Amikor az ember látja a TV-híradókban, hogy az amerikai nagyvárosok rendőrkapitányai fél térdre ereszkedve kérnek bocsánatot a városokat feldúló tüntetőktől, miközben a megrettent rendőrség miatt pl. Chicagóban a csúcsra ugrott az elmúlt hetekben a korábban már visszaszorított gyilkossági statisztika, és eközben városi rendőrségeket oszlatnak fel, akkor felteszi a kérdés, hogy jutott ide a nyugati civilizáció? Mert a lakóépületeket felgyújtó és az áruházakat kifosztó tüntetések a fekete és más színes kisebbségek elleni rendőri fellépések miatt Európába is rögtön átcsaptak, és főként Párizsban hasonló vandalizmus kísérte, mint amit az USA nagyvárosaiban láttunk. Hogy mind erre csak ürügy volt a fekete Georg Floyd rendőri elfogása közbeni fojtófogás alkalmazása és ennek révén beállt halála azt mutatja, hogy miközben ezt a minden rendőrség által használt elfogási módszert a francia belügyminiszter a felgyújtott párizsi épületek hatására TV-beszédében betiltani rendelte, addig a rendőrszakszervezetek szakmai prezentációi alapján visszavették ezt, mert e nélkül a rendőri munka épp a nehéz esetekben lehetetlenné válna. Ez tehát csak ürügy volt, és a letérdeplő, bocsánatot kérő rendőrkapitányok, polgármesterek, illetve a teátrális fellépésekre mindig kapható kanadai miniszterelnök köztéren térdeplő színpadias bűnbánata csak elviszi a figyelmet arról, hogy miként jutott ide a technikailag ma is a leghatalmasabb európai civilizáció és amerikai leágazása?

Röviden összefoglalva két okot és időpontot lehet megjelölni a civilizációs összeomláshoz vezető úton. Az elsőt a francia felvilágosodás és nyomában az 1789-es francia forradalom adta, mely az egyén szabadságát és a mindenféle közösségi ellenőrzés alóli mentességét mindenek felé emelte. és a közösségbe belenevelés tradícióit, mint az individuum rabságát mutatta be. Ezzel együtt az extrémitásig hajtotta az egyenlőség eszméjét, mely révén már a természettől fogva mindenkit kötelezőnek egyenlőnek deklarált, és ez arra vezetett, hogy az eltérő társadalmi szerepeket is, mint az egyenlőtlen és kiszolgáltatott állapotot sulykolták be a társadalmi tudatba. De minden közösségi kontroll is, mint a z egyéni szabadság csorbítása került bemutatásra, ami ellen a forradalmárok felléptek. Ez a szellem aztán elterjedt az 1800-as évek végéig mind Európában, mind az ebből kiágazott Észak-Amerikában, és ennek kettős hatása lett. Az egyik a jótékony hatás volt, és ez abban állt, hogy az egyéni tehetségek és alkotó energiák erősebben kifejthették hatásukat a társadalom technikai fejlődésére, és az elmúlt másfél évszázad alatti sikereket a nyugati világunk máig vezető technikai fejlődésében e nélkül nem érthetnénk meg. Ám a másik, a negatív hatás csak az utóbbi évtizedekben mutatta meg drámai következményeit, és ez megjelenik a minden közösségi identitást érintő összetörésben, a morális-erkölcsi normavilág összeomlásában, illetve ennek belenevelési mechanizmusait érintő összetörésében, melyek eddig az új és új generációkba belenevelték a közösségi összetartás mechanizmusait. Ugyanígy a túlhajtott egyenlőség eszme a nők anyaszerepét is megkérdőjelezte, mint felesleges nyűgöt (Én szüljek? - szüljön inkább ő!), és ez mára már nyilvánvalóvá tette az európai civilizáció közelgő demográfiai összeroppanását, mely a 2100-as évekre (tehát most született unokáink életében!) beteljesedhet. Az európai civilizáció közösségi alapjainak összeomlása tehát a francia felvilágosodás adaléka, mindazon jók mellett persze, amit az individualizmus terén a technikai fejlődésünk lehetőségeihez azért ez hozzátett.

A másik okot jelentő fejlemény az 1900-as évek elején az USA-ból indult, mely az amúgy is meggyengült közösségiséget – mely az európai civilizációban az 1600-as évektől döntően a nemzeti nagyközösségek identitását emelte a középpontba - a többséggel szembeni kisebbségek megszervezésével porlasztotta tovább. Charles Epp 1998-as könyvében részletesen bemutatja, hogy a már régen folyó elkeseredett viaskodások a nagy termelőtőkés csoportok és a velük szembenálló kereskedelmi-banktőkés csoportok között miként vezetett arra, hogy az utóbbiak néhány értelmiségi stratégája a főként termelőtőkés csoportok hátterét jelentő vidéki konzervatív többséggel szemben a feketék egyenlőtlenségét tematizálva igyekezett politikai tőkét kovácsolni. Mivel a választásokon a többség tarol, így e stratégia a fekete kisebbség alkotmányos alapjogai révén a bírósági tárgyalótermekben igyekezett nagy médiafelhajtás mellett átfordítani a politikai küzdelmet. Ez a taktika az1960-as években kezdett beérni az USA-ban, és ezután ezt az eszköztárat már a feketéken túl a homoszexuális/leszbikus kisebbség megszervezésére, majd később a feministák által megfogalmazott női jogok bírósági kiharcolására használták fel, és mindezek sikere után már minden kisebbség bekerült e tőkéscsoportok alapítványainak támogatási listáira: latinok, testi hibákkal élők, állatvédők, bevándorlók stb. stb. És mivel a többség társadalom nem más, mint számtalan kisebbség halmaza, csak rá kell őket ébreszteni „érzékenyítéssel” elnyomott helyzetükre, így az egyre sokasodó kisebbségek mozgalmi vezérkarai egy idő után puskaporos hordóvá változtatták az USA nagyvárosait. Ezt hozták át 1990 után az ott már erre felépített alapítványi NGO-hálózatok főként Kelet-Európába, és az ott kipróbált módszerek a kisebbségek többséggel szembeni megszervezésére itt a tényleg siralmas állapotok között élő cigányságnál kapott szerepet. Az utóbbi időkben pedig ezt a stratégiát Nyugat-Európa nagyvárosaiban az amúgy is civilizációs ellentétben álló iszlamista csoportok vezérkarai kezdik felkarolni, sokszor együttműködve a régi baloldal munkásvédőiből kisebbségvédővé átvedlett „kulturális baloldal” fiatal forradalmáraival. (Ez utóbbit nevezik belső mozgalmi elnevezésben „fúziós ideológiának”, az eredeti munkásvédelem kicserélését kisebbségvédelemre.) Ennek a mai formái állnak most előttünk, és az önjáróvá vált kisebbségi forradalmár vezérkarok már rég túl vannak azon, hogy az őket még mindig pénzelő alapítványi vezérkarok engedelmes eszközei legyenek.

Technikailag még mindig hatalmas az Észak-Amerikával kiterjesztett európai civilizáció, de minden ellenfele tudja - a már betelepült iszlamista csoportoktól kezdve Kínáig és Indiáig -, hogy egy velejéig férges alma is egészségesebb, mint ez. Ezen kellene még változtatni, ha lehet, ha tudunk.

Forrás: Facebook