A kilencvenes évek közepén, mint keresztény ember megrázó élményben volt részem. Miskolcon egy nagyszabású civil fórumot rendeztek. A folyosói beszélgetésen egy balliberális lelkész és országgyűlési képviselővel beszélgettünk, úgy négyen-öten. Én az alábbi kérdést tettem fel neki: ­

• Ön, mint lelkész és politikus hogy tudja összeegyeztetni a krisztusi szeretetet a politikával? ­–

Meglepte a kérdésem, majd rövid idő múlva így válaszolt, mint aki nem is érti a kérdést:

• A szeretet érzelem, míg a politika az érdekek harca. –

A válasza megdöbbentett! Ha már egy pap sem tudja összekapcsolni a közéleti tevékenységét keresztény hitével (már ha van egyáltalán hite), akkor nagy a baj. – Az egyszerű keresztény mit kezdjen, a haza iránti szertetel?

 Azóta is sokat töprengtem a fenti történeten. Feltettem magamban azt az egyszerű kérdést, mi a legnagyobb érték bennem, és egyáltalán az emberekben. A választ sokáig nem találtam. A megvilágosodásomat egy prédikátor egyszerű mondata indította el. Ez a mondat így hangzott: „Isten maga a szeretet!!!” 

 Az alábbi megállapításokra jutottam:

 Minden emberben benne lakozik a szeretet csírája!

• A szeretet többféle formában, szinten és kiterjedésben válik cselekvéssé.
• A tényleges szeretet cselekedeteinkben válik nyilvánvalóvá. – Cselekvő szeretet.
• A szeretetnek van forrása, irányultsága és tárgya, ami lehet élőlény vagy akár tárgy is.
• A szeretet épít és felemel, míg az ellentéte a gyűlölet pusztít.
• A szeretet a harcos keresztényekben teljesedik ki igazán.
• A szeretet bölcsességgel párosulva válik társadalomformáló erővé.
• A Biblia az I. Korintus 13. fejezetében fogalmazza meg a szeretet lényegét.

 Ha a szeretet csupán érzelem lenne és nem a tetteinkben válna nyilvánvalóvá, akkor nem lennénk más, mint egy boldog farkát csóváló házi kedvenc.

 Szokás kijelenteni, hogy az ember társadalmi lény és e létformában tud csak kiteljesedni. Igaz lenne ez az általánosítás? Csak részben. Mert nem vagyunk egyformák. Képességeink és ambícióink formálnak minket, ami hit nélkül nem működik. És itt jelenik a meg a TEREMTŐ, mert ugye nem hisszük, hogy csak úgy létre jött az univerzum, és az élőlények véletlenül lettek? Az emberiség nem hogy megteremtette volna a maga Istenét, hanem elfogadta annak szükségszerű létét és prófétáinak tanításait megismerve élte meg társadalmi közösségét, értékeit. Igen ám, de mára a hagyományos értékrendet a nyugati világunkban leváltotta a mammon szelleme, a pénz imádata, az öncélú hatalomvágy, az értékrendünk devalválódása, fogalmaink átértelmezése. 

 Európát a keresztény hit és kultúra tette világunk formálójává, annak jó és rossz oldalával együtt. Az Újszövetség és Jézus szeretetre vonatkozó tanításai mellett megjelent a gyarmatosítás, a rabszolgatartás és annak modern kori változata világkorát éli. A krisztusi szeretet törvényét leuralja a gyűlölet, az aberrált irányzatok, aminek elfogadására már törvénytervezetek készülnek.  Minden túlzás nélkül kijenthetem, hogy az Euróba Unió a sátán intézményévé vált.

És most jutottam el mondandóm lényegéhez:

• Egy önmagát kereszténynek mondó párt legyen is az a törvényhozásban!
• Egy önmagát kereszténynek tartó közéleti embernél nem lehet magánügy a hite.
• Keresztény politikus felszólalásaiban vallja meg hitét és bibliai idézetekkel támassza alá véleményét, javaslatát. A legvadabb és gyűlölködő ellenfelével szemben is legyen udvarias, de véleményét ne rejtse véka alá.

Bp. 2023. 11. 25.                                                                                                                    Takács András