(Mikrokozmosz 79.)
Még az ősi Szovjetunióban történt, hogy a párt vezetése nem értette miért nem működnek a repi kupik. Pedig lecserélték az összes bútort, az ágyakat is többször és még a lányok is 50 éve párttagok.
De hozhattam volna a példát a magyar fociból is.
Azaz kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda.
Nem olvastam el az új NAT-ot, bele sem néztem. Minek?
Amíg a felső tagozatba is felvételi vizsga kell, amíg a kisegítő iskolák megszüntetése miatt a, értelmileg lemaradott gyermekek különválasztását szegregációnk hívják, amíg 6 -féle jogcímen lehet érettségizni, amíg többen jelentkeznek a felsőfokú továbbtanulásra, mint ahányan 18 évvel korábban születtek, amíg az egyetemi képzésre felvettek átlag életkora 24 év, az egyetemistáké pedig 27, amíg a „fizikai” (már azok sem pusztán fizikaiak) szakmák ázsiója nem áll vissza, amíg 112.034 fiatalból 80 ezret felvesznek, s ebből 62 ezret állami ösztöndíjjal (mint tavaly), addig tök mindegy hogyan variálják a NAT-ot. (Ez a BSC, MSC és doktori iskola együttese ellenére is igen magas szám.)
Amíg a fiatalságunk kétharmadát veszik fel főiskolára és egyetemre, s közülük csak a fele szerez diplomát, amíg a PISA felmérések szerint a vizsgált országok legvégén kullogunk, addig felesleges azzal foglalkozni, jó-e az új NAT, vagy sem.
Amíg a főiskoláinkra és egyetemeinkre 280 ponttal is be lehet kerülni, s 300 ponttal már állami ösztöndíjat is lehet kapni, amíg a diplomáinknak jelentős hányadát „büfé-diplomának” nevezzük, s amíg Londonban volt diákjaimmal találkozom egy-egy pub-ban, mint felszolgáló, addig felesleges gyurmázni a NAT-on.
Amíg a magyar „focira” Csak a stadionokra) 10 év alatt 200 milliárd megy el ahelyett, hogy az általános iskolákban korszerű tornatermeket és uszodákat építenének, ahol azt hiszik, hogy 2 x 2 hét külföldi lötyögéssel pótolható 90 ezer nyelvvizsga, ahol a főiskolák és egyetemek nagy részében a gyakorlati képzés összideje 3-5 % alatt van, ott ne gondoljuk, hogy bármiféle NAT „reformtól” eredményt várhatunk.
Abban az országban, ahol az adófizetők adójából - a kormány elvárásai szerint - óriási összegeket lehet (kell) átutalni arra a sportágra, amely 45 éve önmagát minősíti ahol az élsport támogatása fontosabb, mint a tömegsporté, ahol az olimpiai aranyak száma fontosabb, mint az országunk kövérségi rangsorban elfoglalt „előkelő” helye, abban az országban (legalábbis a politikai döntéseket meghozók szerint), nem az egészség, és az oktatás a legfontosabb.
Ahol az alsósok jobban értenek a kütyükhöz, mint a tanáraik a számítástechnika oktatásba történő integrálásához, ahol az oktatáspolitika még azon töri a fejét, hogy az angolszász, vagy porosz példát kövesse, ahol 5-10 évenként új és még újabb NAT-ot kell üdvözölni, ünnepelni és elfogadni, ott semmi szükség nincs ezekre időt és energiát fordítani.
Ahol az oktatáspolitika vezetőit a szinte mindenre alkalmatlan emberekből választják ki, s ahol egy térképész (Klinghammer István) többet ért az oktatáshoz, annak problémáihoz, s azok orvoslásához, mint az elmúlt 30 év komplett oktatáspolitikai vezetése, addig felesleges bármin is görcsölni.
Amíg a parlamentünkben magyarul helyesen írni nem tudók ülnek és szavaznak az oktatásunk jövőjéről, amíg a nyelvvizsga kötelezettség bevezetését követően olyan diplomát szerzett honatyák ülnek és szavaznak akiknek nincs nyelvismerete, amíg „büfé-diplomások” is rontják a levegőt a Parlamentünkben és a kormány vezetésében, addig a farok csóválja a kutyát.
Amíg a tisztelt politika azt hiszi, hogy a bérek emelése az oktatók szakmai színvonalát automatikusan emeli, amíg az oktatáspolitikai új és újabb NAT-okkal kápráztatja el a szavazóit,
s amíg a tisztelt érdekelt tanárok számára a legfőbb vitatéma az, hogy KERTÉSZ VAGY NYÍRŐ, addig többszörös gondolatváltásra lenne szükség, és a fenti ellentétek megszüntetésére.
Zavaros, lédús fejekkel nem fog menni.
- február 18.
Dr. Vinczeffy Zsolt