét meghaladó készpénze 1,6 millióról 4,2 millióra nőtt. Pénzintézeti számlakövetelése 1,1 millióról 2 millióra nőtt. Tartozásait növelte egy 7 milliós és egy 12 milliós bankhitellel. Egyik családi kölcsöne maradt 2,5 millió, de a másikat 6,5 millióról 14 millióra növelte. Beszedett földbérleti díjból 2,5 millió helyett ezúttal 4 millió folyt be hozzá. A Gorzsai Mezőgazdasági Zrt.-ben 1,7 százalékról 2 százalékra növelte a részesedését. Képviselői javadalma havi 1 066 740 forint volt, az egyéb jövedelmekkel együtt átlagosan havi 2 027 073 forintot kap. Teljes vagyonát befektette, megtakarításai és tartozásai is 41-41 millió forintot tesznek ki.”

Lázár 25 évesen, 2000-ben lépett be a Fideszbe, az akkori hódmezővásárhelyi fideszes erős ember, Rapcsák András mellett dolgozott, 2002-ben a képviseleő halála után Lázár lépett Rapcsák helyébe. Országgyűlési képviselő, polgármester, frakcióvezető, államtitkár, majd miniszter lett, közben pedig a rokonaival együtt több száz hektárnyi földet szerzett Csongrád megyében. Lázár a legutóbbi vagyonnyilatkozata szerint – ami legfeljebb kapaszkodónak jó – Lázáré az országgyűlés egyik legjelentősebb, javarészt mezőgazdasági ingatlanállománya, tavaly négy ingatlant vásárolt, és ezzel közel 24 hektárnyi új földre tett szert, így már 43 ingatlanból áll a Lázár-birodalom, összesen több mint 205 hektárnyi szántó, szőlő, erdő, mocsár és töltés felett diszponál tulajdonosként vagy haszonélvezőként.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Lázár Jánosnak már 40 százalékos tulajdonrésze van a batidai vadászkastélyt üzemeltető Grosswiese Zrt.-ben. Amikor 2018-ban megjelentek az első felvételek a kastélyról, Lázár tagadta, hogy köze lenne az épülethez, amit az egyik tanácsadója valahogy pont oda épített, ahol a politikus anyjának és fiainak a földjei, valamint vadászterülete fekszik. Majd a 2018-as választások utáni vagyonbevallásában már feltüntette, hogy 10 százalékos tulajdonrészt szerzett az épületet felhúzó Grosswiese Zrt.-ben. Ezt mostanra megnégyszereződött, valamint a vadászkastély körüli területek többsége a Lázár családhoz került. A beszámoló szerint Grosswiese Zrt. tavaly közel 240 millió forint bevételt produkált, amiből 123 millió forint a nyereség, ráadásué úgy, hogy a kastélyt csak zárt körben adják bérbe, például vadászati turizmust szervező cégeken és vadásztársaságokon keresztül. Nemrég a tulajdonosok 58 millió forint osztalékot szavaztak meg Lázár Jánosnak, ami ráadásul a részvényesi arányoktól eltérő összegnek számít.

Eközben a Lázár János által vezetett Jövő Nemzedék Földje Alapítványba milliárdos állami vagyonokat helyeztek ki.

A BÁNKI CSALÁD

„Az átláthatóságunk az élmezőnyben van, erre faragunk rá.” (Bánki Erik, 2021)

Bánki Erik 1989-ben lépett be a Fideszbe, az 1990-es évek elején utazási irodát hoztak létre a barátaival, aztán külkereskedelemmel foglalkoztak. 2010 után indult be igazán az üzlet, amikor ő lett a gazdasági bizottság elnöke. Neki köszönhető a tao-rendszer, és ő volt az, aki „elvesztette közpénz jellegét” indokolással benyújtotta a jegybank alapítványaiba tett 250 milliárd forint titkosítását lehetővé tevő javaslatot, egy másikkal pedig megóvta a Magyar Postát is attól, hogy el kelljen számolni a nyilvánosság felé a gazdálkodásával. Ugyanezt a ködösítést saját vállalkozásainál is szívesen alkalmazza.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Mára Bánki Erik a Parlament legnagyobb földbirtokosa, tavaly a félmilliárdos tartozása mellé még kapott 200 millió hitelt több mint 100 hektár föld megvásárlására, de a 20 éves fia is éppen azon a környéken vett 64 hektárnyi földet csaknem 122 millióért.

A SZALAY-BOBROVNICZKY CSALÁD

„Elkezdtünk erőt gyűjteni ahhoz, hogy békében és nyugalomban élhessünk, és egy békés és rendezett országot hagyjunk örökül gyermekeinkre és unokáinkra.” (Szalay-Bobrovniczky Kristóf, 2023)

A 24 tavaly írta le, hogyan lett az egyik leggazdagabb magyar az ötödik Orbán-kormány honvédelmi minisztere. Szalay-Bobrovniczky Kristóf 2020-ban, londoni nagyköveti posztjáról való távozása idején szerzett részesedést a fővárosi kaszinóüzletekben, Andy Vajna helyére lépve. A kaszinós cég a covid idején 10 milliárdos profit mellé is 100 milliós állami bértámogatást kapott. Miután megvette a Dunakeszi Járműjavítót, az elnyert egy 32 milliárdos MÁV-megbízást, aztán Szalay-Bobrovniszky egy orosz üzlettársával 1 milliárd eurós, 1300 vasúti kocsi legyártásáról szóló üzletet vállalt az egyiptomi vasútnak. Szalay-Bobrovniszky egy hadiipari repülőgépgyárban is többséget szerzett, ehhez 53 milliárd forintos állami hitelt kapott, majd miután 2022 tavaszán miniszter lett, az érdekeltségeiből kiszállt: a kaszinórészesedése Habony Árpádhoz, a járműjavító és a repülőgépgyár pedig az államhoz került. A vagyonkezelő cége, a London Capital Zrt. viszont nála maradt, 2022 végére már bő 19 milliárd forintos nyeresége volt, de a miniszter legutóbb veszteségesen is ki tudott belőle venni majdnem 1 milliárd forint osztalékot.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Szalay-Bobrovniczky Kristóf felesége Szentkirályi Alexandra volt kormányszóvivő, a Fidesz legutóbbi főpolgármester-jelöltje (aki végül visszalépett az LMP-jelölt Vitézy Dávid javára), a miniszter testvére pedig Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára, aki tavaly kurvaanyázva borult ki, amikor egy havi 150 ezer forinttal járó igazgatósági állással kínálták meg.

A MATOLCSY CSALÁD (& CREW)

„A pénz nem boldogít, de igen.” (Matolcsy György, 2018)

A miniszterből jegybankelnökké előlépett Matolcsy Györgynek 2015-ben még csak pár 10 millió forintos vagyona volt, és bár mostanra több száz milliós vagyona lett, sehol sincs a fiához és annak barátaihoz képest, akiknek köszönhetően Matolcsy impozáns villába költözhetett.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Matolcsy Ádám elmondása szerint már 18 évesen bizniszelt: informatikus bátyjával állítólag tíz-húsz fős irodák informatikai rendszereit rakták össze, mielőtt figyelme a szépségipari bútorok piaca felé fordult, és saját márkás fodrászbútorok gyártásába kezdett. Egyik első interjújában - a néhai Magyar Időkben -, már-már self-made manként adta elő magát.

Ez nem áll rettenetesen közel a valósághoz. Ifjabb Matolcsy 1986-ban született, a NER első éveiben csak húszas évei derekán járt, apja jegybankelnöki kinevezésekor - 2013-ban - még megilletődött ábrázattal sorakozott Áder János hivatalában. Korábban, amíg apja a kormány tagja volt, nemigen lehetett hallani a nevét. 2015 telén aztán váratlanul egy milliárdos forgalmú bútorgyár, a Balaton Bútor tulajdonosa lett. A vétel nem véletlenül keltett feltűnést: az ifjabb Matolcsy tulajdonában álló Glamorous Kft. nála tízszer nagyobb vállalatot vett meg a Fotextől.

Az üzletet Matolcsy György unokatestvére, Szemerey Tamás bankja, a Növekedési Hitelbank hitelezte, a forrást pedig Matolcsy György emblematikus programja, a Növekedési Hitelprogram biztosította. Szemerey 2014-ben vette meg a piacon elérhető legkisebb bankot, az Evobankot, amit szinte azonnal NHB-ra keresztelt át. Az új tulajdonos ezzel világosan kijelölte, hogy csak NHP-hitelekkel foglalkoznak majd, jóllehet a fókusz valójában ennél is szűkebb volt: 30-40 milliárd forintosra becsült betéti- és állampapír állományuk szinte egészében MNB-alapítványoktól származott, amiket a jegybank a devizahitelek forintosításából keletkezett több 10 milliárdos árfolyamnyereségből hozott létre. A minibank a befolyt néhány 10 milliárdból aztán olyan cégeket kezdett el hitelezni, amik személyesen a tulajhoz kötődtek, többnyire családi cégeket.

Így nem csoda, hogy a másod-nagybácsi kitartóan támogatta az ifjú Matolcsy szárnypróbálgatásait: 2016-ban - akkori áron - 200 milliós loftlakást kapott a rokon használatra a pesti rakparton, aminek 50 milliót költött felújítására az akkor még Szemerey tulajdonában lévő Raw Development ingatlanfejlesztő Kft. Ugyanez a cég működött közre annak a gazdasági épületnek a felújításában is, amit az ifjú Matolcsy néhány évvel korábban vásárolt Balatonfüreden.

Matolcsy Ádámnak és barátainak, a jegybank kommunikációs tenderein milliárdokat kaszáló Száraz Istvánnak és Somlai Bálintnak a luxusautók, drága órák és magángépes utazások által fémjelzett életéről hosszú cikkben és videóban is beszámoltunk.

linkForrás

(A KÓSA CSALÁD)

„Csináltam valamit, ami jogellenes lenne?” (Kósa Lajos, 2018)

Említést érdemel még Kósa Lajos, akinek viszont nem jött össze az élet. 2018 márciusában robbant ki a csengeri örökség körüli botrány, amikor kiderült, hogy P. Mária egy hiteles közjegyzői okirat szerint még 2013-ban 4,355 milliárd euró kezelésével bízta meg Debrecen akkori polgármesterét. Kósának a jelek szerint jó ideig nem voltak kétségei a mesés vagyont illetően, amit egy másik hiteles okirat is igazol, ami szerint a nő 2,6 millió eurót akart ajándékozni Kósa anyjának.

photo_camera Illusztráció: Botos Tamás/444

Azért így sem földönfutók: Kósa 83 éves nyugdíjas óvónő anyja elnyert egy 123 milliós EU-s támogatást a BMW-ket lízingelő sertéstelepéhez, amiről aztán le is mondott. De ez sem szegte kedvét, az asszony akkor még friss reklámcége több 10 milliónyi megrendelést húzott be Debrecen városától, a gabonatermesztő cége pedig több 100 milliós silórendszert épített Mátészalka határában. Kósa akkor azt mondta: „Édesanyám nem strómanja senkinek sem.”

Forrás: 444

Herczeg Márk

POLITIKA

július 06., 06:57

shareMegosztás

2020-ban kilenc férfi, négy csoportban erőszakolt meg egy 15 éves lányt egy parkban, de a német bíróság közülük nyolcat feltételesen szabadlábra helyezett. Ezen felháborodva egy fiatal hamburgi nő azt írta az egyik elkövetőnek, hogy az egy „becstelen erőszaktevő disznó”. A nőt most elítélte a bíróság.

Egy 20 éves hamburgi nőnek egy hétvégét börtönben kell töltenie, miután „gyűlölködő” megjegyzéseket írt egy bűnözőnek, aki részt vett egy 15 éves lány csoportos megerőszakolásában. A nő csak egyike annak a 140 embernek, akik ellen vizsgálat indult, mert „sértő megjegyzéseket” tettek az erőszaktevőkre – írja a The Publica.

A szörnyű támadásra 2020-ban került sor, mikor férfiak több csoportja egy éjszaka alatt egymástól függetlenül megtámadott egy 15 éves lányt a hamburgi Stadtparkban. A park a COVID-19 lezárások idején a fiatalok kedvelt törzshelyévé vált, és a lány a barátaival ott tartózkodott – számolt be a német RND az esetről.

A tinédzserek szétszéledtek, miután a rendőrség átfésülte a parkot. A lány elszakadt a barátaitól, amikor négy férfi támadt rá. A férfiak felváltva erőszakolták meg a lányt, és elvették a pénztárcáját és a mobiltelefonját, mielőtt otthagyták.

Az első támadástól traumatizálódott és zavart volt, és mivel nem tudott segítséget hívni, a lányt másodszor is megtámadta két másik férfi, akik kihasználták kiszolgáltatott állapotát.

A támadók a chatcsoportjaikon keresztül más férfiakat is erőszakolásra hívtak, és vidáman osztották meg a hírt, hogy egy tinédzser egyedül van a sötét parkban, és nincsenek szemtanúk. 

A lányt harmadszor is megtámadta egy férfi, majd negyedszer is megtámadta három másik férfi, akik egy bokorba rángatták és szexuálisan bántalmazták.Végül a lánynak sikerült kiszabadulnia és elszaladt, bár erőszaktevői üldözték. Sikerült olyan emberekbe botlania, akik felismerték traumatizált állapotát, és azonnal hívták a rendőrséget.

Kezdetben összesen 11 férfi ellen emeltek vádat, de kettőt gyorsan felmentettek a DNS-bizonyítékok hiánya miatt. Az áldozat testén kilenc férfi spermáját azonosította a rendőrség.

A férfiak közül öten német útlevéllel rendelkeztek, a többiek nem voltak német állampolgárok.  Az erőszaktevők között volt egy lengyel, egy egyiptomi, egy líbiai, egy kuvaiti, egy iráni, egy örmény, egy afgán, egy szíriai és egy montenegrói

– írja a Publica. A férfiaknak 20 védőügyvédből álló csapata volt.

Az első és a harmadik nemi erőszakról készült videókat a támadók felvették és WhatsAppon keresztül megosztották ismerőseikkel, de a videókat törölték, mielőtt az ügyet a bíróságon tárgyalhatták volna. Azok a szemtanúk, akik látták a felvételeket a törlés előtt, azt vallották, hogy azokon egyértelmű szexuális erőszak látható.

A DNS- és WhatsApp-bizonyítékok ellenére azonban a kilenc elítélt férfi közül nyolc feltételesen szabadlábra került.

A kilencediket két év és kilenc hónap börtönre ítélték feltételes szabadlábra helyezés nélkül.

Az eset felháborodást váltott ki Németországban, mind a nemi erőszak brutalitása, mind az erőszaktevőkre kiszabott enyhe ítéletek miatt. Ennek következtében az egyik férfi személyazonosságát és telefonszámát kiszivárogtatták.

Az eset hírére feldühödve egy 20 éves hamburgi nő WhatsAppon keresztül üzenetet küldött a számra. A meg nem nevezett nő „becstelen erőszaktevő disznónak” és „undorító elvetemültnek” nevezte a férfit. Hozzátette: „Nem szégyelli magát, amikor a tükörbe néz?”

Az erőszaktevő ezután feljelentést tett a nő ellen a rendőrségen, aki ellen sértő üzenetek küldése miatt vádat emeltek.

A nőt most elítélték, és egy hétvégét börtönben kell töltenie a megjegyzései miatt. A nő a bíróságon bocsánatot kért a megjegyzéseiért, és azt mondta, hogy „reflexből” cselekedett, miután meghallotta az eset undorító részleteit.

A Hamburger Abendblatt szerint azonban nem ez a nő az egyetlen, akire ítélet várhat az erőszaktevők megsértése miatt. A hamburgi hatóságok állítólag 140 ember ellen nyomoznak a stadtparki ragadozókkal szembeni „sértegetés, fenyegetés, vagy egyéb hátrányos megkülönböztetés”  miatt.

MandinerKiemelt képen: a tömeges erőszak elkövetői védőikkel / Fotó: MARCUS BRANDT / Pool-dpa / dpa Picture-Alliance via AFP

2024.06.16.

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Putyin elnök részt vett és nagy beszédet mondott az orosz nagykövetek értekezletén.

Zelenszkij legitimitásával kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy mit mondanak erről az ukrán törvények; hogyan foglalt erről állást az ukrán alkotmánybíróság 2014 májusi határozata. Ezek alapján kiderült: az elnök hivatalban maradásának, ellátandó funkcióinak kérdésében egyedül az ukrán parlament dönthet.

 A “svájci békekonferencia” célja: Zelenszkij legitimálása. Már csak azért is, hogy neki kelljen elfogadtatnia az olyan népszerűtlen intézkedéseket, mint például a sorkötelezettség alsó korhatárának leszállítását akár a 18. életévig

Ennek megfelelően jogi szempontból érvénytelenek az Ukrajna, illetve az egynémely nyugati államok között az Ukrajna biztonságának garantálásáról szóló megállapodások. Ám kérdéses annak a személynek a legitimitása is, aki, adott esetben, ukrán részről aláírná a fegyverszüneti megállapodást.

A háborút már 2022 márciusában le lehetett volna zárni. Azzal – az Ukrajna számára is elfogadható megállapodással, amit az isztambuli fegyverszüneti tárgyalásokon sikerült elérni. Mely megállapodást a tárgyaló delegációk vezetői már alá is írtak – PARAFÁLTAK.

És akkor termett hirtelen Kijevben Boris Johnson brit miniszterelnök, aki határozottan lebeszélte a kijevi vezetést a megállapodás ratifikálásáról.

(Már akkor érzékelhető volt, hogy ez nem csupán saját – hanem, mint utóbb kiderült: amerikai – kezdeményezés.)

Putyin elnök is utalt rá: ebből a célból megrendezték a bucsai provokációt. (Bucsa – kisváros Kijev közelében.) Előzőleg Oroszország számára a fegyverszüneti tárgyalások feltételéül szabták, hogy vonja ki csapatait – többek között Kijev környékéről is.

Bucsában a visszatérő ukrán hadsereg, a titkosszolgálat megtorló akciói 2022. április 2-án, HÁROM NAPPAL AZ OROSZ HADSEREG KIVONULÁSA UTÁN kezdődtek meg.

2022 közepére Bucsában és környékén mintegy másfél ezer kivégzett ember holttestére találtak rá, tömegsírokban.

Hátrakötött kézzel agyonlőtt áldozatok Bucsa utcáin. A karjukon a fehér karszalag jelzi, hogy az oroszokkal rokonszenveztek: humanitárius segélyt fogadtak el tőlük. Ezért kellett lakolniuk.

OROSZORSZÁG A TŰZSZÜNETI TÁRGYALÁSOK MEGKEZDÉSÉNEK FELTÉTELÉÜL MOST AZT SZABJA, AMIBEN a 2022 márciusi ISZTAMBULI FEGYVERSZÜNETI TÁRGYALÁSOK IDEJÉN MÁR MEGÁLLAPODTAK. És amit Ukrajna 2022 márciusában már elfogadott.

• Ukrajna szüntesse be a hadműveleteket;
• Ukrajna hagyjon fel a NATO-tagság követelésével, nyilvánítsa ki el nem kötelezettségi státuszát
• Ukrajna hajtsa végre a nácitlanítást;

• Ukrajna ismerje el a létrejött területi realitásokat; vonja ki csapatait a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság – illetve Zaporozsje és Herszon megye – teljes területéről.

Összeállította: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

2024.06.20.

Meglehetősen furcsa győzelmet aratott a német labdarúgó válogatott Stuttgartban a nemzeti tizenegyünkkel szemben. A meccset figyelve az volt az ember érzése, hogy a németek nem 11 emberrel fociznak.

Televíziós kommentátoraink igencsak visszafogottan véleményezték a mérkőzést, azonban Szoboszlai Dominik rendkívül intelligensen nyilvánult meg az első németek által szerzett góllal kapcsolatban. Ő valahogy úgy fogalmazott, hogy inkább nem mond semmit, mert abból még gond lehetne. Ugyanakkor a nagymellényű Ilkay Gündogan szerint – aki ellökte Willi Orbánt az első német gól előtt – „a Premier League-ben a földön fetrengve röhögnének, ha egy ilyen esetet lefújna a bíró”. Hát persze… Azonban én, aki magánszemélyként olyan véleményt fogalmazhatok meg, amilyet akarok, igenis leírom: ez a magyar válogatott kifejezetten jól játszott, és a németek nem győztek volna, ha a VAR szobában és a pályán nem segítik őket a hollandusok, akik kétszer is döntő módon ítélkeztek ellenünk, a több apróbb „téves” ítéletről nem is szólva. Először a szabálytalan első gólnál, azután pedig annál a kezezésnél, ahol 11-est kellett volna adniuk. De, mit is várjunk a holland VAR bíróktól meg a szintén holland Danny Makkelie játékvezetőtől? Ugyanazt, amit az Európai Unióban Hollandiától. Hogy ebben a mérkőzésben nem volt benne a politika? Dehogynem, méghozzá nyakig. Másról sem szólt az egész. A németeknek nyerniük kellett, ez el volt döntve. Számunkra ugyan csekély vigasz, de semmiképpen sem nekünk van szégyenkeznivalónk. Inkább a németeknek, akiknek a győzelemhez ellenünk bírói segédletre volt szükségük.

Azt hiszem nem csak nekem az az érzésem, hogy ez az EB pontosan úgy működik, mint maga az Európai Unió. Egyáltalán lehet itt sportról beszélni, amikor például Oroszországot eleve kizárják már a selejtezők során az EB-ről? Nem, nem lehet. Ez nem a sportról szól kérem, hanem arról a pökhendiségről, ami az egyébként megpecsételt sorsú Európai Uniót – pláne az elkövetkezendő években, a muszlimtengerben feloldódó Nyugat-Európát – jellemzi, amihez nyugodtan odasorolhatjuk Nagy-Britanniát is. Nagymellény és felsőbbrendűségi tudat! Mellesleg Gündogan – aki már a nevéből ítélve is egy „tősgyökeres” német, egyéb külső jellemzőit itt nem is nevesítem hiszen attól a pillanattól kezdve rasszista vagyok – nyilatkozata is ezt bizonyítja. De nem baj, mert ők, akik most még németnek nevezik magukat egyszer csak egy Európai Kalifátus focibajnokságában fognak ébredni, amihez remélhetően nekünk magyaroknak semmi közünk nem lesz.

Nagyon sajnáltam Marco Rossit, aki tényleg egy kiváló szakvezető és szövetségi kapitány, aki szívvel-lélekkel tartja egyben a magyar válogatottat és aki ezért a csapatért mindent megtett és megtesz, amit szakemberként, sőt pszichiáterként megtehet. A játékosai nemhogy nem játszottak alárendelt szerepet egy egyébként valóban jó, de ugyanakkor öntelt német csapattal szemben – amelynek ebben a csoportban valójában mi okoztuk a legnagyobb fejtörést -, hanem bátran és szakmailag a legjobb tudásuk szerint álltak ki a németek ellen oly annyira, hogy bírói segédlet nélkül ez a meccs bizony döntetlenre futott volna. Ezt Rossi is pontosan tudja, aki mindössze annyit mondott, hogy a játékvezető volt a legrosszabb a pályán. Én viszont azt mondom, hogy játékvezető csak azt teljesítette, amit elvártak tőle, viszont Marco Rossi most kapott egy kis politikai ízelítőt abból, milyen is Európában vagy inkább ebben a végtelenül romlott Európai Unióban magyarnak lenni. Azt hiszem szövetségi kapitányunk igazán mostanra vált lelkében is magyarrá.

Ez is érdekelheti:  Bíróbotrány: az UEFA cenzúrázta Rossi bíráló szavait

Ami a szurkolóinkat illeti: le a kalappal előttük! Ők is látták, pontosan tudják, mi a helyzet. Kiállnak a szövetségi kapitány és a csapat mellett. Felemelő volt látni a mérkőzés után, hogyan ünnepli a szurkolótábor a jogosan szomorú hangulatba került válogatottat.

Lássuk be végre és nevezzük nevén a gyereket: ez a foci EB abszolút a politikáról szól, legalábbis velünk szemben. Ugyanúgy fekete bárányok vagyunk ezen a tornán, mint az Európai Unióban, ahol csak ellenségeink vannak. És ha ezt valaki nem veszi észre, vagy éppen csak legyint rá, az bizony keveset lát és még kevesebbet tud mind a történelemről, mind a politikai valóságról.

Szépe Áron

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Nemzeti Sport / Szabó Miklós

 A brüsszeli eurokraták fennen hangoztatják, hogy Ukrajna védelme és Oroszország elleni győzelemre segítése azért fontos, mert máskülönben Oroszország lerohanná egész Európát.

 Utánanéztem Oroszország háborús terjeszkedési gyakorlatának, s hogyan hat mindez a veszélyeztetett országok esetében.

Először is foglalkozzunk a gyarmatosítással, mint a kapzsi térnyerés egyik formájával!

 Ázsián kívül 2 gyarmata volt Oroszországnak, az 1430 km2 nagyságú Kauai sziget (Hawaii) és Alaszka, amelyet 1867.-ben az USA 7,2 millió dollárért vásárolt meg tőlük.

 Az újkortól számítva 31 országnak volt gyarmata, összesen 343 gyarmat. A legnagyobb gyarmattartó a Brit Birodalom volt 55 országgal, 34 millió km2 területtel, 458 millió lakossal.

         A gyarmattal rendelkezett/rendelkező európai országok

Az oroszok támadó háborúi a Kárpátokon túli (tőlük nyugatra lévő) országokkal.

Történelmi ismereteim szerint az oroszok támadó szándékkal kétszer lépték át a Kárpátok vonalát, mindkét esetben a Habsburgok kérésére. Első esetben 1799-ben, a napóleoni háborúk kapcsán a skót származású, francia tábornagy, Macdonald szenvedett vereséget a Szuhorov vezette orosz-osztrák csapattól 1798.-ban a trebbiai csatában (innen datálják Svájc függetlenségét, Szuhorovot pedig Itália hercegének nevezték el).

Másodig esetben éppen ellenünk harcoltak, 1849.-ben, szintén a Habsburgok hívására, hogy közösen verjék le a szabadságharcunkat.

A napóleoni támadás esetében nem az oroszok nyertek, hanem tél-tábornok, azaz az oroszok nem jöttek nyugatra. Ugyanígy nem támadtak vissza az első világháború kapcsán sem, hiszen a NOSZF győzelme utáni kaotikus állapotok miatt békét kötöttek a támadókkal (1917. dec. 15. Breszt). Egyébként is 1914-ben először Németország üzent hadat az oroszoknak (augusztus 1.), majd a Monarchia következett (augusztus 6.), majd meg is kezdte a támadást egy hét múlva.

 A II. Világháborúban Oroszország és Németország együttesen támadta meg Lengyelországot. támadta meg a németekkel egyetemben. A világháború végén a Kárpátok vonalát önvédelemből lépte át Szovjetunió.

(Oroszország európai országokkal ezen kívül 1552, 1721 között a svédekkel, a lengyelekkel és a litvánokkal tusakodott, 1791.-ben és 1878-ban a törökökkel, valamint Ázsiában 1904.-ben Japánnal harcolt.)

Összességében nem mondható el, hogy Oroszország kifejezetten agresszív ország, úgy tűnik, elég neki a jelenlegi 17 millió négyzetkilométer, egyébként sem valószínű, hogy amit manapság az Európai Unió képvisel, erre a q…plerájra az oroszoknak nincs szükségük, tehát:

Oroszország (és Szovjetunió) a világ legbékésebb országai közé tartozik.

Szovjetuniónak, illetve Oroszországnak 12 állam (6 európai és 6 ázsiai ország) köszönheti a létét. Ezek az alábbiak:

(Pirossal jeleztem, akiknek soha nem volt országuk, az orosz-szovjet beavatkozás előtt.)

- Finnország 1802-ben és 1918-ban (1802-ig soha nem volt saját állama). (1)

- Lettország 1918-ban (1918-ig soha nem volt saját állama). (2)

- Észtország 1918-ban (1918-ig soha nem volt saját állama). (3)

- Litvánia 1918-ban Oroszországnak is köszönhetően visszaállította az államiságot.

- Lengyelország kétszer, 1918-ban és 1944-ben állította helyre az államot Oroszország    

  segítségével.

- Románia az orosz-török háborúk eredményeként született meg, és Oroszország akaratából

   lett szuverén 1877-1878-ban.

- Moldova mint állam a Szovjetunión belül született meg. (4)

- Bulgária az 1877-1878-as orosz-török háborúban aratott orosz fegyverek győzelme

  következtében szabadult fel az Oszmán Birodalom elnyomása alól, és visszaállította

  függetlenségét, aminek ez volt a célja. „Hálaképpen” Bulgária az oroszellenes   

  koalíciók részeként részt vett két világháborúban. Bulgária jelenleg a NATO tagja, és  

  területén amerikai támaszpontok találhatók. 1945 után egyetlen orosz katona sem  

  tartózkodott a területén.

- Szerbia, mint szuverén állam is ennek a háborúnak a hatására született meg.

- Azerbajdzsán államként először csak a Szovjetunió részeként alakult ki. (5)

- Örményország fizikailag csak a Szovjetunió részeként maradt fenn és éledt újjá államként.

- Grúzia az Orosz Birodalomnak köszönhetően fizikailag megmaradt és újjáéledt államként

- Türkmenisztánnak soha nem volt államisága, és csak a Szovjetunió részeként alakult ki (6).

- Kirgizisztánnak soha nem volt államisága, és csak a Szovjetunió részeként alakította ki.  (7)

- Kazahsztánnak soha nem volt államisága, és csak a Szovjetunió részeként alakította ki.  (8)

- Mongóliának soha nem volt államisága, és csak a Szovjetunió segítségével alakította ki.  (9)

- Fehéroroszország és Ukrajna is először a Nagy Októberi Forradalom következtében a

  Szovjetunió köztársaságai részeként kapott államiságot. És csak 1991-ben (szintén

  Oroszországból) kapták meg teljes függetlenségüket.  (10, 11)

  Érdemes megfontolni az Oroszország-Szovjetunió szerepét is olyan államok születésében és

  kialakulásában, mint Kína, Vietnam, Észak-Korea, India, Görögország (Oroszország 1821-

  ben foglalta vissza a törököktől), Algéria, Kuba, Izrael, Angola, Mozambik stb.

  Ez egy történelmileg sajátságosan furcsa "agresszió" az oroszok részéről, nemde!

 Ennek az országnak a jelentős hozzájárulásával még Svájc is függetlenné vált    

 Franciaországtól. Ez Szuvorovnak köszönhető (226 évvel ezelőtt), és azóta Svájc

 soha nem harcolt (semlegességét elismerték).

Történt még:

- Ausztria felszabadítása a Harmadik Birodalom alól 1945-ben;

- Csehszlovákia felszabadítása a Harmadik Birodalomból 1945-ben; (12, Szlovákia sosem    

   volt)

- II. Katalin cárnő 1780-ban a Fegyveres Semlegesség Ligája létrehozásával segítette az 

   USÁ’-t a Nagy-Britanniától való függetlenségükért folytatott harcban.

- Az elmúlt 2 évszázadban kétszer is Oroszország (és Tél tábornok) biztosított függetlenséget    

   a legtöbb európai államnak, Napóleon és Hitler „megsemmisülése” után.

- Sztálin kiállt az Egyesült Államokkal és Angliával folytatott tárgyalásokon, hogy   

  Németország államisága megmaradjon a II. V.H. után.

Tehát az európai Unió brüsszeli képviselőinek jelentős része Oroszország általi katonai  megszállás rémképével riogatja az állampolgárait, holott éppen ezen országok egy része járt élen a gyarmatosításban, illetőleg szörnyű emberiesség elleni bűntetteket követtek el.

Közülük kiemelek kettőt elrettentő példaként.

Az egyik az Unió központjának helyt adó Belgium, a másik a háború kiterjesztésével fenyegető Franciaország.

Nézzük akkor a béke, igazság és demokrácia bajnokait!

Belgium

 Belga Kongó II. Lipót belga király magánbirtokának története

Lipót abban hitt, hogy egy ország csak akkor válhat naggyá, ha tengerentúli gyarmatokkal rendelkezik.  A belga kormány és a belga nép azonban erre nem mutatott érdeklődést, ezért Lipót arra törekedett, hogy saját személyes befolyása alá vonjon egy területet. A belga kormány ebben törekvésében támogatta, és pénzt is kölcsönzött neki.

 1876-ban létrehozott egy társaságot, amely látszólag nemzetközi tudományos és emberbaráti tevékenységgel foglalkozott – ez volt a Nemzetközi Afrika-szövetség. Ezen társaság álcája alatt felbérelte a híres felfedezőt, barátját, Henry Morton Stanley-t, hogy térképezze fel a Kongó folyásvidékét. Stanley expedíciója során számos szerződést íratott alá a helyi törzsi vezetőkkel, amelyekben azok földjüket Lipótnak adományozták. Így tett szert 2,344 millió négyzetkilométerre, ahol az 1885. évi felmérés alapján 11-16 milliós lakosság élt.

A gyarmati közigazgatás költségeinek fedezésére és a király magánpénztárának gyarapítására, kényszermunkára kötelezték a helyieket, hogy gumit és elefántcsontot szolgáltassanak be. E célból kényszermunkában foglalkoztatták a bennszülötteket, s akik szembeszegültek a gyarmati tisztviselők utasításainak, megkínozták, megerőszakolták, megcsonkították vagy megölték őket.

Mindezek úgy derültek ki, hogy egyre nagyobb számban találtak emberi testrészeket a telepek szomszédságában. A becslések szerint a kegyetlenségek és gyilkosságok, valamint az éhínség és a trópusi betegségek áldozatainak száma 2 és 15 millió közé tehető, bár a legtöbb forrás 8–10 millió közé teszi a halottak számát. A becslések szerint 1908-ra a gyarmat lakosságának fele elpusztult.

Az elkövetett kegyetlenségek hamarosan nyilvánosságra kerültek, A belga kormány a nemzetközi nyomás ellenére sem akart lépni, és csak 1908-ban annektálták a Kongói Szabadállamot, amelyet ezután Belga Kongó néven ismertek.

Mindezek ellenére a Lipót által bevezetett eszközöket Franciaország, a Német Birodalom és Portugália is igen hamar átvette az általuk uralt területek igazgatásában, ez hasonló katasztrofális következményekkel járt az ottani bennszülött lakosságra nézve.

Mindenesetre II. Lipót sosem tanúsított megbánást az országban történtek miatt.

1909. Lipót 1909.-ben halt meg, Kongó 1960.-ban vált függetlenné.

Franciaország

 A „nagy francia forradalom” idején, Franciaország lakosságának több mint a felét idegen népek alkották. Más nyelven beszéltek, más hagyományaik voltak. Például, németek, bretonok, korzikaiak, oxitánok, baszkok, olaszok. A forradalom után azzal kezdték a „nagy szabadság bajnokai”, hogy elvették iskoláikat, nyomdáikat, megnyomorították egyházi szervezeteiket. Ebbe például a bretonok nem nyugodtak bele és fegyveres ellenállásba kezdtek. Ebben alulmaradtak, kb. kettőszáz ezer (200,000) halott után. A francia martalóc sereg hihetetlen kegyetlenséggel fojtotta vérbe a felkelést. Volt olyan megye, ahol minden élőlényt megöltek a „civilizált” franciák. Csak néhány évtizeddel ezelőtt engedélyezték a kisebbségi iskolák megnyitását. A „szeparatista” baszkok és a korzikaiak ellen még ma is hajtóvadászatokat folytatnak.

 A franciák hűek maradtak „haladó” hagyományaikhoz és az Afrikában található 17 gyarmatuk 1961 óta évente 500 milliárd dollár összegben fizetett részükre un. maffia-védelmi pénzként. A 17 állam lélekszáma közel 252 millió volt, Franciaországban pedig 66 millió állampolgár élt. Az 500 milliárd dollár, az 500 ezer milliót jelent, s ha ezt az összeget a 252 milliós lakossággal elosztjuk, akkor a franciák fejenként évi 1984 (havi 165) dollárral csorbították meg az afrikaiakat. Az érem másik oldala, hogy az évi 500 milliárd dollár bevétel mit jelentett a franciáknak: 500 000 millió dollár : 66 millió fővel = 7600 dollár/év, azaz havi 630 dollár/fő. Franciaországban az egy főre jutó PPP 30 100 dollár/év. A volt gyarmatoktól beszedett 7600 dollár/év védelmi pénz tehát plusz 25 % GDP-nek felel meg, ami nem jelentéktelen tétel.

 Azért fogalmaztam múlt időben, mert 2000. év után több országból kizavarták a franciákat, mert az ukrajnai háború elején jeleskedő Wagner csoport részt vett különböző konfliktusokban szerte a világon – többek között a szíriai és líbiai harcokban, afrikai polgárháborúkban, ahonnan több országból kizavarták a gall kakasokat.

De mi történt előtte, ha valamelyik ország szakítani akart a francia fennhatósággal?

 Guinea - élén a szocialista Sékou Touré elnökkel - (nem az egyetlen ország volt) példáján mutatjuk be, hogy mire számíthattak azok, akik ellenállást tanúsítottak. Guineában 1958-ban megsemmisítették az infrastruktúrát, az irattárakat, az anyakönyvekkel együtt. A francia emberi lealacsonyodás és aljasság ékes példája volt az, amikor 3000 francia állampolgár úgy hagyta ott Guineát, hogy másnap az utóvédek ledózerolták az iskolákat, az óvodákat, a polgármesteri hivatalokat, az orvosi rendelőket, az egészségügyi laborokat. Azután megsemmisítették a dózereket, a traktorokat, a személygépkocsikat is. Végül franciásan – az emberi humanitás jegyében – a gyógyszerkészleteket is bezúzták, a tenyészállatokat leölték, és az áruházak élelmiszerkészleteit felégették vagy megmérgezték.

 Togo elnöke Sylvanus Olympio nem írta alá a De-Gaulle paktumot, de fizetett. Togo gazdasága azonban instabillá vált, így kilépve a francia „KGST-ből”, saját pénz nyomtatását kezdte meg 1963. január 10-én. Három nap múlva Etienne Gnassingbe idegenlégiós őrmester brigádja megölte. Modiba Keita, a Máli Köztársaság elnöke is így járt 1968. november 19-én.

 Jelenleg az igazság, a törvényesség és a demokrácia központi letéteményese Brüsszel. Ukrajna megsegítésének élén pedig az európai irányítást átvenni óhajtó francia elnök áll. A legnagyobb panamákat Uniós képviselők követik el, élükön Ursulával, azzal a bizonyos 38 milliárdos szerződéssel, amit SMS-ben kötött meg, majd azt kitörölte. Ha ez szabályos, akkor Magyarország élenjár a jó példával, azaz ki kell venni a hetes cikkely alól, s ki kell fizetni a további 22 ezermilliárd forintnak megfelelő, neki jogosan járó összeget.

Ukrajnában pedig úgy tűnik Zelenszkijért (vagy parancsára) harcolnak az ukrán állampolgárok. Zelenszkij pedig az amerikai multik érdekeiért viszi – akaratuk ellenére – „vágóhídra” a „honfitársait”.

Tiszainoka, 2024. június 8.  

Vinczeffy Zsolt

Már megint jelentkezett egy magyar. Péter a keresztneve, s ő valóban magyar, mármint a vezetéknevét illetően.

Érdekes ez a szó. Valamikor nevet takar, máskor jelzőt, olykor származást, de esetenként büszke elkülönülést jeleznek egyesek magukról, ezzel felsőbbrendűségüket jelezve. Volt már ilyen a történelemben, ha jól dereng, árjának tartották magukat. 

Hogyan is írt erről Ady?

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Újból és újból felbukkannak a magyar messiások. Nemrég egy szintén Péter nevű apostol jelentkezett népünk megmentésére. Emlékezzünk, először hittünk is neki. Vártunk már egy messiást, de kiderült ez a Péter, nem az a Péter, aki előtte Simon volt.

 Mit is írt Sütő András Csoórinak, amikor felkérte, legyen a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke?

 „…a világ minden táján, ahol magyarok élnek, s ahol ma még a világnézeti, politikai megosztottság „magyar betegsége” pusztít...” ott nem érdemes gombja lenni egy kabátnak.

 Most egy újabb Péter jelentkezett megmenteni bennünket. Megint vártuk a messiást, ezért még sokan azt hiszik ő az.  Még az sem zavarja őket, hogy ez a magyar messiás háromszor is elárulta azt, akinek örök hűséget fogadott.

 A döghúsra repülnek a legyek. Kérdés mennyi légy marad?

 Az első Péter apostol olyan ember volt, akik kimondta, amit gondol, és ezért áldozata lehetett saját meggondolatlanságának és ingatagságának. 

 A mostani Péternek elég volt olyan pártot választania, aki mindezt helyette tette meg.

(Hitványabb Nérók még sehol sem éltek.)

 Egyszóval tele vagyunk messiásokkal, meg magukat igaz magyarnak mondókkal, akik értünk mindenre képesek, értünk hazudnak, nekünk lopnak, miattunk árulják el hazánkat, vérünket áldozzák eszméikért, baromnak nézve azokat, akik mindezt nem fogadják el.

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.

Tiszainoka, 2024.április 9.                         

 Vinczeffy Zsolt

1990 előtt:

Már a ’60-as évek derekától kezdtek elszaporodni az impexek, amelyek révén kiváltságos vállalatok kereskedelmet folytathattak úgy nyugat, mint kelet felé. Révükön valósulhatott meg az un. reexport, melynek lényege, hogy egyes termékeket (pl. olaj), hazánk felvásárolt keletről, s nyugat felé értékesítette 90 %-os bekerülési áron, azaz minden dolláron 10 %-ot veszített hazánk, de ennek az összegnek a 2-5 %-át az üzleteket bonyolítók tették zsebre.

Egy példa, az 1969-ben az imperialista ügynökből a Mineralimpex vezérigazgatójává vált Russay István által felhalmozott vagyona meghaladta az 1 milliárd forintot, emellett 106 kg aranyat, 10 kg platinát és 169 kg ezüstöt tudtak az 1986-ban bekövetkezett halála után felkutatni.

A rendszerváltás után:

Megkezdődött a privatizációnak nevezett szabadrablás. 

Ez az időszak két részre osztható. Az Unióhoz való csatlakozásunk előtt be kellett bizonyítani, hogy jó fiúk leszünk, s engedjük a nyugati országoknak a piacszerzést. Tekintettel arra, hogy megfeleltünk, tizedmagunkkal 2004. május elsejével csatlakozhattunk az Unióhoz. A privatizáció gyakorlatilag 1990 és 2010 között ment végbe, de a privatizált vagyon döntő része 1994 és 2006 között történt. A privatizált vagyon összege 169 ezermilliárd forintnak volt megfeleltethető. Ezt „tisztességesen” harmadolták”, azaz a vagyon akkori értékének kétharmadáért adták el a nyugati felvásárlóknak, s ennek fele hozzávetőleg 55 ezermilliárd került offshore cégekhez, a harmadik harmad folyt be az államkasszába (szintén 50-60 ezermilliárd Ft), s ez szolgált az ország fenntartására. Mindez kevésnek bizonyult, hiszen ekkor került sor 22 milliárd dollár államkölcsön felvételére (nehogy csődbe jusson az ország). 

Összehasonlíthatóság kedvéért írom le, hogy az ország GDP-je 1995-ben 6000 milliárd forint volt, ami 2000-re megduplázódott, a belépéskor (20 éve) 21 ezermilliárd-, 2010.-ben 27 ezermilliárd-, míg tavaly 74 ezermilliárd forint volt. Kérem ezeket összehasonlítani, hogy a privatizációkor – akkori értéken számolva – 169 ezermilliárd forintnak megfelelő összeget „kótyavetyéltünk” el, s szintén akkori árfolyamon 55 ezermilliárd forint került offshore cégekhez. (Itt említem meg, hogy Európában (52 ország közül) Oroszország után hazánknak van legtöbb „kintlévősége” offshore cégeknél, de ha az egy főre vetített összeget vesszük figyelembe, magasan elsők vagyunk. Bravó.) 

Ekkor került a vízmű 2 francia kézbe az áram németbe, az összes energiaszolgáltató, a teljes cukor-, és növényolajipar nyugati tulajdonba. Egyes növények kivágásáért, illetve nem termeléséért fizetett a nyugat. 1300 TSz hetek alatt megszűnt, még az alátétek is eltűntek. A legkirívóbb herdálás a MALÉV eladása volt, egy budai villa áráért, 200 millió forintért (igaz a vevőnek vállalnia kellett a MALÉV 170 milliárdos tartozását). Nagy múltú vállalatok sora szűnt meg, elég, ha az egyik legismertebb és legsikeresebbet említem meg: Ikarus.

Gyakorlatilag a magántulajdon maradt kézben, bár a valutakölcsönökkel ott is jelentős kárt tudtak okozni.

Célszerű elgondolkozni azon, hogy a 169 ezermilliárdos privatizációs érték, az offshore cégeknél lévő 55 ezermilliárdos tőke, milyen arányban van az eddig befolyt kohéziós alap összegével. Talán nem tévedek nagyot, ha kijelentem, amennyiben a 169 ezermilliárd kamatai, illetve az offshore pénzek hazánkban maradnak, előbbre tartanánk. Meggondolandó az is, hogy a 22 milliárd dolláros IMF kölcsönt idő előtt visszafizettük, viszont ugyanekkora nekünk járó összeget tart vissza az Unió ál-kifogásokkal, s akkor ennek a kamatait meg sem említettem.

Tekintsünk vissza a múltba!

Trianon után, mikor is az ország kétharmada – rengeteg természeti kinccsel és 3 millió magyarral – ajándékként kiosztásra került, újjá kellett szervezni az országot úgy, hogy óriási összegű jóvátételt is a nyakunkba sóztak. 

Akkor a Népszövetségtől vettünk fel hitelt a jóvátételek kifizetésére, ennek ellenére 1929-ben a magyar gazdaságnak nagyobb volt a teljesítménye, mint az utolsó békeévnek, 1913-nak. 1909-ben pedig felzárkóztunk a nyugathoz, tekintettel arra, hogy elértük a fejlett nyugati országok gazdasági átlagának 60 %-át. Ez alatt a 24 év alatt országunk lényegesen nagyobb gazdasági fejlődést produkált (a fent említett nehézségek ellenére), mint az 1990. óta eltelt 34 vagy a belépésünktől számított 20 év alatt. Ami pedig a szellemi fejlődést illeti, elég egy nevet írnom, Klebelsberg Kunó. 

Egyébiránt nem értem, hogy annak a népnek, akitől 2 Magyarországnyi területet elvettek, miért kellett még jóvátételt is fizetnie?

Aki kormányzóként ezt a korszakot fémjelezi, arról közösségi terület nincs elnevezve, de egy bizonyos sétányunk már van. 

Mi történt mióta beleléptünk?

Megállapíthatjuk, hogy a volt szocialista rendszerben senyvedő országok belépésük után az egy főre jutó GDP-je 2,5-3,5-ször nagyobb fejlődést produkáltak, mint az addigi 15-ök, persze alaposan lemaradva tőlük. Ha pedig a csatlakozó országokat hasonlítjuk össze, Bulgária és Románia kétszer nagyobb GDP fejlődést produkáltak, mint hazánk, a balti államok másfélszer produkáltak jobban, a többiek 10-15 %-ot „vertek” ránk, míg mi csak a horvátokkal vagyunk „pariban”. Mindenesetre a tendenciák a rendszerváltás előtti helyzetet tükrözik, azaz hátulról szebben mutat a fejlődés.

Más kérdés, hol tartanának a mag-országok, ha nem tudták volna a belépőket kizsákmányolni, a volt gyarmataikról említést sem teszek.

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, ellenségünk-e Szerbia, Törökország és a többi Unióba vágyó ország, hogy lobbizzunk a bekerülésük érdekében?

A jövőről pár vízió (Elég, ha az új direktívákat követjük figyelemmel!)  Szerzői jogi direktíva: sérül a szólásszabadság, de mennyire?

Az Európai Parlament megszavazta, már csak a Tanácsnak kell rábólintani arra az irányelvre, mely alapjaiban megváltoztatja azt a módot, ahogy online tartalmakat fogyasztunk, készítünk és közzéteszünk. 

20 éve léptünk be az Unióba, de előtte volt egy kis petting, azaz végbement a privatizáció nagy része, ezzel kellett bizonyítanunk, jó fiúk leszünk.  169 ezermilliárd, 22 milliárd USD és 55 ezermilliárd.

A WHO megszavazásra váró direktívája

A Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, egy etióp marxista-kommunista által vezetett WHO – az ENSZ egészségügyi szervezete – arra készül, hogy             az         idei      közgyűlésükön            egy      olyan megállapodást           fogadtassanak el         a      194 tagállammal – tehát az egész világgal –, amely átfogó és teljes uralmat ad a WHO-nak a járvány- és pandémia ügyekben a nemzetállamok felett. 

A Világegészségügyi Szervezet (WHO) keretein

belül már javában készül két megállapodás, méghozzá a Pandémiás Szerződés és a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) módosítása. Ezeket a módosításokat terjesztenék a 2024-es közgyűlés elé, amelyik terveik szerint ezekre bólintana rá. 

Az IHR módosításai alapján az Egészségügyi Világszervezet, a WHO gyakorlatilag egy egészségügyi világkormánnyá válna, mint nemzetek feletti és globális szuperszervezet. Ennek megfelelően egy következő pandémia esetén a WHO által javasolt vakcinákat kötelezően kell alkalmazni.

A 2023 júniusában megtartott értekezleten részt vevő tíz ország (Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Csehország, Hollandia, Izrael és Németország) ebben egyetértett.

A WHO lesz a világkormány első változata? 

A munkaerő gazdálkodás direktívája

Lassan 10 éve, hogy az Unió tagországainak jelentős része évi egymillió képzetlen munkaerőt csal be, mindenféle garanciális feltételek előírása nélkül (remélve, hogy előbb-utóbb szavazókká is válnak, s legalább egy X-et tudnak a szavazólapra írni). A migránsok befogadását minden tagország számára kötelezően írják elő, s amely ország nem hajlandó befogadni az előírt kvótát, fizessen fejenként 8 millió forintnak megfelelő összeget a „közösbe”.

Namármost, ha valakinek szüksége van munkaerőre, szerezze be, ahonnan tudja/akarja, annyit amennyit akar. A volt gyarmattartó országok e tekintetben előnyben vannak, legyenek vele boldogok.

Egyébiránt az automatizálás rohamléptekkel fejlődik, nem biztos, hogy kell az évi egymillió bevándorló, de ha igen, töröljék el az abortuszt, ez Uniós szinten évi másfél millió többletet jelent, akik ha felnőnek, adóalanyok lesznek nyelvismerettel és szakmával is rendelkeznek. Európai szinten mindez csaknem évi 3 millió főt jelentene. Mindemellett Spanyolországban a 30 év alatti fiatalok 46 %--ának nincs állása. Egyébiránt most éppen nyakon vannak öntve ukránokkal.

Ja, hogy a migráció fenntartásának más indoka van? 

Tehát a kötelező kvóták által előírt létszámot vagy be kell fogadni, vagy fizetni kell, ezt az Unió Parlamentje már megszavazta, csak az Európa Tanács pecsétje hiányzik.

Mindenesetre az Unión belül csak érvényes oltási engedéllyel rendelkező kutyákat szabad szállítani. 

Az élet szentsége

A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés értelmében, az Unió tagországaiban tilos a halálbüntetés, és az ügyészi jóváhagyás nélküli fogva tartás. kivéve „háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején, – valamint zavargás vagy felkelés elfojtása céljából  bírósági ítélet nélkül”.  

Magyarázatok az Alapjogi Chartához a Charta 52. cikkelyének 3. bekezdése alapján (kihirdetve: 2007.12.14. az Európai Unió Hivatalos Lapjában C 303/17). 

Hiányzik a definíció  mit jelent a háború vagy a közvetlen háborús veszély, ugyanakkor mikor beszélhetünk zavargásról vagy felkelésről, az értelmezésnek tehát tág tere nyílik. (Dr. Eva Maria Barki nemzetközi szakjogász, Bécs)

 Az ítélkezések (már, ha ilyenek vannak) gyorsaságáról

• A Costa Concordia tragédiája, 2012. január 12.-én történt, az okok a laikusok számára is nyilvánvalóak voltak, de ítéletet több mint 3 év múlva hoztak 2015. február 11.-én.
• A Lufthansa társasághoz tartozó Germanwings járata 2015. április 3.-án zuhant le. A pilóta narkós állapotban hegynek vezette a járatot, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ezt röpítette világszerte a sajtó egy nappal később.

(Persze, ha vakargatnánk az esetet, kiderülne, hogy az USA haderő gyakorlatozott Dél Franciaországban, s minden légitársaság, valamint arra hivatott állomás észlelte, hogy pár percig lebénult egész Európa légi kommunikációs rendszere.) 2015. 04. 14.

A villanykapcsoló

A „sötét”-zöldítés direktívájának megfelelően a legtisztább energiaforrások használatára kötelező áttérni, ezek a nap-, szél-, vízenergia. Megjegyzés: az atomenergia nem megújuló, ezért alkalmazását be kell szüntetni (nem úgy, mint a németek).  A gépjármű forgalomban 2035-től csak elektromos meghajtású gépkocsikat lehet forgalmazni. (Még nem tudni, hogy az igazán nagy környezetszennyezést okozó hajózás, repülés és űrhajózás sorsa mi lesz, de ha az alábbiak bekövetkeznek, nagyjából felesleges ez a kérdés.) Ugyanez a dátumot akarják érvényesíteni a lakások, közösségi helységek esetében is, azaz csak elektromos alapú fűtési rendszerek kiépítése lesz engedélyezett. 

Ha mindez világszinten megvalósul, elegendő lesz egy központi villanykapcsolót lezárni. A következményeket az emberiség töredéke fogja túlélni, meg pár, az őserdőkben élő primitív törzs. De, hogy ebben mi örömük lesz, nem tudom.

Majdnem elfelejtettem. Ha nincs villany, nem fognak működni a bankkártyák sem. Igaz is, minek?

Tiszainoka, 2024. május 1.

Vinczeffy Zsolt

KÁOSZ III. rész

A zsidóság a II. Világháború előtt, alatt és után

A világháború előtt a háborúval érintett európai országokban (Nagy Britanniát kivéve) 9,8 millió zsidó élt, közülük 5,6 millió halála hozható összefüggésbe a háborúval, a holokauszttal.

A zsidó lakosság eredeti létszáma, az „elpusztultak” száma és aránya

A táblázat adatainak jobb értelmezése érdekében meg kell jegyezni, hogy egy dolog az országokból kihurcolt zsidók száma, s más az aránya. Azaz hazánk az elhurcolt zsidók számában ugyan a harmadik a sorban, de az arányokat tekintve nem tér el jelentősen az európai átlagtól.

Ami egy ilyen táblázatból nem derül ki, hogy Románia „önként- és dalolva” vitt Németországba 287 ezer zsidót, de közben szintén önszorgalomból 40 ezret saját maga végzett ki egy hét alatt, kisgyermeket is a falhoz csapva (Matiatias Carp: Holokauszt Romániában). Emellett a cigányságot is tízezer számra likvidálták így-, vagy úgy.

Szinte érthetetlen, hogy a zsidó szempontból (is) halálgyárnak titulált náci Németország a területén élő zsidóknak „csak” a 25 %-át irtotta ki, s úgy tűnhet, hogy ezzel Európa szinten a kiemelkedően kímélte meg a zsidóit.

A magyar adatokhoz hozzátartozik, hogy a Horthy éra alatt (a német magyarországi katonai megszállásig, 1944. március 19.-ig) semmi bántódásuk nem volt (sőt hazánkba menekültek ezerszámra a zsidók más veszélyeztetett országokból). A megszállás után hazánk nem csatlós, hanem ellenséges országnak számított.

A zsidóság viszonyulását a Horthy kormányhoz az alábbiak fémjelzik:

“A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, ünnepi beszédében emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát… Az istentisztelet a Hiszekeggyel kezdődött és a Himnusz eléneklésével ért véget.”

Az eseményt követő ünnepségen felolvasásra került a magyarországi és Erdély-honi zsidóság 1848. március 17-i kiáltványa is:

„Magyarok vagyunk és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallás-felekezet, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és ránk is árasztott kegyelemért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk.”

A koncentrációs táborokról

Úgynevezett (koncentrációs) munkatábor már Hitler hatalomra jutása előtt is volt (Dachau 1933. március, Buchenwald 1937. július), aminek semmi köze nem volt még a zsidósághoz.

A III. Birodalomhoz köthetően – több ország területén – 49 koncentrációs munkatábor működött, az alábbi céllal (néven):

• megsemmisítő tábor 10 darab,
• koncentrációs munkatábor 17 darab,
• ifjúsági tábor (női, férfi, vegyes),
• családi munkatábor,
• (át)nevelő tábor,
• börtöntábor,
• tranzittábor,
• gyűjtőpont (tábor, pl, Kistarcsa összesen: 2000 fővel).

A 49 táborból 7 volt olyan, ahol nem volt sohasem rab, értelemszerűen halott sem. Hat olyan tábor volt, ahol összesen 148 ezer fogoly volt, de egyetlen halott sem volt.

A megsemmisítő táborok mindegyikében voltak túlélők, példa erre Bergen-Belsen, ahol 70 ezer(!) halott volt, de ebből 35 ezer tífuszban halt meg, közvetlenül a felszabadítása előtt. A tábor felszabadításakor 53 ezer(!) túlélőt menekítettek ki.

Megállapíthatjuk, hogy az un. megsemmisítő táborok is munkatáborok is voltak egyben, különböző százalékban voltak túlélők, tehát céljuk nem elsősorban a megsemmisítés volt (erre a célra elvileg egy tábor is elég lett volna).

Meg kell jegyezni, hogy a koncentrációs munkatáborokba bevezették az un. „kápó” rendszert, ami abban nyilvánult meg, hogy a zsidók közül kinevezett „munkavezetők” olcsóbbá tették a tábor fenntartását (ellenőrzését), s a kápók túlkapásai nem a németek lelkiismeretét terhelték.

A koncentrációs táborok között volt „átjárás”, példa erre a magyar származású (?) Nobel- békedíjas (1986) Elie Wiesel (Máramarossziget 1928. szeptember 30.), aki három tábort is váltott az édesapjával együtt, aki vérhasban halt meg. Wiesel további élete során 14 kitüntetést, és díszdoktori címet kapott a Romániai Csillagrendet is beleértve(!). A holokauszt kifejezés tőle származik.

A visszaemlékezéseiben Elie Wiesel, ugyanúgy, mint Anna Frank a naplójában (az apjáról írt részben), valamint Simon Wiesenthal (az öngyilkossága utáni) történésekben leírják, hogy a koncentrációs táborokban gyógykezelésben részesültek (az életüket mentve meg). Nobel-díjas Kertész Imrénk is állította, gyógyították a beteg embereket a koncentrációs táborokban. A holokauszt túlélő, revizionista Paul Rassinier a gázkamrákról szóló vádakat „a teljesen valóságos alapok nélküli háborús propaganda klasszikus példájának” nevezte. Ugyanígy tagadta a gázkamrák létét a katolikus klérus egy része is.

Holokauszt statisztikák

A koncentrációs táborokban főként (különböző származású) zsidókat (5 millió körül), politikai foglyokat (nem találtam adatot), fogyatékosokat (több százezer?) cigányokat (400 ezer) és melegeket (12 ezer) gyűjtöttek össze, tartottak.

A megsemmisítettek (likvidáltak) száma:

• a megsemmisítő táborokban (10 db) 4 674 ezer fő,
• a kényszermunkatáborokban (17 db) 709 ezer fő.

Összesen 27 tábor és 5 383 ezer halott (ezekben a számokban már a fogyatékosok és a politikai foglyok is szerepelnek).

A számadatok összevetésénél kiderül, hogy a politikai foglyok-, és a több százezerre tartott fogyatékosok nélküli emberáldozatok száma legkevesebb 5 412 ezer fő lehetett, viszont a koncentrációs táborok (49 tábor) összesített adatai szerint ez a szám 5 383 ezer fő volt. Tehát itt csaknem egymillió fő körüli deficittel találkozhatunk.

A koncentrációs táborok input statisztikái szinte létszámra viszonylag pontosan nyomon követhető. A háború végét megélő, túlélők száma egyértelműen sehol nem található meg, holott a táborokból kiszabadultak megszámlálása nem tűnt volna nehéz feladatnak. Egyes források szerint a túlélők száma 2 493 ezer főre tehető, azaz a nehéz háború végi körülmények ellenére is nagy számban akadtak túlélők. (Nyilvántartások szerint a táborokban élők napi fejadagja magasabb volt, mint például a drezdai lakosság esetében.) Tény az, hogy 1999-ben még mindig akadt 135 ezer túlélő (54 évvel a háború vége után), akik kártérítési igénnyel léptek fel.

De nézzük meg egy másik állítást is!

Richard E. Harwood (Verrall) „A hatmillió zsidó mítosz nyomában” című könyvében az alábbiakat állítja:

A második világháború során semmiképpen nem irthattak ki a németek hatmillió zsidót. Egyszerűen azét nem, mert Európában nem volt összesen hatmillió zsidó. Ha valóban hatmillió embert végeztek volna ki a zsidósága miatt, akkor a második világháború után gyakorlatilag írmagja nem maradt volna a zsidó népnek Európában. Némi statisztikákra hivatkozó matematika után arra a következtetésre jut, hogy a második világháború alatt Európában, kalkulálva a statisztikák szerinti kivándorlással, mindösszesen 3,5 millió zsidó élhetett, és maximum másfél  millió zsidó halt meg a háború során. Ebből a másfél millióból a koncentrációs táborokban meghalt zsidók számát 300.000–500.000 főre teszi.

Többek között abból a logikából indul ki, hogy nem találtak parancsot a Harmadik Birodalom iratai között, amely a zsidók kiirtására vonatkozna. (A „végső megoldás” alatt nem a zsidók megsemmisítését, hanem a táborokba történő szállítását és dolgoztatását kell érteni.) Másfelől a koncentrációs táborok munkatáborok voltak, értelmetlen lett volna a hadiiparnak dolgozó olcsó munkaerő drága elpusztítása. Emellett hivatkozik arra, hogy a németek Madagaszkáron kívánták Izraelt létrehozni, de az angolok és franciák ezt a tervet „megfúrták”, mondván, hogy a helybeli lakosság kárára lenne a zsidók Madagaszkárra való költöztetése (még a háború előtt).

Próbáljuk e kérdés tisztázására segítségünkre hívni a győztes hatalmakat!

Az USA légiereje az állítólagos mészárlás csúcspontján rendszeresen (emberi felismerésre alkalmas) felvételeket készített, ahol semmi „rendellenesség”, vagy gödrök ásása, krematóriumok füstje nem látszott.

Az angol hírszerzés az Enigma megfejtése után 1942-től minden nap megfejtette a Dachauban, Buchenwaldban, Auschwitzban és másutt leadott rejtjelezett üzeneteket, a napi létszámjelentésekkel együtt, amelyből szintén nem világlott ki esetleges (tömeg)mészárlás ténye.

A holokauszt és a világ viszonya

Tény a németországi bombázásokról:

„A bombázások egy éve sújtják a III. Birodalmat. A légitámadások 1943-ban, a casablancai konferencia után fokozódnak. A Németország elleni légitámadások fontossági sorrendjét a szövetségesek casablancai konferenciáján határozták meg 1943 januárjában. Ez a következő volt: tengeralattjáró-támaszpontok; a német repülőgépipar; a fontosabb közlekedési csomó- pontok; olajfinomítók és üzemanyaggyárak; és a hadianyagot előállító üzemek.”

„1943-ban a szövetségesek a legtöbb bombát a közlekedési vonalakra dobták (Frankfurtban, Salzburgban, Mannheimban, Würzburgban, Münchenben a hidak, vasútvonalak és utak 80%-át semmisítették meg). Második helyen a városok voltak (25%), majd a katonai objektumok (20%), az üzemanyagipar (12%), a repülőgépipar (9%) létesítményei következtek. A fennmaradt 4% az ipar egyéb területeit érintette.”

Megállapítás:

A koncentrációs táborokban elsősorban zsidó származású emberek voltak, ráadásul nem a tehetős zsidók, hanem a szegényebbek (vagy éppen szegények), a dolgos hétköznapi zsidók, akik beilleszkedve a társadalmakba (nemzetállamokba), azok javára voltak. Nagy részük elsősorban azt a nemzetiséget vallotta magáénak, amely országban élt, s másodlagosan tartották magukat zsidónak. A zsidó nagytőke tagjai közül egy sem volt koncentrációs táborban.

Ők alapították meg a Zsidó Világkongresszust Genfben, Svájcban 1936. augusztusában a nácizmus terjedésére és az európai antiszemitizmus erősödő hullámára reagálva. A háború alatt mindvégig azért lobbizott a WJC a szövetséges kormányoknál, hogy vízumhoz jussanak a zsidó menekültek Európából és biztosítsák a zsidó kisebbségek jogait a szövetséges erők által felszabadított területeken.

Mindezek ellenére a Bermudai Menekültügyi Konferencián 1943-ban mind az Egyesült Államok, mint Nagy-Britannia visszautasította a bevándorlási szabályok enyhítését, beleértve a Brit Kötelező Palesztinát. A döntésre reagálva a WJC a következőket reagálta: “Az igazság az, hogy ami az európai zsidók Egyesült Nemzetek általi megsegítésének útjában áll valójában az nem az, hogy egy ilyen program veszélyes lenne, hanem hogy egyszerűen hiányzik az akarat bármilyen kockázatot vállalni értük.”

 1941 végén és 1942 elején nyugati diplomaták és újságírók szórványos információkhoz jutottak sok ezer zsidót érintő náci tömegmészárlásokról a németek által elfoglalt Lengyelország és Oroszország területén. Igaz a híreket nehéz volt megerősíteni.

1944. augusztus 9-én a WJC mentő egy üzenetet továbbított az Egyesült Államok Külügyminisztériuma felé sürgetve a gázkamrák elpusztítását és az Auschwitz-ban és az felé vezető vasútvonalak lebombázását, de kérésüket az alábbiakkal utasították el:

”Vizsgálódásaink nyomán egyértelművé vált, hogy egy ilyen művelet csakis jelentős légi támogatás átcsoportosítása révén lenne kivitelezhető, melyre azonban alapvető szükség van jelenleg döntő jelentőségű hadműveleteink sikeréhez máshol. Emellett mindenképpen kétséges lenne a hatásossága s ezért nem tudja kellően indokolttá tenni forrásaink felhasználását."

Tehát a zsidók körülbelül fele (a Zsidó Világkongresszus szerint 16 milliónak a fele), nem a németek által elérhető területeken élt a második világháború előtt. Az európai kötődésű zsidó nagytőke kivonult a német érdekszférából, potens képviselői már az USA’-ban éltek és működtek. Ők nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani a folyamatban lévő holokauszt tényét, valamint a szövetségesek nem tartották kulcsfontosságúnak a támadó potenciáljuk átcsoportosítását a koncentrációs táborok felé vezető vasutak bombázására. (Felvetődhet a kérdés, hogy a koncentrációs táborokban veszélyeztetett zsidóság sorsának védelme miért nem képezte elsődlegesség tárgyát.)

A Zsidó Világkongresszus működésének hatékonytalanságára, vagy az állítások bizonyíthatatlanságára utal a szövetségesek „érzéketlensége” a holokauszt témája iránt. Kérdéses, hogy a koncentrációs táborokban valójában mi és hogyan történt, mert egy zsidóirtás esetén, a nyugaton élő zsidóság saját fajtestvéreik százezreit, millióit hagyta meggyilkolni, az 1942 óta történő folyamatos Németország elleni bombázások célpontja ugyanis soha nem volt valamelyik koncentrációs táborba vezető vasút. S mivel sem Churcill, sem Roosevelt, sem de Gaulle emlékirataiban nem tett említést a koncentrációs táborokban folyó emberirtásokról, azok súlyának megfelelően, jogos a feltételezés, hogy a zsidó nagytőke képviselői nem „menedzselték” helyén a fajtársaik kiirtásának kérdését.

Mindenesetre a Zsidó Világtanács a háború befejeződése után, egy önálló állam megalapításának ügyében, és a kártalanítások kérdésében lett igazán hatékony.

A világháborút követően Palesztina területén rendszeressé váltak a zsidók és az arabok egymás, és a britek ellen elkövetett erőszakos cselekményei.

Az utolsó brit katona távozásával egy időben, 1948. május 14-én, 17 órakor a tel-avivi múzeum nagytermében a Zsidó Ügynökség nevében D. Ben Gurion hivatalosan bejelentette, hogy Palesztina zsidó ellenőrzés alatt álló területein létrejött Izrael.

A létrejövő Izrael Államot de jure Moszkva szinte azonnal elismerte. Az Egyesült Királyság a térségben Transzjordániát támogatta és 1949. január 29-én ismerte el Izraelt. Az USA részéről Truman elnök 1948. május 14-én de facto elismeréséről biztosította az új államot, a de jure elismerésre azonban csak az első izraeli választásokat követően, 1949. január 31-én került sor.

1952. szeptember 10-én a WJC és a Követelések Konferenciája a nácik áldozatainak közvetlen kártérítését és a náci üldözés károsultjainak kárpótlási igényeit rendező törvények elfogadását rögzítette. Ennek értelmében a Nyugat-Német kormány 450 millió márkát különített el a nácik által üldözött zsidók segítésére, rehabilitációjára, kártalanítására és visszatelepítésére. Hasonló megállapodásokat írtak alá Izrael állammal is.

A Követelések Konferenciája szerint több mint 287 ezer zsidó holokauszt túlélő részesült élethosszig kompenzációs nyugdíjban a Német Szövetségi kártalanítási törvény alapján. Németország a zsidó követelések kielégítésére összesen 60 milliárd amerikai dollárt költött. Ez, a jelenlegi árfolyam szerint 21 billiárd forintnak megfelelő összeg bár nagynak tűnik, de ha elfogadjuk a 6 milliós zsidó áldozatok számát, fejenként csupán 3,5 millió forintot jelentene (nem mintha lenne akkora összeg, ami egy emberéletért kompenzálna). Ezért nem csoda, hogy még napjainkban is különféle ürügyeken, különféle országoktól, vállalatoktól újabb és újabb kártalanításokat kívánnak behajtani (Svájc un. „alvó számlái”, MÁV stb.)

Emellett folyamatos zaklatásoknak vannak kitéve olyan vezetők, akik a rivaldafényben vannak, világszintű visszhangot kelt személyük holokauszttal történő összemosása. Ilyen volt Kurt Waldheim esete is, aminek cáfolatául említhetjük az alábbiakat.

A zsidó származású volt osztrák kancellár Bruno Kreisky a Zsidó Világkongresszus lépéseit „rendkívüli aljasságnak” nevezte, hozzátéve, hogy a választások során az osztrákok „nem fogják megengedni a külföldi zsidóknak, hogy megmondják nekik, ki legyen az elnökük.”A vádat a kivizsgálására felállított bizottság megalapozatlan hazugságnak nevezte.

Napjainkban:

Mihail Gorbacsov feloldotta a moszkvai levéltárban titkon őrzött dokumentumok vizsgálatának tilalmát, miszerint Auschwitzban precízen nyilvántartottak minden fogva őrzöttet, lejegyezve minden halál okát a kivégzésektől (akasztás, vagy agyonlövés) a betegségekig, szívrohamig és egyéb okokig. A legtöbb halálesetet betegség okozta. Auschwitzban 74 ezer halálesetet tartottak nyilván, melyek közül 30 ezer volt zsidó, a többi orosz, lengyel, vagy egyéb nemzetiségű volt. A levéltárból kikerült adatokról semmi nem deríthető ki az interneten. Miért?

Ferenc pápa 2020. március elején megnyitotta a kutatók előtt a XII. Piusz pápasága alatt kelt dokumentumok (1999-ben kutathatóságát letiltott) archívumát, minek következtében újra fellángoltak a viták a Szentszék és az egyházfő II. világháborúban játszott szerepéről, a holokauszt idején tanúsított viselkedésükről.

(XII. Piusz, aki 1939 és 1958 között ült Szent Péter trónján.)

A kép teljességéhez tartozik, hogy a háború után állítólag sokan magánlevélben, mások nyilvánosan hálájukat fejezték ki a pápának a zsidók mentéséért. Így tett többek között Golda Meir, Albert Einstein (aki nem vállalta a számára felajánlott államfő tisztjét Izraelben), Pinchas Lapide történész, Israel Zolli római főrabbi, aki át is tért a keresztény hitre, s a keresztségben az Eugenio nevet választotta a pápa iránti tiszteletből.

A világ zsidósága számokban („jelenleg”)

A World Jewish Congress Report 1998. november-decemberi száma részletesen foglalkozik a világ zsidó népességének helyzetével, és a várható folyamatokkal. A szervezet intézete által készített anyag megállapítja, hogy napjainkban Izraelen kívül mintegy 8,6 millió zsidó él, de ha az asszimiláció a jelenlegi ütemben folytatódik, ez a szám az elkövetkező harminc évben felére csökkenhet.

Nézzük meg, hogy egy belátható időn belül (1998-ban és 2015-ben) hogyan alakult a zsidóság létszáma néhány országban!

A két felmérés között 17 év telt el.

Igaz, hogy a felméréseket nem ugyanaz a cég készítette el, de ez nem mentség a jelentős létszám különbségekre. Kizártnak tartható, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora változások állhattak be egyes országok létszámaiban, gondolok itt elsősorban Németországra, ahol a zsidóság 77 %-al emelkedett (pont ebben az országban?), Ukrajnára, ahol 80 %-al csökkent az arányuk, Romániára – ahol a zsidóságot kivéreztette (eladta) Causescu, s ezek után (békeidőben) további kétharmaddal csökkent a létszámuk.

Legszembetűnőbb éppen hazánk, ahol 60 %-al csökkenést mutattak ki (!!!).

A magyarországi adatok elemzése abból indult ki, hogy 1945-ben a túlélő zsidóság minimális létszáma 143 624 fő, a maximális létszáma 260 000 fő lehetett. Az ebből kiinduló számítások azt az eredményt hozták, hogy 2000-ben minimum 64 000, maximum 118 686 anyai ágon zsidó származású személy élt az országban. (Érdekesek a 1945-ös legkisebb és a 2000-es év legnagyobb „becsült” létszámadatai).

A Jewish People Policy Institute nevű kutatóintézet kimutatása szerint a második világháború óta folyamatos gyarapodik a zsidók létszáma. A Holokauszt előtti 16,6 milliós zsidóságból 11 millió fő élte túl a szörnyűségeket, 2015-re azonban jelentős növekedést lehet megfigyelni, létszámuk elérte a második világháború előtti 17 millió körüli létszámot.

70 évvel a Holokauszt után, már majdnem annyi zsidó él a Földön, mint a második világháború előtt. Vagy mégsem? Hiszen a World Yewish Congress Report éppen az ellenkezőjét prognosztizálta 1998.-ban.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy amennyiben a közelmúlt békeéveiben is ilyen ellentmondó adatok jelennek meg a zsidóság létszámairól, hogyan hihetünk egy – elsősorban szovjet-bolsevik bemondáson alapuló – adatnak, vagy egy könyv szerzőjének. (Ne felejtsük el a Katin-i vérengzésekről szóló – sajnos nem példa nélküli – bolsevik hazugságot.)

A zsidóság magyar adataihoz hozzátartozik még a 2019.08.13-án megjelent, a MyHeritage nevű, genetikai alapú családfakutatással foglalkozó szervezet felmérése, szerint az egymillió nyolcszázezer ember DNS-ét feldolgozó tanulmány alapján száz ország közül Izrael után Magyarországon a legmagasabb a zsidó leszármazottak százalékos aránya. - jelentette a Jediót Ahronót című izraeli újság honlapja. A DNS-tesztet beküldő 4981 magyarországi lakos 7,6 százalékánál találták legalább 25 százalékos askenázi zsidó származást - ami azt jelenti, hogy beküldőnek legalább egy askenázi, - vagyis európai zsidó – nagyszülője volt. De utalhatnánk itt gróf. Zichy Péter Pálra, aki állította, nincs hazánkban olyan főúri család, ahol ne lenne zsidó beütés.

A zsidók harmadik magyar vonatkozása

Rákosi (Rosentahl) Mátyás, a Galilei Kör volt titkára, a Tanácsköztársaság népbiztosa 1945 november 5.-én – „távirányítással” – alapította meg a Magyar Kommunista Pártot (Gerő (Singer) Ernővel, Nagy Imrével és Révai (Lederer) Józseffel) egyben kinevezve őket Központi Vezetőségnek. Rákosi Szovjetunióból történő hazajöveteléig Gerő látta el a párt irányítását. Mint az a nevekből is látható a holokauszt ellenére voltak pártalakításra hajlandó, tevékeny zsidók Magyarországon. Illetve Rákosi 1930- és 1940 között a szegedi Csillag börtönben (nyitott börtönajtók mögött) „ült”, felségsértésért, lázadásért, 27 rendbeli tettestársként-, 17 rendbeli felbujtóként elkövetett gyilkosságért, valamint pénzhamisításért. 1940-ben fogolycsere révén került Szovjetunióba, ahonnan 1945 tavaszán jött vissza pártfőtitkárnak.

Az 1947-ben megtartott un. „kékcédulás” népszavazáson (a párt aktivistái 10-20 helyen adták le a szavazatukat), megnyerte, majd a szociáldemokrata pártot magukba olvasztva megalakította a Magyar Dolgozók Pártját, amelynek főtitkára lett, majd „leszalámizta” az ellenzéket, s minden pártkezdeményt betiltott.

Jobbkezét Rajk (Reich) Lászlót, valamint Szőnyi (Hoffmann) Tibort, és Szalai Andrást koncepciós perben elítéltette, kivégeztette.

Munkatársai között volt Hidas (Háder) István pb. titkár, Dézsi (Damweber) Gyula az ÁVH elnöke, Farkas (Lőwy Hermann) Mihály honvédelmi miniszter.

Munkamódszere volt még a gyermekrablás (Nagy Imre fiát raboltatta el, hogy Nagy mondjon le a politikáról), 100-200 embert végeztetett ki, 40 ezer embert tartott rendőrségi őrizet alatt, 300 ezer embert telepített ki, egymillió ember ellen folyt ügyészségi eljárás.

1953-ban (Sztálin halála után) Berija (a Szovjetunió belügyminisztere) akaratából helyette egy nem zsidó Nagy Imre lett az elnök, egészen Berija meggyilkolásáig. Rákosi 1956 július 18.-án volt kénytelen végleg lemondani (az SzKP XX. kongresszusának döntése alapján). Ekkor Szovjetunióba emigrált, onnan csak mint a hamvai került haza.

A rákosi éra után Kádár (Czermanik) János lett az MSzMP elnöke, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Előtte azonban riválisait, Nagy Imrét, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és a zsidó származású Gyimes Miklóst koncepciós per során elítéltette, kivégeztette.

Hja kérem, a politikusok élete sem volt életbiztosítás.

A rendszerváltás óta konszolidálódott a politikusok élete. Már nincs szükség egymás eltakarítására, megváltoztak a módszerek. Medgyessy már önként adta át a miniszterelnökséget 2004-ben Gyurcsánynak, ő pedig 2009-ben lemondott.

A politikusok származását sem illik hánytorgatni, sőt Gyurcsány Ferencről kevesen tudják, hogy birtokosa a Katolikus Izabella-rend nagykeresztjének (legalább erről van papírja).

A magyarság és zsidóság viszonya

Amint az a fentiekből kitűnik, hogy a Magyarországon élő zsidóknak a többségi – befogadó – nemzethez való viszonyulása az első írásos emlékek szerint is folyamatosan kívánni valót hagyott maga után. A középkori, török megszállás alatti időszak számunkra kedvezőtlen zsidó hatásairól megfelelő bizonyíthatóság hiányában nem teszek említést.

Példátlan azonban, ami hazánkban a Nagy háború után történt, utalok itt az őszirózsás forradalomra, és az azt követő Tanácsköztársaságra. A zsidóknak a fentebb ismertetett tevékenysége többszörösen is kárt okozott hazánknak, miszerint:

1. A forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt hazánk gyakorlatilag zsidók által vezetett országgá vált, az önkényuralmukkal járó valamennyi károkozást elszenvedve.
2. Ezen időszak alatt hazánkat, cseh-, román és szerb csapatok szállták meg, elképesztő mértékű anyagi károkat eredményezve és emberi megaláztatást okozva. Ezt semmilyen magyar kormány nem engedte volna meg.
3. A legnagyobb károkozás a Tanácsköztársaság győzelme és működése volt, mert ez jelentősen hozzájárult a győztes hatalmak országunkkal szemben tanúsított magatartásával kapcsolatban, a trianoni döntés meghozatalakor.

Nem állítható, hogy ezek az egymást generáló, egymásra halmozódó országunkra döntően káros kihatásának kizárólagos okozói az érintett zsidó „politikusok” voltak, de kétség sem férhet hozzá, hogy szerepük nélkül hosszú távon lényegesen kedvezőbben alakult volna Magyarország történelme.

Mindezek ellenére a magyarság nem azonosította a hazánkban élő zsidóságot a tömeggyilkos Kun Bélával ás társaival. Mint befogadó nemzet, ezúttal is tudtak elvonatkoztatni pár tucat bűnöző zsidó és a velünk együtt békében élni akaró és tudó zsidóktól. Minderre fényes bizonyíték a Horthy korszak (egészen Magyarország német megszállásáig), amit a fentiekben a zsidók által tett nyilatkozatokban is hangsúlyoztam. (Az un. zsidó törvények meghozatala önmagában még nem jelent antiszemitizmust, senki ne gondolja ugyanis, hogy Németország csatlósaként megengedhette volna hazánk magának azt a luxust, hogy nem tesz úgy, mint aki nem áll be a fősodorba. Egyébként is, a velünk szövetséges Németországgal fegyveres ellenállásunkra is sor került, éppen a zsidó kérdés kezelésének kapcsán.)

A második Világháborút követően Rákosi (Rosentahl) Mátyás és jelentős létszámban lévő zsidó bűnöző „testvérei” újólag – most már évekre szólóan – jelentős anyagi és emberi katasztrófát okoztak (a „csonka”) Magyarországnak, nem kímélve fajtársaikat sem, egymást is gyilkolva. Végül is ezt is túléltük, s az ország lakossága most sem a zsidóságra haragudott, hanem csak Rákosiékra.

Mindezek után nem veszi ki jól magát, ha néhány zsidó honfitársunk antiszemitizmussal vádol bennünket, főleg azok után, hogy Izrael nem tart annak bennünket, sőt testvéri országnak könyvel el.

Elég volt a vádakból, s ezt nem a mi érdekünkben hangsúlyozom, hanem azon zsidó honfitársaink nevében, akik békében, barátságban és alkotó erőben élnek együtt velünk, s így is szeretnék életüket folytatni. Fel kellene fogni végre, hogy egyes zsidó származású megmondók nem nekünk fognak ártani a véleményük hangoztatásával, hanem elsősorban a magyar-zsidó kapcsolatokban, egyben a békében velünk élő zsidóságnak.

A zsidóság helye a történelemben

Amint az a fentiekből kiviláglik, a zsidóságon belül mindig is voltak olyanok, akik miatt a teljes zsidóságot megbélyegezték, szerte a világban. Ezek a „reprezentánsok” nem átallották saját fajtársaikat veszélybe sodorni, feláldozni, koncként odavetni, annak reményében, hogy előnyökhöz jussanak (akár jogtalan kárpótláshoz is). Mint említettem a „forgalommal szemben” nem a világ halad, aki antiszemitázik, az maga ellen beszél. Ugyanez vonatkozik a világ társadalmi rendjének átalakítására tett kísérletekre. Próbálkozni ugyan lehet, de aki ezt teszi, hosszú távon a leszármazottjainak árt vele (persze egyben az egész emberiségnek, fajtól, bőrszíntől függetlenül).

József és fiai hiába tették rabszolgává Egyiptom népét, végül ők lettek rabszolgák. Legyen elég ennyi tanulság!

A Mi Hazánk Mozgalom Hitéleti és Civil Kabinet tagjaként, és mint keresztény, fontosnak tartom, hogy az önmagukat kereszténynek valló politikusok, hitéletükben megerősödve nyíltan vállalják keresztény értékrendjüket. Ne szégyelljék megvallani politikusi minőségükben a hitüket. 

TA