Pearl Harbor

    1941. XII. 7. .

2403 halott (ebből 65 civil), és 1178  sérült.

A japán támadást célpontját képező amerikai repülőgép anyahajók nem voltak a kikötőben. 

A szándékos tétlenség elmélete 

Az USA kormánya tökéletesen tisztában volt a támadás várható idejével. Erre enged következtetni, hogy az amerikai hírszerzés ekkorra már megfejtette a japán diplomáciai kódokat, és Angliából is rendelkezésre álltak erre utaló információk. Az elmélet hívei szerint indokra volt szükség a második világháborúba való belépésre, amit az amerikai polgárok többsége ekkor még nem támogatott.

Az elméletet erősíti a japán nagykövet esete, aki kezében a hadüzenettel 1941. december 7-én 12.45-kor Washingtonban kihallgatást kért a külügyminisztertől, aki csak 13 óra 30 perckor (Pearl Harbor-i idő szerint 8 óra 30 perckor) fogadta. Az Egyesült Államok így megvádolta Japánt a hadüzenet nélküli támadással.

A hivatalos álláspont nem tagadta, hogy a hírszerzés rendelkezett információkkal az esetleges támadásról, valamint a hadüzenetről, de a késlekedést az információk értékelésének hibáival indokolta.

Pearl Harbor előzményéhez tartozik:

Hanry Simpson miniszter egy beszélgetést folytatott Roosevelt elnökkel 1941. november 5-én, amelyet le is jegyzett. Az alábbiak hangoztak el:

„Az a kérdés, hogyan vegyük rá őket arra, hogy ők adják le az első lövést. Azt kell elérnünk, hogy mindenképpen a japánok legyenek az elsők, akik ezt megteszik, hogy ne is legyen kérdés afelől, hogy ki az agresszor.”

Egy hónap múlva, december 7-én a japánok megtámadták Pearl-Harbort, s egy héten belül egymillió önkéntes jelentkezett az amerikai hadseregbe.

A Pearl-harbori veszteség: 2403 ember és 4 hadihajó („nem is olyan sok”).

Vinczeffy Zsolt