Interjút adott Vlagyimir Putyin az orosz köztévének. Az elnök szerint elképzelhető, hogy ha beválik a Nyugat terve, akkor nem marad meg az orosz nép. Elmondása szerint ezek a tervek, amelyekről beszél, „papírra vannak vetve”.

Ha a Nyugatnak sikerül feldarabolni az Orosz Föderációt és megteremteni az ellenőrzést a darabjai felett, nem biztos, hogy az orosz nép megmarad, „lesznek moszkoviták (ebben az esetben moszkvaiakat jelenthet, az értelmező szótár szerint azonban a Szovjetunió politikai céljait és tetteit fenntartás nélkül elfogadó és gyakran túlbuzgón támogató személy – a szerk.), uráliak és mások” – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a Rosszia–1 tévécsatornának adott interjújában vasárnap.

Az orosz elnök úgy véli, hogy ha „sikerül a Nyugat terve”, akkor az orosz nép sorsa „drámaian megváltozik”.

Nem is tudom, hogy egy olyan etnikum, mint az orosz nép, megmaradhat-e úgy (ebben az esetben – a szerk.), ahogyan ma van

– fogalmazott Putyin a TASZSZ szerint.

Az orosz államfő hangsúlyozta, hogy a Nyugat ezen tervei „papírra vannak fektetve”. „Minden ott van, minden le van írva, minden papírra van vetve. Nos, most, hogy a világi unió összeomlása után a világot kizárólag a maguk számára újraalkotni próbáló kísérleteik ehhez a helyzethez vezettek, kénytelenek vagyunk erre reagálni” – mondta Putyin.

Az elnök azt is elmondta, hogy a Nyugat egyetlen célja Oroszország jelenlegi formájában való felszámolása.

Egyetlen céljuk van – szétdarabolni a volt Szovjetuniót és annak fő részét, az Orosz Föderációt

– mondta Putyin. Szerinte a Nyugat különböző entitásokra akarja felosztani Oroszországot.

„Ez egyszerűen nevetséges”

Putyin megerősítette, hogy Oroszország szükségesnek tartja a brit és a francia nukleáris arzenál bevonását a tárgyalásokba. Mint mondta, korábban Moszkva az enyhülésre, valamint az arra való tekintettel „helyezte őket zárójelbe”, hogy „a NATO szinte demilitarizált szervezetnek nyilvánította magát”.

Felidézte azokat a kijelentéseket, amelyek szerint a szövetség „leginkább politikai szervezet, nem pedig katonai blokk”. Mint mondta, ennek a kérdésnek a megvitatásában a jelenlegi helyzetben „vissza kell térni a kezdőkörbe”.

Minden máson felül, amikor azt teszik, amit ma Ukrajnában tesznek, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy amerikai katonák a mi nukleáris létesítményeink körül settenkedjenek. Ez egyszerűen nevetséges

– hangsúlyozta Putyin.

Hangot adott álláspontjának, amely szerint a NATO az Ukrajnába irányuló, több tízmilliárd dolláros fegyverszállításai miatt a konfliktus részesének tekintendő, mivel a szövetség nem kap pénzt a szállítmányokért.

A világnak változni a kell

Putyin szerint Oroszország egyetért azzal, hogy a világnak változnia kell, és ezt soha nem akadályozta, egyebek között az ENSZ-ben sem, de azt ellenzi, hogy az új világ csak egyetlen ország, jelen esetben az Egyesült Államok érdekei szerint épüljön. Azt mondta, hogy Washington több „szatellitája” a gazdasági és a katonai függősége miatt csatlakoztak az Oroszország elleni küzdelemhez, miközben tudatában vannak annak, hogy ez nem az ő csak az amerikaiak „egoista” érdekeinek felel meg.

Emlékeztetett arra, ahogy a szövetséges Franciaországot „megalázták” azzal, hogy megfosztották őket az ausztráliai tengeralattjáró-megrendelésüktől, Párizs mégsem reagált semmilyen módon.

Az orosz elnök kifejezte meggyőződését, hogy a többpólusú, a kölcsönös tiszteleten alapuló világért folytatott küzdelem győzedelmeskedni fog.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2023. február 23-án. Fotó: Mikhail Metzel / AFP)

Forrás: Index.hu

Írta: Mike Whitney 2022. november 3.

Fordította: Dohán Mihály

Az USA viszonylag hanyatlik, Kína növekszik. Kína 2049-re várhatóan eléri az USA GDP/fő 50%-át.

 Pillantsunk a fenti grafikonra. Mindent megmagyaráz.

 Megmagyarázza, hogy Washington miért aggódik Kína robbanásszerű fejlődése miatt. Megmagyarázza, hogy az USA miért fenegyerekeskedik Kínával Tajvan és a Dél-kínai tenger ügyében. Megmagyarázza, hogy az USA miért küld kongresszusi küldöttségeket Tajvanra fittyet hányva Peking kifejezett kérésére. Megmagyarázza, hogy miért küld a Pentagon folyamatosan hadihajókat a Tajvani Szoroson keresztül és hajóz be hatalmas mennyiségű fegyvert Tajpejnek. Megmagyarázza, hogy Washington miért hoz létre Ázsiában Kína ellenes szövetségeket, amelyek célja Peking bekerítése és provokálása. Megmagyarázza, hogy a Biden kormány miért fokozza a Kína ellenes kereskedelmi háborúját súlyos gazdasági büntetéseket vetve az üzleteire és betiltva az alapvető, csúcstechnikás félvezetőket, amelyek „fontosak nem csak … lényegében a mai társadalom minden vetületében, az elektronikus termékektől és szállítástól mindenféle termék tervezéséhez és gyártásához”. Megmagyarázza, hogy miért szemelték ki Kínát az USA Nemzeti Biztonsági Stratégiájában (NSS) mint az „egyetlen olyan versenytársat, amelynek mind a szándéka, mind növekvő mértékben az adottsága meg van, hogy átalakítsa a nemzetközi rendet”. Megmagyarázza, hogy Washington most miért tekinti Kínát a legnagyobb és félelmetes, hosszú távú ellenségének, amelyet el kell szigetelni, sötétre festeni és legyőzni.

 A fenti grafikon mindent megmagyaráz. Nem csak az ellenséges diplomáciai támadásokat, amelyeket Kína hiteltelenítésére és megalázására terveztek, de az Oroszország elleni nyíltan háborús politikát is. Az embereknek ezt meg kell érteniük. Látniuk kell, hogy valójában mi történik, hogy az eseményeket el tudják helyezni azok geopolitikai összefüggéseiben.

 És mik ezek az „összefüggések”?

 Az összefüggés a harmadik világháborúval. Egy háború, amit teljesen megterveztek, felszítottak és (most) folytatják Washington és Washington csatlósai révén. A valóságban ez az, ami történik. Az egyre erőszakosabb tűzfészkek, amelyek Ukrajnában és Ázsiában felbukkanni látunk nem az „orosz agresszió” vagy az „ördögi Putyin” miatt vannak. Nem. Azok csak Kína  üstökös szerű felemelkedésének a megakadályozását és az amerikai uralkodó szerep megőrzését szolgáló vészjósló geopolitikai stratégia valóra váltásának a jelenségei. Lehet bármi kétség efelől?

 Nem. Semmi.

 Ezért tapasztaljuk a világ újrafelosztását háborúzó tömbökre. Ezért látjuk a globalizáció 30 évének a visszaforgatását és az ellátási láncok óriási szétszaggatását. Ezért taszították Európát hidegbe és sötétségbe és az ipar erőltetett leépítésébe. Mindezeket az öngyilkos politikákat egyetlenegy célból agyalták ki, hogy megőrizzék Amerika kiemelt helyét a világrendszerben. Azért sodorják be az egész emberiséget a harmadik világháborúba; a háborúba, melyet a célból terveztek, hogy megakadályozzák Kínát abban, hogy a világ legnagyobb gazdasága legyen; a háborúba,  amelyet a célból terveztek, hogy fenntartsa az USA világelsőségét. Nézzük csak meg a „World Socialist Website” egy cikkének ezt a részletét:

 Edward Luce-nak a „Kína visszatartása Biden kifejezett politikai célja” c. cikke a Financial Times október 19-ei számában így kongatta meg a vészharangot: „Képzeljük el, hogy egy szuperhatalom háborút üzent egy nagyhatalomnak és senki sem vette észre. Joe Biden e hónapban teljes körű gazdasági háborút indított  Kína ellen – csupán a visszafogása mellett nem elkötelezve – de az esetek többségében az amerikaiak szó nélkül hagyták.”

 „Természetes, hogy itt van Oroszország Ukrajna elleni háborúja és az itthoni infláció, hogy lekösse a figyelmet. De a történelem valószínűleg úgy fogja jegyezni Biden lépését, mint a pillanatot, amikor az USA-Kínai vetélkedés napvilágra született.”

 Ráadásul a múlt héten a Biden kormány egy főtisztviselője jelezte, hogy az USA további tilalmakat készít elő Kína számára kulcsfontosságú csúcstechnikák terén. Az ÚJ Amerikai Biztonsági Központban beszélve Alan Estevezt, az Ipari és Biztonsági Kereskedelem miniszterhelyettesét megkérdezték, hogy az USA meg fogja-e tiltani Kínának, hogy hozzájuthasson kvantum információtechnikai, biotechnikai és mesterséges intelligencia technikai szoftverekhez és fejlett algoritmusokhoz. Estevez elismerte, hogy ezt már komolyan vizsgálták. „Végül fogunk tenni valamit ezen a területen. Ha szeretnék fogadni, rá merném tenni a pénzemet” - mondta.

 Luce a hivatkozott cikkét a következő kijelentéssel zárta: „Hogy Biden szerencsejátéka eredményes lesz-e? Nincs ínyemre a kilátás, hogy kitaláljam. A világ egy kis nyöszörgéssel változott meg jobbra, vagy rosszabbra, de nem robbanással. Reméljük, hogy így is lesz.” (“Biden’s technology war against China”, World Socialist Web Site)

 Még egyszer nézzük meg a grafikont. Mit mond nekünk?

 Az első, amit elmond, hogy az ellenségeskedés, amit Ukrajnában látunk (és Tajvanban is) visszakövethető a világgazdaság alapjaiban történt változásra. Kína erősödik. Azon az úton van, hogy egy évtizeden belül megelőzi az USA gazdaságát. A növekedésből bizonyos előnyök származnak. Mint a világ legnagyobb gazdasága, természetes, hogy Kína lesz az ázsiai térségben a főhatalom. Mint Ázsia térségi főhatalma képes lesz arra, hogy a térségi vitákat saját előnyére rendezze és törvénytelenítse az USA  térség- és világméretű vezető szerepét.

 Látjuk már a bajt?

 Az USA majd két évtizedig a külpolitikáját az „erők visszaállításának” terve szerint irányította, amit úgy neveztek, hogy „fordulat Ázsiához”. Röviden, az USA szándékozik a fő játékos lenni a világ legnépesebb  és legvirágzóbb térségében, Ázsiában. Látjuk, hogy Kína növekedése hogyan siklatja ki Washingtonnak a jövőt illető terveit?

 A dolog úgy áll, hogy Washington nem hagyja ezt harc nélkül megtörténni. Washington nem hagyja, hogy Kína kiszorítsa a piacról, amelyet ő szándékozott uralni. Ez nem fog megtörténni. Ha úgy gondolja, hogy ez megtörténhet, gondolja át még egyszer. Az Egyesült Államok háborúba lép egy olyan forgatókönyv elkerülésére, amely szerint Kína mellett „másodhegedűs” lesz. Már tény, hogy a külpolitikai intézményrendszer eldöntötte, hogy az USA katonailag fogja Kínát e célból megtámadni.

 A mi tételünk egyszerű: azt gondoljuk, hogy elkezdődött a harmadik világháború. Ez minden, amit mondunk. A zűrzavar, amit Ukrajnában látunk, csupán az első sortűz a harmadik világháborúban, amely már elszabadított egy példa nélküli energiaválságot, egy világméretű élelemezési bizonytalanságot, széles körű és kézben tarthatatlan inflációt, a szélsőséges nacionalizmus újraéledését és a világ újbóli felbomlását hadviselő tömbökre. Milyen egyéb bizonyíték kellene még?

 És ez mind gazdaság. Ennek az ellentétnek az eredete visszakövethető  a világgazdaság szeizmikus megváltozására, Kína fejlődésére és az Egyesült Államok elkerülhetetlen hanyatlására. Egy esemény, amelynek során az egyik birodalom felváltja a másikat. Természetesen egy ilyen nagyságrendű átmenet tektonikus változásokat von maga után a földtekén a hatalom eloszlásában. E változások során újabb tűzfészkek keletkeznek, még több pusztítás és az atomháború fenyegető kilátása. Pontosan ez az, ahogy a dolgok alakulnak.

 De hogyan magyarázza meg a grafikon, hogy mi történik Ukrajnában?

 Washington ukrajnai csatlós háborúja ténylegesen nem Oroszország, hanem Kína ellen folyik. Oroszország nem egyenrangú versenytárs és nem rendelkezik olyan gazdasági javakkal, hogy helyettesíthetné az Egyesült Államokat a világrendben. Az Északi Áramlat azonban nagy kockázatot jelentett az USA számára, mert nagyon erősítette Oroszország kapcsolatait az EU-val és különösen Európa ipari motorjával, Németországgal. A Moszkva-Berlin szövetséget – amely kölcsönösen előnyös és a német jólét kulcsa volt - el kellett szabotálni, hogy megakadályozzák a további gazdasági integrációt, amely a földrészeket közelebb hozta volna egymáshoz a világ legnagyobb szabadkereskedelmi földsávjába. Washingtonnak ezt meg kellett állítania, hogy megőrizze gazdasági fojtófogását Európán és megvédje a dollárt, mint a világ tartalékvalutáját. Ennek ellenére senki sem számított arra, hogy az USA maga fogja felrobbantani a csővezetéket az ipari terrorizmusnak a történelemben legnagyobbnak látszó műveletével. Ez valóban megrendítő volt.

 A lényeg, Washington Oroszországot akadálynak látja az ő „fordulat” tervében, hogy bekerítse, elszigetelje és gyengítse Kínát. De nem Oroszország a legnagyobb fenyegetés az USA világelsőségére. Közel sem. Ez a megjelölés Kínát illeti.

 A harmadik világháborút Kína, nem pedig Oroszország megfékezéséért vívják. Az ukrajnai háború az sugallja, hogy a külpolitikai elitek közt általános az a vélemény, hogy az út Pekingbe Moszkván keresztül vezet. Ez közmegegyezésnek látszik. Más szavakkal az USA hatalomkufárai gyengíteni akarják Oroszországot, hogy katonai támaszpontokat szórjanak szét Ázsiában. Végül a katonaságot veszik elő, hogy rákényszerítse Washington gazdasági uralmát az új, ázsiai alattvalókra. Ha eljön egyáltalán az a nap.

 Azt gondoljuk, hogy nagyon valószínűtlen, hogy Washington nagyratörő terve sikeres lesz, de nincs kétségünk, hogy mégis nekilátnak. Valószínűleg tízmilliók fognak meghalni abban a kétségbeesett kísérletben, hogy az órát visszaigazítsák az elszállt „egypólusú pillanatra” és a hasonlóan rövid életű Amerikai Évszázadba.  Ez minden értelmet meghaladó tragédia.

Seymour Hersh, Pulitzer-díjas amerikai oknyomozó újságíró friss információkkal szolgált a gázvezeték felrobbantásával kapcsolatban: a fő kérdés nem az volt, hogy hogyan hajtsák végre, hanem, hogy hogyan lehet úgy kivitelezni, hogy ne maradjon nyoma.

Seymour Hersh, többszörösen díjazott – köztük Pulitzer-díjjal is kitüntetett – amerikai oknyomozó újságíró friss cikkében leírta kormányzati forrásokra hivatkozva, hogy

hogyan robbantotta fel Amerika az Északi Áramlat vezetékeket.

A cikkben részletesen leírja, hogy az Egyesült Államok kormánya a CIA-vel karöltve hogyan tervezte meg a vezetékek felrobbantását, hogyan robbantották fel azokat, valamint hogyan próbálták meg kezelni a robbantás utóhatását. Egészen konkrétan az Egyesült Államok búvárai a Baltops 2022 nemzetközi hadgyakorlat leple alatt C4-tölteteket helyeztek el a gázvezetékek körül, amiket később felrobbantottak.

Az újságíró forrásai szerint a parancsot maga Joe Biden adta ki. 

„Biden döntése, hogy szabotálja a csővezetékeket, több mint kilenc hónapig tartó, szigorúan titkos vitát követően született meg. A washingtoni nemzetbiztonsági közösségen belül azt vitatták meg, hogy hogyan lehetne a legjobban elérni ezt a célt. Ez idő alatt a kérdés nem az volt, hogy végrehajtsák-e a küldetést, hanem az, hogy hogyan hajtsák végre anélkül, hogy nyíltan tudná a nemzetközi közösség, hogy ki a felelős érte” – fejtette ki Hersh.

A háború előtt tervelték ki

Az újságíró kifejtette, hogy az Északi Áramlat vezetékekre Biden úgy tekintett, mint Putyin egy lehetséges módszerére, hogy a földgázt politikai és területi ambíciói érdekében fegyverként használja fel. Mint írta, direkt megkerülték Bidenék a tervezésben a kongresszust és a szenátust: „A [tervben résztvevő] búvárok kizárólag a haditengerészethez tartoztak, nem pedig az amerikai Különleges Műveleti Parancsnoksághoz, amelynek titkos műveleteiről jelentést kell tenni a Kongresszusnak, és előzetesen tájékoztatni kell a szenátus és a képviselőház vezetését – az úgynevezett Nyolcak csoportját.

A Biden-kormányzat mindent megtett, hogy elkerülje a kiszivárogtatásokat, mivel a tervezés 2021 végén és 2022 első hónapjaiban zajlott.”

Mint írta, „2021 decemberében, két hónappal azelőtt, hogy az első orosz tankok begördültek Ukrajnába, Jake Sullivan összehívta az újonnan létrehozott munkacsoportot – a vezérkari főnökök, a CIA, a külügyminisztérium és a pénzügyminisztérium embereit –, és ajánlásokat kért arra vonatkozóan, hogyan reagáljanak Putyin közelgő inváziójára”.

A CIA 2022 elején bejelentette, hogy megtalálták a megfelelő módszert az Északi Áramlat felrobbantására. „Ami ezután következett, az megdöbbentő volt. Február 7-én, kevesebb mint három héttel az Ukrajna elleni elkerülhetetlennek tűnő orosz invázió előtt Biden találkozott a Fehér Ház irodájában Olaf Scholz német kancellárral, aki némi megingás után most már határozottan az amerikai csapat mellett állt. Az ezt követő sajtótájékoztatón Biden dacosan kijelentette: »Ha Oroszország betör... nem lesz többé Északi Áramlat 2. Véget fogunk vetni neki«.” – írta.

Norvégiát látták a tökéletes területnek

Kifejtette, hogy Norvégia volt a tökéletes terület a vezeték felrobbantására: „Washingtonban a szervezők tudták, hogy Norvégiába kell menniük. »Gyűlölték az oroszokat, a norvég haditengerészet pedig tele volt kiváló tengerészekkel és búvárokkal, akiknek több generációnyi tapasztalatuk volt a rendkívül jövedelmező mélytengeri olaj- és gázfeltárásban« – mondta a forrás. Megbízhattak bennük abban is, hogy titokban tartják a küldetést. (A norvégoknak más érdekeik is lehettek. Az Északi Áramlat megsemmisítése – ha az amerikaiaknak sikerülne véghezvinniük – lehetővé tenné Norvégia számára, hogy sokkal több saját földgázt adjon el Európának).”

Hersh leszögezte, hogy

Jens Stoltenberg volt a tökéletes NATO főparancsnok a tervhez: volt norvég miniszterelnök és amerikai támogatással került a NATO főparancsnoki posztjára.

„Norvégia a NATO-szerződés egyik eredeti aláírója volt 1949-ben, a hidegháború kezdeti időszakában – írta Hersh – Ma a NATO főparancsnoka Jens Stoltenberg, egy elkötelezett antikommunista, aki nyolc éven át volt Norvégia miniszterelnöke, mielőtt 2014-ben amerikai támogatással a NATO főparancsnoki posztjára került. Putyin és Oroszország kapcsán keményvonalas volt, a vietnami háború óta pedig együttműködött az amerikai hírszerzéssel. Azóta teljesen megbíztak benne. »Ő az a kesztyű, ami az amerikai kézre illik« – mondta a forrás.”

Így robbanthatták fel a vezetékeket

Az újságíró kifejtette, hogy „az elmúlt 21 évben minden júniusban az amerikai hatodik flotta, amelynek zászlóshajója a Rómától délre fekvő olaszországi Gaetában állomásozik, nagyszabású NATO-gyakorlatot szervez a Balti-tengeren, amelyen több szövetséges hajó részt vesz a térségben. A mostani, júniusban megrendezésre kerülő gyakorlat a Baltic Operations 22, azaz BALTOPS 22 elnevezést kapta. A norvégok azt javasolták, hogy ez lenne az ideális fedezék az aknák elhelyezésére.”

Az amerikaiak erre kitalálták az újságíró szerint, hogy a C4-tölteteket helyeznének a gázvezetékekre, amiken lenne egy 48 órás időzítő, így az első robbanás előtt már az összes amerikai és norvég rég elment volna. Kicsit később az újságíró szerint Washington visszakozott, mint írta:

de a Fehér Ház aggódott, hogy a kétnapos robbantási idő túl közel lenne a gyakorlat végéhez, és nyilvánvalóvá válna, hogy Amerika is részt vett benne”.

Végül azt találták ki az újságíró szerint, hogy a robbanótölteteket szonárokkal robbantanák fel. Mint ahogy azt Hersh írta, végül „2022. szeptember 26-án a norvég haditengerészet P8-as felderítő repülőgépe látszólag rutinrepülést végzett, és ledobott egy szonárbóját. A jel a víz alatt terjedt, először az Északi Áramlat 2, majd az Északi Áramlat 1 felé. Néhány órával később a nagy erejű C4-es robbanószerkezetek működésbe léptek, és a négy csővezetékből három üzemképtelenné vált. Néhány percen belül a lezárt csővezetékekben maradt metángáz a víz felszínén bugyborékolni kezdett, és a világ megtudta, hogy valami visszafordíthatatlan történt.”

Így próbálta Biden kezelni a robbanás utóhatását

Az újságíró megemlítette, hogy a robbantás után az egész eseményt próbálta az amerikai média úgy kezelni, mint egy „megoldatlan rejtélyt”. „Oroszországot többször említették valószínűsíthető bűnösként, amit a Fehér Házból előre megtervelten kiszivárgott információk csak tovább ösztönöztek, de anélkül, hogy valaha is egyértelmű indítékot találtak volna egy ilyen önszabotázsra, az egyszerű megtorláson túl. Néhány hónappal később, amikor kiderült, hogy

az orosz hatóságok csendben becsléseket készítettek a csővezetékek helyreállításának költségeiről, a New York Times úgy jellemezte a hírt, mint ami »bonyolítja az elméleteket arról, hogy ki is áll a támadás mögött«.

Egyetlen nagyobb amerikai újság sem ásott bele a Biden és Nuland külügyminiszter-helyettes által a csővezetékekkel kapcsolatban korábban megfogalmazott fenyegetésekbe.”

Az újságíró forrása így nyilatkozott az ügyről: „nos, el kell ismernem, hogy a fickó [Joe Biden – a szerk.] tökös. Azt mondta, hogy megteszi, és meg is tette”. Arra a kérdésre, hogy szerinte miért nem reagáltak az oroszok, cinikusan így felelt: „Talán azt akarják, hogy képesek legyenek ugyanazt tenni, amit az USA tett. [...] Ez egy gyönyörű fedősztori volt” – folytatta – „ami mögött egy titkos művelet állt, amely szakértőket vitt a terepre, és olyan berendezéseket, amelyek titkos jellel működtek.”

„Az egyetlen hiba a döntés maga volt, hogy megtegyék.”

Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró, politikai író.

Hersh először 1969-ben szerzett elismerést a vietnami háború alatti My Lai-i mészárlás és annak eltussolásának feltárása miatt, amiért 1970-ben megkapta a nemzetközi tudósításért járó Pulitzer-díjat. Az 1970-es években Hersh a The New York Times számára tudósított a Watergate-botrányról, és feltárta Kambodzsa titkos bombázását. 2004-ben beszámolt az amerikai hadsereg Abu Ghraib börtönben fogvatartottakkal szembeni rossz bánásmódjáról. Két National Magazine Awardot és öt George Polk-díjat is nyert. 2004-ben megkapta a George Orwell-díjat.

Hersh azzal vádolta az Obama-kormányzatot, hogy hazudik az Oszama bin Laden halála körüli eseményekről, és vitatta azt az állítást, hogy az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket vetett be civilek ellen a szíriai polgárháborúban.

Nyitókép: Seymour Hersh,  illetve: Danish Defence / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP

 2023. február 8. 17:53

Forrás: mandiner.hu

Írta: Caitlin Johnstone  2023. jan. 8.

Forrás: consortiumnews.com/2023/01/08/caitlin-johnstone-unprovoked/

Fordította: Dohán Mihály

A tömegtájékoztatásban az ember nem beszélhet azokról az USA-NATO lépésekről, amelyektől diplomaták, politikusok, tudósok – sőt még a CIA főnöke is – óva intettek, nehogy háborúhoz vezessen Ukrajnában.

2019. dec. 9., balról jobbra: Volodymyr Zelensky ukrán elnök, Emmanuel Macron francia elnök és Vladimir Putin orosz elnök találkozója Párizsban a donbasszi háború lezárása céljából (Kremlin.ru, CC BY 4.0, Wikimedia Commons)

  A „Useful Idiots”-nak (Hasznos Idióták – ford.) egy nem túl régi hangfelvételén Noam Chomsky megismételte azt az érvelését, miszerint annak, hogyha bárki bármikor Oroszország ukrajnai támadásáról beszél a fősodratú sajtóban, mindig halljuk azt a szót, hogy „megokolatlan”, egyetlen oka van, hogy teljesen megokolt, és ők ezt tudják.

 „Manapság, ha az ember egy elismert író és a nagyobb lapokba akar írni Ukrajna orosz megszállásáról, azt Ukrajna »megokolatlan« megszállásának kell neveznie” – mondta Chomsky.

 „Ez nagyon érdekes kifejezés. Korábban sosem használták. Tekintsünk vissza, nézzük Irakot, ami teljesen megokolatlan volt, de soha senki nem nevezte »Irak megokolatlan megszállásának«. Még azt sem tudom, hogy a kifejezést használtál-e valaha.  Ha igen, nagyon ritka lehetett. Most keressünk csak rá a Google-on és százezrével találjuk. Minden ott talált cikk Ukrajna megokolatlan megszállásáról szól.”

„Miért? Mert pontosan tudják, hogy megokolt volt” - mondta Chomsky. „Ez nem igazolja, de nagyon megokolt volt. Az USA csúcsdiplomatái 30 éven keresztül beszéltek erről, sőt a C.I.A. főnöke is.”

 Chomskynak ebben igaza van. A birodalmi tájékoztatás és agymosott gépemberei hónapokon át mekegték esztelenül a háborúval kapcsolatban, hogy „megokolatlan”, de a kérdés, amelyre egyikük sem adott egyenes választ ez: Ha Ukrajna megtámadása megokolatlan volt, hogy történt, hogy oly sok nyugati szakértő éveket töltött arra figyelmeztetve, hogy a nyugati kormányok tettei ki fogják váltani Ukrajna megtámadását?

Noam Chomsky 2011-ben (Andrew Rusk, CC BY 2.0, Wikimedia Commons)

Mert, ahogy Chomsky megjegyzi, valóban erről van szó. Néhány nappal azután, hogy a megszállás a múlt év februárjában elkezdődött egy Arnaud Bertrand nevű fickó összeállított egy rohamosan terjedő Twitter bejegyzést, amely csak sorolja egyre tovább és tovább a különböző diplomatákat, elemzőket és tudósokat, akik éveken át folytonosan arra figyelmeztettek, hogy egy veszélyes szembenállás közeleg Oroszországgal a NATO-nak a határai felé közeledése, az Ukrajnai beavatkozás és különféle más támadások miatt.

 Olyan példákat tartalmaz, mint John Mearsheimer kifejezett figyelmeztetése 2015-ben, hogy „a Nyugat egy ígéretekkel teli úton vezeti lefelé Ukrajnát, a végeredmény pedig Ukrajna lerombolása lesz”, és Pat Buchanan figyelmeztetése már 1999-ben, hogy „A NATO behatolásával Oroszország előszobájába beütemeztünk egy 21. századi összecsapást”.

 A birodalom szószólói szívesen állítják, hogy Ukrajna megtámadásának semmi köze a NATO terjeszkedéséhez, de ez ostobaság. (A kijelentéseik általában annak a pimasz félremagyarázásán alapulnak, amit Vlagyimir Putyin mondott Oroszország okairól a háborúra.) Az USA háborús gépezete folyamatosan kötözködött Ukrajna NATO tagságának a lehetőségével egészen a támadásig, azzal a fenyegetéssel, amelyet, miután 2008-ban felvette a napirendjére, nem volt hajlandó levenni, noha nagyon jól tudta, hogy az Moszkva számára tűzveszélyes provokáció.

 Nem beszélve arról, hogy az amerikai birodalom 2014-ben közreműködött egy erőszakos felkelés szításában, amely megbuktatta a hatalmon lévő kijevi kormányt és szakadást okozott az inkább Moszkvához hű keleti és az ország inkább US/EU-barát részei között. Ez vezetett Krim elcsatolásához (amit az ott lakók túlnyomó része támogatott)  és nyolc éves kegyetlen hadviseléshez a Donbassz Moszkva által segített szakadárjai ellen.

 Az ukránoknak a szakadárok elleni támadásai a megszállást megelőző napokban köztudottan exponenciálisan növekedtek, és amellett szólnak, hogy ez késztette Putyint a végső elhatározásra, hogy végrehajtsa a megszállást (ami az USA hírszerzése szerint egy utolsó percben hozott döntés volt).

 Az USA hatalmi szövetsége néhány kis engedménnyel könnyűszerrel megelőzhette volna ezt a háborút, mint Ukrajna semlegességének a megőrzése, a hadigépezetének a visszavonása Oroszország határaitól és őszintén keresve az enyhülést Moszkvával a megállapodások felbontása és a hidegháború kiterjesztésének a fokozása helyett. Még valószínűleg azzal is megelőzhető lett volna a háború, ha csak megvédték volna Zeleszkijt a Moszkva ellenes szélső jobboldali nacionalistáktól, akik nyíltan meglincseléssel  fenyegették őt, ha betartaná a minszki megállapodásokat és a békét keresné Oroszországgal, amire eredetileg megválasztották.

 Ehelyett a Nyugat tudatosan az ellenkező irányt választotta: folytatva Ukrajna hivatalos NATO tagságának a lebegtetését, miközben ontották a fegyvereket, egyre inkább igazi NATO taggá alakítva és egyre bensőségesebb közelségbe hozva az USA háborús gépezetével és végül elrendelve, vagy bátorítva, vagy eltűrve Ukrajna agresszív ostromát a donbasszi szakadárok ellen.

 Miért a provokációt választotta a birodalom a béke helyett? Adam Schiff kongresszusi képviselő 2020. januárjában, amikor már kövezték a háborúhoz vezető utat, jó választ adott kérdésre: „azért, hogy odaát harcoljunk Oroszország ellen, és ne itt kelljen harcolnunk Oroszország ellen”.

 Ha elvetjük azt a gyerekes gondolatot, hogy az USA segíti jó barátját, Ukrajnát, mert szereti az ukrán népet és azt akarja, hogy szabadon és demokratikusan éljen, könnyű belátni, hogy az USA azért robbantotta ki ezt a kényelmes, csatlós háborút, mert ez felelt meg a geostratégiai érdekeinek és mert nem amerikai életek és vagyon pusztul.

 Brian Berletic már korábban feltett egy jó videót egy Pentagon által fizetett 2019-es Rand Corportion írásról, melynek címe „Oroszország túlterjesztése – Versengés kedvező alapon”, ami pontosan az, ahogy hangzik.

 Az amerikai hadsereg által kidolgoztatott írás azt részletezi, hogy a birodalom miképp alkalmazhat csatlós háborút, gazdasági háborút és más hidegháborús műveleteket, hogy régi geopolitikai ellenségét úgy vigye a szakadék szélére, hogy az ne kerüljön amerikai életekbe és ne robbantson ki atomháborút.

 Százszor említi Ukrajnát és kifejezetten tárgyalja ugyanazokat a gazdasági hidegháborús műveleteket, amelyeket láttunk, mint a szankciók és Oroszország európai energiaügyi érdekeltségeinek a megtámadása (az utóbbiakról Berletic kimutatja, hogy felhasználhatók az USA-nak az EU-s hűbéresei fölötti hatalma megnövelésére is).

A RAND Corporation központja Santa Monica-ban, California, 2015. (Coolcaesar, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)

 Az írás kifejezetten ajánlja az Ukrajna NATO tagságával való fenyegetés folytatását, hogy erőszakos választ váltson ki Moszkvából, mikor mondja:

 „Miközben a NATO egyhangúsági követelménye valószínűtlenné teszi, hogy Ukrajna tagságot kapjon, ha Washington erőlteti a lehetőségét, az növeli Ukrajna elszántságát és Oroszországot arra készteti, hogy megkétszerezze az erőfeszítéseit e fejlemény  meggátlására.”

 Joe Biden elnök Moszkvai hatalomváltásra szólított fel, amiről még annyi sem mondható, hogy átlátszóan leplezve volt, a hadügyminiszter, Lloyd Austin nyíltan megmondta, hogy a terv ezzel a háborúval, hogy „gyengítsék” Oroszországot, más amerikai tisztségviselők pedig a sajtóval közölték, hogy valóban ez a politika.

 A Biden kormányzattól jövő megnyilatkozások  folyamatosan világossá tették, hogy az amerikai szövetség komolyan nekilátott annak, hogy a következőkben évekig húzzák ezt a háborút, ami gyönyörűen egybevág Washingtonnak már Afganisztánban és Szíriában megismert csapásirányával, hogy szándékosan katonai ingoványokra terelje Oroszországot az USA csatlósai ellen.

2022. március 26.: Joe Biden az USA elnöke a varsói királyi várban az ukrajnai háborúra vonatkozóan megjegyzi, hogy „Putyin nem maradhat hatalomban”. (White House, Adam Schultz)

Ne essünk tévedésbe, minden hamis kéztördelés és zászlólengetés mögött az USA központú birodalom pontosan azt kapja, amit vár ettől az összecsapástól. Eléri, hogy Oroszország katonailag és pénzügyileg túlerőltesse magát, hogy elterjessze világszerte a saját értelmezésmódját, helyreállítsa az USA magát mindenbe beleártó politikája miatti képet, kiterjessze a cenzúrát a világhálón és megerősítse hatalmát az európai hűbéres országok felett. Mindez csak egy kis birodalmi játékpénzbe kerül, amit mindenképp becsatornáznak a katonai-ipari intézményrendszerbe.

 Ezért történt, hogy amikor az összeütközés kezdeti szakaszában fennállt a béke létrejöttének a kockázata, a birodalom odaküldte az U.K. miniszterelnökét, Boris Johnsont, hogy mondja meg Zelenszkijnek, hogyha ő készen is állna a háború befejezésére, a nyugati társai nem.

Boris Johnson, az UK. akkori miniszterelnöke, balra, találkozik Volodimir Zelenszkijjel, Ukrajna elnökével Kijevben, 2022. április 9-dikén (Ukrán kormány)

Látható, hogy a vélemény, mely szerint ennek a háborúnak nincs oka, gyermekmese, hülyék és gyermekek számára. Nem menthető, ha egy felnőtt ember, akinek van hozzáférése a világhálóhoz és működő agyállománya, ilyet mond.

 Ha Kína segített volna egy mexikói kormánybuktatást és most volna egy hűséges hűbérese Mexico Cityben, amely megengedné Pekingnek, hogy fegyvereket terítsen az USA határa mentén, miközben folyamatosan ágyúzná az angol nyelvű szakadárokat Kalifornia Baja tartományában, akik az USA-hoz csatlakozásra törekednének, olyan nincs, hogy ezt Washington ne provokációnak tekintené és annak megfelelően lépne fel.  Bárki mondhatja nekem, hogy ez nem igaz, mindketten tudnánk, hogy ez hazugság.

 Mégis, ahogy Chomsky állítja, a sajtó még mindig ezt az „oktalan háború” badarságot fújja.

 „Széles körben gondolják, hogy Oroszország visszahőkölt a Nyugatnak az ő Ukrajna elleni indokolatlan támadására adott magabiztos és egységes válaszától” - írja egy CNBC cikk.

 „A diplomáciai látogatás kiemeli a Kínához való viszony fontosságát Oroszország számára, különösen Ukrajnának az idei, minden ok nélküli megtámadása miatti Moszkva elleni nemzetközi visszacsapás előterében” - olvasható a CNN jelentésében. „Ok nélküli támadás volt egy független állam ellen” -  ahogy egy másik CNN cikk idéz egy ezt állító forrást.

 Valóban furcsa – ahogy Chomsky megfigyelte -, hogy mennyire ostromolnak minket ezzel a kifejezéssel, valahányszor szó esik Ukrajna megtámadásáról. Úgy látszik, hogy ahányszor ez előkerül, kötelező ezt mondaniuk, ahogy Michael Jackson esetében a TV tudósítóknak elő volt írva, hogy milyen gyakran kellett úgy utalni rá, mint „A Pop Királya, Michael Jackson”, valahányszor csak megemlítették a nevét.

 A tömegtájékoztatásban tilos az embernek azokról az ismert U.S./NATO/Ukrajna  viszonylatú lépésekről beszélnie, amelyek miatt a szakértők sok éven keresztül figyelmeztettek, hogy ide fog vezetni. Csak azt szabad mondani, hogy Putyin minden ok nélkül támadta meg Ukrajnát, mintegy semmiért, kizárólag azért, mert ő sátáni és gyűlöli a szabadságot. Ráadásul ezt úgy kell tenni, hogy minden lehetséges alkalommal ki kell mondani azt a szót, hogy „ok nélkül”.

 A birodalom szószólói felizgulnak, ha az ember arról beszél, hogy ezt a háborút kikényszerítették, mivel a birodalom védelmezésének a nagy része annak a színlelésére épül, hogy kikényszerítés nem létezik. Az orwelli kettősgondolat néhány cselével mindazok az eszmék, amelyekről egész életünkben tudtunk és megértettünk, most hirtelen a Kreml torz és nevetséges kitalálásává váltak.

 Bűnösök vagyunk mindenben, amit tudatosan választunk és megteszünk. Ha úgy döntök, hogy kikényszerítem, hogy valaki valami rosszat tegyen, akkor ő bűnös, mert a rosszat választotta, de én is bűnös vagyok a kikényszerítésében. Semmi újat nem mondok ezzel. Ez a cselekmény áll minden olyan film vagy színdarab hátterében, amelyben van egy ravasz és befolyásolásra képes gazfickó, és ez benne van ősidőktől fogva minden regénkben.

 Senki sem jött még ki Shakespeare Othelojáról azt gondolva, hogy Jago csak egy ártatlan kívülálló volt, aki segíteni próbált a barátain.

 Mindnyájan megtapasztaltuk, hogy kikényszerítés létezik, amikor gyerekek a testvérüket megrúgják az asztal alatt, vagy bármi mást tesznek, amivel kikényszerítenek valami hangos kifakadást, és mi ezt azóta tudjuk. Mégis mindenki azt tetteti, hogy ez az alapvető, óvodás szintű gyakorlat valami különös, érthetetlen zagyvaság. Ez óriási ostobaság, és abba kéne hagyni.

 A birodalom szószólói úgy is érvelnek, hogy azt állítani, hogy az USA kényszerítette ki, hogy Oroszország támadjon, olyan mintha azt mondanák, hogy a megerőszakolást az áldozat kényszerítette ki azzal, hogy szűk szoknyát viselt, vagy egy asszony kényszerítette ki, hogy a bántalmazója megverje, mert nem engedelmeskedett neki.

 Mint többszörös erőszak és egy bántalmazó viszony átélője nagyon sértőnek találom, amikor az emberek a valaha létezett leghatalmasabb birodalomnak a jól dokumentált agressziói miatti hibáztatását a megerőszakolás és otthoni erőszak áldozatainak az okolásához hasonlítják. Az egész földgolyóra kiterjedő birodalom nem hasonlítható egy megerőszakolás áldozatához, és ha valaki észreveszi, hogy mégis így gondolkozik, ideje, hogy újragondolja az egész világszemléletét.

 Nem elfogadható, hogy valaki felnőtt létére azt gondolja, hogy Ukrajna megtámadásának nem volt oka. Mindenkinek van agya a két füle között és az egész világháló az ismeretanyagával az ember ujjai hegyénél van.

Írta: Mike Whitney

2023. január 12.

Forrás: www.unz.com/mwhitney/is-biden-being-blackmailed-to-send-us-combat-troops-to-ukraine/

 A milliárdos „élcsapat” a sajtó, a politikus osztály és a közvélemény feletti hatalmát arra használja, hogy Joe Bident amerikai katonák Ukrajnába küldésére kényszerítse az orosz győzelem megakadályozására. A félnótás konzervatívok azt hiszik, hogy a sajtó most az egyszer tényleg a faladatát végzi, mikor pontosan beszámol Biden állítólagos félrelépéseiről. Azonban az igazság az, hogy a sajtó egyszerűen megmutatja, hogy bármikor kész oldalt váltani azért, hogy az „élcsapat” programját kövesse.

 Senki se lepődjön meg amiatt, hogy a „minősített iratok” ügye pont akkor került elő, amikor Ukrajna kulcsfontosságú városát (Szoledart) az orosz katonák felszabadították. A frontvonalról érkező minden újabb jelentés arra utal, hogy az orosz hadsereg az ország keleti részében sorban foglalja el az újabb területeket miközben súlyos veszteségeket okoz a gyengébb ukrán erőknek. Röviden, az ukrán hadsereg csúnyán vesztésre áll, arra késztetve a háború amerikai tervezőit, hogy újragondolják a hozzáállásukat. Az USA-nak, ha felül akar maradni az oroszok elleni csatlósháborúban, olyan népek szövetségét kell besoroznia (USA, Lengyelország, Románia és az Egyesült Királyság), amelyek készek harcoló csapatokat  küldeni a háborúba annak a hallgatólagos tudomásul vételével, hogy a NATO nem fog közvetlenül részt venni az Oroszország elleni harctéri háborúban. Biden már korábban visszautasította az ötletet, hogy katonákat küldjön Ukrajnába, belátva, hogy az a harmadik világháború megindítása volna. De mihelyt a „minősített iratok” botránya beindult, a gyenge kezű elnök valószínűleg beáll a sorba és mindent megtesz, amit a héja természetű külpolitikai szervezetek kívánnak tőle. Röviden, a színfalak mögötti hatalomüzérek az iratok miatti felhajtást arra használják, hogy a saját, szűk céljaik érdekében zsarolják az elnököt. Brandont kilátástalan helyzetben tartják.

 A legtöbb olvasó emlékszik, hogy Hunter Biden számológépe rengeteg, a Biden család befolyással házaló műveleteinek a tömegét tartalmazza. A hivatalos tájékoztatásban mindezt szándékosan elhallgatták a célból, hogy a 2020-as elnökválasztáson simává tegyék az utat Biden győzelméhez. Az ember kíváncsi, hogy mi az oka, hogy az új botrány főcímekre került, miközben a laptop történetet teljesen eltemették? És a szenátus  legharciasabb neokonjai, mint Lindsey Graham, miért akarnak egy „különleges tanácsot”, amikor semmit nem tettek, hogy a laptop piszkos részleteit fölfedjék? Egy részlet a Zero Hedge egyik cikkéből:

Lindsey Graham szenátor (R-S.C.). a Szenátus Igazságügyi Bizottságának tekintélyes tagja, szerdán felszólította  Merrick Garland legfőbb ügyészt, hogy nevezzen ki egy különleges tanácsot, hogy vizsgálja ki  az elnökhelyettesként szolgáló Joe Biden szabálytalan titkosított iratkezelési ügyét…

 „Azt gondolom, ha ön úgy hiszi, hogy egy különleges tanács szükséges Donald Trump titkosított iratkezelési ügyében a közvélemény megnyugtatására, akkor egy különleges tanácsot kéne alkalmaznia Biden alelnök akkori szabálytalan titkosított iratkezelésével kapcsolatban is.” mondta Graham egy Fox News interjúban Martha MacCallumnak …

 „Garland, ha figyel, ha úgy gondolta, hogy Trump elnök esetében szükség volt egy különleges tanács kinevezésére, akkor önnek pontosan ugyanezt kell tennie Biden elnök esetében is, amikor titkosított információkról van szó”, mondta Graham. (“Sen. Graham Demands Special Counsel Probe As Biden Breaks Silence Over Classified Docs”, Zero Hedge)

 Lindsey Graham tehát az igazság és átláthatóság bajnoka?

 Ne nevettessenek!

 Biztosíthatom önöket, ha Biden bejelentené, hogy az USA holnap harcoló csapatokat küld Ukrajnába, Graham azonnal visszavonná a különleges tanácsra vonatkozó kérését. Ez Ukrajnáról szól, nem pedig titkosított iratokról, vagy esetleg törvénybe ütköző elnöki magatartásról. Emellett – bármit is gondolnak Biden-ról – ő nem akar az az elnök lenni, aki a Harmadik Világháborút elkezdi. Sajnos az „élcsapat”, amely kézben tartja a tömegtájékoztatást, a politikusokat és a nemzet vagyonának a többségét, eltökélte, hogy kiterjeszti a háborút, és ezért változott meg drámai módon a sajtóbeli beszédmód a múlt héten. Pillantsunk csak rá az utóbbi 11 hónapon keresztül mindmáig csak az „Ukrajna győz” szöveget szajkózó CNN egy cikkének erre a rövid, kiszakított részletére.

 „A helyzet végzetes. Nehéz. Az utolsókig kitartunk,” mondta a hivatkozott katona.

 A katona a 46. gyors mozgású légi brigád tagja, amely vezeti Ukrajna harcát Szoledar megtartásáért az orosz csapatok és a Wagner zsoldosok hatalmas támadásával szemben….A katona mondta, hogy azt hiszi, hogy Ukrajna katonai vezetői végül abba fogják hagyni a harcot Szoledarért és megkérdezte, hogy miért nem tették még meg.

 „Mindenki tudja, hogy a várost el fogjuk hagyni. Ezt mindenki érti” mondta. Csak meg szeretném érteni, mi a célja (a háztól-házig harcnak). Minek meghalni, ha holnap vagy holnapután mindenképp elhagyjuk?” … „Senki sem mondja meg, hány a halott és a sebesült. Mert senki sem tudja biztosan. Egy ember sem.” - mondta. „Sem a főhadiszálláson. Sem sehol. Az állásokat állandóan elfoglaljuk és visszaveszik. Ami ma a mi házunk, holnap a Wagneré lesz.

 „Szoledarban senki sem számolja  a halottakat” - tette hozzá. „A helyzet végzetes. Nehéz. A végsőkig kitartunk” - mondta az említett katona.” (“Situation in eastern Ukrainian Town is Critical”, CNN)

 Látják a különbséget a beszámolókban? Nincs szó a „szörnyű” orosz orkokat visszaverő  „vakmerő” ukránokról. Nem. Helyette itt van a hideg, keserű igazság: Ukrajna veszít, és súlyosan veszít. De mivel tudjuk magyarázni a hirtelen „beszédmód” változást? És a Washington Post miért adott helyet a George Bush kormány két hithű háborús héjájának, hogy szenvedélyes hangon sürgős katonai segélyre terjesszenek elő egy javaslatot Oroszország téli támadásának az elhárítására. Itt van Condoleezza Rice korábbi külügyminiszternek és  Robert Gates korábbi védelmi miniszternek a kétségbeesett kérése azonnali segélyért a donbaszi ukrán erők összeomlásának a megelőzésére:

 „Ami az ukrajnai háborút illeti nagyjából az egyetlen dolog, ami most bizonyos, hogy a harc és pusztítás folytatódni fog … noha Ukrajna válasza a betörésre hősies volt, a hadserege ragyogóan szerepelt, az ország gazdasága szétzilálva, embermilliók menekültek el, a közművei romokban vannak és az ásványkincseinek, ipari létesítményeinek és jelentős mezőgazdasági területeinek nagy része orosz fennhatóság alatt van.

 Ukrajna katonai képessége és gazdasága teljesen a nyugati, elsősorban amerikai mentőkötélen függ. … A jelen körülmények között bármilyen tárgyalásos tűzszünet az orosz erőket nagyon jó helyzetben hagyná, hogy bármikor folytathassák a hódításukat, ha kedvük tartja. Ez elfogadhatatlan.

Az Egyesült államok és a szövetségesei számára e forgatókönyv elkerülésének egyetlen módja, ha Ukrajna számára sürgősen gondoskodnak a katonai szállítások és képességek drámai megnöveléséről, ami elegendő az oroszok elrettentésére egy új támadástól és képessé teszi Ukrajnát, hogy keleten és délen visszavessék az orosz erőket…

 A NATO tagországoknak is el kell látniuk az ukránokat  nagyobb hatótávolságú rakétákkal, fejlettebb drónokkal,  jelentős lőszerkészletekkel (beleértve a tüzérségi lövedékeket),  felderítő és felügyelő eszközökkel és más berendezésekkel. Ezekre az eszközökre heteken és nem hónapokon belül van szükség…. Hogy a jövőben elkerüljük az oroszokkal a szembenállást, Ukrajnát kell segítenünk, hogy most verje vissza a megszállót.”  (“Time Is Not On Ukraine’s Side”, Condoleezza Rice and Robert Gates, WVNews)

 A politikai intézmények tekintélyesebb tagjai általában visszafogottabban nyilatkoznak, de itt nem. Ez tiszta, leplezetlen kétségbeesés. Rice és Gates félreérthetetlen szavakkal állítja, hogy Ukrajna rettenetes helyzetben van, gazdasága és közművei romokba, milliók elmenekültek az országból és az ország természeti kincseinek a java orosz kézben van. Ez szörnyű csapás és olyan csapás, amelyet Gates és Race úgy akar orvosolni, hogy még több fegyvert nyomnak a bukott államba, amelynek semmi kilátása nincs a háború megnyerésére. Van ennek értelme?

 Miközben ezt írjuk, az ukrán arcvonalak úgy morzsolódnak szét, mint az az álomkép, hogy a háborúkat a hírgyártó szolgáltatások szakszerűsége határozza meg. Ami maradt, az a baljós kilátás, hogy az oroszok már a háború legvéresebb és legsúlyosabb következményekkel járó csatája megnyerésének a küszöbén állnak, Bahmutnál, a keleti szállítási csomópontnál, amely valószínűleg a teljes támadás fordulópontja lesz. Ha Bahmut elesik, az ukránok a harmadik és és negyedik védvonalukhoz kényszerülnek visszavonulni, egyre közelebb tolva a harcokat a Dnyeper, majd tovább Kijev felé. A kockás zászló (az autóversenyek végét jelző zászló – ford.) fokozatosan a láthatóvá válik. De ne vegyék készpénznek a szavaimat. Ez hiteles forrásból származik: Részlet Valerij Zaluzsnij tábornoknak, Ukrajna Fegyveres Erőinek a főparancsnokának egy interjújából:

 „Az orosz mozgósítás működött” mondja Zaluzsnij tábornok…. „Az ellenséget nem szabad leértékelni. Nem gyenge … és nagy tartalékaik vannak emberanyagban.” … A mozgósítás lehetővé tette az oroszoknak, hogy gyakrabban cseréljék az arcvonalban az embereiket – mondja – lehetővé téve, hogy pihenjenek és összeszedjék magukat. „E tekintetben előnyben vannak.”

 Ezért valóban minden az ellátás mennyiségétől függ és sok esetben ez dönti el a csaták sikerét. Zaluzsnij tábornok, aki egy új hadtestet állít fel, szétteker egy igényjegyzéket. „Tudom, hogy képes vagyok megverni az ellenséget” - mondja . De eszközökre van szükségem. 300 tankra, 600-700 IFV-re (gyalogsági harcjármű), 500 Howitzerre.” A többlet fegyvertár, amelyet kér, nagyobb, mint a legtöbb európai ország teljes fegyveres ereje….

 Egymás között az ukrán és a nyugati tisztségviselők elismerik, hogy más kimenetel is lehet. „Sokkal több területet tudunk és kellene is elfoglalnunk” - állítja Zaluzsnij tábornok.  De burkoltan elismeri, hogy az orosz előrenyomulás a vártnál erősebbnek bizonyulhat, vagy az ukrán gyengébbnek…

 „Nekem úty tűnik, hogy a határon vagyunk” - figyelmeztet Zaluzsnij tábornok… „Nincs kételyem abban, hogy másodszor is nekimennek Kijevnek. Gyerekek kezdenek megfagyni” - mondja. „Micsoda helyzetben lesznek ott a harcosok? Víz, világítás és fűtés nélkül beszélhetünk a tartalékok harci felkészítéséről?” (“Volodymyr Zelensky and his generals explain why the war hangs in the balance”, The Economist)

 Úgy hangzik-e ez, mint a siker kilátásában bízó tábornok szava,  vagy egy katonai vezetőé, aki végzetesen belenyugodott a vereségbe?

 Amit Zaluzsnij mond az, hogy neki teljesen új hadseregre van szüksége, hogy éppen csak versenyezzen az oroszokkal. („eszközökre van szükségem. 300 tankra, 600-700 IFV-re, 500 Howitzerre.”) És teljesítik a kérését, az ukrán nép ottmarad „fagyoskodva” a sötétben „víz, világítás ás fűtés nélkül”. Ez annak az oka, hogy – az UN menekültügyi főbiztosa szerint (UNHCR) – 8 millió ukrán már Európába menekült, míg hárommillió Oroszországba. (TASSZ)

 Washington Oroszország elleni háborúja az országot élhetetlen romhalmazzá változtatta, amelyet teljes egészében külföldi adományok tartanak fönn a globalista ügy melletti határozott elkötelezettségért cserébe. Az „én Ukrajnával vagyok” jelszó azt jelenti, hogy segítem egy virágzó civilizáció teljes szétrombolását, hogy Washington elérhesse kártékony céljait. Ez az, amit ténylegesen jelent.

 Erőművek lerombolása, áramszolgáltatás  lakosságot is érintő tönkretétele nem háborús bűn, ha a rombolásnak katonai célja van, ha jelentősen csökkenti az ellenség képességét. Hogy háborút viseljen. Az erőművek állandó katonai célpontok legalább egy százada.

„A villanyerőműveket az állam háborús távközlési, szállítási és ipari szükségleteit kielégítő képességük miatt általában katonai célpontnak tekintik a fegyveres összecsapásokban.”

USA Védelmi Minisztérium,

A Háborús Jog Kézikönyve 5.6.8.5 §

 Nem Zaluzsnijt bíráljuk, aki csak a feladatát végzi. Az USA háborús héjáit és a neoconokat bíráljuk, akik kiprovokálták ezt a háborút, de sosem látják előre a szörnyűséget, amit teremtenek. Sosem számítottak arra, hogy eljön a nap, amikor Ukrajna legmagasabb rangú tisztje teljesen új hadsereget fog követelni, hogy megverje az oroszokat. Sosem számítottak arra, hogy a legátfogóbb gazdasági büntetések, amelyeket valaha is kivetettek egy országra, visszafelé fognak elsülni és csak a mi legszorosabb európai szövetségeseinknek fognak kárt okozni. Sosem gondoltak arra, hogy ugyanezek a szankciók Oroszország meggazdagodását fogják szolgálni és erősíteni fogják a kötelékeiket az USA hosszú távú versenytársait képező országokhoz. Sosem gondolták, hogy Kína és India szamárfület fognak mutatni az USA szankcióinak és az olcsó orosz olaj és gáz minden előnyét kihasználják a gazdaságuk növelésére, miközben Európát senyvedni hagyják abban az állandó válságban, melyet az USA-hoz való eszetlen kapaszkodásuk hozott rájuk. Semmit sem láttak előre ezekből a dolgokból, ami arra a következtetésre késztet bennünket, hogy az ukrajnai sakkhúzás valószínűleg minden idők legrosszabbul tervezett külpolitikai összeomlása, amely az amerikai történelem legnagyobb, messze ható  szerencsétlenségéhez fog vezetni.

 Azok számára, akik közelről figyelték az ukrajnai eseményeket, sok minden, amit mondok nyilvánvaló. Azokat, akik hitelt adnak a sajtó beszámolóinak, nos, azokat nagyon meg fogják lepni a bekövetkező események. Az összehangolt fegyvernemekkel vívott földi hadviselés kimenetelét nem a New York Times meseírói döntik el. Az ukrajnai háború az erősebb javára dől el. Ez biztos. Vessünk egy pillantást a háborús veterán amerikai Alex Vershinin alezredes rövid összefoglalójára, aki a NATO és az USA katonaságának elvi fejlesztésével és modellezésével foglalkozott:

 A felélési hadműveleteket a saját forrásokkal való gondos gazdálkodással és az ellenség forrásainak a megsemmisítésével lehet megnyerni. Oroszország hatalmas anyagi fölénnyel és óriási ipari háttérrel lépett be a háborúba, hogy kitartson és pótolja a veszteségeit. Gondosan vigyáztak az erőforrásaikat és mindig visszavonultak, ha a harctéri viszonyok hátrányosnak bizonyultak. Ukrajna a háborút kisebb erőforrás tartalékkal kezdte és a nyugati szövetségre hagyatkozott, hogy fenntartsák a háborús erőfeszítéseit. Ez a függőség Ukrajnát egy sor rövid távon sikeres támadásra késztette, amelyek fölemésztették a hosszú távú forrásait és – szerintem – küszködni fog, hogy azokat egészében pótolja. A valódi kérdés nem az, hogy Ukrajna képes-e a területét egészében visszaszerezni, hanem, hogy elegendő veszteséget képes-e okozni a mozgósított orosz tartalékosoknak, hogy aláássa Oroszország otthoni egységét, hogy a tárgyalóasztalhoz tudja-e kényszeríteni az ukrán feltételek alapján, vagy az orosz felélési hadművelet működni fog Ukrajna egy még nagyobb részének a bekebelezésére.” (“What’s Ahead in the War in Ukraine”, Alex Vershini, Russia Matters)

 Az a kérdés, hogy Oroszország vétett-e hibákat a katonai műveleteinek az elején, segít alakítani a megértésünket abban, hogy mi történik ma. Gondoljuk meg. Putyin szeptemberben behívott 300 000 tartalékost kiegészítésül. Ez annak a beismerése, hogy alábecsülte, hogy hány harcoló katonára van szüksége a feladat teljesítéséhez. Most azonban helyesbítette ezt a hibát. Mi másért hívna be 300 000 tartalékost és függesztené fel a háborút addig, amíg csatlakoznak az egységeikhez és készen lesznek a támadó műveletekre?

 Amire rá akarunk mutatni nagyon egyszerű: Putyin mostanra összeszedte a hadsereget, hogy a háborút katonai erővel fejezze be. Egyszerű szavakkal: kész a lehengerlésre. Tény, hogy a hadserege keleten már jelentős előrenyomulást tett, ahol kedden felszabadítottak egy kulcsfontosságú várost. (Szoledar) Azt várjuk, hogy ezek a területi győzelmek a tél folyamán egészen tavaszig folytatódni fognak. Nem gondoljuk, hogy tankok, páncélozott járművek, javelinek, patriotok és egyéb fegyverrendszerek jelentős különbséget fognak okozni a háború kimenetelében. Washington számára a megalázó ukrajnai vereség elkerülésének egyetlen útja olyan országok szövetségének a vezetése, amelyek készek harcoló csapatokkal és légierővel küzdeni az orosz hadsereg ellen. Más szavakkal, gyorsan közeledünk az „igazság pillanatához”, amelyet sokan a kezdetektől előre láttak, az USA és Oroszország közvetlen összecsapásához. 

 Ez az a háború, amelyet a megszállott neokonok akarnak, ez az, aminek érdekében használják a „minősített iratokat”, hogy kikényszerítsék Biden támogatását. Ez zsarolás.

Fordította: Dohán Mihály

Két-három éve írtam egy cikksorozatot „Unió, tecsodás” címmel, amelyhez a fenti latin, de talán még a latinoknál is régebbi időkből származó közmondást választottam jeligéül. Azok a cikkek a jelentkező tébolynak és züllésnek a felszínen látható, olykor kabaréba illő, vékony rétegeit vakargatták, de most, midőn a büntetés  jelei már kezdenek megmutatkozni, elérkezett az ideje, hogy a mélyebb rétegekbe is megkíséreljünk behatolni. Ezért a korábbi jeligét most az írásom címévé tettem.

Nem tudom, hogy a tisztelt olvasóim szokták-e nézni a Hír TV Háború Ukrajnában c. műsorát. Én szoktam és jónak és viszonylag tárgyilagosnak tartom. Nem mintha mindig mindenben egyetértenék a szereplőkkel, de ez természetes, annál is inkább, mert olykor a szereplők is különböző álláspontokat képviselnek. A minap a Balti-tengeri gázvezetékek felrobbantásáról beszélgettek, amikor határozottan humorosnak látszott, ahogy kerülgették a forró kását. Látván, hogy a szakértők olykor még mosolyogtak is a bajszuk alatt, amikor arról beszéltek, hogy „nem lehet” megállapítani a tettes kilétét, nekem Milosevics szerb elnök jutott az eszembe, aki őszintén kimondta, hogy „mindenki tudja, hogy ki tette, de senki sem meri kimondani”. A korábban már közölt, „A grafikon, mely mindent megmagyaráz” c. cikknek az amerikai szerzője kimondta: noha mindenki tudta, tudja, hogy kinek az érdeke volt a csővezetékek tönkretétele, de: „Ennek ellenére senki sem számított arra, hogy az USA maga fogja felrobbantani a csővezetéket az ipari terrorizmusnak a történelemben legnagyobbnak látszó műveletével. Ez valóban megrendítő volt.” Ez a helyzet: az USA már nyíltan terrorista módszereket használ még a szövetségesei kényszerítésre is. Sokszor elgondolkoztatott, hogy a Nyugat-európai politikusok miért mennek ennyire nyilvánvalóan szembe a saját országuk érdekeivel. Most, hogy napvilágra kerülnek az Európai Parlamentben folyó, a nagykereskedelmi tételekben történő politikus felvásárlásoknak a részletei, már kevésbé csodálkozom. Ha még azt is számba veszem, hogy az amerikai titkosszolgálat még a „baráti” Angela Merkel magán telefonbeszélgetéseit is lehallgatta, nyilván most is lehallgatja, el tudom képzelni, hogy a vesztegetésre rendelkezésre álló, határtalan pénzmennyiség mellett micsoda zsarolási képességek birtokában lehetnek. (Gondoljunk csak arra a magyar Európa parlamenti képviselőre, aki részt vett valami uniós bulin, és utána az egész európai sajtó ezzel foglalkozott. Nem egyedül volt ott, de csak az ő neve került nyilvánosságra. Lehet, hogy azokat később veszik elő? Ha „rászolgálnak”? Mindent a maga idejében?) Ezért táncol úgy az Európa Parlament és a Bizottság, ahogy az USA fütyül. Mivel az Európai Tanácsot nehezebb megvesztegetni, lévén államfők a tagjai, akik legalább elvileg némi felelősséggel tartoznak választóiknak, ezért kell a könnyebben megvesztegethető Parlamentnek és a Bizottságnak egyre szélesebb jogkör, hogy minél teljesebb körben tudják végrehajtani a „keresztapa” utasításait az államfők és az „istenadta nép” akarata ellenére is. Ha sikerül megvalósítani a nem elszámoltatható, zsebre-politizáló profitpolitikusok nagy álmát, az Európai Egyesült Államokat, akkor már nem lesz semmiféle „áldemokratikus” (ez a szó a szocializmusban volt divatos a Nyugat jellemzésére) akadálya az USA-ból jövő utasítások végrehajtásának és a „rule of law” helyét felváltja a „rule of rules”, a törvény uralmát a szabályok uralma, a „rules based order”, a szabályokon alapuló rend, ahogy amerikaiul szeretik mondani. Nem számít, hogy mi van a nemzetközi szerződésekben, az ENSZ alapokmányában, az uniós alapszerződésekben, elég, ha valamelyik „fórum”, azaz eredeti jelentésében piac, vagy inkább nevezzük ócskapiacnak, de a színvonala miatt nevezhetjük akár „politikai turkálónak” is annak ellenére, hogy álszent módon Parlamentnek meg Bizottságnak nevezik, „aggodalmát fejezi ki” amiatt, hogy „sérülnek”, mondjuk, „a szocialista erkölcs” normái. A fiatalabbak ezt már nem tudják, de én még tanultam marxizmus-leninizmust az egyetemen. (Gyurcsányék talán már nem tanultak, de nekik a vérükben van.) Abból megtanultam, hogy erkölcsös cselekedet az, amely a munkásosztály érdekeit szolgálja. És mi szolgálja a munkásosztály érdekeit? Nyilván az, amit a munkásosztály legkiválóbbjai, az „élcsapata”, a Párt, mai szóval a „politikai elit”, még közelebbről annak is a legkiválóbbjai, azaz a „Párt Központi Bizottságának” tagjai úgy ítélnek meg. Csak egy közbevetett nyelvtörténeti érdekesség: akkortájt az „elit” szó még nem volt divatban. Hogy ne kelljen a besározódott (TV magyarsággal: „kompromittált”) „legkiválóbbak” és „élcsapat” szót használni, a „fejlett elvtársakról” nem is beszélve, a „rendszerváltó elit” bevezette helyettük az „elitet”. E tekintetben elismerően kell beszélnem a régi „élcsapatról”, mert ők még magyarul igyekeztek beszélni, a féjknyúzt álhírnek, rémhírnek nevezték, a „direktívát” irányelvnek, stb. és nem használtak orosz szavakat helyettük. Visszatérve a lényegre, ha bármilyen kérdésben az élcsapat legkiválóbbjai, ma divatos szóval az elit elitje, meghozta döntését, és kimondta, hogy mi a jó, akkor a pártfegyelem megkívánta, hogy azt mindenki mindenütt végrehajtsa. Így működött a „népi demokrácia” és így működik ma a „nemzetközi közösség”, amelynek élcsapata az Amerikai Egyesült Államok, Központi Bizottsága az Egyesült Államok kormánya, a Varsói Szerződés helyét pedig átvette a NATO.

Számomra elrémítő volt látni, ahogy az USA kongresszusában tapsoltak Zelenszijnek. Olyan volt, mint a „Béketáborban” Sztálin napjaiban: „szűnni nem akaró taps” - ez volt az akkori újságírók kedvenc szófordulata a véget nem érő, kötelező „lelkes” tapsorkánok leírására. Senki sem merte abbahagyni, amíg az elnökség nem jelezte, hogy elég volt. Jól emlékszem, mert már nagyocska fiú voltam. Csak az hiányzott, hogy nem kiabálták a taps ütemére, hogy „éljen Zelenszkij, éljen a párt”. Némi különbség, hogy a mai amerikai „Globalista (bolsevik) Kétpárt Legfelsőbb Tanácsa (Kongresszus és Szenátus) Központi Bizottsága (az USA kormánya)” mögött még áll egy „nemlétező háttérhatalom” is (TV magyarsággal „díp sztéjt”), amelyet, egy kis ironikus utalással a hazai „politikai elit” hatalomra éhező csoportjára, nevezhetnénk akár a tényleges hatalmat bitorló „árnyékkormánynak” is.

Tán a Hír TV Újságíróklubja egyik adásában vetette föl valaki, hogy vajon ki „dobhatta föl” a szóban forgó politikusokat és miért pont ezeket és miért pont most. A legutóbbi kérdéssel kapcsolatban bizonytalan vagyok, de talán az egyik ok lehetett, hogy amikor a bőröndök még tele vannak pénzzel, amint a videók mutatták, nagyon színpadiassá tehető a „leleplezés” művelete. Mint egy igazi krimiben.

Az első két kérdésre könnyebb válaszolni. Ha máshonnan nem, a bűnügyi regényekből megtanulhattuk, hogy az iparszerű vesztegetések, hadd mondjam politikai nyelven, a „rendszerszintű korrupció” esetén először a legbutábbak és legkapzsibbak szoktak lebukni.

Tudni kell, hogy a „rendszerszintű korrupció” esetén a nagy hatalmú és nagyon gazdag „rendszerszintű korrumpálók” megfigyelők, kémek, besúgók „rendszerszintű hálózatával” is szoktak rendelkezni. Ezt az olaszok maffiának nevezik. Olvastam egyszer egy nagyon nyomasztó, kis könyvet, amelynek szerzőjét és a címét is régen elfelejtettem, de mégis sikerült felkutatnom a világháló segítségével: Dürenmattnak „A megbízás, avagy a megfigyelők megfigyelőjének megfigyeléséről” c. könyve volt. Erről van szó. A megbízók nem szeretik, ha a megbízottak „két úrnak szolgálnak”, ezért figyelik őket. Emellett sokan láttuk néhány évvel ezelőtt azon Európai parlamenti képviselők névsorát, akik rajta voltak valamilyen Soros fizetési névjegyzéken. Akkor ennek semmilyen következménye nem lett, hiszen nem tilos a képviselők számára „másodállást” vállalni. De a „keresztapa” kissé másként gondolkodik: ha tőlem titokban kaptok pénzt valamiért, akkor már nem tűröm el, hogy mástól is kapjatok, mert az veszélyeztetheti az én érdekeimet. Éva Kaili talán túl mohó volt, és ez lehetett a veszte. Nem volt neki elég a keresztapától kapott pénz, nem bírt ellenállni a Katarból jövő kísértésnek. A megfigyelők és a megfigyelők megfigyelőinek a szövevényes, többszintes hálózata tudomást szerzett a dologról és a „keresztapa” csak a megfelelő pillanatra várt, hogy a hivatalos hatóságokkal lecsapasson a megbízhatatlanná vált hálózati tagokra. Figyelemre méltó adalék, hogy az után a Stella Kyriakides után, az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egészségügyért és az élelmiszer-biztonságért felelős biztosa után, hiába jelent meg a számláján egy ismeretlen eredetű négymillió eurós összeg, amelynek az eredetéről nem tud számot adni, és amelynek a megjelenését ő is  „meglepetéssel” vette észre, és szegénykém el sem tudja képzelni, hogyan kerülhetett oda, sem a belga, sem a ciprusi rendőrség nem nyomoz. Talán csak nem azért, mert az a pénz „jó irányból” érkezett? Kíváncsi volnék, mekkora volna a felháborodás itthon libsi körökben, ha kiderülne, hogy mondjuk a Mi Hazánk Mozgalom Kínából kapna támogatást, Oroszországot nem is említve. Mert az rossz irány. Hogy az USA -ból? Az csupán azt jelenti, hogy ők még ott is népszerűek. Ahogy Márki- Zay is megmondta. A „Jó Birodalmában”, abban, amely humanitárius (értsd: emberbaráti) szőnyegbombázásokkal szokta meggyőzni tévedésükről azokat, akik nem osztják a véleményét. Tehát: a kínai dollár rossz dollár, az orosz dollár még rosszabb dollár, de az amerikai dollár, az igen, az más, az fain, jó dollár. Az nem törvénytelen. Az jöhet a dollárbaloldalnak, dosztig. Mert: „a pénzből soha-sem elég”- ahogy valami amerikai mjúzikelben dalolják. Nem nagyszerű? Ahogy a népmesében is rangsorolják egymást a verembe esett állatok, hogy melyiküket egyék meg először: farkas-barkas nagyon szép, róka-bóka az is szép, őzem-bőzem elég szép, nyulam-bulam jaj de rút, és megeszik a kisnyulat. És így tovább. Ez van a dollárokkal is: aki rossz dollárt kap, azt megeszik. Abszurd világban élünk. Mondjuk magyarul, mert sokkal kifejezőbb: tébolyult és gonosz világban élünk. Csak két újabb példa: Assange, a Wikileaks alapítója ellen azért emeltek vádat Svédországban, mert „szexuálisan zaklatott”, … na kit? Egy prostituáltat. Egy hivatásosat. Ez nem vicc! Ráadásul olyan súlyos bűn, hogy le akarták tartóztatni érte. Menekülnie kellett. Dominique Strauss-Kahn politikai pályafutásának, többek között annak, hogy induljon a franciaországi elnökválasztáson, azzal a váddal vetettek véget, hogy nemi erőszakot kísérelt meg egy szállodai szobalány ellen. Félreértés ne essék, nem ezeknek az embereknek a tiszta erkölcseit védem, már csak azért sem, mert semmit sem tudok róluk és nem is érdekel a magánéletük, még kevésbé annak legkevésbé nyilvános része, de azt a vádat, hogy egy Strauss-Kahnnak, egy volt francia miniszternek, az IMF vezérigazgatójának, aki térdig dagonyázott a pénzben, pont egy szállodai szobalány kellett volna, nem tartom meggyőzőnek. De ha mégis, nem tartják elképzelhetetlennek, hogy egy ilyen pályafutás után egy ember ne rendelkezne kellő tárgyalási és rábeszélő, de mondhatnám, hogy diplomáciai vagy széptevési készséggel ahhoz, hogy megfelelő anyagiak felkínálása mellett ne jusson el egy „konszenzusos” alkuhoz? Ehelyett állítólag úgy viselkedett, mint a legrosszabb migránsok Európában. Ráadásul mielőtt bármi bebizonyosodott volna, a sajtó, mégpedig az egész világsajtó, nyilván csak a célból, hogy a választásra jogosult világcsőcselék minél hangosabban csámcsoghasson, még azt is világgá ordította, hogy milyen jellegű szolgáltatást kívánt. Ha nem hiszik, járjanak utána. Még a Wikipédiában is benne van. Álszemérmesen, latin megnevezéssel. Megnézhetik. (Lehet, hogy az illető szobalány is csak a sajtóból tudta meg, hogy mi történt vele és utána már azért kapta a pénzt, nehogy ezt elárulja.) Ha egy köztörvényes bűnözőt a TV-ben mutatnak, a személyiségi jogaira hivatkozással eltakarják az arcát. Érdekes, hogy Straus-Kahnnak nem törődtek a személyiségi jogaival. Nem, mert őt háttérhatalom nem lebuktatta, hanem tönkre akarta tenni. Ez már túlmutat minden kettős mércén és jó ízlésen. Ahogy az USA-ban nevezik, ez jellemgyilkosság (TV magyarsággal: keröktör öszeszinéjsn). A rossz hírbe hozó rágalmazás legundorítóbb, de a „művelt nyugaton” divatos formája. Hiába mentették később fel a vádak alól, azt a közvélemény már örök időkre úgy könyvelte el, hogy a „haverok kimosták”. Ami pedig Assange-ot illeti, ha Svédországban élnék, félnék a piacon bármit is venni egy kofától, nehogy, miután kifizettem, megvádoljon, hogy „eladásra kényszerítettem” (piacon belüli erőszak), vagy hogy „üzletileg zaklattam”.

„Forr a világ bús tengere” - írta 1807-ben, 216 évvel ezelőtt Berzsenyi Dániel. Most is forr. Még hevesebben és még veszélyesebben. Még korábban így álmodozott Csokonai a boldog 20. századról:

...Vége van már, vége a hajdani gyásznak,

Lehasadoztak már a fekete vásznak,

Melyeket a fényes világosság előtt

A hajdani idők mostohás keze szőtt.

... Ezt minap egy jámbor magyar énekelte,

S benne a huszadik századot képzelte.

Ne is félj, óh magyar, talán akkorára

Boldogabb nap jön fel reád valahára:

S aki mérget forral hazádnak ellene,

Megveri a magyar seregek istene.

Azóta már a 21. századba jutottunk, és noha sok minden megváltozott, sok minden könnyebbé vált, összehasonlíthatatlanul gazdagabban, nagyobb jólétben élünk, bár közben balgán föléljük a természet kincsestárát, nem sok mindent láttunk megvalósulni Csokonai látomásából. Az élet kényelmesebb, a korábbi időkhöz képest dúskálunk a földi javakban, de a gazdagok és szegények közti szakadék szélesebb és mélyebb, mint valaha a világtörténelemben, és cseppet sem lettünk boldogabbak. A mérget folyamatosan forralják Brüsszelben, meg úgy nemzetközileg is „hazánknak ellene”, a fejünk felett pedig egy szörnyű háború veszedelme lebeg olyan gyilkoló eszközök iszonyú fegyvertárával, amilyet korábban az „elmaradott” emberiség még a legrosszabb rémálmaiban sem tudott elképzelni, és

mindennek betetőzéséül már valósággá vált az egész emberiség öngyilkosságának a véletlen eshetősége is. Ez az Ember Tragédiája. Az igazi. Nem a színpadi. Közvetlenül a szemünk előtt! Mindig reméltük a jobbat, harcoltunk, dolgoztunk a jobbért, meg is valósult belőle valami, aminek átmenetileg örültünk, megkönnyebbülten felsóhajtottunk, de mikor ellankadt a figyelmünk, - Karinthyt idézve – a „gyalázatos hazugok” megint félresiklatták az egészet és kezdhetjük újra, ha lesz rá még eshetőségünk.

Egyetlen mondat marad vigasztalásul: „Ember küzdj, és bízva bízzál”. De ne magadban, mert a „humanizmus”, az emberi értelmet istenítő, arra alapozó, gőgös, emberközpontú világ látványos és kétségbeejtő csődöt mondott.

Tartsuk tehát magunkat a régi bölcsességhez: Bízz Istenben, de tartsd szárazon puskaport, azaz végezd a földi feladataidat becsülettel, és légy éber és körültekintő. Ne dűlj be a „gyalázatos hazugok” csábító, szemfényvesztő, hazug ígéreteinek!

Írta: Dohán Mihály

Ismeretes, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a független Ukrajna megszületésének 30. évfordulója alkalmából aláírta azt a rendeletét, mely szerint ezentúl július 28-át, Vlagyimir Kijevi Ruszi nagyfejedelem megkeresztelkedésének a napját az ukrán államiság napjaként kell megünnepelni, mely államiságnak – mint fogalmazott – ezeréves múltja van. Ugyanakkor Kijev megalapítását is az ukrán államiság kezdetének nevezte, továbbá kifejtette, miszerint az ószláv nyelv az ukrán nyelv elődje, és ezért is tekinthetjük ezerévesnek az ukrán államiság kezdetét. De mennyire tekinthetők történelmileg hiteleseknek a fenti kijelentések?

Írta: M. K. BHADRAKUMAR
2022. december 25.
Forrás: https://www.indianpunchline.com/ukraine-war-tolls-death-knell-for-nato/

Vlagyimir Putyin az Orosz Védelmi Minisztérium kibővített vezetőségéhez beszél,
Moszkva, 2022. dec. 201.
Joe Biden amerikai elnök Zelenszkij elnök látogatása alkalmából a múlt szerdán tartott
sajtótájékoztatójának meghatározó pillanata volt annak a tényleges beismerése, hogy az
ukrajnai csatlós háborújában korlátokat állít neki, hogy az európai szövetségesek nem
akarják a háborút Oroszországgal.
Hogy idézzük Bident: „Önök most azt mondják, »Miért nem adunk meg mindent
Ukrajnának, ami adható?« Nos, két okból. Egyik, hogy van itt egy egész szövetség, amely
kritikusan áll Ukrajna mellett. Az a gondolat, hogy attól, ami már oda megy, lényegesen
különböző anyagot adjunk Ukrajnának, a NATO felbomlásának, az Európai Unió és a világ
többi része felbomlásának a kilátását okozná….Több száz órát töltöttem szemtől szembe
európai szövetségeseinkkel és azoknak az országoknak az államfőivel azt magyarázva,
hogy miért áll nagyon is az érdekükben, hogy folytassák Ukrajna támogatását… Ők
teljesen megértik, de nem gondolnak arra, hogy háborúba bocsátkozzanak Ukrajnával.
Nem akarnak harmadik világháborút.”
Ebben a pillanatban Biden észrevette, hogy „valószínűleg túl sokat mondtam” és
váratlanul befejezte a sajtótájékoztatót. Valószínűleg megfeledkezett arról, hogy a nyugati
egység törékenységét firtatta.
A lényeg, hogy a nyugati elemzők jobbára elfelejtik, hogy az oroszok központi célja nem a
területfoglalás, bár Ukrajna létfontosságú az orosz érdekek szemszögéből, de ez a NATO
terjeszkedés miatt van. Ez pedig nem változott.
Putyin elnök időről időre előveszi alapvető tárgyát, miszerint az USA következetes célja
Oroszország meggyengítése és feldarabolása. Legutóbb a múlt szerdán az 1990-es
csecsen háború emlékét idézte föl „nemzetközi terroristák felhasználását a Kaukázusban,
hogy végezzenek Oroszországgal és bomlasszák fel az Orosz Államszövetséget…. Ők
(az USA) állították, hogy elítélik az al-Kaidát és egyéb bűnözőket, mégis elfogadhatónk
tekintették, hogy Oroszország területén használják őket és mindenféle segítséget
megadtak nekik, beleértve az anyagi, a tájékoztatási, a politikai és minden egyéb

támogatást különösen a katonai segítséget, hogy felbátorítsák őket az Oroszország elleni
harc folytatására.”
Putyinnak káprázatos az emlékezete és utalhatott volna arra, hogy Biden milyen gonddal
választotta ki a CIA főnökét, William Burns-öt. Burns volt a moszkvai nagykövetségen a
Csecsen üggyel megbízva az 1990-es években. Putyin most rendelt el egy össznépi
támadást, hogy felszámolják azokat a hatalmas csápokat, amelyeket az USA ültetett el
belső lázításra. A Carnegie, amelyet egykor Burns vezetett, azóta bezárta a moszkvai
irodáját az orosz személyzet pedig nyugatra szökött.
A Védelmi Minisztérium Putyin vezette szerdai találkozójának Moszkvában a
vezérgondolata annak a mélységes valósága volt, hogy az USA-val való szembenállás
nem fog véget érni az ukrajnai háborúval. Putyin arra buzdította a főtiszteket, hogy
„gondosan elemezzék” az ukrajnai és a szíriai harcokat.
Fontos, amit Putyin mondott: „Folytatjuk az atomtriád harci készültségének a fenntartását
és javítását. Ez a fő biztosítéka annak, hogy az önrendelkezésünk és a területi
sérthetetlenségünk, az erők távlati egyenlősége és általános egyensúlya megmaradjon a
világban. Ebben az évben a stratégiai atomütőerőben a korszerű fegyverek már
meghaladják a 91%-ot. Folytatjuk a stratégiai rakéta erők ezredeinek az újrafegyverzését
Avangard hiperszónikus robbanófejes, korszerű rakétarendszerekkel.”
Hasonlóan Szergej Sojgu védelmi miniszter a szerdai értekezleten javasolta a hadsereg
fejlesztését „Oroszország biztonságának a fokozására” mégpedig:
Megfelelő katonai csoport létrehozását Oroszország északnyugati részén Finnország és
Svédország NATO csatlakozásával szemben;
Két gépesített gyalogos hadosztály létrehozását a herszoni és zaporozsjei körzetben
valamint egy hadosztályt Karéliában, szemben a finn határral;
Hét gépesített motoros dandár gépesített hadosztállyá fejlesztését a Nyugati, a Központi
és a Keleti Katonai Körzetben és az Északi Flottánál;
Az Ejtőernyős Erők kiegészítését két új, légi, támadó hadosztállyal;
Egy összetett repülőhadosztály és minden vegyes fegyverzetű (tank) hadseregben egy
80-100 helikopterrel ellátott hadsereg szintű légi hadosztály biztosítását;
Három új légi hadosztály parancsnokságot, nyolc bombázó ezredet, egy légi vadász
ezredet és hat légi hadsereg dandárt;
Öt területi tüzérségi hadosztály létrehozását és különlegesen nehéz tüzérségi dandárokat
tüzérségi tartalékok felépítésére az úgynevezett stratégiai tengely mentén;
Öt tengerészgyalogos dandár létrehozását a haditengerészet parti egységeihez a meglévő
tengerészgyalogos dandárokra alapozva;
A Fegyveres Erők létszámának 1,5 millióra emelését, amelyből 695 000 fő szerződéses.
Putyin így összegezte: „Nem fogjuk megismételni a múlt hibáit…. Nem fogunk katona
országot vagy hadigazdaságot létrehozni … nem fogunk népünk, a gazdaság és a
szociális terület kárára olyan dolgokat csinálni, amire valójában nincs szükségünk. Javítani
fogjuk az Orosz Fegyveres Erőket és az egész hadi ágazatot. Nyugodtan fogjuk végezni,
rendszeresen és következetesen, kapkodás nélkül.”
Ha a neokonok a Beltway vezető ülésében fegyverkezési versenyt akartak, megkapták. Az
ellentmondás az, hogy ez más lesz mint a kétpólusú világ korának a fegyverkezési
versenye.
Az USA szándéka az volt, hogy meggyengítse Oroszországot, mielőtt szembeszáll
Kínával, de a dolgok nem így működnek. Ehelyett az USA le lett kötve az oroszországi

összeütközésben és a két nagyhatalom közti kötelékek a szakítási határon vannak.
Oroszország azt várja, az USA gördítse vissza a NATO, ahogy azt 1989-ben ígérte a
szovjet vezetőségnek.
A neokonok kétszeres győzelmet reméltek Ukrajnában: orosz vereséget és Putyin
elnökségének a csúfos végét, az 1990-es évekhez hasonlóan új kezdet után tapogatózó,
meggyengült Oroszországot, a nyugati egység megszilárdulását a győzedelmes Amerika
alatt, és az Új Amerikai Évszázadot „a szabályokon alapuló világrend” keretében.
Ehelyett ez a végjáték – a német sakknyelvből kölcsönözve – klasszikus Zugzwangá
(lépéskényszer – a ford.) alakult, amikor az USA-nak lépnie kell, de bármit lép, csak
rontani fogja a geopolitikai helyzetét.
Biden megértette, hogy Oroszországot nem lehet legyőzni Ukrajnában, és az orosz
népnek sincs kedve fölkelésre. Putyin népszerűsége magasan szárnyal, ahogy az orosz
célok fokozatosan valóra válnak. Emiatt talán Bidenban is kialakul a homályos érzés, hogy
Oroszország nem egészen a győzelem és vereség kettősségében látja az ukrajnai
helyzetet, hanem hosszú távra készül, hogy a NATO-t egyszer s mindenkorra kiiktassa.
Fehéroroszországnak „atomképes” állammá alakulása nagyon mély üzenetet hordoz
Washington és Brüsszel számára. Biden nem hagyhatja figyelmen kívül. (See my blog
NATO nuclear compass rendered unavailing, Indian Punchline, Dec. 21, 2022)
Az USA számára most a visszatáncolás a nyitva álló lehetőség. Ez azonban a vereség
szánalmas elismerése volna és a NATO végét jelentené és ezzel Washington transzatlanti
vezető szerepének kaputt. És ami még rosszabb, a nagyobb európai hatalmak
valószínűleg elkezdenék keresni a modus vivendit Oroszországgal. És mindenek felett,
hogyan maradhatna fenn a NATO „ellenség” nélkül?
Világos, hogy sem az USA, sem a szövetségesei nincsenek olyan helyzetben, hogy
kontinentális háborúban vegyenek részt. De ha képesek is, hol van az Ázsia-Csendes
óceáni térségben előtérbe kerülő forgatókönyv, amelyben Kína és Oroszország „határtalan
együttműködése”érdekes réteget adott a geopolitikához?
A Beltway neokonjai nagyobbat haraptak, mint amit meg tudnak rágni. Az utolsó
ütőkártyájuk az lesz, hogy közvetlen USA katonai beavatkozásba fognak Ukrajnában a
„készségesek szövetségének” a zászlaja alatt.
A fordító megjegyzése:
Elnézést kérek az olvasóktól, mert nem ismerem a katonai szaknyelvet, ezért lehet, hogy a
Sojgu -féle fejlesztési programban vannak fordítási hibák. Nem próbáltam meg lektoráltatni
valakivel, mert nem hiszem, hogy a fordítás szakszerűsége a lényeg, hanem inkább annak
érzékeltetése, hogy Oroszország hatalmas katonai fejlesztésbe fogott. Hogy komolyan
készül a háborúra. Nem csak a hidegháborúra, amit a NATO már műsorra tűzött,
legalábbis Stoltenberg NATO főtitkár nyilatkozatai alapján, hanem valódi szárazföldi
háborúra a NATO ellen.
A szerző M. K. BHADRAKUMAR, indiai diplomata, aki három évtizedet töltött hazája
diplomáciai szolgálatában a világ sok