Újpalotán megakadályoztunk egy három generációs család kilakoltatását. A veszélyeztetett család segítséget kért a Mi Hazánk elnökétől Toroczkai Lászlótól, aki a budapesti tagokat és Dr. Fiszter Zsuzsa ügyvédet kérte fel, hogy akadályozzuk meg a kilakoltatást.  Az eseményen más otthonvédő szervezet aktivistáival együtt lehettünk úgy ötvenen. A csapat egyik fele az utcán a másik az emeleti folyosón várta a végrehajtót. A végrehajtó 14 órakor elhaladt a kocsijával a ház előtt, majd fordult egyet és kocsijából üdvözlött minket, búcsút intett nekünk és elautózott. Ezzel a végrehajtás meghiúsult egyelőre. Ez volt az ötödik próbálkozása a végrehajtónak. A demonstráció célja az volt, hogy a kilakoltatási moratórium előtt ne tudjon az eljárás megkezdődni.

A folyosón történt beszélgetés alapján a következőket tudtuk meg az esetről: Az adósok 3,5 millió forintot vettek fel, rendszeresen fizették a törlesztő részletet. 7 millió forintot már befizettek a banknak és már csak párszáz ezer forintnyi tőketartozásuk volt. Ekkor a bank eladta a követelését egy másik banknak – vagy faktoring cégnek –, az adóst nem értesítették erről, de a tartozást átvevő másik bank se. Az adósok továbbra is a régi bank számlájára utalták a havi részletet. Majd párhónappal később jelentkezett az új bank, hogy elmaradásuk van és végrehajtásra adták az ügyet. Az adósok hiába reklamáltak, de az új bank árverésre bocsájtotta a három szobás ingatlant, amit végül is 20 millió forintért megvett valaki, vagy valamilyen cég – nem tudni, hogy ki is valójában. Most az új lakástulajdonos birtokba akarja venni az ingatlant. A végrehajtó semmiféle információt addig nem ad meg a régi tulajdonosnak, amíg az ki nem költözik. Az nyilvánvaló, hogy a 20 millió forint jelentős része a volt tulajdonost illetné, de azt sem tudni, hogy mi lenne az az összeg. 2018 óta a család félelemben él.  E fenti rövid esetleírás nem a dokumentumok ismeretében kerültek rögzítésre, ezért lehetnek benne pontatlanságok.

 De nézzük az eset ismeretében a devizahitel-maffia tisztességtelen üzletpolitikájának sarokpontjait, annak gyakorlati,- társadalmi,- politikai és jogi tanulságait.

1. A Gyurcsány-kormány 2006-ban felpörgette a deviza alapú hiteleket azzal, hogy a devizaárfolyamok stabilak és alacsonyak, annak ellenére, hogy tudomása volt a Nemzeti Banknak, hogy a devizák árfolyama emelkedni fognak.
2. A bankok elhallgatták a devizaárfolyamok emelkedésének a lehetőségét.
3. Közel 700 ezer deviza alapú jelzáloghitel szerződés köttetett, ez 2 millió magyar lakost érintett.
4. A devizaárfolyamok két és félszeresére emelkedtek. Az ebből fakadó brutális törlesztő részlet emelkedést már a lakosság többsége képtelen volt megfizetni.
5. A Fidesz-KDNP kormány 2011 szeptemberében meghirdette (180 Ft/svájci frank) a végtörlesztés lehetőségét, ami csak keveseknek adott kiutat. Az adósok 25% -a tudott élni a lehetőséggel.
6. A forintosítás kétes értűnek mondható. (Személyes példa: Már „csak” 900 000 forintnyi devizahitel tartozásunk volt, amit úgy akart forintosítani a bank, hogy végül 1,6 millió forintot kellett volna visszafizetnünk. – No, comment.)
7. A bíróságokat betemette a „devizaperek” sokasága. A perek tárgyát a tájékoztatás hiánya, az árfolyamrés jogszerűsége, illetve az a körülmény, hogy a bankok valójában forinthitelt adtak és nem „devizahitelt”. A magyar bankrendszer nem is rendelkezett annyi devizával, mint amennyit elszámoltak a tulajdonosoknak.
8. Különböző bírói testületek ellentétes ítéletet hoztak. A Kormány jogegységi nyilatkozatot kért a Kúriától, pedig lehetősége lett volna törvényi úton rendezni az árfolyamrés kérdését. A Kúrai Polgári Kollégiuma úgy döntött, hogy az árfolyamváltozásból adódó többletköltség az adóst terheli. Megjegyzem, hogy a polgári kollégium elnöke az a Welman György, aki írásban biztosította a Bankszövetséget, hogy több olyan nem ítélet nem fog születni, ahol az adós lesz a pernyertes. – Részben betartotta az ígéretét.
9. Mai napig több százezer devizahitel-károsult honfitársunk vergődik a bankok rabságában.

 A rideg valóság:

• Kedvező bírói ítélet hiányában évekig el lehet húzni a kilakoltatást, de egyszer valamilyen módon a bank és a végrehajtó nyer, azzal, hogy az adósság tovább növekszik.
• A devizahiteles társadalom érdekérvényesítő képessége, alig ütötte meg a nyilvánosság ingerküszöbét, kivéve talán a Koppány Csoport fizikai ellenállásai esetében. Különböző utcai demonstrálók létszáma legjobb esetben is alig érte el a 3-5 ezer főt. Az aktív devizatelesek aránya 0,00025% az érintett lakossághoz képest.
• A megoldás várat még magára, mivel a magyar törvényhozás, a kormány nem mer az üggyel érdemben foglalkozni, mivel a külföldi bankok markában vergődünk.

 És, végezetül a demonstráció utolsó pillanatfelvétele, amire mindig emlékezni fogok; három óra után Dr. Fiszter Zsuzsa a Mi Hazánk devizahiteles szakértője úgy döntött, hogy nincs értelme tovább várakozni, így befejezetnek nyilvánította a megmozdulást. Az épület előtt még beszélgettünk egymással. Majd arra lettünk figyelmesek, hogy a család kinn áll az erkélyen és elcsukló hangon lekiabálnak nekünk: „Köszönjük!” Kölcsönösen integettünk egymásnak, majd a „győzelem” örömére tapsoltunk.

Pirruszi győzelem is győzelem, hacsak időlegesen is.