1990 előtt:

Már a ’60-as évek derekától kezdtek elszaporodni az impexek, amelyek révén kiváltságos vállalatok kereskedelmet folytathattak úgy nyugat, mint kelet felé. Révükön valósulhatott meg az un. reexport, melynek lényege, hogy egyes termékeket (pl. olaj), hazánk felvásárolt keletről, s nyugat felé értékesítette 90 %-os bekerülési áron, azaz minden dolláron 10 %-ot veszített hazánk, de ennek az összegnek a 2-5 %-át az üzleteket bonyolítók tették zsebre.

Egy példa, az 1969-ben az imperialista ügynökből a Mineralimpex vezérigazgatójává vált Russay István által felhalmozott vagyona meghaladta az 1 milliárd forintot, emellett 106 kg aranyat, 10 kg platinát és 169 kg ezüstöt tudtak az 1986-ban bekövetkezett halála után felkutatni.

A rendszerváltás után:

Megkezdődött a privatizációnak nevezett szabadrablás. 

Ez az időszak két részre osztható. Az Unióhoz való csatlakozásunk előtt be kellett bizonyítani, hogy jó fiúk leszünk, s engedjük a nyugati országoknak a piacszerzést. Tekintettel arra, hogy megfeleltünk, tizedmagunkkal 2004. május elsejével csatlakozhattunk az Unióhoz. A privatizáció gyakorlatilag 1990 és 2010 között ment végbe, de a privatizált vagyon döntő része 1994 és 2006 között történt. A privatizált vagyon összege 169 ezermilliárd forintnak volt megfeleltethető. Ezt „tisztességesen” harmadolták”, azaz a vagyon akkori értékének kétharmadáért adták el a nyugati felvásárlóknak, s ennek fele hozzávetőleg 55 ezermilliárd került offshore cégekhez, a harmadik harmad folyt be az államkasszába (szintén 50-60 ezermilliárd Ft), s ez szolgált az ország fenntartására. Mindez kevésnek bizonyult, hiszen ekkor került sor 22 milliárd dollár államkölcsön felvételére (nehogy csődbe jusson az ország). 

Összehasonlíthatóság kedvéért írom le, hogy az ország GDP-je 1995-ben 6000 milliárd forint volt, ami 2000-re megduplázódott, a belépéskor (20 éve) 21 ezermilliárd-, 2010.-ben 27 ezermilliárd-, míg tavaly 74 ezermilliárd forint volt. Kérem ezeket összehasonlítani, hogy a privatizációkor – akkori értéken számolva – 169 ezermilliárd forintnak megfelelő összeget „kótyavetyéltünk” el, s szintén akkori árfolyamon 55 ezermilliárd forint került offshore cégekhez. (Itt említem meg, hogy Európában (52 ország közül) Oroszország után hazánknak van legtöbb „kintlévősége” offshore cégeknél, de ha az egy főre vetített összeget vesszük figyelembe, magasan elsők vagyunk. Bravó.) 

Ekkor került a vízmű 2 francia kézbe az áram németbe, az összes energiaszolgáltató, a teljes cukor-, és növényolajipar nyugati tulajdonba. Egyes növények kivágásáért, illetve nem termeléséért fizetett a nyugat. 1300 TSz hetek alatt megszűnt, még az alátétek is eltűntek. A legkirívóbb herdálás a MALÉV eladása volt, egy budai villa áráért, 200 millió forintért (igaz a vevőnek vállalnia kellett a MALÉV 170 milliárdos tartozását). Nagy múltú vállalatok sora szűnt meg, elég, ha az egyik legismertebb és legsikeresebbet említem meg: Ikarus.

Gyakorlatilag a magántulajdon maradt kézben, bár a valutakölcsönökkel ott is jelentős kárt tudtak okozni.

Célszerű elgondolkozni azon, hogy a 169 ezermilliárdos privatizációs érték, az offshore cégeknél lévő 55 ezermilliárdos tőke, milyen arányban van az eddig befolyt kohéziós alap összegével. Talán nem tévedek nagyot, ha kijelentem, amennyiben a 169 ezermilliárd kamatai, illetve az offshore pénzek hazánkban maradnak, előbbre tartanánk. Meggondolandó az is, hogy a 22 milliárd dolláros IMF kölcsönt idő előtt visszafizettük, viszont ugyanekkora nekünk járó összeget tart vissza az Unió ál-kifogásokkal, s akkor ennek a kamatait meg sem említettem.

Tekintsünk vissza a múltba!

Trianon után, mikor is az ország kétharmada – rengeteg természeti kinccsel és 3 millió magyarral – ajándékként kiosztásra került, újjá kellett szervezni az országot úgy, hogy óriási összegű jóvátételt is a nyakunkba sóztak. 

Akkor a Népszövetségtől vettünk fel hitelt a jóvátételek kifizetésére, ennek ellenére 1929-ben a magyar gazdaságnak nagyobb volt a teljesítménye, mint az utolsó békeévnek, 1913-nak. 1909-ben pedig felzárkóztunk a nyugathoz, tekintettel arra, hogy elértük a fejlett nyugati országok gazdasági átlagának 60 %-át. Ez alatt a 24 év alatt országunk lényegesen nagyobb gazdasági fejlődést produkált (a fent említett nehézségek ellenére), mint az 1990. óta eltelt 34 vagy a belépésünktől számított 20 év alatt. Ami pedig a szellemi fejlődést illeti, elég egy nevet írnom, Klebelsberg Kunó. 

Egyébiránt nem értem, hogy annak a népnek, akitől 2 Magyarországnyi területet elvettek, miért kellett még jóvátételt is fizetnie?

Aki kormányzóként ezt a korszakot fémjelezi, arról közösségi terület nincs elnevezve, de egy bizonyos sétányunk már van. 

Mi történt mióta beleléptünk?

Megállapíthatjuk, hogy a volt szocialista rendszerben senyvedő országok belépésük után az egy főre jutó GDP-je 2,5-3,5-ször nagyobb fejlődést produkáltak, mint az addigi 15-ök, persze alaposan lemaradva tőlük. Ha pedig a csatlakozó országokat hasonlítjuk össze, Bulgária és Románia kétszer nagyobb GDP fejlődést produkáltak, mint hazánk, a balti államok másfélszer produkáltak jobban, a többiek 10-15 %-ot „vertek” ránk, míg mi csak a horvátokkal vagyunk „pariban”. Mindenesetre a tendenciák a rendszerváltás előtti helyzetet tükrözik, azaz hátulról szebben mutat a fejlődés.

Más kérdés, hol tartanának a mag-országok, ha nem tudták volna a belépőket kizsákmányolni, a volt gyarmataikról említést sem teszek.

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, ellenségünk-e Szerbia, Törökország és a többi Unióba vágyó ország, hogy lobbizzunk a bekerülésük érdekében?

A jövőről pár vízió (Elég, ha az új direktívákat követjük figyelemmel!)  Szerzői jogi direktíva: sérül a szólásszabadság, de mennyire?

Az Európai Parlament megszavazta, már csak a Tanácsnak kell rábólintani arra az irányelvre, mely alapjaiban megváltoztatja azt a módot, ahogy online tartalmakat fogyasztunk, készítünk és közzéteszünk. 

20 éve léptünk be az Unióba, de előtte volt egy kis petting, azaz végbement a privatizáció nagy része, ezzel kellett bizonyítanunk, jó fiúk leszünk.  169 ezermilliárd, 22 milliárd USD és 55 ezermilliárd.

A WHO megszavazásra váró direktívája

A Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, egy etióp marxista-kommunista által vezetett WHO – az ENSZ egészségügyi szervezete – arra készül, hogy             az         idei      közgyűlésükön            egy      olyan megállapodást           fogadtassanak el         a      194 tagállammal – tehát az egész világgal –, amely átfogó és teljes uralmat ad a WHO-nak a járvány- és pandémia ügyekben a nemzetállamok felett. 

A Világegészségügyi Szervezet (WHO) keretein

belül már javában készül két megállapodás, méghozzá a Pandémiás Szerződés és a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) módosítása. Ezeket a módosításokat terjesztenék a 2024-es közgyűlés elé, amelyik terveik szerint ezekre bólintana rá. 

Az IHR módosításai alapján az Egészségügyi Világszervezet, a WHO gyakorlatilag egy egészségügyi világkormánnyá válna, mint nemzetek feletti és globális szuperszervezet. Ennek megfelelően egy következő pandémia esetén a WHO által javasolt vakcinákat kötelezően kell alkalmazni.

A 2023 júniusában megtartott értekezleten részt vevő tíz ország (Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Csehország, Hollandia, Izrael és Németország) ebben egyetértett.

A WHO lesz a világkormány első változata? 

A munkaerő gazdálkodás direktívája

Lassan 10 éve, hogy az Unió tagországainak jelentős része évi egymillió képzetlen munkaerőt csal be, mindenféle garanciális feltételek előírása nélkül (remélve, hogy előbb-utóbb szavazókká is válnak, s legalább egy X-et tudnak a szavazólapra írni). A migránsok befogadását minden tagország számára kötelezően írják elő, s amely ország nem hajlandó befogadni az előírt kvótát, fizessen fejenként 8 millió forintnak megfelelő összeget a „közösbe”.

Namármost, ha valakinek szüksége van munkaerőre, szerezze be, ahonnan tudja/akarja, annyit amennyit akar. A volt gyarmattartó országok e tekintetben előnyben vannak, legyenek vele boldogok.

Egyébiránt az automatizálás rohamléptekkel fejlődik, nem biztos, hogy kell az évi egymillió bevándorló, de ha igen, töröljék el az abortuszt, ez Uniós szinten évi másfél millió többletet jelent, akik ha felnőnek, adóalanyok lesznek nyelvismerettel és szakmával is rendelkeznek. Európai szinten mindez csaknem évi 3 millió főt jelentene. Mindemellett Spanyolországban a 30 év alatti fiatalok 46 %--ának nincs állása. Egyébiránt most éppen nyakon vannak öntve ukránokkal.

Ja, hogy a migráció fenntartásának más indoka van? 

Tehát a kötelező kvóták által előírt létszámot vagy be kell fogadni, vagy fizetni kell, ezt az Unió Parlamentje már megszavazta, csak az Európa Tanács pecsétje hiányzik.

Mindenesetre az Unión belül csak érvényes oltási engedéllyel rendelkező kutyákat szabad szállítani. 

Az élet szentsége

A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés értelmében, az Unió tagországaiban tilos a halálbüntetés, és az ügyészi jóváhagyás nélküli fogva tartás. kivéve „háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején, – valamint zavargás vagy felkelés elfojtása céljából  bírósági ítélet nélkül”.  

Magyarázatok az Alapjogi Chartához a Charta 52. cikkelyének 3. bekezdése alapján (kihirdetve: 2007.12.14. az Európai Unió Hivatalos Lapjában C 303/17). 

Hiányzik a definíció  mit jelent a háború vagy a közvetlen háborús veszély, ugyanakkor mikor beszélhetünk zavargásról vagy felkelésről, az értelmezésnek tehát tág tere nyílik. (Dr. Eva Maria Barki nemzetközi szakjogász, Bécs)

 Az ítélkezések (már, ha ilyenek vannak) gyorsaságáról

• A Costa Concordia tragédiája, 2012. január 12.-én történt, az okok a laikusok számára is nyilvánvalóak voltak, de ítéletet több mint 3 év múlva hoztak 2015. február 11.-én.
• A Lufthansa társasághoz tartozó Germanwings járata 2015. április 3.-án zuhant le. A pilóta narkós állapotban hegynek vezette a járatot, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ezt röpítette világszerte a sajtó egy nappal később.

(Persze, ha vakargatnánk az esetet, kiderülne, hogy az USA haderő gyakorlatozott Dél Franciaországban, s minden légitársaság, valamint arra hivatott állomás észlelte, hogy pár percig lebénult egész Európa légi kommunikációs rendszere.) 2015. 04. 14.

A villanykapcsoló

A „sötét”-zöldítés direktívájának megfelelően a legtisztább energiaforrások használatára kötelező áttérni, ezek a nap-, szél-, vízenergia. Megjegyzés: az atomenergia nem megújuló, ezért alkalmazását be kell szüntetni (nem úgy, mint a németek).  A gépjármű forgalomban 2035-től csak elektromos meghajtású gépkocsikat lehet forgalmazni. (Még nem tudni, hogy az igazán nagy környezetszennyezést okozó hajózás, repülés és űrhajózás sorsa mi lesz, de ha az alábbiak bekövetkeznek, nagyjából felesleges ez a kérdés.) Ugyanez a dátumot akarják érvényesíteni a lakások, közösségi helységek esetében is, azaz csak elektromos alapú fűtési rendszerek kiépítése lesz engedélyezett. 

Ha mindez világszinten megvalósul, elegendő lesz egy központi villanykapcsolót lezárni. A következményeket az emberiség töredéke fogja túlélni, meg pár, az őserdőkben élő primitív törzs. De, hogy ebben mi örömük lesz, nem tudom.

Majdnem elfelejtettem. Ha nincs villany, nem fognak működni a bankkártyák sem. Igaz is, minek?

Tiszainoka, 2024. május 1.

Vinczeffy Zsolt