Édesapja szerint szerény, szorgalmas és csendes gyermek a fia. Ugyan nehéz gyermekkora volt, de mindeddig megállta a helyét a család büszkesége. Egy ilyen hányatott sorsú, mégis igyekvő fiatalember számára különös pillanat a felnőtté válás. Krisztián felejthetetlenné próbálta varázsolni azt a napot, amely a gyermekkor lezárását jelenti számára, egyben belépő a nagybetűs Életbe. Eme megismételhetetlen napon megengedett magának némi alkoholt (esetleg kevéske drogot is), valószínű ezek a számára ismeretlen tudatformáló szerek voltak hatással fiacskája viselkedésére, mondotta szomorúan az édesapa.

A fiatalember maga is meglepődött, amikor halva látta a megszúrt két fiatalt, ijedtében nem tehetett mást, mint ámokfutott. Nem sokáig, hiába, ezt nevezik tapasztalatlanságnak.

Jelenleg 30 napos előzetesét tölti, ahol – fájdalom – még az édesanyja, Szonja sem látogathatja meg. Elmondása szerint most a család retteg, az utcára sem mernek kimenni, félnek, mert a fiúk félreértésből tette, amit tett, s ezt mások félremagyarázhatják. Védelmet kellene biztosítani Szonjának és családjának. Hol vannak most a jogvédő civil szervezetek?

Borzasztó napok várnak a megtévedt báránykájára, de ha kis szerencséje van, talál olyan ügyvédet, aki a nehéz gyermekkorára és befolyásoltságára való tekintettel enyhítést is elintézhet (mint ahogy az a Cosma ügynél is történt), valamint hálapénz ellenében kártalanítást is kieszközöl számára a börtön rossz körülményei miatt, amiből ki tudja mikor, újabb bensőséges születésnapi ünnepséget szervezhet magának és barátainak. Az alábbi két fiatalemberre már értelemszerűen nem számíthat, de talán majd akadnak mások…

Egyben tekintsük mindezt figyelmeztetésnek, nem szül jó vért a szegregáció!

Latorca

Fotó: facebook