Nem célom bővebb etimológiai fejtegetésekbe bonyolódni, de néhány kikerülhetetlen definícióra ki kell térnem a jobb érthetőség kedvéért.
A zseni.
A zseni (lángész, nagy szellem) ismérve, hogy képességeit tekintve, magasan fentebb áll a hasonló szakmát, művészeti ágat stb. művelők felett. A zseniket mindenki csodálja, büszke rájuk, példaképnek tekintik, kivéve azokat, akik ugyanazt a szakmát, vagy művészeti ágat művelik. Azok utálják, megpróbálnak neki keresztbe tenni, nem ritka, hogy összefognak ellene, hogy ellehetetlenítsék. Ez fordult elő Nagyrápolti Szent-Györgyi Alberttel is, akiről nem árt tudni, hogy részt vett az ellenállásban és Kállay Miklós tudtával a kiugrási kísérlet egyik tárgyalópartnere volt. (1937-ben orvosi és élettani Nobel díjat kapott.) Szóval a magyar tudományos közélet nem tudta „lenyelni” Szentgyörgyi elsődlegességét, ezért az MTA alelnökévé nevezték ki, remélve, hogy a csoportharcokban és adminisztrációban elsüllyed, mint tudós. Zsenialitására jellemző, hogy 2 év múltán 1947-ben Amerikába emigrált.
A géniusz.
A géniusz teljesen más kategória, a zsenik egy egészen szűk köréből kerülnek ki. Jellemzései: zseni, védőszellem, nemtő, őrangyal. eszmény megtestesítője, aki nem hagy cserben a nehéz küzdelemben, végül győzelmet arat.
Két ókori géniuszról teszek említés. Hammurapi (i.e. 1752-1750) alapította meg Babilont.
Attila (410-453) egy 22 millió négyzetkilométeres nomád birodalmat alkotott önálló törvényhozástól kezdve a futárpostai szolgáltatásokig.
Szokás nagy hadvezér-uralkodókat a géniusz jelzővel titulálni, de vajon ki merne markáns különbséget tenni Dzsinkisz kán, Nagy Sándor, Iulius Caesar, Napóleon, Hitler és Sztálin között?
Politikai fordulat.
A géniuszokat manapság leginkább a politikai életben találhatjuk meg. A fordulat a Nagy Francia Forradalommal (1789. július 14.) indult meg, amikor a „csőcselék diadala” (Platon) valósult meg. A forradalomban született meg a szabadkőművesség híres jelmondata: Egyenlőség, testvériség, szabadság. Madách találóan ír erről az Ember tragédiájában:
Ádám: Egyenlőség, testvériség, szabadság.
Néptömeg: Halál reá, ki el nem ismeri.
A folyamat a Párizsi Kommünnel (1871. március 18.) fejeződött be. Innentől datálható a liberalizmus térhódítása, aminek kihajtása a multikulturalizmus, majd legújabban a zöldmozgalmakba bújtatott liberalizmus. Mindhárom izmus (liberalizmus, multikulti, zöld mozgalmak) vállalható és szimpatikus elvekre épül, ezért alkalmasak arra, hogy rossz kezekbe kerülve, emberek millióit tévesszék meg velük, s vigyék „jégre” őket. Ez történt meg, ez folyik manapság, egyre ádázabb küzdelmet eredményezve. A törpe minoritás, milliókat megtévesztve diktatúrát kíván gyakorolni a csendes többség felett. Emiatt, társadalmi szükségességből, önvédelemből nőhettek ki a politikai géniuszok.
Miről ismerszik meg a politikusok között a géniusz?
Nem tipikus politikus, hanem „játékos”, „vállalkozó”. Számára a politika (államelnökség) nem hatalmi, vagy pénzszerzési lehetőség, hanem kihívás. Gondolkozásmódjuk eltér a megszokottól (pl. illiberalizmus), viselkedésük egyedi (visszatetszőnek is tűnhet), munkabírásuk példátlanul kitartó, konfliktuskezelésük páratlan, vészhelyzetben az elhárítás élére állnak, ellenfeleinkkel gyakran meglepően toleránsok, megnyilatkozásaikkor megütközéseket kelthetnek még a híveikben is, döntéseiket nem „népszavazás” alapján hozzák, álláspontjukkal gyakran megelőzik mások kérdésfelvetéseit, intézkedéseikkel gyakran a saját szavazóiban is ellenérzéseket keltenek, káderválasztásuk önkényes. Rendszeresen okot adnak félreértésekre, sértődésre, viszont kristálytiszta logikával érvelnek elképzeléseik és tetteik mellett. Nem azért cselekszenek, hogy közszeretetet vívjanak ki, de viselkedésükkel épp ezért elnyerik a többség szimpátiáját. Ígéreteiket – ha rajtuk múlik – beváltják.
Ha valaki a fenti felsorolásból sem tudja eldönteni, hogy ki tekinthető politikai géniusznak, csak azt figyelje, kit ostoroz az „elnyomott” sajtó, ki ellen tüntetnek egyre nevetségesebb módon azok, akik az illető politikus helyére ácsingóznak, de képességeik miatt még az ellenzékiség szerepét sem tudják betölteni. Kiket rágalmaz a média demagógiával, antiszemitizmussal, despotizmussal, antidemokratának, diktátornak nevezve őket, annak ellenére, hogy egyszer-, vagy többször magasan megnyerték országukban a választásokat „meglepetésre” és természetesen csalással.
Ha még valami nem világos, íme a névsor:
Azzal a hölggyel kezdem, akiről azt állították, hogy ő az egyetlen férfi a parlamentben: Margaret Thatcher.
A férfiak (abc sorrendben): Recep Tayyp Erdogan, Boris Johnson, Orbán Viktor, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és Donald Trump.
Ha mindezzel valaki nem ért egyet, akkor a megtévesztők-, vagy a megtévesztettek közé tartozik, és a „elnyomott” médiából szerzi be az értesüléseit.
Tiszainoka, 2020. május 9.
(a II. Világháború végének 75. évfordulójának napján)
Vinczeffy Zsolt
