A Kossuth rádió híreiben többször elhangzott, hogy a trianoni békekötéskor Magyarország jelentős területeket veszített el. Ne szégyelljük kimondani, hogy ez békediktátum volt, s a jelentős területvesztés hazánk területének 70 %-a volt. Ha ezt nem tesszük meg, lassan az emlékezés homályába veszik el a trianoni döntés, tartalmát vesztve.

Sajnos a kelleténél gyakrabban hallható, a „fejlett”, föderatív irányultságú országok informálatlan állampolgáraitól, hogy ha a magyaroknak nem felel meg a román, szlovák, szerb stb. államirányítás, miért költöztek oda.

Hazánkban is vannak olyan állampolgárok, akik véleményezik: az a külhoni, aki magyar akar lenni, költözzön Magyarországra.

De lehet ennek ellenkezőjével is találkozni, azaz nincs szükség a kettős állampolgárságra, mert hazánkat ellepnék a románok, különben is, akinek nem tetszik valami itthon, az elmehet ebből a k…a országból.

Legújabb „divat” megjelenni a szomszédos államok területén, s az ottani magyarság ellen agitálni, a többségi nemzet mellett.

Cikkemmel arra akarok rávilágítani, hogy milyen pénzügyi tragédiát (is) okozott nekünk Trianon, s ez már a Magyarországon élő balliberális és mulikulti beállítottságú állampolgárokat is húsbavágóan érinti.

Nekik szólna a cikkem, s azon jóérzésű honfitársaimnak, akiknek nincs a fentiekre elfogadható ellenérvük.

 Néhány érdekes adat

A Magyar Királyság GDP-je 1910-ben 60,4 %-a volt a legfejlettebb nyugati országok átlagának, s ez a nemzeti össztermék (Horvátország nélkül) egy 282 000 négyzetkilométeres országból származott. Trianon után a GDP a felére csökkent, a harmadára apadt (93 ezer négyzetkilométeres) „csonka” országban. Hiába akarták kivéreztetni hazánkat, 1939.-re a GDP újból megközelítette a nyugati fejlett országok átlagát (58,3 %-al). A probléma azonban kettős volt. Egyrészt közben eltelt 20 év, másrészt az adófizető terület egyharmadára csökkent. Jelenleg, a 75 éves békeidő után a magyar GDP a fejlett nyugati országok termelésének egyötöde, azaz 20 %-a. Ez alatt a 75 éves békeidő alatt 57 évig a baloldali, liberális kormányok voltak hatalmon. Ennek elgondolkoztatónak kellene lennie. Hazán fellendülése 2010-től indult meg, s ez anyagilag is markánsan érzékelhető.

A magyar nemzeti össztermék előállítása 1890 és 1913 között évi 1,6 %-al növekedett, míg Trianon után ez évi 1,2 %-os volt, viszont az elveszett területek kiesése miatt a bruttó össztermék a háború előttinek a felére esett vissza.

Trianoni döntés az ország területének kétharmadát-, lakosságának felét vette el, tehát az adófizetők száma is jelentősen csökkent. A területcsökkenéssel egyéb hátrányok is jártak. Az erdők 84 %-át, a vasérctermelés 89 %-át, a bányák 75 %-át a lignittermelésnek harmadát, az arany-, ezüst-, réz és sóbányák 100 %-át veszítettük el.

A gépipar és a hozzáadott értékeket előállító iparágak, s a pénzügyi szolgáltatók 70 %-a is kikerült a „csonka Magyarország” hatóköréből.

Fiume elvesztésével megszűnt a tengeri összeköttetés, s egyben eltűnt a mintegy 500 tengerjáró-, s 150 világkörüli szállításra is alkalmas hajó. Jelenleg Izland, Málta és főleg Ciprus tengeri nagyhatalomnak számít hozzánk képest.

A vasút- és úthálózat nem Budapest centrikus volt, hanem vonattal lehetett elmenni mondjuk Szabadkáról Kolozsvárra stb. Ezt a hálózatot „elvágták” az elcsatolásokkal. A vasútvonalaknál a „maradék” Magyarország területén az egyik sínpárt meg kellett szüntetni a békediktátum szellemében. A „gyengébbek” kedvéért, felsorolok néhány várost, amelyek közel ezer évig Magyarországhoz tartoztak, s más nemzetek fennhatósága alá kerültek: Pozsony, Kassa, Beregszász, Ungvár, Munkács, Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad, Arad, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Nagyszeben, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Zenta, Zombor, Szabadka, Eszék, Lendva.

Itt szeretném megjegyezni, hogy Törökország a Sevres-i békediktátum alkalmával (1920. augusztus 10.) területének háromnegyedét (580 000 km2-t) veszítette el, de ebbe egy Mustafa Kemál nevű kiválóság nem nyugodott bele. A sevresi „békeszerződés” értelmében az elcsatolt területet az angoloknak, franciáknak, görögöknek, olaszoknak, örményeknek és az országgal nem rendelkező kurdoknak osztották fel. A Kemál Atatürk (magyarul: törökök atyja) vezetésével folytatott honvédő háború végül az 1923. július 24.-i lausanne-i békével ért véget, s valamennyivel nagyobb területe lett Törökországnak, mint a háború előtt volt. Pedig Törökország területén is éltek kisebbségek, elég, ha a 25 milliós kurdokra gondolunk. (Megjegyzem: a 46 millió kurdnak jelenleg sincs hazája.)

Hiába, a törököknek Kemáljuk-, nekünk (igaz kicsit korábban) Károlyink volt.

Ha valaki nem tudná, az Osztrák- Magyar Monarchia Oroszország után a második legnagyobb ország volt Európában (681 ezer km2) a nagy háború előtt. Lakossága 53 millió volt (harmadik Orosz-, és Németország után). A Monarchia területének 48 %-a volt a magyar rész, 21 millió lakossal, akik közül 11 millió vallotta magát magyarnak.

De nézzük meg, az un. „Nagy-Magyarországból” kik mekkora területet kaptak, ott mekkora volt a részarányuk, illetve az elcsatolt területeken mekkora a magyarság részaránya napjainkban!

 A Trianoni területi osztogatás %-a, és az ott élők aránya, és a mai magyar lakosok száma, részaránya az elcsatolt területeken (Horvátország nélkül)

Tehát Románia nagyobb területet kapott, mint a jelenlegi Magyarország. Ráadásul ezen a nagyobb területen a románok részaránya csaknem megegyezett a magyarokéval.

Bár Trianon 49 ezer km2 területet Csehszlovákiának ítélt meg, ez megegyezik a jelenlegi Szlovákia területével!!!

Meglepő (?), hogy a velünk együtt vesztes Ausztria is kapott területet Magyarországból.

 A szomszédos országok az elcsatolt területeket nem jutalmul kapták, hanem ajándékba. A jutalomért ugyanis meg kell szolgálni, s ez sem a románokra, sem a szlovákokra, vagy a szerbekre nem mondható el, főleg nem a velünk együtt vesztes Ausztriára. Ez a tény nyomja a szomszédos országok vállát. Ők tisztában vannak azzal, hogy a kapott területekért semmiféle szolgálatot nem tettek, azaz azokat ajándékba kapták. Bizonyos értelemben ez a tény élteti a nacionalista érzelmeiket, önigazolás gyanánt.

Az pedig külön tanulmányt érdemelne, hogy Románia kivételével már régen nincs Csehszlovákia és Jugoszlávia, akik a 2. világháború lezárta után továbbra is kedvezményezettjei voltak a trianoni békediktátum területi döntéseinek.

  A magyar népesség alakulása Trianon után

Megállapíthatjuk, hogy míg a Trianon utáni Magyarországon 23 év alatt a lakosság létszáma 20 %-al nőtt (a ’29-33-as világválság ellenére) addig a felszabadulás után a rendszerváltásig csak 15 %-os volt a népesség növekedés, majd a rendszerváltást követő 30 év alatt 6 %-os csökkenés tapasztalható. (Itt értelemszerűen nem számoljuk be az 1945-től napjainkig elvégzett 6 millió terhesség megszakítást, amely összegszerűségében megegyezik a 2. világháború holokauszt áldozatszámával.)

Ajánlás

A fenti – főként gazdasági – adatot ajánlom figyelmébe azoknak a velünk egy országban élőknek, akik számára nem jelent tragédiát Trianon, akik a 100 évvel ezelőtt történteket magyaros érzelgősségnek tartják. Mint látható, a nemzetgyalázó békediktátum-, és az Önök közömbössége, illetve ellenpropagandája ellenére is él és virágzik az ország. Gondoljanak bele, hol tartana az országunk, ha Trianon nem következik be?  Legalább Ausztria szintjén.  Ha pedig példát vennénk a románoktól, szlovákoktól, szerbektől, s nemzetközi szinten (legalább kifelé) megvalósulna egy társadalmi összefogás, annak is jelentős hozadéka lenne (anyagilag is). De ha az Unió azt tapasztalja, hogy a magyar a magyart támadja, és saját fészkébe piszkít, akkor feljogosítva érzi magát arra, hogy országunknak ott tegyen keresztbe, ahol tud. Ez viszont Önökre is visszahat elsősorban gazdasági szinten. Döntsék el, hogy folytatják-e az áskálódást a „hazájuk” ellen, vagy minden külső fórumon kiállnak-e az ország mellett, erősítve ezzel Magyarország pozícióit. A tavaresek, vagy sargentinik ugyan örülnek az Önök panaszainak, de higgyék el, magukban árulóknak tartják Önöket. Ilyen ellenzéki politikával soha nem fognak kormányra jutni. Önök csak a hazaárulásban tudnak összefogni, a „vesszen Orbán és a Fidesz” hangoztatásával, s ez a szavazók azon részének is undorító, akik esetleg kormányváltást sem tartanak kizárhatónak. De Önökre – ahogy mondani szokták – még a kutyájukat sem bíznák rá, nemhogy egy országot. Önök kakukk módjára ülnének bele a Fidesz által készített fészekbe, s aztán hangya módjára megint elzenélnének mindent. Ebből még egyszer nem kérünk.

Ha már a szívükhöz és eszükhöz nem beszélhetek, akkor a soraimat a zsebüknek szánom. A fentiekből induljanak ki, s akkor talán Önök is helyén kezelik ezt a 100 éve történt nemzetégést, legalábbis az anyagi vonatkozásban, és már ez is valami

.

Nemzettársaimnak

Dobos László néhai barátom (felvidéki író) mesélte az alábbi történetet.

Egy szlovákiai kórházban két szlovák „ante finem” óráit töltötte egy kórteremben. Az egyik magyar papot hívatott magához, mire a másik a következő kérdést tette fel:

  -    Szlovák létedre miért hívsz magadhoz magyar papot? Mire a másik válaszolt:

  -    Tudod mi az evolúció?

  -    Igen, tudom.

  -    Na, látod, én már magyar vagyok.

 Végül egy volt diákomat, Székely József Edét (Csíkszeredából) idézem:

 Lehet, hogy egyszer eltűnik a magyarság, de mint vallás fennmarad.

 Reméljük, nem ez következik be, hanem újabb száz év!

 Isten segítsen ebben bennünket!

Tiszainoka, 2020. június 4.

 Vinczeffy Zsolt