Keresgélés közben véletlenül a kezembe akadt egy gondosan összehajtogatott kis terítő, amit Édesanyámtól kaptam egykoron. A terítőben egy csomó pénz van (örökségként) 1913. január 2.-tól 1946. június 3-ig bezárólag.
Az 1913-ban kiadottak egészen 1920. január 1-ig még a Koronáról szólnak, tehát még Nagy-magyarországiak. Az 1913. januárjában kiadott bankó címletét 10 nyelven írták rá: Zwanzig Kronen, Húsz Korona, Dvacet Korun, Dwadziescia Koron, (itt cirill betűkkel kellene írnom), Venti Corone, Dvajset Kron, Dvadeset Kruna, majd megint két cirill betűs címlet.
A Trianon előtti húsz koronáson már „csak” hat nyelven jelentették meg a címletet.
Aztán jönnek a pengők, szép sorjában 1945. október 23-ig (ez egy 100 000 pengős bankjegy) 7 nyelven feliratozva, pedig akkor már Kis-Magyarországról beszélhetünk.
Nekem még van egy 1946. június 3.-án, a Magyar Nemzeti Bank által kiadott Ssázezer B.-Pengősöm, valamint egy – furcsa módon, megelőzve korát, az 1944.-ben megjelent - Egy Pengősöm, amit A Vöröshadsereg Parancsnoksága adott ki. Ez utóbbi kettőn már csak magyar szöveg van.
Ennyit a magyar nacionalizmusról.
Ezzel szemben a románok 2019.-ben magukénak akarják tulajdonítani az Uz-völgyi temetőt, cserébe lefestik a magyar szövegeket a helységnévtáblákon.
A Trianon után 71 évvel megalakult Ukrajna nem engedi meg a magyar nyelvű oktatást.
Az 5. században honfoglaló szláv-szlovákok, akiknek (többek között) egyik uralkodójuk Hunyadi János volt (míg fia, Matei Corvin román fejedelem), nem engedi meg a kettős állampolgárságot, valamint a magyar himnusz lejátszását.
Ja kérem, ennyit fejlődött Európa és a demokrácia az elmúlt 100 évben.
T.-inoka, 2020. június 3.
Vinczeffy Zsolt
