1930-40. Románia, Székelyudvarhely, St. of Joszif líceum.

 

A diákok gyalog mentek az iskolába, télen is, magas hóban.

Tanított nyelvek a magyar gyermekeknek a román középiskolában:

      latin, francia, német, és szabadon választott.

Érettségi tárgyak követelményei: (Idézet egy magánlevélből.)

„Az érettségire 95 számtan és mértan tételt kaptunk, 82 fizika, 66 történelem, 70 biológia, 90 vers, 70 regény, hogy csak pár tárgyat említsek.”

 A gyakornoki fizetés: „E napon,1940. május 1.-én töltöttem be egy évet, hogy díjtalan gyakornok lettem. A jan. 28.-én tartott rendes kari ülésen megbízott tanársegédi minőségben 1940. május. 1-től-  aug 31.-ig megválasztottak, de csak díjas gyakornoki fizetést kaptam.

 

1955.-65.

 A diákság iskolába járását a közúti közlekedés segítette.

A középfokú oktatás kettős volt. Gimnáziumi és technikumi. A technikumokba néha nehezebb volt bekerülni, mint a gimnáziumokba. A technikumokat és felsőfokú technikumokat 1965-ben szüntették meg. A technikumok szerepét a szakközépiskolák vették át, amelyek általános műveltség tekintetében jelentősen lemaradtak a gimnáziumoktól, viszont a gyakorlati képzés területén is messze elmaradtak a technikumokétól.

 

Tanári munka a hatvanas évek elején

 Sem osztályfőnöki pótlék, sem órakedvezmény nem létezett még. Az osztályfőnöki munka kötelező része volt a családlátogatás, ami a magas osztálylétszámok és a 6 napos munkahét mellett igen sok szombat délutánt vagy vasárnapot vett igénybe. Az osztályfőnök kísérte a tanulókat a politechnikai foglalkozásokra és minden egyéb iskolai megmozdulásra.

A tanárok heti kötelező óraszáma a tanított szaktárgytól függően változott. A tantárgyakat három csoportba osztották. Ennek megfelelően alakult a kötelező, minimális óraszám, kísérletező 20, elméleti: 22 óra, gyakorlati: 24 óra.

 

A tanítás munkáján kívül számos tennivalót kellett még ellátni a testületnek. 21 féle jogcímen kellett ellenszolgáltatás nélkül feladatot ellátni. Ilyenek voltak például: ifjúságvédelmi összekötő, iskolai statisztikus, kirándulásszervező. A 21 jogcímen kívül tanulószobai ügyeleteket, szakkörök tartását, munkaközösség-vezetői, szertárosi teendőket is el kellett vállalni többletfeladatként. A laboratóriumokban nem volt laboráns, az eszközök tisztításáért a szaktanárok feleltek, az esetleges hiányt a fizetésükből levonták.

 

Tanár és diáklétszámok néhány budapesti gimnáziumban 1960.-70. között:

(Fazekas Mihály, I. István, Eötvös Lóránd, Teleki Blanka)

 

Átlagos tanárlétszám: 48-58 fő. diáklétszám: 1100-1300 fő, osztályok száma: 24-32,

osztálylétszámok: 34-40 fő (legnagyobb: 56 fő). Egy tanárra átlag 24 diák jutott.

 

Érettségi és a felvételi rendszer

Az érettségi írás- és szóbeliből állt, a megszerezhető maximális pontszám 60 volt. A felvételik során szintén maximálisan 60 pontot lehetett megszerezni, azaz az elérhető legmagasabb pontszám 120 volt. Az érettségi pontoknál az adott gimnázium színvonala nagy szerepet játszott, azaz egy kisvárosi gimnázium 60 pontja nem volt megfeleltethető egy (fővárosi, vagy egyházi) elit gimnáziuméval. Elvileg ezt a különbséget volt hivatott tompítani a felvételin megszerezhető pontok száma. Az évtizedekig működő felvételi rendszer gyakorlata alapján minden iskola, illetve diák tisztában volt, hogy egy adott pontszámmal milyen továbbtanulási lehetőség párosul. Nagyvonalakban elmondható, hogy 110 pont alatt semmiféle egyetemre 100 alatt főiskolára nem volt sok esély bejutni.

 Erre az időszakra az alábbiakat lehet elmondani:

A 200-240 ezer megszületett gyermek közül 40-50 ezer pályázhatott valamilyen szintű felsőfokú továbbképzésre. (Ez kb. 20 %-nak felelt meg.) A felvettek lemorzsolódása 5 % -, az évfolyamismétlések száma 3 % alatt volt. A felvettek 92-95 %-a a képzési időn belül végzett.

 

1965.-90.

 Az oktatásunkat folyamatosan áthatották a különféle reformok, nemzeti alaptanterv módosítások, főiskolák egyetemmé való átnevezései, egyetemek egykampuszúvá tétele, majd újból több székhelyűvé alakítása, átkeresztelése, összevonása, érdemi fejlesztés nélkül. A „fejlesztéseknek” semmi közük nem volt a szakmai továbblépésekhez, azok főleg pénzügyi és hatalmi meggondolásokból történtek meg.

Az un. esti iskolai képzés, mint kényszermegoldás okafogyottá vált, helyette a korszerűbbnek tartott levelezőképzés, majd távoktatás kezdett terjedni. Így fordulhatott elő, hogy az esti iskolán diplomát szerzett, levelező képzésben résztvevőket oktatott, s az ott végzett diplomások távoktatásban résztvevő hallgatókat, leendő tanárokat oktattak.

A felsőfokú oktatásban – többnyire a levelező és távoktatás elterjedésének köszönhetően – jelentős mértékben szorult vissza a gyakorlati képzés. Ennek egy szomorúbb oka is volt, miszerint az egyetemen lévő oktatók egyre kisebb arányban szereztek gyakorlati rutint. Az agrár-felsőoktatásban például a gyakorlati képzés 45 %-ról 2 %-ra csökkent!!!

 

1990.

 Elhangzott a kulcsmondat:
„Véget kell vetni az elitképzésnek, minden második embernek diplomásnak kell lennie!”

Pillanatok alatt megháromszorozódott az egyetemek száma.

Ezzel párhuzamosan az elérhető maximum pontszámot 500-ra emelték, de a bejutási szintet 180-450 pontra mérsékelték (ez a régi rendszer szerint elégséges-közepesnek felel meg). A felvettek kétharmada állami ösztöndíjas lett.

 A megalapozás

Lassan ott tartunk, hogy már az óvodákba való bejutáshoz is felvételizni kell. A továbbtanuláshoz azonban mindenképp „megalapozott tudásra” van szükség. A középfokú oktatás sikerességének mérésére már nemzetközi módszerek vannak. Ilyen a PISA felmérés. Nézzük a 2014. éves felmérés eredményeit!

„Magyarországon évek óta folyamatosan romlik a diákok teljesítménye a szövegértési teszteken, a 2014-es felmérések alapján a diákok 20 %-a tekinthető funkcionális analfabétának.”

„A tesztek során azt mérték, hogy a 15 évnél idősebb tanulók számítógépes ismeretei mennyiben függnek össze a szövegértési és a természettudományos alapkészségekkel. Emellett felmérték a diákok úgynevezett digitális szövegértési képességeit. A magyar gyermekek a vizsgált 34 OECD országból a 31. helyen végeztek.

A 2018.-as PISA felmérés szerint a magyar diákok 4-6 ponttal jobban teljesítettek, ez azonban hibahatáron belüli érték, így a teljesítményekben látszó enyhe javulás még mindig OECD-átlag alatti szinteket jelentenek mind a 15 tudásterületen, és meglehetősen gyengének számít nemzetközi összehasonlításban.

 Hazánk a vizsgált 79 ország átlaga alatt van minden vizsgálati eredmény tekintetében, azaz olvasás és szövegértés 476 pont (átlag 487, legmagasabb 555), matematika 471 pont (átlag 489), illetve természettudomány 481 pont (átlag 489, legmagasabb 530).

 Az OECD Magyarországot a PISA-jelentés bevezetőjében a negatív példák között emeli ki, jelezve, hogy egy kifejezetten egyenlőtlen oktatási rendszerről van szó, ahol az iskola nem nagyon képes megadni az esélyt azoknak a gyerekeknek, akik otthonról nem hoznak nagy kulturális tőkét. Magyarországon egy hátrányos helyzetű tanulónak csak nyolcad annyi esélye van az előnyösebb helyzetűeknél arra, hogy ugyanabba az iskolába járjon, mint a jól teljesítők.

 Hogyan lehetséges, hogy hazánk ennyire hátul kullog a nemzetek rangsorában, holott az egymillió főre jutó Nobel-díjasok rangsorában a hetedikek vagyunk?

Kézenfekvő a magyarázat. Amíg a világháború előtt a tanítói, tanári pálya igen megbecsült volt (anyagilag is), addig az ötvenes évektől a legkevésbé keresett pályák lettek, azaz főként a továbbtanulásra legkevésbé alkalmas diákok jelentkeztek tanárnak, tanítónak. (A 2010-es években fordult elő, hogy országos szinten egy fő jelentkezett kémia szakra.)

 A tanítói, tanári pályák devalválódása mellett a felsőfokú oktatásba is begyűrűzött az oktatási rendszerünk elsivárosodása. Mindemellett jelenleg manapság egy tanárra 10 alatti diáklétszám jut, ellentétben a ’60-70-es évekkel, ahol ez 20 feletti diákot jelentett. Mégis a legelterjedtebb panasz a jelenlegi oktatók részéről a leterheltség és az alacsony fizetés. Nekik általában fogalmuk sincs a ’60-as években dolgozott elődeik leterheltségéről, vagy a világháború előtti oktatás színvonaláról. Az oktatók munkáját nagyban megkönnyítette a számítástechnika elterjedése, úgy a tanítást, mint a beszámoltatást és az adminisztrációt illetően. Mindemellett nincs arra alkalmas módszer, ennél fogva testület sem, amely alkalmas lenne a tanárok egyedi értékelésére. (Az erre kizárólag alkalmas módszert a diákok eredményességét elterjedten nem alkalmazzák.) Le kell szögezni, hogy a tudást és az elhivatottságot nem lehet magasabb fizetéssel generálni. Az oktatói pálya elismertségét kizárólag a tanárok vívhatják ki önmaguknak, ezt az anyagiak nem befolyásolhatják, viszont a jó tanárokat a szakmai életkorától függetlenül kiemelten kellene fizetni, a gond ott van, hogy ennek megállapítására a jelenlegi oktatási rendszer alkalmatlan.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a továbbtanulók szakirányait jelenleg elsősorban nem a piac, hanem a diák választja ki. Ezért terjedt el az un. „büfé-szak” kifejezés is. Csak ezen a ponton találkozik a diákok és egyes oktatók érdekeltsége, amely a nagybani igénytelenséget jelent.

 

Az elszalasztott lehetőség

 2013.-ban az akkori EMMI minisztere bejelentette, hogy a jövőben csak évi 12 ezer diákot vesznek fel állami ösztöndíjjal. A tanulóifjúság időt és pénzt nem sajnálva virágokat vásárolt és azokat a Dunába dobálta: „Rózsát a Dunába” harci felkiáltással.

Egy hét sem telt el, a miniszter bejelentette, hogy pontosítja a létszámot. Mindenkit felvesznek, aki megfelelt. De ki felel meg?

 

Lássuk az adatokat!

10 év (1989-1998) összesített adatai

 

Megnevezés	létszám ezer fő	%
18 évvel korábban születettek száma	1 158	100
érettségizettek száma	1 286	111
felvételizők száma	1 143	99
felvettek száma	837	72
-            ebből állami ösztöndíjas	579	50

 

Tehát 10 év alatt összességében többen érettségiztek, mint ahányan azt megelőzően 18 évvel megszülettek (magyarázat: 6 jogcímen lehetett érettségizni, akár többször is „emberi jogok?”). Emellett a felvételizők száma is majdnem eléri a születési számot (több helyen, többször lehetett felvételizni, illetve ide sorolható az MSC, BSC és PHD képzés generáló hatása). A felvételire jelentkezők háromnegyedét felvették, 50 %-ot állami ösztöndíjjal. Néhány kivételtől eltekintve valamennyi felsőfokú intézménybe be lehetett kerülni 240 pont körül, s szerencsés esetben 280 pontra már állami ösztöndíj is járt.

 

Felvételre jelentkezők száma korosztályi bontásban a 2016. évi tények alapján

Életkor	Összes jelentkező fő	%	(AO)N fő	Mesterképzés fő	Állami ösztöndíjas fő	Jelentkezők %-ában
18 év alatt	14 871	14	14 147	-	14 250	96
19-20	23 024	20	20 808	5	21 900	95
20-21	21 428	19	17 813	1 156	19 800	88
22-23	15 409	14	5 924	7 203	14 412	64
24-26	13 417	12	3 561	6 031	11 680	60
27 felett	23 013	21	2 461	7 468	16 939	75
Összesen	111 162	100	65 716	21 863	98 991	74

 

Tehát a 2016-ban felsőfokú tanulmányokra jelentkezők egyharmada 24 éves kor feletti, amely életkorban a 90-es évek előtt a diákok (az orvosképzést kivéve) már diplomások voltak.

2016-ban a felvételt nyert hallgatók átlagéletkora 24 év, a felsőfokú oktatásban részt vevők átlag életkora 27 év. A felvettek háromnegyede ösztöndíjas.

 2013.-ban, (a vizsgált évek alatt ebben az évben) jelentkeztek a legkevesebben (95 447-en) felsőoktatási intézményekbe, de ehhez képest magas a felvettek száma (72 679-en). 2002. és 2004. között nagyjából stagnált a jelentkezők és a felvettek száma. A legtöbben (167 371-en) 2004.-ben jelentkeztek valamilyen egyetemre vagy főiskolára és ekkor volt a legmagasabb a felvettek száma is (109 851  !!!).

  

Bekerülési ponthatár és állami ösztöndíj néhány ismert egyetemnél (II. rész)

 

Budapesti Műszaki Egyetem.

Hat kar és 56 szak. Ebből csupán 7 szakon (minden nyolcadik szakon) haladja meg a bejutási szint a 400 pontot (a lehetséges elérhető maximum 80 %-a). Két szaknál kereken 330 pont (a maximum 66 %-a), a további 47 szakon 300 pont (a maximum 60 %) alatt. Több szakra is be lehet jutni állami ösztöndíjasnak 330 ponttal. A rendszerváltásig a bejutási szint 96 % körül volt.

 

A leendő tanárok ás tanítók képzéséről

Vajon milyen képességekkel indulnak el a képzésben azok, akik az utódainkat fogják tanítani?

 

ELTE

Bölcsészettudományi kar: A 93 szak (??!!) közül 6-on volt 400 pont feletti a szint (6 %), 10-nél

                                             300 alatt (10 %), a többi 300 és 400 pont között.

Tanárképző: lehetséges szakok száma: 684  (??!!)

                    meghirdetett szakok száma: 213

                    bejutási szint: 290 és 400 pont (a lehetséges maximum 58-80 %-a) között, 

                    30 esetben (az összes 14 %-a)  400 felett.

Tanítóképző: indított szakok száma: 18, bejutási szint: 280 – 298 pont (a maximum 60 %-a).

Esterházy Károly Tanárképző Egyetem

Bejutási szint:

• tanárképzés: 290 – 390 pont ,(a lehetséges maximum 58 – 78 %-a)
• tanítóképzés: 280 – 310 pont (a lehetséges maximum 56 – 62 %-a)

 

Gödöllői Agrártudományi Egyetem, amely Szent István néven „futott” (pillanatnyilag Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek hívják)

 Az egyetem újból több székhelyű (ami ellen harcoltak egykoron).

Az egyetemen 8 kar és 348 szak működik.

A 8 kar közül 5 karra 280 ponttal (a lehetséges maximum 56 %-a) be lehet jutni. A Gazdaság és társadalomtudományi Kar szakaira 300-400 pont között kerülhetnek be (ez a legigényesebb szak) (Ez a szak Önnek is ismerős.)

Ybl Miklós kar 328 pont, Tájépítészeti kar 325 pont.

Állami ösztöndíjat, egyes szakokon 320 pont után is lehet kapni.

 Hazánkban a pedagógusképzésre jelentkezettek száma rendkívül hullámzó. 2001. és 2021. között a felvételre jelentkezők száma 6 ezer (2008.-ban) és 20 ezer (2016.-ban) között mozgott, de a felvételt nyert hallgatók aránya (tanító – tanár) viszonylag állandó, 50-55 %.

  

Nézzük az utóbbi öt évben jelentkezett és felvett- és a jelenlegi hallgatók létszám adatait!

 

naptári év	jelentkező száma fő	felvettek száma fő	felvettek aránya %
2017	82 144	59 464	72
2018	84 879	62 232	73
2019	89 609	66 039	73
2020	79 417	61 254	77
2021	87146	68 309	78
2017-2021 összesen	423 295	317 296	75
---------------------------------------	---------------	---------------------	-----------
a 2020/21-es tanévben tanulók létszáma összesen	---------------	204 819	a  felvettek 65 százalékában

 

Az elmúlt öt évben tehát a jelentkezők négyötödét felvették, de a 2021/220-es tanévben már csak kétharmaduk maradt a felsőfokú oktatásban, azaz körülbelül 100 ezer felvett hallgató „eltűnt” az oktatási intézményekből. Ennek a létszámnak – azaz az eltűnt hallgatók létszámának – a fele ösztöndíjasként került felvételre (51 ezer fő).

Nézzük meg a kibocsátást!

Láthattuk, hogy a megszületett gyermekek 75-80 %-a kerül be a felsőfokú oktatásba. Állami ösztöndíjjal indul a tanulmányainak a felvettek 50-%-a, azaz a megszületettek 55 %-a. (Ez a hatvanas években 20 % volt.)

2021.-ben hazánkban a 25-34 éves korosztály 31 %-a rendelkezett diplomával (a lányok 42 %-a, a fiúk 28 %-a). Az EUS átlag 41 %, az OECD átlag 45 %. Hazánknál rosszabb mutatója Romániának (25 %) és Olaszországnak (29 %) van. Ciprusban, Írországban és Luxemburgban majdnem kétszer annyi a diplomások száma (58 % felett).

2004. és 2018. között a felsőfokú oktatásban résztvevők száma 33 %-al csökkent (420 ezerről 283 ezerre).

Érdekes összehasonlítani a 25-65 év közötti korosztályt a 25-34 éves közötti fiatalokkal. OECD átlag 36 %-ról emelkedett 45 %-ra, addig hazánkban 24 %-ról 31 %-ra. Tehát a lemaradás fokozódik.

Összességében (2014-18 között) a megszületettek 80 %-a jelentkezik a felsőoktatásba, 70 %-a felvételre kerül  és a megszületettek 50 %-a ösztöndíjasként kezdi meg a tanulmányait (azaz a felvettek kétharmada), a születettek 31 %-a szerez diplomát, azaz a felvettek 37 %-a.

S amennyiben a felsőfokú oktatásban résztvevők átlag életkora 27 év, s a felvételre került diákok 37 %-a végez (ugye emlékszünk a felvételre került hallgatók 50 %-a állami ösztöndíjjal „indít”), a számokból következtethető másfél évtized alatt sem tud diplomát szerezni a felvettek 63 %-a!!! Hová tűnik el éves átlagban 40 ezer fiatal?

Ennek megfelelően a felsőfokú oktatás jogcímén élő állampolgárok között hozzávetőleg 150-200 ezer a bujtatott munkanélküli.

 

Nézzük meg a tanári (oktatói) állományt!

A főmunkaviszonyban, pedagógus munkakörben dolgozók létszáma a 2020/21-es tanévben 146 730 fő (ebből 121 923 nő – 83 % !!!), a felsőfokú oktatásban pedig 22 500 fő oktatóként 1700 fő kutatóként dolgozik. A teljes oktatási rendszerben dolgozók száma összesen: 171 ezer fő.

Végső következtetések:

 Hazánkban a középfokú képzés színvonalát tekintve az utolsó évtized felmérései alapján a vizsgát OECD országok közül az utolsók között kullog, lemaradásunk fokozódik.

• A felsőfokú képzésnél az egyénenként többszörös felvételi, illetve a kétszintű (bolognai) rendszer és a PHD képzések miatt úgy tűnik, hogy a megszületett diákok 120-140 %-a kísérel meg felvételt továbbtanulásra. (Az egyetemi rendszer felépítése miatt tehát egy diák élete során 3 sikeres felvételit is tehet.)
• A bejutási szintek alacsony volta miatt a jelentkezők 75-80 %-a kerül felvételre. A felvett hallgatók fele állami ösztöndíjas támogatással kezdi meg a tanulmányait.
• Ennek ellenére az OECD országok összevetésében hazánkban a harmadik legkevesebb a diplomások száma (31%), azaz a felvételre került diákok 35-45 %-a eltűnik a rendszerből.
• A fentiek következtében és a gyakorlati képzés visszaszorulása miatt a végzettek jelentős része pályaelhagyó, rosszabb esetben az állami igazgatásban, kamaráknál, alapítványoknál, törvényalkotó szervezeteknél, a politikában helyezkednek el, meghozván a szakmájukkal kapcsolatos – szerintük előremutató –intézkedéseket.

 

A gyakorlati oktatás fontossága:

 Bárminemű- és szintű oktatás színvonalát alapvetően határozza meg, hogy az oktatók a képesítésük megszerzése során milyen gyakorlati képzésben részesültek, milyen gyakorlati ismeretek elsajátítására volt módjuk.

Amennyiben egy szakmán belül a gyakorlat már generációk óta belterjes (a gyakorlati képzést oktatók soha nem voltak a gyakorlatban) , valóban felesleges erőltetni a gyakorlati oktatást. (Nagyjából ez mondható el a pedagógus pályákról is.) Az agrár-felsőoktatásra például jellemző, hogy a tanárok túlnyomó többsége soha nem találkozott a gyakorlattal (kivéve, ha a hobbiállattartást- és a szobanövényeket ide nem soroljuk, ami nem lebecsülendő).

A jogi pálya gyakorlati ismereteinek elsajátítására a diplomaszerzés után kerül sor, hiszen a bankügyletek, különféle a tulajdonlással és a hatalomgyakorlással kapcsolatos fortélyok elsajátítását nem célszerű írott könyvekbe foglalni. A jog- és igazságszolgáltatás különválasztásának művészetéhez kemény gyakorlati tapasztalatokra van szükség.

A műszaki pályákon a túlzott gyakorlati oktatásra nincs szükség, ami elvárható, azt a multik műhelyeiben el lehet sajátítani. Emellett a saját kocsiját egy műszaki diplomával rendelkező is szervizbe viszi.

Az orvosi pályán szerencsére még nem terjedt el a gyakorlati képességek fejlesztésének mellőzése, legfeljebb egy fül-, orr-, gégész csak balfül specialista lesz.

 

Egy tankönyv illata még soha nem ébresztett senkiben ellenállhatatlan vágyat a könyvben foglaltak gyakorlati megvalósítására, viszont a gyakorlatban dolgozók a problémáik megoldása végett önként tanulni és gondolkozni kezdenek.

 Valamennyi oktatási intézményre vonatkozik, hogy az oktatók minősítési rendszerét éppen azok alakították ki, akik nem értenek hozzá, de (jobb híján) döntéshelyzetbe kerültek.

 A szakmájukat szerető, azt magas fokon művelő, a nevelést szerető, a diákokat tanítani akaró tanárok hallgatásba burkolódzó kisebbségbe kerültek.

 A felsőfokú oktatás esetében az intézményt, illetve annak tanárait nem a tudás átadásában elért eredmények minősítik, hanem a felvett diáklétszám.

 Összességében megállapítható, hogy az oktatás színvonala 1945. óta folyamatosan romlik, ami az 1990.-es rendszerváltozást követően felgyorsult. Magyarország az oktatás eredményeiben a vizsgált országok közül a sereghajtók egyike, lemaradásunk növekszik, úgy nemzetközi szinten, mint belsőleg, a korábbi korosztályokkal összevetve. A jelenlegi oktatáspolitikának látszólag fogalma sincs az általa támasztott elvárások területén, illetve a céljaik köszönő viszonyban sincsenek a kor, az általános tudás (intelligencia) elvárásaival. Ebből fakadóan az oktatásban dolgozók tudása, intelligencia szintje, alkalmassága egyre inkább romlik, tovább gyűrűztetne a fennálló problémákat.

A mintegy 170 ezer oktatásban, nevelésben résztvevő pedagógus, tanár, professzor érdekérvényesítő képessége gyakorlatilag a nullával egyenlő, legfőbb törekvésüket, az anyagi elismertségük kivívását sem tudják érvényre juttatni, a színvonal emeléséről és a belső megtisztulásról nem is beszélve, ezek ugyanis nem is szerepelnek az elérendő céljaik között.

 Feltételezem, hogy a jelen vitaanyagban – az adatok ismeretében – levont következtetésekkel egyetértenek mindazok, akik szakmájukat magas szinten művelik, szeretnek és tudnak is tanítani. Az ő sikeres előmenetelük gátja éppen az a tanári állomány, amely az oktatási rendszerünk szakmaiatlan volta miatt, munkájuk elvégzésében igénytelenek, viszont hangadóak, megtévesztve a szakmán kívülállókat.

Ugyanis hosszú évek óta a pedagógus társadalomtól csupán azt hallani, hogy nagy a leterheltségük, és alacsony a fizetésük. Mindkettő igaz, de néhány szakmai elképzelést is szívesen hallottunk volna, mit tennének az oktatás színvonalának javítása érdekében.

 Megtisztulás nélkül nem lesz megújulás, politikai akarat nélkül nem lesz megtisztulás, mindezek nélkül hazánk értelmiségének színvonala tovább csökken, lemaradása tovább nő.

 Összefogás nélkül nem történik előrelépés, s mindaddig, amíg a politika megosztja az oktatói társadalmat, nem lesz összefogás!

  

Korábbi anyagok felhasználásával készült.

 

Tiszainoka, 2022.05.09

 

Dr. oec. Vinczeffy Zsolt

 

 --------------------------------

  

A tudás alapú társadalom III. rész

 

Legfrissebb adatok:

 

• -ben a jelentkezett 99 190 diák közül 73 854 (75 %) főt felvettek, közülük 60 563 főt (82 %) állami ösztöndíjasként.
• Pár hét múlva megtartották a pótfelvételit, hátha azok is felvételre kerülnek, akik eddig nem feleltek meg. (8 652 jelentkezőből 6405 főt vettek fel, ez 74 %.)
• Aztán úgy döntöttek, felesleges előírni, hogy nyelvtudáshoz kössék a diplomát.
• Utána az egyetemek ragaszkodnak, hogy a lehetséges 500 pontból 100 felett rendelkezhessenek ők, de nem tudni milyen alapon. (Lehet, hogy a 200 pontot elérthez adnak még százat, hogy felvehessék őket?)
• Végül megállapodás született, miszerint teljesen felesleges az emelt szintű érettségi. Lehet, hogy a tombola igazságosabb.
• Ma a Vörösmarty gimnázium tanárai un. vadsztrájkot folytatnak, jobb, ha megszokjuk, ilyen is lehet. Magasabb bért akarnak. Talán megmozdult valami, Csak megint visszafelé. Még senkiben nem merült fel a teljesítmény arányos bérezés. Nem véletlenül. Ugyan ki tudná mérni a teljesítményt?

 

        A legújabb módosítások:

 

1. A diploma megszerzéséhez nem lesz szükséges a nyelvvizsga.

 

2. 2020-ban tették kötelezővé, alig két és fél évvel később pedig már meg is szünteti a felvételizők kötelező emelt szintű érettségijét a kormány. A legfontosabb változás, hogy nem lesz kötelező az emelt szintű érettségi. Vagyis a felsőoktatási intézmények dönthetnek arról, hogy mire és mennyi többletpontot adnak. A 2023-as általános felvételi eljárásban is lehetőség van arra, hogy az intézmények úgy döntsenek: egyes szakoknál például csak középszintű (normáé) érettségi vizsgát írnak elő, vagy csökkentik az eddigi központilag meghatározott minimum ponthatárokat. Ez a gyakorlatban annyit tesz majd, hogy például egy 82 százalékos középszintű (normál) érettségiért nem 82 pontot kap majd egy felvételiző, hanem csak 55-öt. Egy 82 százalékos emelt szintű érettségi viszont az új rendszerben is 82 pontot ér majd.
3. Megjelent az egyetemi-főiskolai felvételi szabályairól szóló rendelet módosítása, ebből kiderül többek között az is, hogy az intézmények akár munkatapasztalatért vagy kompetenciateszten elért eredményért is adhatnak pluszpontokat a jelentkezőknek. Már a 2023-as felvételit is érintheti a sok változás. Az új rendszerben az intézmények határozhatnak meg minimum ponthatárt, azonban ez sem kötelező.

 

Komoly könnyítést kaptak az egyetemisták, kevesebben veszíthetik el az államilag támogatott helyüket (Cikk címe, 2022. szeptember. 22. 06:03)

Az informatikai és a természettudományos képzéseken például a 2,75-ös átlag a minimum, a pedagógusszakokon 3-as átlag is elég ahhoz, hogy egy hallgató továbbra is állami ösztöndíjasként tanulhasson.

A Debreceni Egyetemen is lazítottak a szabályokon, az agrárképzések hallgatóinak például a korábbi 3-as átlag helyett 2,5-öt kell elérniük, de többek között a bölcsészek, a műszaki szakosok, az orvostanhallgatók és a leendő pedagógusok minimumátlagán is csökkentettek.

Az orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti képzésen eddig például legalább 3,0-s súlyozott tanulmányi átlagra volt szükség ahhoz, hogy egy hallgatót ne soroljanak át fizetős formára - ezt 2,5-re változtatták.

A Semmelweis Egyetemen az összes tudományterületen 2,5-re csökkent a két félév alatt elérendő tanulmányi átlag. Az egyetem fő profilját adó orvosi képzéseken 0,5-tel, míg a többi tudományterületen - például a konduktorokat képző Pető András Karon - egy egésszel csökkentették a minimumátlagot. A Szegedi Tudományegyetemen is megnyugodhatnak az átsorolás határán billegő hallgatók, a jogi és a gazdasági szakokon kívül gyakorlatilag az összes képzésen alacsonyabb az elvárt súlyozott tanulmányi átlag, amely egy képzési területen sem magasabb 3,0-nál.

Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás  (2023.01.12-14.) Bejelentették, hogy eltörlik a felsőfokú oktatásba való bejutás alsó – 280 pontos – szintjét

 

2023. március 6.-án először jelentették be, hogy míg 2022.-ben 99 ezren jelentkeztek a felsőfokú oktatásra, addig 2023.-ban 126 ezren.

 

A jelentkezők, a felvettek száma és aránya a születések és a jelentkezők esetében néhány év adatainak tükrében

 

naptári év	18 évvel korábban születettek száma	jelentkező száma fő	születés %-ában	felvettek száma fő	felvettek aránya
					születettek %-ában	jelentkezettek %-ában
2017	95 000	82 144	86	59 464	62	72
2018	98 000	84 879	87	62 232	63	73
2019	97 000	89 609	99	66 039	68	73
2020	97 000	79 417	81	61 254	63	77
2021	95 000	87 146	92	68 309	72	78
2017-2021 összesen	482 000	423 295	88	317 296	66	75
--------------	-------------	------------	------------	-----------	-------------	---------------
2022	95 000	99 000	104	76 000	77	80
2023	97 000	126 000	130	?	?	?

 

Először 2022-ben jelentkezett több diák továbbtanulásra, mint ahány 18 évvel korábban született. A felvételi követelmények lazításának következtében ez 2023-ban brutálisan megemelkedett a jelentkezők száma, s remény van arra is, hogy többen végeznek, mint ahányan 18 évvel korábban születtek

 

(Magyarázat:

1. Külön felvételinek számít az BSC, MSC és a doktori.
2. Egy diák több felsőfokú intézménnyel próbálkozhat.
3. Nincs életkor határ, elvileg a nyugdíjasok is jelentkezhetnek továbbtanulásra.)

 

 Megjegyzés:

2020-ban a magyar 25-34 évesek 31 százalékának volt diplomája. Ennél alacsonyabb arányt az EU-ban csak Romániában (25 százalék) és Olaszországban (29 százalék) regisztráltak.

Ezzel Magyarország az Európai Unió egyik sereghajtója - derült ki az Eurostat statisztikáiból. Pedig 2020 a "diplomaszerzés éve" volt, ez mégsem látszik a statisztikákban. Tavaly ugyanis közel 110 ezer diplomát állítottak ki az egyetemek a nyelvvizsgamentesség miatt - akik ugyanis augusztus 31-ig záróvizsgát tettek, nyelvvizsga nélkül is megkaphatták oklevelüket.

Az Európai Unió célkitűzése szerint a felsőfokú tanulmányokat befejező 25–34 évesek arányát 2030-ra 45 százalékra kellene növelni. Az EU-átlag most egyébként 41 százalék, vagyis a magyar adat még ettől is bőven elmarad, ahogy az OECD-átlagtól is, amely már 2019-ben 45 százalék volt.

 

Gondolj bele! 10 év múlva a jelenleg veled szemben jövő 15-20 évesek 75 %-a diplomás lesz!!!

Ők termelik(?) ki a Te nyugdíjadat, vagy a  gyermekeidét(?).

De ki fog dolgozni?

 

Tiszainoka, 2023. május

Zsolt

 

 Beharangozó

 Hallgatva a híreket, hogy az Egyesült Államok egyes tagállamaiban micsoda áldatlan állapotok harapództak el, amelyek Európa „fejlettebb” nyugati államaiban is kezdenek gyökeret verni, felmerült bennem a gondolat, vajon minek tudható be mindez, mi indukálja a logikailag megmagyarázhatatlan történéseket, hogy gurulhatott el ennyire a gyógyszer a demokrácia legnagyobb letéteményeseinél, az igazság hirdetőinél?

Az emberi barbarizmus határtalan tud lenni, vallástól, fajtól, bőrszíntől függetlenül. De a történelem kulcsfordulói általában háborúkhoz köthetők, amikor terjeszkedés révén kívántak egyes népek jobban élni, mint annak előtte, (természetesen a vesztes rovására).

A legújabb kor azonban új harci technikákat, módszereket alkalmaz, elmaradnak a hadüzenetek, nincsenek szokványos háborúk, a rend felfordítása belülről generálódik. Ehhez először néptömegeket kell elbutítani, le kell szoktatni őket a gondolkodásról, utána különféle izmusokat kell velük elfogadtatni, majd amikor kellően önállótlanok és magukévá tették az új eszméket, akkor el kell hitetni velük, hogy az ő feladatuk a világ megváltoztatása, s ha ezt még anyagiakkal is támogatják a színfalak mögül, akkor a csőcselék úgy érzi, támogatott hivatása van, s kritika nélkül elindul annak megvalósítására. A háttérhatalom rájött, hogy nem a társadalmat kell megváltoztatni, hanem az embert.

 A történelem során többször előfordult már, hogy a közakaratra hivatkozva a közakarat ellen tevékenykedjenek bizonyos néprétegek, entitások, a helyzet csupán abban változott, hogy a történések generátorai már nem aktív részesei az eseményeknek, csupán a háttérből irányítják azokat.

 A nagy francia forradalom óta – a demokrácia jegyében – egyre nagyobb szerepet kap a csőcselék, ideológiai vezéreik között arányaiban nagy számban találhatók zsidó származásúak. Szerepük a történelemben nem új keletű, hiszen még egy olyan náció nincs a földön, amelyet rendszeresen minden nép ki akart vetni a soraiból, akiket üldöztek, pogromokat vezettek ellenük, mégis visszatérnek.

Vizsgálódásom tárgya tehát célirányosan a zsidóság, annak ellenére, hogy soraikban sok tiszteletre-, és elismerésre méltó ember van, sokukat barátomnak is tekinthetek, elsősorban miattuk vállalkoztam ezen elemzés elkészítésére.

  

A zsidók, Isten kiválasztott népe

 Vajon miért állítják magukról a zsidók, hogy ők Isten kiválasztott népe? Elsőbb-, vagy felsőbbrendűségüket kívánják ezzel alátámasztani? Ez lehet a szidó szupremácizmus alapja? Erre igazolást a történelmi időszámításuk révén kívánnak nyerni?

Ez nem helytálló, hiszen a magyarság írásbelisége 5000 éves, azaz ötezer évvel ezelőtt a zsidóság Ádám és Éva, valamint a vízözön között tengődtek (ha egyáltalán Ádám és Éva kizárólagos őseinek tekinthető a zsidóságnak).

 A zsidóság sajátságos módon nem a Gergely naptár szerint írja a naptárukat. Az ő időszámításuk alapja 359-ben született meg, az un. zsinagógiai naptár. Ennek megfelelően jelenleg 5780-at írnak, bizonyítva ősiségüket.

A magyarság ősisége sokkal kézzelfoghatóbb alapokon nyugszik, ugyanis 5000 évvel ezelőtti írásbeliséget tudunk magunkénak a szkíták elődjei révén a virágzó anatóliai hatták révén. hasonló nyelvi párhuzamok mutathatók ki a hevik, az urartui, szkita és hun rovásírás, valamint a jelenleg is használt székely rovásírás között, 20 azonos írásjele révén.

 De nézzük, mi történt a zsidóság történetének első kétezer évében (durván a vízözönig). Tulajdonképpen semmi, így nem csoda, ha erről írásos emlékek sincsenek.

 

Egy nép útja

(a zsidó történelem legfontosabb eseményei)

A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme

8. kötet

 

0 év. 0 hónap. 1-6. nap A világ teremtése. Ádám és Éva.

(A zárójelben a Gergely naptárral történő megfeleltetés)

 

1656 (i.e. – 2105) Vízözön

1996 (i.e. – 1765) Szétszéledés Bábel tornyának építése után.

2229 (i.e. – 1532) József Egyiptom alkirálya lesz.

2238 (i.e. – 1523) Jákob és családja lemegy Egyiptomba.

2332 (i.e. – 1429) Az egyiptomi rabság kezdete.

2448 (i.e. – 1313) Kivonulás Egyiptomból.

2488 (i.e. – 1373) Mózes halála

3310 (i.e. – 450)   Purim (a Perzsa birodalomban élő zsidók fegyverhasználati jogot kaptak  

                             Xerxész királytól, s így lehetővé vált 75 ezer perzsa zsidók általi megölése).

3623 (i.e. – 138)   A Chanuka ünneppé nyilvánítása.

4855 (i.u. 1096)   Az I. keresztes hadárat zsidó közösségeket pusztít.

4904       (1144)    Az első (írásos bizonyítékon alapuló) vérvád.

4907       (1147)    A II. keresztes hadjárat zsidó közösségeket pusztít.

4948       (1188)    A zsidók visszatérhetnek Jeruzsálembe.

4950       (1190)    A III. keresztes hadjárat zsidó közösségeket pusztít.

4996       (1236)   Franciaországban dühöngő csőcselék zsidókat gyilkol.

5050       (1290)   A zsidókat kiűzik Angliából.

5066       (1306)   A zsidókat kiűzik Franciaországból.

5096       (1336)   Zsidókat gyilkolnak meg a mai Németország területén.

5151       (1391)   Spanyolországi zsidókat mészárolnak le (100 ezer fő), kényszerítenek a

                             kereszténység felvételére (100 ezer fő), illetve vándorolnak ki (100 ezer fő).

5155       (1394)   A franciaországi zsidók végleges kiűzettetése.

5241       (1481)   Az inkvizíció kezdete Spanyolországban.

5254       (1494)   A spanyolországi zsidók kiűzése.

5257       (1497)   A zsidók kiűzése Portugáliából és Szicíliából.

5181       (1421)   Bécsben zsidókat mészárolnak le.

5415       (1655)   Lengyelország területén lengyel zsidókat mészárolnak le az országba betörő

                             svédek és oroszok.

5414       (1654)   Zsidók telepednek le új Amsterdamban (New Yorkban).

5416       (1656)   Visszaengedik a zsidókat Angliába.

5641-5665 (1881-1905)  Folyamatos pogromok a zsidók ellen Oroszországban.

5678       (1918)   60 ezer zsidót ölnek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején.

5705       (1945)   A II. Világháború alatt 6 millió zsidó veszti el az életét.

5764       (2004)   Budapesten megalakul az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH).

 

A fenti felsorolást a Zsidó Tudományok Szabadegyeteméből kivonatoltam, azaz az anyagnak csak egy töredékét közlöm. Számomra ugyanis nem a teljesség volt a fontos (hiszen nem vagyok ezen nép, vagy emberfajta tagja), hanem az alábbiakra voltam kíváncsi:

• Hogyan alakult egy olyan nép élete, amely 5780 éves történelemmel bír?
• Miként dokumentálták a zsidó történelem legfontosabbnak tartott történéseit?
• Milyen történéseket tartanak fontosnak a népük életéből a zsidók?

 Az adatokat megismerve válaszokat nem kaptam, de újabb kérdések merültek fel bennem, miszerint:

• Hogyan lehetséges, hogy egy rassz tagjai akár több ízben is visszatérnek olyan országokba, ahol bántódásuk volt, ahonnan kitiltották őket?
• Hogyan lehetséges, hogy csaknem 4000 év alatt, bárhol telepedtek le, mindenhol üldözték, irtották, kitiltották őket, azaz minden többségi nemzet kivetette magából őket?
• Mint békebarát rassz (csak a perzsák elleni 75 ezer emberáldozatot követelő, általuk elkövetett „holokausztjukról” tudunk), miért kerül folytonosan és mindenhol fizikai veszélyeztetésbe?
• Miért nem lehetett a zsidóságnak több ezer éven keresztül hazája?
• Vajon milyen reakció működik a világ országaiban azóta, hogy létrejött Izrael állam, tudniillik 1948 óta – bár a világ országainak túlnyomó többségében, mint „bennszülött” állampolgár élnek – azóta nem tiltják ki őket sehonnan?

 Mint említettem az „Egy nép élete” című kivonatolt anyag a zsidók által legfontosabbnak tartott események töredékét tartalmazza csak, mégis két velük összefüggő – laikus gondolkodás alapján igen fontosnak tartott – eseményről nem tesznek említést.

 Az egyik (Názáreti) Jézus (Krisztus). Bár elképzelhető, hogy Jézus születése (i.e. 13 – 4) és halála (30-33) idejének bizonytalansága miatt kényszerültek őt kihagyni, mert mégis furcsán venné ki magát az a felsorolás, ahol pl. a vízözön idejét pontosan közlik, s pont Jézuséval kapcsolatban vannak bizonytalanságok.

Ez a logika viszont nem áll meg egy másik nem elhanyagolható esemény kihagyása magyarázataként, miszerint Izrael állama 1948-ban jött létre.

 Egyszóval nemhogy okosabb nem lettem, hanem kénytelen vagyok más megközelítésből választ kapni néhány izgató talányra.

Ezért a kérdést egyes nemzetek történelmének oldaláról próbálom megközelíteni, mégpedig hogyan sikerült náluk beilleszkednie a zsidóságnak, s ha nem sikerült, miért nem.

 Kezdjük azzal a történettel, amikor a zsidó hatalom egy zsidó kiválósággal (messiással?) szemben egy rablógyilkost jelölt meg kedvezményezettnek, ezzel is fényesen bizonyítva, hogy a zsidó vezetők számára semmi sem szent, még saját kiválóságai sem.

 Jézus többszörös megtagadása (elárulása), és szerepe a zsidók történelmében

(Názáreti) Jézus (Krisztus) (Betlehem i.e. 13? – 4? – Jeruzsálem 30? -33?) a zsidók „királyát”, „messiást”, a kereszténység letéteményesét élete során többször árulta el a saját népe, a zsidóság.

Egyik tanítványa (Péter háromszor tagadja meg), másik tanítványa Júdás megbízás alapján pénzért elárulja. Ezután a zsidóhatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatja, megkínoztatja, megvádolják, és elítélés céljából átadják Quintus Pontius Pilátus római helytartónak, aki esélyt adva Jézusnak (a Pészahra való tekintettel) megszavaztatta a jelenlévő zsidó tömeget, akik a rablógyilkos Jeshua BarAbbas felmentése, és Jézus halálra ítélése mellett döntenek.

(A Pészah az Egyiptomból való kivonulás ünnepe. Időben tavaszra esik. Ilyenkor a zsidók megkegyelmezhettek egy elítéltnek.)

Kiegészítés:

Jézus születésének és halálának időpontjaival kapcsolatban kétségek vannak. Mindenesetre rabbinak a 30 évet betöltött embereket lehetett szólítani, tanítványokat és önálló lakást pedig 40 éves életkor után fogadhatott, birtokolhatott.

Megnéztem az egy nép útja, azaz a zsidó történelem legfontosabb eseményei felsorolást, ahol a zsidósággal érdemben összehozható dátum a zsidó időszámítás szerint 1996-ban a keresztény szerint – 1765-ben történt, s ez a Szétszéledés Bábel tornyának építése után.

Az egyiptomi rabság 2332-tól (- 1429) 2448-ig (-1313) tartott, s a zsidók visszatérése Jeruzsálembe (értelemszerűen) negyven évvel később történt meg.

A zsidóság történetének legfontosabb eseményei között (Názáreti) Jézus (Krisztus) születése és halála, maga a személyének léte sem szerepel. Ez a nép történetében annyira sokadrangú, hogy a felsorolásban szerepel két sokkal fontosabbnak tartott esemény is, miszerint:

5749-ben (1989) megalakul a Chábán Lubanics Egyesület Magyarországon, majd

5764-ben (2004) megalakul az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség.

Senki sem próféta a saját hazájában.

A zsidókat egyébiránt számtalan országban értek (élet elleni) atrocitások, sok országból tiltották ki őket (Anglia, Spanyolország, Portugália, Szicília, Oroszország, és Franciaországból többször is).

Stílusosan: C’est la vie

 

Purim ünnepe:

Kezdjük ezt a vizsgálódást az ókori Perzsiában!

Perzsia II. (azaz Nagy) Kürosz idején világbirodalomnak volt tekinthető Perzsia (8 millió km2 területtel). Kürosz a birodalmában élő zsidóknak megengedte, hogy Babilont elhagyva, visszatérjenek Jeruzsálembe. Unokája Xerxész feleségül vette a zsidó Esztert. Eszter nagybátyja, egyben nevelőapja Márdokeus (Mordecháj) felfedezte, hogy Xerxész ellen merénylet készül, amit leleplezett, ezzel szívességet téve az uralkodónak. A Perzsia területén élő zsidókat viszont a perzsa főminiszter Hámán el akarta veszejteni, ezért nem átallott Xerxésznek 10 ezer tálentom ezüstöt felajánlani. Végül is Eszter leleplezte Hámánt, akit Xerxész kivégeztetett, egyben engedélyezte a zsidók számára a fegyverhasználatot. Ezzel élve a zsidók 75 ezer perzsát gyilkoltak meg, innen a névadó Purim, ezt az eseményt ünneplik meg a zsidók Purim ünnepekor.

Mindez nevezhető a zsidók ókori szabadságharcának is, függetlenül attól, hogy az őket elnyomó nép uralkodója, Xerxész segítette őket ennek a felszabadító harcnak a lefolytatásához.

Purim a zsidó nép egyik legnagyobb ünnepe. Egy elnyomó elleni sikeres mészárlás ünnepe. (Megjegyzendő, hogy a magyar történelemben egyetlen győztes csatának nincs ünnepe, sőt néhányat a magyar iskolákban sem tanítanak, mint a pozsonyi csatát, amely kötelező tanagyag az USA hadi oktatásában.)

A zsidó nép első magyar vonatkozása

Egyes történelmi források szerint már a honfoglalás előtt kimutathatók a magyar zsidó kapcsolatok. Több téves állítás szerint a honfoglalás során nem egy törzs volt zsidó a 7 törzs közül, hanem a 108 nemzetség (család) egyike volt zsidó etnikumú (feltehetőleg Solomon/Salamon – ahonnan eredeztethető az Esterházyak ága). Így tehát a magyar (avar, magyar, hun, kun, jász) nép és a zsidó etnikum együttélése messze meghaladja az ezer évet.

Az együttlét azonban nem volt felhőtlen, ezt bizonyítja az Ómagyar Mária-siralom néhány idevonatkozó sora.

 

Ómagyar Mária-siralom

Egyike a legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers (leuveni kódex 1300 körül). Az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt.

Idézet a 700 évvel ezelőtt íródott versből, megjegyezve, hogy feltehetően a versben azok kerültek említésre, amik régóta és jelentős mértékben foglalkoztatták az akkori magyarságot.

 

 Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.

…………..

Zsidó, mit tész törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén megölöd!

 

Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!

 

Az idézetből kitűnik, hogy jelentős konfliktusok lehettek az akkori magyarság és a vele együtt élni akaró zsidóság között. A szövegből az vehető ki, hogy a zsidóság a magyarok kárára követett el bizonyos törvénytelen tetteket, amely a befogadó nép sorából emberéletet is veszélyeztetett. Ennél több az idézetből nem deríthető ki, viszont az leszögezhető, hogy a vers íróját nem az antiszemita érzelmek vezérelték.

 Ezen nem alaptalan megállapítás valósághűsége után nyomozva a zsidók spanyolországi üldöztetését veszem górcső alá az alábbi megjegyzés előrebocsátásával.

 Míg az i. sz. 1. században mintegy 8 millió zsidó élt a Földön, számuk a 14. század végére 1,5 millióra csökkent, ami részben a 11. századtól egyre nagyobb méreteket öltő európai zsidóüldözésnek tudható be. A középkorban a Krisztus haláláért egyetemesen felelőssé tett, keresztények hitelezőjeként számos ellenséget szerző zsidóság gyakran vált a tömegek gyilkos indulatainak céltáblájává. Ekkoriban elsősorban a zsidó hitelezőknek tartozó, elszegényedett vidéki nemesek álltak a zsidóellenes mozgalmak élére.

 

Előszó:

Mielőtt bárki sovinizmussal vádolna meg, szeretném kihangsúlyozni, hogy mélyen együtt érzek
minden ukrán állampolgárral, vagy magát ukránnak tartó emberrel, akiket saját népük „vezetői”
csapnak be, sőt visznek vágóhídra. Teszem ezt azért is, mert a magyarságot, illetve a magukat
magyarnak vallókat hasonló módon csapták be többször is a történelmünk során.
Sajnálom továbbá azokat az embereket is, akiket a jobb élet reményével kecsegtetve az Európai
Unióba csalogatnak, s akik ide érkezve szembesülnek a becsapásukkal, ami miatt joggal
háborodnak fel, s saját módjukon adnak kifejezést a nemtetszésüknek.
Sajnálom azt az Európát is, ahol a jólléttel elbutított őslakosság nem fogja fel, Európa
elrohasztásáról van szó, s ennek jegyében egy háttérhatalom arra neveli őket, mindez az
érdekükben történik.

Az ősiség kérdése:
Ukrajna – az ókorban és a kora középkorban Pontus-vidék – a kora újkorban tűnt fel elsőként
politikai és földrajzi entitásként, elsősorban mint (etimológiája szerint is) lengyel–litván
határvidék (krajna=vidék-határ, u=nál-nél) majd a 19. századi nemzeti ébredés és a
viszontagságos 20. század után 1991-ben jött létre a független Ukrajna.
Ukrajna 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét, amelyet
egy december 1-jén megtartott választáson az ukránok többsége
támogatott.

Nézzük az adatokat:
Lakosság létszáma: 52 millió fő
Szavazásra jogosult: 38 millió fő
Szavazott: 32 millió fő (84 %)
Függetlenségre szavazott: 29 millió fő (76 %)

Az erősen vegyes lakosságú területek szavazási arányai:
Autonómiára szavazott
Kárpátalja: 78 %
Beregszász járása: 87%
Önállóság (Ukrajna) mellett szavazott:
Luhanszk: 84 %
Zaporozzsija: 81 %
Donyeck: 77 %
Harkiv: 76 %
Szevasztopol: 57 %
Krím: 54 %

Megjegyzés:
Még ugyanebben az évben (1991) kisebb konfliktus alakult ki Ukrajna és Oroszország között
a Krím hovatartozásáról.
1994-ben Bill Clinton amerikai és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök egyezményt kötött Ukrajna
nukleáris fegyvereinek leszereléséről. Ugyanebben az évben Ukrajna, Oroszország, az
Egyesült Államok és Nagy-Britannia aláírták a budapesti egyezményt az ország területi
integritásának védelméről.

Tények:
Ukrajna kikiáltása - de facto -1991. augusztus 24.-én történt.
Gorbacsov - a már de facto nem elnök - 1991 december 26.-án tartotta a Szovjetunió utolsó
parlamenti ülését, feloszlatva azt, s bejelentette, hogy Szovjetunió de facto és de jure 1991
december 31.-ével megszűnik.
Mondhatnánk, hogy Gorbacsov kénytelen volt feloszlatni a Szovjetuniót, ha Ukrajna önként és
dalolva már úgyis kivált a közösségből.
Bár Ukrajna 1991. augusztus 24.-én (Szovjetunió hivatalos feloszlása előtt több mint
4 hónappal) de facto megalakult, ám de jure, azóta sincs hivatalosan bejelentve az ENSZ-nél
ezt jelentette ki Pan Gimun (Ban Ki-Moon) volt ENSZ főtitkár is. Az ENSz-nél tehát Ukrajna
hivatalosan nincs bejegyezve, nem létezik.

Íme:
Ukrajna belépés ideje
1945. 10. 24.
Mint szovjet tagköztársaság az ENSZ alapító tagja, de
ténylegesen csak 1991-es függetlensége óta vesz részt a
szervezet munkájában (tényleges tagsági viszony nélkül).
Ezzel szemben Oroszország és a további 12 volt tagállam másként járt el.
Oroszország 1991. 12. 24.
Oroszország a Szovjetunió felbomlását követően
jogfolytonosan továbbvitte a Biztonsági Tanácsban az
állandó helyét, de hivatalosan csak 1991. óta tag.

Miről is van szó?
1990. után 3 európai ország szűnt meg: Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia (15, 7 és 2
országra bomlottak). A 24 utódállam közül 3 nem tagja az ENSz-nek. Ezek: Koszovó,
Fehéroroszország és Ukrajna. Koszovót nem ismerték el, nem vették fel, Fehéroroszország és
Ukrajna nem is jelentkezett, ők úgy vélik, még a Szovjetunióbeli tagság megfelel nekik, de jure
egyik sem ENSz-tag. Ilyen értelemben Krím, Donyeck és Luhanszk is de fakto létezik, mint
autonóm köztársaság, tehát hasonló a státuszuk, mint Ukrajnának, a világon belül.
Az ENSz de jure van, de facto 79. éve nem működik?
Miért is? A második világháború óta egy sereg országba – erőszakos módon – próbálta az USA
exportálni a „demokráciáját”. Közülük Szomália és Koszovó nem ENSz-tagállam, de Haiti,
Irak, Libanon és Panama ráadásul alapító tagok voltak, mégis el kellett viselniük az USA
fegyveres beavatkozást az ENSz égisze alatt.
Visszatérve a témánkhoz, akkor most de facto kik védik a de jure nem létező Ukrajnát, és kit
támad Oroszország?
Az oroszok egy – de jure nem lévő, de facto létező – USA gyarmatot támadnak?

Egy elképzelés Ukrajna területi rendezéséről

Térkép – egy – a lehetséges víziókból.)

Az igazság hogy bármit meg lehet tenni, hiszen a Szovjetunió megszűnése óta olyan hogy
Ukrajna hivatalosan törvényesen nem is létezik. Tudni illik Ukrajna elmulasztotta a határai
mentén lévő országokkal a közös kétoldalú megállapodást, hogy hol vannak a határok ezt
jegyzőkönyvbe foglalva és mind két fél parlamentjével jóváhagyva az akkori kormánnyal
aláírva kétoldalúan és bejegyeztetve az ENSz-nél . Erről több ENSz képviselő is és Pan Gimun
(Ban Ki-Moon) volt ENSz főtitkár is kijelentette az ENSz-nél Ukrajna hivatalosan nincs
bejegyezve, nem létezik. (Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi Ukrajnának nevezett
területnek sem a kiterjedése, sem a lakosságának létszáma nem ismert, főleg nem elismert.

Vinczeffy Zsolt
Tiszinoka, 2024.01.06.

A kilencvenes évek közepén, mint keresztény ember megrázó élményben volt részem. Miskolcon egy nagyszabású civil fórumot rendeztek. A folyosói beszélgetésen egy balliberális lelkész és országgyűlési képviselővel beszélgettünk, úgy négyen-öten. Én az alábbi kérdést tettem fel neki: ­

• Ön, mint lelkész és politikus hogy tudja összeegyeztetni a krisztusi szeretetet a politikával? ­–

Meglepte a kérdésem, majd rövid idő múlva így válaszolt, mint aki nem is érti a kérdést:

• A szeretet érzelem, míg a politika az érdekek harca. –

A válasza megdöbbentett! Ha már egy pap sem tudja összekapcsolni a közéleti tevékenységét keresztény hitével (már ha van egyáltalán hite), akkor nagy a baj. – Az egyszerű keresztény mit kezdjen, a haza iránti szertetel?

 Azóta is sokat töprengtem a fenti történeten. Feltettem magamban azt az egyszerű kérdést, mi a legnagyobb érték bennem, és egyáltalán az emberekben. A választ sokáig nem találtam. A megvilágosodásomat egy prédikátor egyszerű mondata indította el. Ez a mondat így hangzott: „Isten maga a szeretet!!!” 

 Az alábbi megállapításokra jutottam:

 Minden emberben benne lakozik a szeretet csírája!

• A szeretet többféle formában, szinten és kiterjedésben válik cselekvéssé.
• A tényleges szeretet cselekedeteinkben válik nyilvánvalóvá. – Cselekvő szeretet.
• A szeretetnek van forrása, irányultsága és tárgya, ami lehet élőlény vagy akár tárgy is.
• A szeretet épít és felemel, míg az ellentéte a gyűlölet pusztít.
• A szeretet a harcos keresztényekben teljesedik ki igazán.
• A szeretet bölcsességgel párosulva válik társadalomformáló erővé.
• A Biblia az I. Korintus 13. fejezetében fogalmazza meg a szeretet lényegét.

 Ha a szeretet csupán érzelem lenne és nem a tetteinkben válna nyilvánvalóvá, akkor nem lennénk más, mint egy boldog farkát csóváló házi kedvenc.

 Szokás kijelenteni, hogy az ember társadalmi lény és e létformában tud csak kiteljesedni. Igaz lenne ez az általánosítás? Csak részben. Mert nem vagyunk egyformák. Képességeink és ambícióink formálnak minket, ami hit nélkül nem működik. És itt jelenik a meg a TEREMTŐ, mert ugye nem hisszük, hogy csak úgy létre jött az univerzum, és az élőlények véletlenül lettek? Az emberiség nem hogy megteremtette volna a maga Istenét, hanem elfogadta annak szükségszerű létét és prófétáinak tanításait megismerve élte meg társadalmi közösségét, értékeit. Igen ám, de mára a hagyományos értékrendet a nyugati világunkban leváltotta a mammon szelleme, a pénz imádata, az öncélú hatalomvágy, az értékrendünk devalválódása, fogalmaink átértelmezése. 

 Európát a keresztény hit és kultúra tette világunk formálójává, annak jó és rossz oldalával együtt. Az Újszövetség és Jézus szeretetre vonatkozó tanításai mellett megjelent a gyarmatosítás, a rabszolgatartás és annak modern kori változata világkorát éli. A krisztusi szeretet törvényét leuralja a gyűlölet, az aberrált irányzatok, aminek elfogadására már törvénytervezetek készülnek.  Minden túlzás nélkül kijenthetem, hogy az Euróba Unió a sátán intézményévé vált.

És most jutottam el mondandóm lényegéhez:

• Egy önmagát kereszténynek mondó párt legyen is az a törvényhozásban!
• Egy önmagát kereszténynek tartó közéleti embernél nem lehet magánügy a hite.
• Keresztény politikus felszólalásaiban vallja meg hitét és bibliai idézetekkel támassza alá véleményét, javaslatát. A legvadabb és gyűlölködő ellenfelével szemben is legyen udvarias, de véleményét ne rejtse véka alá.

 

Bp. 2023. 11. 25.                                                                                                                    Takács András

 

Mert ők ilyen „emberalatti” lények?

Azt akarták, hogy elveszítsék a világ rokonszenvét?

Azt akarták, hogy mindenki azonnal kiálljon Izraelnek az „önvédelemhez való jogáért”?

Azt akarták, hogy a palesztinok melletti, világszerte tapasztalható tüntetéseket úgy lehessen bemutatni, mint a gyermekek lefejezése miatti örömünnepet?

1948-tól tart a Nakba, a palesztinok elüldözése ősi földjükről, de még sosem tettek ilyet!

Miért pont most? Miért gondolták, hogy ez jó nekik? Fantasztikus módon megszervezték az Izrael elleni támadást, az egész világ tátott szájjal, hitetlenkedve nézi és közben úgy viselkednek, mint egy kannibál csürhe?

Nem, ez nekem nem volt kóser. Nem hagyott nyugodni a kérdés.

Aztán olvastam az interneten egy rövid utalást, hogy az izraeli Haaretz is megírta, hogy ez nem igaz. Irány a Haaretz. Sajnos, mióta utoljára olvastam, fizetőssé vált. Jelentkezz be, stb. Nem jött be.

Tovább kerestem és ráakadtam a CNN honlapjára.

Tudják ugye, hogy a CNN egy amerikai kábeltelevíziós hálózat. Nem a palesztinok elkötelezett barátja.

Annak a honlapján olvastam (https://edition.cnn.com/2023/10/12/middleeast/israel- hamas-beheading-claims-intl/index.html ): „Izraeli kormánytisztviselő állítja, hogy a kormány nem tudja megerősíteni, hogy a Hamasz támadása során gyerekeket fejeztek volna le”. A CNN tudósítói bejárták a vérengzés állítólagos helyszínét is: semmi nyomot nem találtak. Az izraeli kormány sem bocsátott ki felvételeket.

A cikk elég hosszan foglalkozik a hír változataival, de az csak sóder. Akit a sóder érdekel, olvassa el. Én elolvastam. Fölösleges volt. A lényeg az, hogy nem volt lefejezés. Nem is gyilkoltak gyermekeket. Tehát akik a hírt kitalálták hazudtak. Tudatosan, rosszindulatúan hazudtak. Modernül: gyártottak egy hátborzongató „féjk nyúzt”. A szemünk előtt! Az egész csak egy döbbenetes, a palesztinokkal szemben utálatot és megvetést kelteni hivatott hazugság volt. Olyan rémes, amilyet csak beteg elme képes kitalálni. Meg az Isis. De még talán azok sem vágták le gyerekek fejét. Én legalábbis nem hallottam. Mégis sikerült az egész nyugati sajtót beetetniük. Az pedig mohón rákapott. A magyar is. Végre egy kis csámcsogni való! Végre egy újabb bucsai mészárlás! Akkor a gaz ruszkik, most a gaz

palesztinok.

Mit gondolnak ezek után? A többi hír, amit hallanak, mind igaz volna? Én csak azt hiszem

el, hogy Izrael elzárta a vizet a palesztinoktól, hogy lekapcsolta a villanyt, hogy a

hadserege teljesen körbezárta a gázai földcsíkot és 6000 tonna bombát (mára már

biztosan többet) dobtak a világ legnagyobb koncentrációs táborára és talán legsűrűbben

lakott területére. 6 ezer tonna, az háromszáz megrakott nyerges vontató. Ez durván hat

kilométeres kocsisor. Bombákkal tele. Azért hiszem el, mert maguk az izraeliek hencegtek

vele. Ez nem vadállatiság? Ezen miért nem szörnyülködik senki?

Hadd kérdezzem meg a nagy megbotránkozókat, felháborodókat és szörnyülködőket: a

hazugság miatt nincsenek megbotránkozva? Nem háborognak emiatt a pofátlanság miatt?

Nem érzik úgy, hogy illő volna bocsánatot kérniük? A palesztinoktól, az olvasóiktól és a

hallgatóiktól egyaránt. A palesztinoktól, mert megrágalmazták őket, a hallgatóktól és

olvasóktól azért, mert becsapták őket. Mert nem jártak utána, hogy igaz-e a hír. Mert csak

a szenzációéhség hajtotta őket! „Óriási szenzációóóóó!”- Hakapeszi Maki színvonalon?

Micsoda szörnyülködési alkalom. Az ilyenről valamirevaló „sajtómunkásnak” nem szabad

 

lemaradnia! Vagy azért hitték el, mert Netanyahu „jelezte”, hogy „lefejezések történtek”?

Vagy mert a köztudottan szenilis Biden már gyermekek lefejezéséről beszélt? Hát persze!

Hogyne hinnének ezeknek az uraknak, hiszen közismert, hogy az ő ajkukat sosem

hagyják el igaztalan állítások. Ők korunk szentjei. Persze. Ezt tudjuk tapasztalatból. Ha

valaki, akkor ők azok, akik mindig igazat mondanak és csak az igazat. Mint Soros György,

aki csak jót akart Magyarországnak, csak mi hülyék, ezt képtelenek voltunk megérteni.

Nem tudom már, ki mondta: a történelem egyetlen tanulsága, hogy sosem tanulunk belőle.

A „bucsai mészárlás” már történelem: a magyar sajtó abból sem tanult. Pedig a

közelmúltban történt. Már elfelejtettük? Ilyen magas a sajtó IQ-ja? Vagy a józan eszüket

elveszi a szenzációéhség? Pedig annyiszor olvastam, hallottam a sajtóban a kérdést, amit

minden hírrel kapcsolatban föl kéne tenni, hogy „kinek az érdeke”, hogy már latinul is

megtanultam, mert szeretik úgy idézni: Cui prodest. Ha az terjeszti, akinek érdeke, akkor

józan ésszel már gyanút foghatunk.

És ha már gyerekekről volt szó: Tudják-e a tisztelt olvasók, hogy 2000 szeptember 29-ike

óta 143 izraeli gyereket öltek meg a palesztinok és 2434 palesztin gyereket az izraeliek,

vagyis 17-szer annyi palesztin gyermekáldozata volt a korábbi, „békeidőbeli”

összecsapásoknak, mint izraeli. Ebben nincs benne az idei október 7-e utáni áldozatok

száma. Szörnyűek ezek a palesztinok! Igaz?

A magyar televízió valamelyik adásában hallottam, hogy a gaz palesztinok azokból a

vízvezeték csövekből, amelyeket az Európai Uniótól kaptak, képesek voltak rakétákat

barkácsolni. Ezekkel sikerült áttörniük a „vaskupolát”. Képzeljék el: az egyik oldalon állnak

a vízvezeték csövekből eszkábált „hájtek” barkácsrakéták (a nyugati hírekben pofátlanul

még márkanevet is adnak nekik: Qassam rakéták, nem jól hangzik?) és a kalacsnyikovok,

a másikon a legkorszerűbb amerikai rakéták, a merkava tankok, az izraeli légierő, az

egész vaskupola rendszer, a Moszad, az USA egész műholdas felderítő rendszere és a

kémhálózata. Ez is mutatja, hogy milyen védtelenek a szegény izraeliek a palesztinokkal

szemben. Ezek után csodálkozunk, hogy az USA mindjárt két repülőgép anyahajót küld

Izrael segítségére a kísérő csatahajókkal és tengeralattjárókkal együtt? Az egyik, a Gerald

Ford 100 000 tonna vízkiszorítású hajó 25+ (hogy a + pontosan mit jelent, nem tudom)

repülőgéppel a fedélzetén és akár 4539 fős személyzettel. Egy ilyen „csapásmérő egység”

felszínes ismereteim szerint 6-7 hajóból és két tengeralattjáróból szokott állni. Magáról a

Gerald Fordról Jonathan Greenert admirális, a haditengerészeti műveletek főnöke azt

mondta, hogy az valódi műszaki csoda. Az USA most két ilyen, vagy hasonló egységet

küld a Hamasz kalacsnyikovokkal felszerelt harcosai ellen. Igaz közölték, hogy nem

fognak beavatkozni. Nyilván „elrettenteni” mennek. Talán a Hezbollahot? Nem tudom.

Ha valakit érdekel a valódi izraeli-palesztin viszony, látogasson el az „if Americans knew”

weboldalra ( https://ifamericansknew.org/ ). Ne ijedjenek meg, nem arab propaganda oldal.

Amerikai. Amerikáról sok rosszat el lehet mondani, de ma még ott a legnagyobb a sajtó

szabadsága, bár nagyon kevés szabad sajtótermék van.

 

Tisztelt Sajtómunkások!

 

Nem ártana, ha a sajtómunka mellett néha gondolkodnának is. Jobb később elkezdeni,

mint soha. Ezzel a hírrel szellemi színvonalban Annalena Baerbock mellé sorakoztak föl.

Ideje volna egy 360/2 fokos fordulatot tenniük.

Putyin joggal nevezte az USÁ-t a hazugság birodalmának. Mi is csatlakozni akarunk

hozzá? Hát akkor csak tovább „előre a Lenini úton”!

 

Dohán Mihály

 

………………………..

 

Itt valami nem tiszta: Takács András

 

A HVG Forrás

“A Kfar Nazzában tartott sajtóbejárás során a nemzetközi média rengeteg
olyan felvételt tett közzé, amin a mészárlás nyomai látszódnak:
látszanak a lerombolt, felgyújtott házak, van, ahol látszik, hogy
felrobbantották, vagy feltépték a házakban található óvóhelyek ajtajait.
Az IDF azonban vigyázott arra, hogy ne készülhessen olyan felvétel, amin
a mészárlás konkrét nyomai láthatók: csak letakart holttestek
látszódnak.
A mészárlásban a Hamász terroristái a tudósítások szerint negyven
csecsemőt gyilkoltak meg. Volt olyan baba, akinek a fejét is levágták.
Az nem világos, hogy ezek a babák éltek-e még, amikor levágták a
fejüket.

De nem csak a gyerekeket, babákat fejezték le: nők és férfiak
megcsonkított holttesteiről szólnak a tudósítások. Az IDF nem engedte
ezeket megmutatni kamerafelvételeken, fényképeken. Bár az X-en és a
hivatalos oldalakon terjednek képek véres bölcsőről, a terroristák
bestialitásáról hivatalos forrás nem tett közzé felvételt.”

https://hvg.hu/vilag/20231011_kibuc_hamasz_gazai_ovezet_izraeli_haboru

 

 

Lehet talán egy évtizede is, hogy a kezembe került egy kis könyvecske. A címe „Az Első

Magyar Sznobszótár” volt. Most, hogy eszembe jutott, rákerestem az interneten. A ma is

kapható könyv az ismertetője szerint azok számára készült, akik a gondolatok közlésének

a hajdan megkívánt pontossága és egyértelműsége helyett a felelősség vállalás és a

felelősségre vonhatóság elkerülése érdekében jobban szeretik az üzeneteiket homályos,

többértelmű formában megfogalmazni, amiben óriási segítséget jelenthet az idegen

szavak minél gyakoribb használata. Úgy emlékszem, hogy amikor először találkoztam a

könyvvel, akkor még a karrier építőknek ajánlotta a szerző, mivel az idegen szavak minél

gyakoribb használata nagyon hatékony eszköz a hozzáértés és műveltség hiányának a

leplezésére és a látszatának a felkeltésére. Mindkettő a gyors társadalmi emelkedés

nélkülözhetetlen előfeltétele. Mármint a látszat és leplezés.

 

A sznob ősrégi, azaz középiskolai emlékeim szerint állítólag a latin sine nobilitate, szó

szerint „nemesség nélkül”, szebben a „nem nemes” kifejezésből származik. Az örökletes

uralkodó réteg napjaiban azokat a gazdag polgárokat jelölték vele, akik vagyonuk révén

kapcsolatba kerültek az uralkodó társadalmi réteggel és több-kevesebb sikerrel

megpróbálták annak életvitelét utánozni. A szóban egyszerre volt irigység és lenézés.

Irigység a vagyon miatt, lenézés az - úgymond – alacsony származás és műveletlenség

miatt. Irodalmi művekben gyakran vígjátékba illő részletek főhősei voltak. Napjainkban

jobbára olyan emberekre alkalmazzék, akik valamilyen tekintetben társadalmilag

jelentékenyebbnek igyekeznek feltüntetni magukat a valóságnál. Az Első Magyar

Sznobszótár – egyáltalán nem mentesen a finom gúnyolódástól – a bevezetőjének az

állítása és emlékeim szerint a már említett célok mellett ehhez is segítséget kívánt

nyújtani.

 

Sajnos mára sikerült azt is fölfedeznem, hogy a szótár felhasználási köre az első kiadás

óta jelentősen bővült. Ma már – tapasztalataim szerint – nélkülözhetetlen segítséget tud

nyújtani az olyan magyarok számára is, akik arra adják a fejüket, hogy olvassanak,

mégpedig magyar nyelvű könyveket olvassanak.

Hogy honnan szedem? Hát úgy kezdődött, hogy egyszer akképp alakult az életem, hogy

egy kerek esztendeig nem hallgathattam magyar nyelvű rádiót és a TV-t sem nézhettem.

Majd fordult az idő kereke, és a környezetemben akkor egész nap szólt a tévé. Egy idő

után feltűnt, hogy azt a magyar szót, hogy ... – nem, nem mondom meg, hogy melyiket –

sosem hallom, csak a latin megfelelőjét, amely úgy hangzik, hogy generáció. Ezután

tudatosan figyeltem, és a kezdeti, még nem tudatos észrevételem beigazolódott. Nem

tudtam megállni, és néhány kedves ismerősömtől, akikről tudtam, hogy nem fogják

sértésnek venni tőlem ezt a fajta vizsgáztatást, megkérdeztem, hogy hogyan mondják

magyarul azt a szót, hogy generáció. Most tessék megkapaszkodni: nem tudták

megmondani. Ezek után további vizsgálatokra adtam a fejem. A további próbaszavaim a

mindennap hallott „aktuális”, a „legális” és az „intenzív” voltak. Az eredmény hasonló volt.

Ha most valaki azt gondolná, hogy az alanyaimat célzatosan valami tanulatlan rétegből

választottam, nagyon téved. Mind érettségizett, jól nevelt, kellemes, megbecsült, dolgozó

emberek, szülők, nagyszülők voltak. Nem különösebben olvasottak, de egyáltalán nem

műveletlenek. Olyanok, akikkel magam is mindig szívesen beszélgetek, mert lehet velük,

mert vannak saját, épkézláb gondolataik. Őszintén mondom, hogy szeretem és becsülöm

őket. Amikor megmondtam nekik a megfelelő magyar szavakat, a homlokukhoz csaptak:

„hát persze, hogy az”, „hogy-hogy nem jutott az eszembe”. Nem arról van szó tehát, hogy

nem tudták, hanem csupán a hírközlő eszközök uralmának (újmagyarul: dominanciájának)

kitett világunkban olyan régen találkoztak velük, hogy azok lesüllyedtek a tudatalattijukba

és mára már csak a nap, mint nap hallott idegen megfelelőjük ugrik az eszükbe. „Passzív

tudássá” vált. De hányan lehetnek, főleg a fiatalabb nemzedékekben, akik már tényleg

nem tudják? És nem csak ezeket. E miatt gondoltam arra, hogyha egy mai fiatal véletlenül

egy régebbi, például a Második Világháború előtt, mondjuk úgy, hogy „későmagyar”

nyelven írt könyvet venne a kezébe, és olyan, számára ismeretlen magyar szavakkal

találkozna, mint „nemzedék”, vagy „időszerű”, vagy „törvényes”, annak érdekében, hogy

megértse ezeket, előveheti a sznob szótárat és megnézheti, hogy azok hogy hangzanak

„újmagyarul”. Mert a „generáció”, az „aktuális” és a „legális” már „oké”, azokat mindenki

ismeri. A magyar megfelelőjüket már nem biztosan.

 

Egy középiskolás tanár mondta nekem, hogy a diákok azért nem szeretik Jókait, mert nem

értik a túl sok idegen szó miatt. Megvallom, nem értem a dolgot. Én nem voltam

csodagyerek és nem vagyok irodalmi zseni. Egyszerű mérnökként kerestem meg a

mindennapi betevőt. A munkakörömnek sosem volt feltétele az írószövetségi tagság és

egyszer sem kellett magyar nyelvből felvételiznem. Ennek ellenére a Jókai regények

túlnyomó többségét általános iskolás koromban olvastam. Biztosan nem értettem mindent

pontosan, de valahogy úgy voltam vele, mint a beszélni tanuló kisgyerek: sokszor hallja

ugyanazt és végül megérti. Mi történne a beszélni tanuló kisgyermekekkel, ha azt

mondanák a szüleiknek, hogy ne használjanak annyi „idegen”, azaz számukra még

ismeretlen szót, mert ők csak a már ismert szavakat akarják hallani. Mondják, mikor

tanulnának meg beszélni? Hogyan jutnának túl a gügyögésen? Ilyen persze nincs, mert a

beszélni tanuló kisgyerek nem hülye. Sőt, nagyon okos. Ő tanulni akar és tanul. Ha egy új

szót hall, elkezdi ismételgetni, még akkor is, ha nem érti, vagy nem tudja rendesen

kiejteni. Egy nagymama mesélte nekem a következő történetet, akinek a kis unokája

külföldön élt a szüleivel. A szülők becsületére legyen mondva, hogy igyekeztek a gyereket

magyarul tanítani és minden nyáron elhozták a nagymamához is. Egyszer a vásárlásból

hazafelé jövet a nagymama arra lett figyelmes, hogy a kislány a tenyerét a kerítésléceken

húzva, ahányszor az egyik lécről a másikra csúszott a keze, minden alkalommal azt

motyogta, hogy - elnézést - „bazmeg, bazmeg, bazmeg, bazmeg”, folyamatosan. Szegény

nagymama azt sem tudta zavarában, hogy mit tegyen, csak lesett, hogy meghallja-e valaki

és arra gondolt, talán helyesebb, ha nem szidja le, hanem hagyja, hátha el fogja felejteni.

A gyerek nyilván nem ismerte a szót, talán az üzletben, vagy az utcán hallotta valakitől, és

természetes tanulási ösztönétől hajtva elkezdte gyakorolni. De a mai középiskolások,

vagy legalábbis sokan közülük, állítólag – állítólag, mert nem saját tapasztalatból

mondom - elvesztették ezt a kisgyermekkori tanulási készségüket. Ne fárassza őket senki

azzal, hogy újabb szavakat, akár magyar, akár idegen szavakat ismerjenek meg, mert ők

már elég okosak. Nem akarnak több szót tudni, nem akarnak jobban, szebben beszélni.

Hiszen a „csetelést” (Megint egy szép, magyar szó, igaz?), meg azt is, hogy „Joci menni

venni enni hambit mekiben”, igazán meg lehet érteni. Ha ezt még angol szavakkal is

keverjük, máris előttünk áll a magyar nyelvfejlődés korszerű (bocsánat: modern, még

korszerűbben aptudéjt) iránya, a pidzsin magyar. Emellett manapság egy tévé tudósító

legalább annyi idegen szót használ, mint annak idején Jókai, csak jobbára angolokat.

Megvallom, elborzadok, amikor a képernyőn néha egy-egy nagy tudású (ezt őszintén

mondom) egyetemi tanárnak önkéntelenül angol kifejezések tolulnak a szájára, mintha az

volna az anyanyelve: „Hát ha valami, akkor ez már aztán tényleg „féjknyúz”!” Vagy:

„szóutuszéj”, és folytatja magyarul. Vagy csak megjátssza a dolgot, mert ma ez a „trendi”?

Inkább mondaná, hogy „izé”. Akkor tudnám, hogy hirtelen nem találta a megfelelő szót,

ami mindenkivel megeshet, különösen, ha pontosan igyekszik megfogalmazni a

mondanivalóját. Dehát az „izé”, ugye, nem szép (bár szerintem szebb, mint a népszerű

öööö, mert legalább rövidebb), a „szóutuszéj” pedig – hát ha valami, az aztán tényleg

gyönyörű, ízes, magyar szó. Annyira, hogy nekem már Petőfi is így ugrik be: szóutuszéj:

„felrepülök ekkor gondolatban”.

 

A generációnak népszerűségben hamarosan a nyomába lépő szép, új, magyar szó a

„hezitál”. Erre a szóra feltétlenül szükség van, mert az olyan vidékies, falusias, parasztos,

magyarkodó, üres hangsorokból álló szavak, mint a habozik, tétovázik, tanácstalankodik,

bizonytalankodik képtelenek kifejezni a hezitálban rejlő tartalmi gazdagságot és

szemantikai mélységet. Nem is beszélve a hezitálhoz fűződő képzettársítások végtelen

sokaságáról és hangulati színgazdagságáról. Ezért, ha módunk van rá, sose habozzunk

hezitálni.

 

A következőt is a tévében hallottam: „a Balkán mindig is hotszpot volt, és mindenki tudja,

hogy ma is az, tájékozódjon akár a méjnsztrím médiában, akár a blogoszférában”.

Szerintem egy Jókai mű ehhez képest a szókincsét tekintve kiscsoportos mesekönyv. De

az sem kutya, amikor egy összetett angol kifejezést, esetünkben amerikanizmust szó

szerint lefordítanak, és a valóban szép, és csak kissé (azaz újmagyarul: diszkréten)

szilikonos ajakú műsorvezető hölgy sokatmondó, bájos mosollyal a vénasszonyok nyara,

vagy szép őszi napok helyett „indián nyarat” emleget, miközben az arckifejezése azt

sugallja, hogy „mi, vájtfülűek, ugye tudjuk, miről van szó”, a vidéki „parasztokkal” meg úgy

vagyunk, mint Annalena Baerbok a választóival. Így is a világ tudomására lehet hozni,

hogy valakinek mennyire „aptudéjt” a műveltsége. Hát az ilyesmihez is egyedülálló

segítséget nyújt „Az Első Magyar Sznobszótár”.

Egy másik kedvencem egy kenőcs hirdetése. Valahogy így szól: „formulája mélyen behatol

a bőrbe és… stb.”. Volt valaha egy gyógyszerész ismerősöm. Tőle hallottam azt a

rövidítést, hogy FO-NO. (Megvallom, csak arra emlékeztem, hogy „fono”, a többit az

interneten néztem meg.) Ez a „Formulae Normales” latin kifejezés rövidítése, amit akár

normális formuláknak is fordíthatnánk, mert egyik szót sem húzza alá a helyesírás

ellenőrző. Tudomásom szerint ez olyan gyógyszer receptek hivatalos gyűjteménye,

amelyeket a gyógyszerészek a patikában el tudnak készíteni. Tehát a hirdetés szerint a

kenőcs receptje mélyen behatol a bőrbe. A formulának – megnéztem – egyéb magyar

jelentései is vannak, de azok most érdektelenek. Ami fontos, hogy a „formula” a

gyógyszerek és kozmetikai szerek hirdetéseiben egy afféle varázsszóvá vált. Manapság

nincs hirdetés, amelyből hiányozna. Nem tudom, emlékeznek-e még rá, egy időben ilyen

volt a „nőipéhá”. Nem tudom, hogy ez mit jelentett, de nem volt kenőcs, vagy bármi más

szépségápoló, vagy tisztálkodó szer, amelybe ne kevertek volna bele valamennyi

„nőipéhát”. (Hogy ki ne nevessenek elárulom, hogy hajdani kémia tanulmányaimból úgy-

ahogy emlékszem még arra, hogy mi a pH. Szándékosan írtam „nőipéhát”, mert a

hirdetések megfogalmazása olyan képzetet keltett, mintha a „nőipéhá” valamilyen

csodaszer, különleges anyagféle, keverék összetevő (bocsánat: mixtúra komponens) lett

volna, mint manapság a hylaruonsav, vagy éppen a - „formula”.)

A legszörnyűbbet is a tévében láttam egy nyugati cég hirdetésében: „Legyen minden újra

wow a kertedben!” Sosem néztem meg ennek a szónak a jelentését, mert a

szövegkörnyezetből hamar rájöttem, hogy valami elismerő nyafogást jelent. Most viszont

megnéztem. A kiejtése vau. Mint nálunk a kutyaugatás. Jelentése „nyávogás”, „vonítás”.

Ez is jó. Az USA szlengben pedig valami nagyszerű, sikeres dolgot jelent. Hát igen. Ez kell

a magyarnak! Wow! Ugassunk, magyarok! Eszembe jutott erről egy régi olvasmányom.

Mintha emlékeznék a címére, de nem merem leírni, mert könnyen tévedhetek. Arra

emlékszem, hogy egy amerikai hölgy írta és félelmetes gúnnyal beszélt honleány társairól.

Megállapította, hogy az amerikai felső középosztályba tartozó nőket már semmi sem

mentheti meg a végleges elhülyüléstől. Így! Erre szó szerint emlékszem. Szerinte a

beszédjük már csak ah-okban és oh-okban merül ki, de nekem valami azt súgja, hogy az

eredeti amerikai szövegben ott lehetett a wow is. Lehet, hogy nálunk is ez lesz a trendi?

Ez a hirdetés a kezdet?

 

Legyenek őszinték, hányszor hallják magyarul azt, hogy „evakuál”, „extrém”, „generál”,

„konfliktus”, „eszkalál”, stb.. Én szinte soha. Sőt már olyat is hallottam a televízióban, hogy

„ledominál” és, kapaszkodjanak meg, „osztrakizál”. Félreértés ne essék, tudom, hogy mit

jelent. Tudom angolul is. De e kerek földön eltöltött több mint 82 évem alatt sem beszélt,

sem írott magyar szövegben eddig még sosem találkoztam vele. Mára már ez is

megtörtént, mert a „kiközösít”, a „kiátkoz” mára már túlhaladottá vált. De így van az

országgyűlés és országház szavakkal is. Néha-néha még lehet hallani azokat, de

manapság már szinte kizárólag a parlament járja. Az épület is parlament, az intézmény is

parlament – gondolom, a szavakkal való merő takarékosságból. Ne foglaljanak el az

agyunkban memóriarekeszeket a versenyképes tudás elől. Összegezve a mondottakat, én

úgy látom, hogy folyik a harc a magyar szavak kiirtása érdekében. Nem tudom, ki

szervezi, de hogy a dolog működik, az biztos.

 

Hadd idézzek a Sznob Szótárnak az interneten olvasható ismertetéséből:

„A kommunikáció során eddig mindenki precizitásra törekedett. De nem célravezetőbb-e,

ha üzenetünk homályos és többértelmű? Így később nem kérhetik számon rajtunk korábbi

mondanivalónkat, és kibújhatunk a felelősségre vonás alól is. Az Első magyar sznobszótár

segítségével mindenki könnyedén helyettesítheti a régi és közismert magyar szavakat

fellengzős idegen kifejezésekkel. Hogyan használjuk a sznobszótárt? Ha találkozunk egy

közönséges, mindennapi magyar szóval, mint például igazol, akkor felütjük az Első

magyar sznobszótárt az i betűnél, és megnézzük, hogy milyen fontoskodó sznob szóval

helyettesíthetjük ezt a szót. Gazdag a kínálat, 6 szó közül is válogathatunk. IGAZOL:

verifikál, jusztifikál, attesztál, legitimál, rehabilitál, exkuzál. A sznobszótárral

egyszerűsíthetjük is nyelvünket, mert például a FIKTÍV szót a következő 13 hagyományos

szó helyett használhatjuk: állítólagos, elgondolt, feltételezett, hamis, képletes, képzelt,

kitalált, koholt, költött, látszólagos, névleges, valótlan, vélt. Az Első magyar sznobszótár

sikeresen használható a médiában éppúgy, mint a magánbeszélgetésekben - legyen szó

akár a leghétköznapibb dolgokról, a tudományról, a divatról vagy netán az informatikáról.

A szótár 12 973 hagyományos magyar szónak adja meg 10 129 idegen, sznob

megfelelőjét összesen 23 138 előfordulással. A szótár összeállítója, Cserháthalápy Halápy

Gábor a humán kommunikációnak, azon belül is különösen a verbalitás sznob

aspektusainak jeles kutatója, ismert szakembere.”

 

A legutolsó mondat kétségkívül az ismertetés szerzőjének a humorérzékét tanúsítja.

Ami a fentieket illeti, én „precizitás” helyett inkább mondtam volna pontosságot, vagy

egyértelműséget, bár a precizitás már annyira közhasználatban van, hogy akár magyar

szónak is tekinthetjük. A helyesírás ellenőrző nem is húzta alá. Nekem csak egy bajom

van vele, a hangzása. Nem hangzik magyar szónak. Nem szép. A pr páros, az itás

végződés, nekem idegen. Ha már ragaszkodunk a precízhez a pontos helyett,

szívesebben fogadnám el precizitás helyett a precízséget. Mindemellett mégsem olyan

ronda, mint a „ledominál”. Bár ezt sem húzta alá a helyesírás ellenőrző. Vagy lehet, hogy

csak én vagyok elmaradott? Nem tartottam lépést a magyar nyelv fejlődésével? Vagy

tényleg folyik a harc a magyar nyelv ellen? Én ez utóbbi véleményre hajlok. Végül is mit

keres a magyar nyelv az „Európa házban”?

 

Cato, a római politikus fejezte be a beszédeit mindig azzal a mondattal, hogy „Karthágót

pedig el kell pusztítani”. (Leírhattam volna latinul is, hiszen minden lexikonban

megtalálható, de nem tettem, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha tudnék

latinul, és nem akarok többnek látszani, mint ami vagyok.)

Egyszer olvastam, hogy ugyanezt mondta egy német uralkodó a magyarokról, de aztán

találkoztam a cáfolatával is. A Wikipedia szerint hibás volt annak a szövegnek a fordítása,

amelyet egy Aventus nevű német történész a Bajor Krónikából idézett, amely szerint

Ennsburgban „Ibi decretum omnium sententia Ugros Boiariae regno eliminandos esse.”

Azaz: „Ott mindenki egyetértésével kihirdették, hogy a magyarokat a bojár királyságból ki

kell űzni.” Tehát nem elpusztítani kell a magyarokat, ahogy korábban olvastam, csak

Bajorországból kell kiűzni. Mint mondtam, nem tudok latinul, tehát erre is csak azt

mondhatom, hogy „credo”, de nem azért, mert „absurdum est”. Ez minden további nélkül

igaz lehet, hiszen – nekem úgy tűnik -, hogy az „eliminál” szóban benne van a latin „limes”,

azaz határ szó. (Most mégis megnéztem a Révai Nagy Lexikont is: Cato úgy mondta,

hogy Carthaginem esse delendam. Ez vitathatatlanul másként hangzik.) Ha azonban az

ember ránéz a térképre, és megnézi, hogy hol van Bajorország, a német sereg pedig

egészen Pozsonyig jött, hogy Bajorországból verje ki a magyarokat, és minden bizonnyal

sokkal tovább is ment volna, ha Árpád serege szét nem verte volna, felteheti a kérdést:

Vajon hol képzelte el Lajos német és bajor király „Nagybajorország” „jogos, történelmi”

keleti határát? Talán a Keleti-Kárpátokban? Ha igen, lehet azon elmélkedni, hogy a kiűzés

és elpusztítás szavak gyakorlati jelentése között mi a különbség. Szerintem nem sok.

(Persze, lehet szépítgetni – újmagyarul kozmetikázni.)

 

Egyszer hallottam egy nagyon érdekes előadást, amely arról szólt, hogy Bécsben, még

mielőtt Magyarországot felszabadították volna a török uralom alól, összeállítottak egy

programot, amelyet könyv alakban is kiadtak arról, hogy miként kell megakadályozni, hogy

Magyarország a felszabadulása után erőre kaphasson. Ebben benne volt, hogy a

Délvidékre nem szabad engedni a magyarok visszatelepülését, hogy oda németeket kell

betelepíteni, hogy a töröktől megszállt magyar területről elűzött magyar nemesek nem

kaphatják vissza a birtokaikat. Sajnos rég hallottam és a részletek már kiestek az

emlékezetemből. Csak arra emlékszem, hogy megdöbbentően céltudatos és alapos

munka volt. Ezért nem felejtettem el teljesen.

 

(Csak zárójelben: a svábok tömeges telepítése a Délvidékre Mária Terézia nevéhez

fűződik. Széchenyi úgy fogalmazott, hogy egy nemzet ereje a kiművelt emberfők

sokaságában rejlik. Sok kiművelt emberfőt pedig csak sok ember közül lehet kinevelni. Ezt

tudta Mária Terézia, és intézkedett, hogy lehetőleg ne legyen túl sok magyar emberfő. Ő

már akkor kitalálta, hogy mi a népességcsere. Az ő példáját követné az Unió? Talán ezért

nevezte át a Petőfi Laktanyát Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadügyminiszter Mária Terézia

Laktanyának – mintegy mágikus varázslásként - nehogy Magyarország „erőre kapjon”?

Mert az emberfőket nem pótolják a legkorszerűbb Leopárd harckocsik sem. Az orosz-

ukrán fronton biztos nem.)

 

A bécsi udvarnak ez a törekvése nyilván hozzájárult a Csernojevics Arzén vezette szerb

menekültek, ma divatos szóhasználattal migránsok, először ideiglenes, majd végleges

magyarországi letelepedésének az engedélyezéséhez, ami végül a Délvidék Első

Világháború utáni elcsatolásához vezetett. Kíváncsi vagyok, hogy eszébe jut-e néha

Vucsicsnak, hogy a szerbek, vagy ha jobban tetszik, a jugoszlávok, ugyanazt tették

velünk, nyugati segítséggel, mint velük az albánok Koszovóban, ugyancsak nyugati

segítséggel. Mindkét esetben a migránsok túrták ki az őslakosokat. Micsoda szomorú

fintora a sorsnak, hogy a koszovói szerb menekültek voltak azok, akik egy időben a „halál

a magyarokra” feliratokkal firkálták tele a délvidéki települések házainak a falait.

Ez fog megismétlődni nálunk is, csak akkor a Nyugat-Európai menekültek fogják a házak

falait Magyarországon telefirkálni a „halál a magyarokra” szöveggel. Teljes bizonyossággal

számíthatunk rá, hogy a mai népvándorlás miatt nemsokára megindul a Nyugat-európaiak

kivándorlása is kelet felé, többek között Magyarországra, ahol persze autonómiát, saját

nyelvhasználatot, saját iskolákat, a magyar nyelv háttérbe szorítását, és még Isten tudja

mi mindent fognak követelni. Hangsúlyozom: követelni! Őket nagyon sérti ugyan

Zelenszkij követelőzése, de ne higgyük, hogy emiatt visszafogják majd magukat azok, akik

Trianonnal hálálták meg, hogy 150 éven át védtük őket a töröktől és kis híján

belepusztultunk.

 

Bunyevácz Zsuzsa idézi „Félni csak … kinek is lehet?” c. könyvének elején Harold

Nicolson brit diplomatát: „Magyarországot illetően érzéseim nem voltak tárgyilagosak.

Bevallom, hogy undort éreztem, és érzek még ma is, ama turáni törzs iránt. (Kiemelés

tőlem.) … Elérkezett a felszabadítás és megtorlás órája.”

Nyilván megint eljött a „megtorlás órája”, ezért mondta - igazi demokratához méltóan -

nemrég Mark Rutte, a közelmúltban megbukott holland miniszterelnök, hogy: „Térdre kell

kényszeríteni a magyarokat”. Ezért „illegálisan” nem kapjuk meg Magyarországnak a

kötelezően járó pénzeket. Ezek a nyugatiak akkor is így fognak viselkedni, amikor

menekült besorolást (újmagyarul: státuszt) fognak kérni, nem kérni, követelni tőlünk,

amikor a törvénytelen muszlim bevándorlók (újmagyarul: illegális migránsok) náluk már

átvették a hatalmat. (Lehet, hogy a jövőjükre gondolnak, amikor kifogásolják a

határkerítést, attól félve, hogy esetleg a nyugati határon is fel fogjuk építeni?) Nálunk ők

fogják létrehozni a saját, területi önigazgatásaikat (újmagyarul: enklávék vagy „no go

zónák”, más néven őrzött, zárt lakótelepek, városrészek), a végén pedig, mint letelepedési

engedély nélküli „migránsokat”, akik törvénytelenül (gyengébbek kedvéért: illegálisan)

jöttek be Árpád vezetésével a Kárpát Medencébe a „gréjt migréjsn,” a népvándorlás

idején, kitoloncolnak minket Levédiába. Ott még talán lesz egy kis hely az ukránok

meggyérítése miatt. Nekem úgy tűnik, hogy a „megtorlási” folyamatnak része a magyar

szavak elleni harc is, amit a művelődési „kriptoágensek”, ómagyarul titkos ügynökök,

tudatosan, mások csak a csordaszellem nyomásának engedve végeznek. Sokan boldog

örömmel állnak be az ellenünk harcoló csatasorba abban a hitben, hogy akkor

műveltebbnek, vagy ahogy a kommunisták mondták, „élenjáróbbnak” látszanak. Nekem

nagyon tetszett, hogy a televízióban egy vendégszakértő az önmagukat liberálisoknak,

újabban „woke-oknak, a régi kommunista mintára „haladóknak”, ma inkább

„progresszíveknek” kikiáltókat összefoglalóan „haladároknak” nevezte. Nem haladnak

ezek sehová, csak a pusztulásba.

 

Hogy mit várhatunk majd a nyugatról a muszlimok elől menekülő „migránsoktól”, annak

előképe a „felvilágosult” (mert mi más is lehetett volna egy vallásüldöző és

népességhomogenizáló diktátor, aki szívében, bár így megfogalmazni nem tudta,

valamiféle „Ausztriai Egyesült Államok” létrehozásának az ábrándját dédelgette.) II. József

nyelvtörvénye a magyar nyelv használatának a háttérbe szorítására. Azt annak ellenére

vezette be, hogy az un. magyar arisztokrácia, amelyre manapság sokan meghatott

csodálattal szeretnek emlékezni, túlnyomó többsége nem is értett magyarul és mélyen

lenézte a magyar népet és mindent, ami magyar. Kivéve persze a nemesi kiváltságaikat. A

magyar nyelv ellen most folyó rejtett kultúrharc akkorra valódi, törvényes (bocsánat:

legális) elnyomássá fog válni. Ennek finoman tapintatos előképe az, ami napjainkban

Ukrajnában történik a nemzetiségekkel.

 

Nincs kizárva, hogy Gyurcsány majdnem igazat mond, amikor azzal henceg, hogy ő

rögtön megszerezné az uniós pénzeket. Az biztos, hogy kényszerítés nélkül rogyna térdre

Ursula nagyasszony előtt és nyalná tisztára a cipője talpát, de csalódására könnyen

megtörténhetne az is, hogy csak vállveregetést és egy puszit kapna, azt sem olyan forrón

odaadót, mint Zelenszkij szokott, mert a pénz már régen eltűnt a kijevi fekete lyukban,

ahonnan „visszakörforgatni” már a legelkötelezettebb „sötétzöldek” sem fogják tudni.

Ezen a történelmi folyamaton végigtekintve talán nem csoda, hogyha feltételezem, hogy

Európa Cato mintájára valóban megszállottja annak a gondolatnak, hogy a magyar

nyelvnek nincs helye Európában és ezért „Ugros ... eliminandos esse”, hogy a

„felvilágosultak” (libsik), ha hatalomra kerülnének, mihelyt sikerülni fog Karácsonnyal

letétetni az angol nyelvvizsgát, a Magyar Országgyűlésben (újmagyarul: parlamentben),

akkor már az Európai Egyesült Államok Kárpát-medencei Regionális Parlamentjében (ez a

régió is rohadtul trendi az újmagyarban), hivatalos nevén Regional Parlament of the

Carpathian Basin of the Union of States of Europe (USE ), azonnal be fogják vezetni az

angol nyelv használatát. Nem lesz gond, hiszen a házelnök intésére az is fel tudja emelni

a kezét, aki azt sem tudja, miről van szó. Igaz, az Európai Egyesült Államok akkor már

csak Közép-Európára fog kiterjedni, mert Ukrajna már nem fog létezni, mert területe az

„Orosz Szövetségi Köztársaság” része lesz, a Lajtán túli területet pedig, egészen az Atlanti

óceánig, az „Európai Demokratikus Iszlám Kalifátus” fogja elfoglalni, ahol az újeurópai nők

már demokratikus, haladó, emancipált csadort fognak viselni. Lehet, hogy „progresszív

csadornak” fogják nevezni.

„A dolgozó népért, a hazáért! Rákosival előre!”- volt valaha a jelszó

Most „aptudéjtul”:

„A dzsenderzett népért, az USÉ-ért! Ursulával előre!”

 

Eddig kerülgettem a forró kását, de most megkérdem a kedves olvasóktól, hogy tudják-e,

hogy miképp hangzik magyarul az a szó, hogy generáció. Mivel nem egy osztályteremben

vagyunk, hol én a katedráról teszem föl a kérdést Önök pedig válaszolhatnak, ezért

megmondom. A leggyakoribb magyar változata a szónak a nemzedék volt, még egyszer

mondom: volt. Ma már kihalt. Sok esetben használják korosztály jelentésben is. Ezt a szót

még néha hallani. Kissé régiesebb, de nagyon szép változata az Arany János használta

„(ember)öltőbeli nép”, és ugyanott még az „ivadék”. Látják, négy is van a ma

kizárólagosan használt szellem- és elmedegeneráló generáció szó helyett. Hogy is írta szó

szerint Arany János? „Más öltőbeli nép, más ivadék nőtt fel ...” Ez ma is így van. Csak míg

Arany úgy folytatta, hogy „Aki ésszel hódít, nem testi erővel”, ma inkább úgy mondhatná,

hogy „ki degenerálódik, s nem él az eszével”. Bízom benne, hogy ez csak egy, a közélet

színpadán harcosan nyomuló kisebbségre igaz.

 

Szándékosan írtam „degenerálódik”-at, arra gondolva, hogy talán többen értik, mintha

magyarul írtam volna. Tudják hogy mondják magyarul azt, hogy degeneráció? Ha nem

tudják, ne szaladjanak az Idegen Szavak Szótáráért! Megmondom: Elfajzás. A mai

nyugati, elfajzott nemzedék, újmagyarul degenerált generáció, a szélsőséges (újmagyarul:

extrém) elfajzást tűzte célul tarka és zöld zászlajára egyaránt és a hazai, un. baloldali,

dzsender- és zöld mozgalmárok valamennyien ezt hirdetik a kisebb-nagyobb

papírdobozkákba kalapozott nyugati baksis osztalékával felenerdzsájzolt „egyhangú

lelkesedéssel” (mint hajdan a kommunisták) az „emberi jogok” foszladozó spanyolfala

mögé rejtve internacionalista, ember- és természetgyilkos céljukat.

 

 

 Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

 

Az emberiség nem a széttagoltság és tömbök közötti új konfrontáció felé sodródik, hanem az államok, a civilizációk, a nagy térségek és az egyes közösségek együttműködése felé halad. Míg Oroszország a békés együttműködés világrendjére törekszik, a nyugati elit a XX. századi hidegháborús tömblogika szellemében ellenséget keres, hogy indokolhassa vele terjeszkedését és az erő igénybe vételét – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön a Valdaj Nemzetközi Vitafórumon.

 

A „Sokpólusú tisztességes világot” jelszóval megtartott vitában Putyin kijelentette: Oroszország nyitott világban akar élni, ahol soha senki nem próbál meg mesterséges akadályokat emelni az emberi kapcsolatok útjába, tilos idegen szabályokat ráerőltetni országokra és népekre. A világ egyre sokszínűbb, egyszerű irányítási módszerekkel nem lehet többé megbirkózni a bonyolult folyamatokkal. Valóban erős és tartós államrendszert nem lehet kívülről kényszeríteni másokra, annak természetes tőről, az országok és a népek civilizációs gyökereiből kell fakadnia. Oroszország példa arra, hogyan történik ez az életben, a gyakorlatban, hiszen Oroszország az évszázadok során különböző kultúrák, vallások és nemzetiségek országaként alakult ki – folytatta.

“A jövő világa a kollektív döntések világa, amelyet azon a szinten hoznak meg, amelyeken a döntés a leghatékonyabb, és olyan résztvevőkkel, akik valóban képesek lényegesen hozzájárulni egy adott probléma megoldásához. Senki sem fog mások helyett dönteni, és nem mindenki dönt mindenről, hanem azok döntenek, akiket egy adott probléma közvetlenül érint. Ők egyeznek meg abban, hogy mit és hogyan csináljanak. Minden állam és társadalom önállóan akarja kidolgozni saját fejlődési útját. Kultúrája és hagyományai alapján, amelyet a földrajz, az ősi és a modern történelmi tapasztalatok, az emberi értékek erősítenek. A modern világtól idegen minden egyesítési kényszer” – osztotta meg gondolatait hallgatóságával az orosz elnök.

Putyin a sokféleségben és az önellátásban jelölte meg a civilizáció két fő tulajdonságát.

Az elnök agressziónak minősítette, ha egy ország megakadályozza, vagy korlátozza, hogy mások is élvezhessék a modern fejlődés gyümölcseit.  “Mindenkinek hozzá kell jutnia a modern fejlődés áldásaihoz, és agresszióként kell kezelni, ha bárki korlátozásukra törekszik bármelyik országgal vagy etnikummal szemben” – mondta.

Félreértésnek nevezte, hogy a Szovjetunió széthullása után a Nyugat azt hitte, Oroszország behódol neki. Akkor is egyenjogú együttműködésre törekedett. Bizonyíték volt rá, hogy felvételét kérte a NATO-ba, de a Nyugat nem tett eleget a kérésének.

A nyugati elit érdeke ellentétes az egyenjogú együttműködés nemzetközi rendszerével. Az átalakulási folyamatot mindenáron fel akarja tartóztatni. Együttműködés és kölcsönös biztonság helyett növekvő katonai és politikai nyomást gyakorol Oroszországra. Immár tíz éve annak, hogy a kijevi rezsim, a Nyugat közvetlen támogatásával háborút indított az oroszok ellen – utalt a Donbászban történtekre, hozzátéve, hogy Oroszország ukrajnai különleges hadműveletének célja pontosan a hadműveletek beszüntetése a térségben.

Kitért arra is, hogy Nyugaton felmerült az atomfegyver bevetésének gondolata is Oroszország ellen. Ezzel kapcsolatban szó szerint a következőt mondta: „Szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy mától a megtorlás minden potenciális agresszor számára teljesen elfogadhatatlan lesz. Attól a pillanattól fogva, ahogy rakétakilövést észlelünk, függetlenül attól, hogy honnan jön, a világ óceánjainak melyik pontjáról, vagy melyik szárazföldi térségből, ellentámadás következik annyi rakétával, annyi száz rakétánk jelenik meg a levegőben, hogy egyetlen ellenségnek sem lesz esélye a túlélésre.”

Közölte, hogy rövidesen hozzáfognak a Szarmat hadászati rakéta tömeges gyártásához és rendszerbe állításához. Oroszország majdnem befejezte a fejlett stratégiai fegyverekkel kapcsolatos munkáját, és végrehajtotta a Burevesztnyik nukleáris meghajtású cirkálórakéta utolsó sikeres tesztjét.

„Oroszország ezzel képes biztosítani a globális stratégiai egyensúlyt a következő évtizedekben. A mai állapot szerint Oroszország államiságát nem fenyegeti életképes veszély” – tudatta Putyin.

(A Fehéroroszországba telepített orosz atomfegyverek mindaddig Fehéroroszországban maradnak, amíg az Egyesült Államok ki nem vonja atomfegyvereit Európából – tudatta csütörtökön az ENSZ-ben Konsztantyin Voroncov, az orosz külügyminisztérium atomsorompó- és fegyverzet-ellenőrzési osztályának igazgatóhelyettese. Vjacseszlav Vologyin, az orosz parlament alsóházának elnöke csütörtökön bejelentette: megkezdik a vitát az Oroszország által ratifikált nemzetközi megállapodás visszavonásáról, mert az USA az óta sem ratifikálta az egyezményt, amióta 1996-ban megkötötték.)

„Tartós világbéke majd akkor lesz, amikor minden ország megérti, hogy véleményét tiszteletben tartják, és biztonságban érzi magát, amikor senki sem tud másokat arra kényszeríteni, hogy a hegemón tetszése szerint éljenek. Egy ilyen rendszerben a hegemón fogalmát egyszerűen tagadják, s kidobják a szemétbe” – adott hangot véleményének.

Az orosz-kínai viszonyról szólva kijelentette: Peking és Moszkva együttműködése soha senki ellen nem irányult, konstruktív jellegű. Olyan logisztikai láncokat építenek ki, amelyek megfelelnek mind Kína, mind Oroszország gazdaságfejlesztési céljainak, és partnerségi kapcsolataiknak más országokkal. Megemlítette az észak-déli közlekedési folyosót, s hogy Kína útvonalakat épít a közép-ázsiai államokon keresztül.

Oroszország októbertől 3 milliárd köbméter gázt szállít Kazahsztánnak és Üzbegisztánnak. Ezt a mennyiséget később növelik.

Az orosz gazdaságról elmondta, hogy noha kétszeresére (a GDP 3 százalékáról 6-ra) emelték a hadikiadást, a költségvetés 6,6 milliárd dollár többletet mutat, az idén pedig 1 százalékos hiánnyal zárul. A reáljövedelem 12 százalékkal nőtt, miközben Európa-szerte csökkent, az inflációt pedig sikerült 5,7 százalékra leszorítani. Összességében, az év végéig 2,8-3 százalékos GDP-növekedésre számítanak. Hozzáfognak az orosz gazdaság szerkezeti átalakításához.

Európa korábbi jóléte nagyrészt az olcsó orosz energiaforráson és a kínai piac fejlődésén alapult – mondta, hozzáfűzve, hogy az orosz gázszállítás egyik napról a másikra felújítható, ha Európa nem rendeli alá világpiaci versenyképességét az amerikai érdekeknek, és nem népeivel akarja megfizettetni hibás politikai döntéseinek árát. Az energia-kapcsolat gyors helyreállítását az teszi lehetővé, hogy az Északi Áramlat-2 gázvezetéknek csak az egyik húrja rongálódott meg, az épen maradt szárny viszont alkalmas évi 27,5 milliárd köbméter gáz szállítására. „Csak a német kormány döntésén múlik. Ha ma meghozza, holnap kinyitjuk a szelepet, már megy is a gáz. De hát azért nem hoznak ilyen döntést, mert Washington nem engedi meg nekik”. A gázvezeték felrobbantása az Egyesült Államok érdekében állt. Hogy aztán ki robbantotta fel, közömbös. A felelősöket bíróság elé kell állítani, mert nemzetközi horderejű terrortámadást követtek el – mondta.

Értesüléseik szerint újabb terrortámadások célpontja mid az Északi Áramlat, mind a Török Áramlat gázvezeték. Orosz hadihajók védik a Fekete-tenger fenekén elhelyezett csővezetékrendszert, de pilóta nélküli járművek segítségével próbálják megtámadni őket – hangsúlyozta Putyin. A támadásokat főleg angolul beszélő tanácsadókkal készítik elő – tudatta.

Putyin a dollár világuralmának fokozatos összeomlásáról is szót ejtett. Azt mondta, hogy a II. világháború után létrejött Bretton Woods-i nemzetközi pénzügyi rendszer is tönkremegy, mivel a dolláron alapult. S mivel maga az amerikai hegemónia is a dolláron nyugszik, a dollár fokozatos összeomlása az Egyesült Államok világhatalmi helyzetének leépülését idézi elő. Erre utal, hogy a világgazdaságban előállított érték megtermeléséből az Egyesült Államok egyre kevésbé veszi ki a részét, csökken az amerikai gazdaság részesedése a globális GDP-ből.

A globális pénzügyi rendszer nem kiegyensúlyozott, és nem felel meg a többség érdekeinek. Példaként hozta fel az afrikai államok 3 billió (3 ezermilliárd) dollárnyi visszafizethetetlen adósságát. Az ilyen pénzügyi rendszer túlmutat a gazdasági kapcsolatok keretein. Új nemzetközi elszámolási rendszert kell kialakítani, át kell térni a nemzeti valutákban történő elszámolásra. Erre a munkára vállalkozott a BRICS közösség – közölte.

Prigozsin és társai halálának körülményeire vonatkozó kérdésre válaszolva közölte, hogy a repülőgép fedélzetén kézigránát robbant, a holttestekben szilánkokat találtak. A nyomozók tivornyázásra utaló bizonyítékokra leltek, ittas állapotban voltak. Neheztelt a nyomozókra azért, mert nem vizsgálták meg, volt-e drog az áldozatok holttestében.

A Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozásával kapcsolatos kérdésre válaszolva megismételte, hogy hibának tartja az akkori katonai beavatkozást, mert az szemben állt a magyarok többségének független nemzeti fejlődésre irányuló akaratával.

Arra szólította fel a világ országait, hogy nemzetközi kapcsolataikban a következő hat elvet kövessék:

1. Barátságos környezet és befogadó világ megteremtése, ahol senki sem állít mesterséges akadályokat az emberek közötti kapcsolatok, az emberi kreativitás kibontakoztatása, és a jólét útjába.
2. A sokféleség tisztelete. Annak tudomásul vétele, hogy megengedhetetlen más államoknak előírni, hogyan éljenek.
3. Széles körű képviselet és kollektív megközelítés a döntéshozatali folyamatban.
4. Mindenki érdekeinek tiszteletben tartásán alapuló stabil világ felépítése.
5. Biztosítani a hozzájutást a modern fejlődés gyümölcseihez.
6. Egyenjogúság.

Ennek a hat elvnek a követése „nemcsak természetes a nemzetközi közösség számára, hanem az emberiség egész történelmi tapasztalatának magva is” – vélekedett.

Félórás előadásának és a hallgatósággal folytatott több mint 3 órás beszélgetésének végén Putyin a következőt mondta: „Lényegében egy új világ felépítésének feladata előtt állunk. E sorsdöntő szakaszokban az értelmiségiek szerepe és felelőssége rendkívül nagy.”

A Valdaj fórumon 42 afrikai, eurázsiai, észak- és dél-amerikai ország 140 szakértője, politikusa, diplomatája és közgazdásza vett részt.

 

Szocsi, 2023. október 6. péntek (MB)

Kiadta: Magyar Békekör

 

Forrás: NIF