Nem tudom, hogy mi történhetett velem, de egyszer csak arra ébredtem, hogy valaki nyalogatja a testem. Egy nagyot vinnyogtam, pedig ilyent eddig soha nem tettem, s ami érdekes volt, hallottam a vinnyogásomat. Na és a szagok. Minden olyan érdekes szagú volt.

Közben valaki össze-vissza nyalogatott, majd magamra hagyott. Vajon mi lehet a testvérkéimmel, gondoltam. Mert, hogy voltak testvérkéim, abban biztos voltam, az ilyent érzi a kutya. Kicsit fáztam, főleg azért mert a bundácskám nagyon nedves volt, s itt ahová keveredtem, nem volt olyan jó meleg, mint amit eddig megszoktam. Na, mindegy. Lesz, ami lesz.

Egyszer csak nyüszítést hallok, s biztosan állíthatom, hogy nem én voltam, kisebb dolgom is nagyobb volt annál, minthogy nyüszítsek. Aztán megint nyalogatást hallok, de most nem engem nyalogattak. Furcsa egy világ gondoltam, ilyen eddig még nem fordult elő velem. Nagyon kifáradtam és úgy döntöttem alszom egyet. Álmomban még mintha kétszer is hallottam volna nyavikkolást, de ez nem biztos, hiszen az álomban minden előfordulhat.

Arra ébredtem, hogy valaki meleg és jó szagú fekszik mellettem és kicsit fújtat. Ki a csoda lehet ő? Közelebb mentem hozzá, hogy jobban megvizsgáljam, de semmit nem láttam, viszont valami nagyok jó szagú és finom akadt a számba. Kicsit megdögönyöztem, s elkezdtem nyalogatni. Jó íze volt, s úgy döntöttem megszívom. Csodák csodája valami igen finom dolog jött ki belőle, később tudtam meg, hogy ez a tejecske. Szopizgattam még egy kicsit, de aztán újból álomba merültem.

Amikor a gyomrom korgása felébresztett, újból szopizni indultam, de ott már volt valaki. Ez felháborított, s továbbmásztam egy kicsit. Hát ott is találtam egy finom cicit, amiből jött a tejecske. Na, gondoltam, most végre jól lakom, de ekkor valaki átmászott a fejemen. Ez felháborító, hogy nem hagyják a kutyát enni sem. Vajon ki lehetett az, merült fel bennem, de inkább csak szopiztam, ráérek azt megtudni később is. Már szépen teleraktam a pocakomat, amikor valaki lökdösni kezdett. Ez mégiscsak sok, és megszagoltam. Más volt az illata, mint annak, aki átmászott rajtam. Erre egy felfedezőútra indultam, kik vesznek engem körül. Akitől a finom tejecskét kaptam, ő a jó szagú, meleg és sokkal nagyobb, mint én. Mindig nyalogatott, és segített mindenben. Ezen kívül még több valaki volt rajtam kívül, olyan kicsikék, mint én. Jé, hát akkor nem képzelődtem, s mégis vannak testvérkéim. Igen, biztosan vannak, és ők azok. Jaj de jó, milyen nagyokat fogunk játszani.

Mielőtt újból elaludtam, arra gondoltam, hogy ez a mostani világom is teljesen sötét, nem olyan egyenletesen meleg, mint amilyen az eddigi volt, de itt vannak illatok, lehet mászkálni, finom tejecskét szopizhatok, s itt vannak a testvéreim is. Ja és ugathatok, ráadásul úgy, hogy hallom is.

• Ébredés gyerekek, hasatokra süt a nap. Egy-kettő, ne lustálkodjatok!

Lehet ilyen zajban aludni, persze, hogy felébredtem.

• Én vagyok a Mamátok. Ti vagytok az első gyerekeim. Egy ideig tőlem kaptok enni, én mosdatlak is benneteket, meg vigyázok a tisztaságra. Velem bármit megbeszélhettek, mindenben segítek nektek, de cserébe elvárok bizonyos rendszerességet. Ezentúl egyszerre kaptok enni, mert nekem egyéb dolgom is van. Én vigyázok erre a házra is, ahol a Gazdáék laknak. Nagyon aranyosak, meglátjátok, majd nektek is tetszeni fognak.
• Mi az, hogy látni Mama. – tettem fel a kérdést.
• Tudjátok ennek a világnak nemcsak szaga van, mindent, ami körülöttünk van látni is lehet. Ez majdnem olyan csodálatos érzés, mint a szaglás. Na de miért mondom ezt nektek, hiszen aki még nem látott, úgysem tudja azt elképzelni.
• És mikor fogunk látni Mama, mert én csak szagolni tudok. – kérdezte az egyik testvérem.
• Két hét múlva, amikor kinyílik a szemetek.
• De miért nem most? – kérdeztem.
• Azért, mert így sokkal fejlettebb lesz a szaglásotok és a hallásotok. – zárta le a beszélgetést a Mama.
• Most pedig egyetek annyit, amennyit tudtok, mert utána én is szeretnék egy jót aludni, mert nagyon elfáradtam.

Nem tudom mennyit aludhattam, de furcsa zajra ébredtem. Először valami zörgés volt, majd nyikorgás, utána kopogás hallatszott, majd egy kiáltás.

• Norbi, gyere gyorsan, megszülettek! Nézd csak, négyen vannak! De aranyosak.
• Nagyon ügyes vagy Panni. – mondta valaki, és egészen közel éreztem a leheletét.

A Mama pedig nagyon izgatott lett. Otthagyott bennünket, s valószínű az idegenekhez szaladt.

Ők lehetnek a Gazdáék? Valószínű igen.

Nagyon kellemes volt mindkét hang, de mi az, hogy megszülettünk? Részemről csak aludtam, s ha nem jöttek volna, még most is pihenhetnék.

A Mama meg itt hagyott. Most mi lesz? Vajon visszajön?

Nem értem. Azt mondta, hogy Panni. Hát nem ismeri a Mamát? Ő a Mama, és nem Panni. Ennek ellenére a Mama mégis hallgatott erre a névre. Panni, ennek semmi értelme nincs, de a Mamának annak van. Nem tudom, a Gazdáék miért ilyen tudatlanok, de a Mama úgy látszik kedveli őket, hát legyen, én is elfogadom őket, akárhonnan is jöttek, csak a kosárkánkhoz ne nyúljanak.

És mi az, hogy mind a négyen? Ezek szerint három testvérkém van? Hú, de izgalmas. De honnan tudja, hogy hányan vagyunk. Eddig még meg sem szagolt bennünket. Aztán a Mama vakkantgatott, s azt ugatta, hogy ő is nagyon örül a kicsiknek, két fia és két lánya született. Azt még nem tudom, mit jelent mi az a fiú és mi az a lány, és vajon én fiú vagyok, vagy lány? Na mindegy, majd kiderül, úgysem érdekes.

    -   Vajon közülük hány a fiú és mennyi a lány? – tette fel a kérést a mélyebb hang.

    -   Előbb-utóbb majd megtudjuk. – hangzott a válasz.

Nahát, ez nem lehet igaz. A Mama most mondta, hogy hányan vagyunk, és mégsem tudják?

Nem figyeltek, vagy ennyire buták?

Végre elmentek, s feltehettem a kérdést a Mamának:

• Mama, miért nem tudják, hogy ki a fiú és ki a lány, amikor most mondtad meg nekik?
• Ők nem értik a mi beszédünket. Ez emberek beszédje más, mint a mienk, szerintük mi ugatunk.
• De én sok mindent értettem abból, amit ők mondtak, ez hogyan lehetséges?
• Azért kislányom, mert a kutyák nemcsak a fülükkel hallanak, hanem a szívükkel is. Az emberek nagyon elfoglaltak, s csak ritkán hallanak a szívükkel.
• Mama, Te azt mondtad, hogy kislányom. Akkor én lány vagyok?
• Igen, te az vagy. – válaszolta.
• És mi a különbség a lányok és a fiúk között? – kérdeztem.
• A lányokból mamák lesznek, a fiúkból pedig papák. – válaszolta.
• És a mi papánk ki, miért nincs itt velünk?
• A te papád a harmadik házban lakik. Ott portás. Na de mára elég legyen, aludjatok!

Alukáljál te is és álmodjál a kiskutyákról.

Nagytata