Mint annyiszor a magyar nép történetében 1956. október 23-án a szabadság magvát ültettük el újra a földbe. Ezt a magvat a külső nagyhatalmak önös érdeke és érdektelensége fedte be keménnyé szikkadt anyaggal. De mégsem halt el a szabadság magva, mert népünk szabadságvágya éltette ott lent a mélyben. A tankok terrorja után a szellem sötétsége nem tudta elnyomni népünk ezeréves vágyát.

Most 1989. október 23-án kicsírázott a harminchárom éve elültetett mag. A köré gyűlt vér, és a hit megtörte a rárakodó hazugságot. Amit a száj ki nem mondhatott, azt bensőnk zárt kalickájában őriztük. A szánk megnyílt, a szemünk látóvá lett, a hatalom burka megrepedt. Ezen a résen bújt napvilágra szabadságunk újabb hajtása. Még nem tudni, hogy erős bimbózó virággá növekszik-e, vagy fiatalon pusztulásra ítéltetett. Rajtunk múlik, hogy milyen kertésszé válnak polgáraink, hogy tudnak-e hittel és reménnyel munkálkodni azon, hogy többé a hatalom ne foghassa le kezünk és szemünk. Elérkezett az idő, hogy megmutassa mindenki – miben és hogyan kíván tenni, és dolgozni, a legújabb Köztársaságunk jogilag is biztosított demokratikus államiságának megteremtésében. Nem szavakat, de tetteket követel a nép!

A jog mindig is a tényleges hatalomnak volt az eszköze, melyben céljait fogalmazta meg. A jövőben legyenek bárkik, akik a hatalmat a megelőlegezett bizalom alapján elnyerik, tudniuk kell, hogy addig, amíg saját hatalmukat nem korlátozzák, addig nincs és nem is lesz joguk mások köré korlátot vonni.

Ennek az országnak meg kell mutatni, hogy nem csak rebellis nép, hanem tenni s alkotni tudó nemzet. Szabadságunk alapját kell megteremteni, a lehetőségek szabadságát, mind az egyén, mind a társadalom számára.

Köztársaságunk ezen alapelvre építve, első törvénye legyen, hogy eltörli a halálbüntetést. Ezzel is kinyilvánítva, hogy nem engedi a halál némaságába taszítani nemzetünk.

Himnuszunk első sorának szellemében Isten oltalmába és Jézus szeretetébe ajánlom a hazát.

Budapest, 1989. október 24.

(Szolidaritás – A Szolidaritás Szakszervezeti munkásszövetség folyóirata – Takács András, a Szolidaritás szóvivője, 1989. 1. szám)