(A radikalizmus nem szélsőség, hanem egy adott rendszer gyökeres megváltoztatásának a szándéka, ami nem csupán a tagadás, hanem az alternatívák kidolgozását is jelenti.) 

 I.   Preambulum.

II.  Önmeghatározás.

III.   Elvi, politikai alapvetések.

1. Preambulum

Mottó: Nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem szellemi hatalmasságok ellen.

Be kell látnunk, hogy az úgynevezett „rendszerváltás” nem egy sikertörténet, gazdasági, kulturális és morális visszaesést eredményezett. Népünk, nemzetünk lelkét, önérzetét a liberális bolsevizmus lassan, de eredményesen emészti fel. Ma már joggal tehetjük fel azt a drámai kérdést, hogy „élet vagy halál”? Magyarország értékrendbeli és morális válsággal küzd. Fiataljaink haza iránti szeretete, elkötelezettsége jelentősen romlott a rendszerváltással. A liberalizmus, a kozmopolitizmus, az „élj a mának” hamis eszménye kezd általánossá válni a fiatal nemzedéknél, ami a magyar társadalomnak, mint politikai közösségnek az önfenntartó életerejét roncsolja. 

Egy radikális változást akaró nemzeti pártnak gyökeresen szakítania kell a rendszerváltó „elit” háttér alkujából rendszer szintűvé gyökeresedett „élni és élni, hagyni egymást” elvével.

A politikai pragmatizmus nem jelent mást, mint a meglévő rendszer elfogadását, beolvadást a rendszerbe, elfogadni és élvezni annak előnyeit. Így válnak politikusaink „megélhetési politikussá”, a politika és a gazdasági szereplők maffiatípusú szerveződésé.

Ma már nem az a kérdés, hogy Magyarország lesz-e vagy nem, hanem az, hogy milyen országot hagyunk hátra utódainknak. Egy szabadnak hazudott országnak „szabad” rabszolgái lesznek, vagy egy öntudatra ébredt nemzetté válnak ismét. 

Paradigmaváltásra van szükség, még pedig olyan mélységűre, ami a millenniumi és a Horthy időkre volt jellemző.

Amikor a politikai ellenfél - legyen az párt vagy civil szervezet - a haza ellenségévé válik, akkor a kompromisszumkészség csak időleges és taktikai természetű lehet.  

Vissza kell nyúlnunk a gyökereinkhez, a Szentkoronához, annak alkotmányos evidenciáihoz.

https://periszkop.blog.hu/2020/03/23/alkotmanyos_evidenciak#more15548386

Magyarország jogfolytonosságának helyre állításának deklarálása az országgyűlés által, alapjaiban változtatná meg a jövőnket.

„Merjünk magyarok lenni!” Teleki Pál  - és ne feledjük: „Gyáva népnek nincs hazája!”

Mi biztosan nem ezt akartuk!

Mikor, kik és hogyan siklatták ki a rendszerváltást?

Ahhoz, hogy nemzetmentő – vagy legalábbis azt megkísérlő – pártprogram álljon össze, és ne csak egy úgynevezett választási programot, ami kizárólag a hatalom megszerzését célozza, akkor újra kell gondolnunk és újra kell gombolnunk azt a kabátot, amit kényszerzubbonyként húztak ránk és határozza meg jelenleg is életünket. 

Ha nemzeti jövőképet is felvázoló kormányzati programot akarunk bemutatni a magyar társadalomnak, ami nem egy ciklusos parlamenti munkát jelent, akkor meg kell találnunk azt a történelmi pillanatot, ahol elindult és elindították azokat a politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokat, aminek eredményeként ide jutottunk. 

Ha úgy gondoljuk, hogy Magyarország jó úton halad, akkor nem kell mást tennünk, mint pragmatikus pártként beállunk azok közé, akik ide vezették az országot. Ha úgy gondoljuk, úgysem lehet tenni semmit, akkor mi sem vagyunk mások, mint a most regnáló politikai „elit”. Ha meg úgy gondoljuk, hogy az ország szekere rossz irányba tart, akkor a jelenlegi probléma gyökeréig kell leásnunk, oda, ahol a kivezető utat – legalábbis részben – megtaláljuk.

Harminc év távlatából, már egyértelmű, hogy Magyarországot megvezették, a népet, a társadalmat becsapták, elárulták.

II.    Önmeghatározás

 Magunkról: A Pártunk megalapítói és tagsága több évtizedes politikai múlttal rendelkezik, amit nem a hatalmi vágy hozott létre, hanem a haza iránti elkötelezett cselekvő szeretet. A nemzetünk történelmének, kultúrájának tisztelete meghatározó eleme a politikánknak. Feladatunknak tartjuk a magyar mentalitás megőrzését, az erkölcs, a tisztesség, az igazság, a természeti törvények képviseletét és védelmét, a józan paraszti ész tisztaságán alapuló politizálást.

 Pártunk önmeghatározása: A Pártunk keresztény-szociális, értékkonzervatív, nemzeti elkötelezettségű párt. Politikai tevékenységét az evangéliumi szeretetparancs és a szolidaritás szellemében kívánja végezni. Elsősorban a munkajövedelemből élők érdekeit képviseli a társadalmi közmegegyezés szellemében. Értékrendjét a természeti törvényekre alapozott társadalmi, gazdasági és szociális elvek alkotják.

 Politikánk: Pártunk nem választási programot készített, hanem több cikluson átívelő ország-programot, ami a kisiklatott rendszerváltás stratégiai hibáit kívánja orvosolni.

Mélységesen elítéljük azt az „ellenzéki” politizálást, ami inkább ellenséges és nemzetellenes, mintsem konstruktív módon az ország és a társadalom érdekeit szolgálná. A most formálódó balliberális koalíció politikája kizárólag a tagadásban és a gyűlöletkeltésben teljesedett ki, úgy akarnak kormányváltást, hogy azt sem tudják, hogy valóban mit is akarnak, vagy ha tudják is nem merik nyilvánossá tenni, azon kívül, hogy az Orbán rezsim helyébe lépjenek. A 2019-es önkormányzati választáson elért sikereik világossá tették számunkra, hogy mi motiválja őket; a hatalom, a pénzszerzés, a nemzeti érdek és nemzeti öntudat aláásása.

Pártunk a tagadás és a szivárványos koalíció egyetlen pártjával sem kíván politikai közösséget kialakítani, mivel érték és világnézet vonatkozásában antagonisztikus ellentét áll fenn közöttünk. 

Megállapítások:

1. A rendszerváltást nem a társadalmi nyomás hozta létre, hanem az 1956 után kitermelődött technokrata kommunista-szocialista elit, az egyre erősödő kozmopolita-liberális „demokratikus ellenzék”, valamint a nyugati politikai- és a gazdasági erők. 
2. A rendszerváltás szellemisége és lényege a Németh-kormány döntéseiben már előre megmutatta, hogy mire számíthatunk; a közveszélyes munkakerülés büntetési tételének eltörlése, a „spontán privatizáció” elindítása, az évi XXXIV. választási törvény megalkotása. Ez mind-mind olyan jelzés volt, amire oda kellett volna figyelnie a valóban nemzeti elkötelezettségű értelmiségnek. Voltak ilyenek; Csengey Dénes, Csurka István.
3. A rendszerváltás folyamatai az 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalóasztalánál rögzültek. A tárgyalóasztalnál ülő civil és politikai szerveződések mindenféle társadalmi felhatalmazás nélkül tárgyaltak és döntöttek az ország jövőjéről. A tárgyalások az SZDSZ kottája szerint folytak. A kerekasztal tárgyalásai csak és kizárólag a politikai hatalom átadás-átvételéről szó Olyan lényeges dolgokat nem is vettek napirendre, mint a gazdasági rendszer átalakulásának a kérdése, amit a SZOT akkori főtitkára – Nagy Sándor – javasolt, ezért a szakszervezetek fel is álltak az asztaltól.
4. Az 1989. november 26-án az SZDSZ által kezdeményezett „négyigenes” népszavazás volt a legaljasabb átverése a rendszerváltásnak, mivel az ország jövője számára az első kérdés volt a meghatározó, míg a másik három csak arra kellett, hogy a valódi kérdésről, az elnökválasztásról eltereljék a figyelmet. 

 A kérdések: 

1.   Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?

2.   Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?

3.   Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról. 

4.   Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

A népszavazás (1990) eredménye figyelemre méltó és elgondolkodtató:

Az SZDSZ mindent megtett – negatív értelemben –, hogy megakadályozza Pozsgay Imre nép által történő köztársasági elnökké választását, hogy saját „politikusa”, – marionett figurája – Göncz Árpád kerüljön az elnöki székbe.

5. Az SZDSZ nemzeti elkötelezettségére jellemző, hogy Kiss János a párt elnöke az 1990-es választási kampányában „lesvájcisapkázta” a Szent Koronát.
6. október 25. és 28. között az SZDSZ és a köztársasági elnök támogatta azt a puccskísérletet, amit „taxisblokád” néven jegyez a történelem. Ez a négy nap megrendítette az MDF - KDNP - FKgP kormányt. Talpon maradásukat az MSZOSZ (SZOT utódszervezete) és a Vállalkozók Szövetsége által összehívott Érdekegyeztető Tanács maratoni tárgyalásának köszönhette. 
7. MDF-kormány pénzügyi megzsarolása (SZDSZ).
8. február, a „rózsadombi paktum” aminek megvalósult pontjai igazolják létezését. https://periszkop.blog.hu/2020/03/12/rozsadombi_paktum_1#more15516006
9. 1994-98 balliberális koalíció MSZP-SZDSZ kétharmados (72%) győzelme. Az SZDSZ parazitaként rátelepedett az MSZP-re. Lényegében minden stratégiai kormányzati intézményt irányítása alá gyűrt; a gazdaságot, az oktatást, a sajtót, a tudományos és a kulturális intézményeket.
10. A Fidesz identitásváltása 1998-2002 kormányzása során támogatóinak a számát jelentősen megnövelte. Valami érthetetlen módon a Fidesz 2002-es választás első fordulójának a kampánya nagyon lagymatagra sikerül, Fidesz-MDF 87 mandátumot, míg az MSZP-SZDSZ 98 mandátumot szerzett. A második fordulóra ráerősítettek, de végül is 198 – 188 arányban elvesztették a választást. Hiába volt a polgári körök életre hívása. Az első választási forduló kampányának, az intenzitásának gyengesége lehet, hogy nem véletlen volt, de az is lehet, hogy csak az elbizakodottságuk okozta a vereségüket.
11. december 5. ügydöntő népszavazás volt 1. kérdés az egészségügyi intézmények állami kézben tartására vonatkozott, míg a 2. kérdés a külhoni magyarok kettős állampolgárságáról. A népszavazás eredménytelen volt, mivel a részvételi arány nem haladta meg az 50%-t (37,5%). Mind a két kérdésben az igenek voltak többségben, miszerint; állami tulajdonban maradjanak az egészségügyi intézmények (65/45 % ), míg a kettős állampolgárság kérdésében (51,57/48,43%). Az egész kampány lényegében a kettős állampolgárságról szólt. Nehéz most elképzelni, milyen érzés volt szembesülni a valósággal. Akik a népszavazás végeredményét várták a Kossuth-téren és szembesültek vele, könnyeikkel küzdöttek. Még az ég is könnyezett. Hogy e szégyenletes vereséget mi okozhatta? A vereséget elsősorban az MSZP-kormány, a Gyurcsány vezetésével folytatott agresszív és aljas ellenkampány okozta, másodsorban a kérdések bonyolultsága, illetve a Fidesz lagymatag kampánya. – Ezt a napot egyetlen nemzettársunk sem bocsájthatja meg Gyurcsány Ferencnek és bandájának!
12. A 2006-os őszi budapesti és vidéki (74 városban voltak budapestihez hasonló és folyamatos megmozdulások) események megteremtették azt a ritka történelmi pillanatot, amikor a népharag – békésen – űzhette volna ki a hazug és nemzetellenes kormányt az ország házából. A Fidesz nem élt a történelmi lehetőséggel. Orbán Viktor 2006. október 6-i, a parlament lépcsőjén tartott beszédében kijelentette, hogy nem akar előre hozott választást, sőt, szakértői kormányzásról beszélt, ami valójában nagykoalíciót jelent. Fidesz a Kossuth-téri eseményeknek köszönhette az önkormányzati választások fölényes megnyerését, ami megalapozta 2010-es győzelmét, amit a mai napig nem köszönt meg a tüntetőknek. 
13. Fidesz az elmúlt tíz évben, 2/3-os támogatás mellett nem volt képes a balliberális politikai, hatalmi hálót felszámolni, sőt többszörös meghátrálásával – iskoláskorúak családi pótléktámogatásának kifizetését a rendszeres iskolába járáshoz kötése, az „internetadó”, a bankadó, a devizahitel, az oktatás, a kultúra stb. – magára húzta a balliberális-bolsevista erőket. Ennek eredményekét olyan mocskos és hazug gyűlöletkampány folyik most is ellene – illetve a nemzeti oldal ellen – amelynek eredménye már megmutatkozott a 2019-es önkormányzati választásokon.
14. A Fidesz politikája féloldalas, társadalmi támogatottságát főleg a külpolitikájának köszönheti, az EU elleni kiállása, a migrációs-, illetve a közép európai V4-es politikája teszi hitelessé, míg belpolitikai téren utóvédharcokat folytat, elvi, politikai nyílt vita helyett hallgatásba burkolódzik, illetve arra a kevés médiaértelmiségre bízza a harcot, akik a kormánypárti média reflektorfényében sütkéreznek. Kevés az a nemzeti elkötelezettségű – „érted haragszom nem ellened” – értelmiségi-, politikai-, gazdasági szakértő, aki vállalná a Fidesz kormánnyal szemben a kritikusi, opponensi szerepkört.

 A fentiek alapján egy nemzeti, radikális pártnak, el kell dönteni, hogy a haza jövője szempontjából melyik az a politikai csoportosulás vagy párt, amelyikkel az együttműködés lehetetlen. Ki az elsőszámú ellenfél, kit helyezzen a célkeresztjébe.  Aktualizálva és konkretizálva a jelenlegi – 2020-as – belpolitikai helyzetet ki lehet jelenteni, hogy Magyarország társadalmi békéjét és nemzetállamiságát a Demokratikus Koalíció és a Momentum veszélyezteti leginkább, valamint a hozzájuk csatlakozó balliberális pártok.

 Olyan érzésem van mintha ott ragadtunk volna a 90-es években, ahol a hazugság, az aljasság, a gyűlölet és a hatalom minden áron való megszerzése határozná meg egyes pártok politikáját, és nem az, hogy milyen közös jövőt akarjunk építeni. A magyar politikai „elit” harminc év alatt képtelen volt megállapodni egy nemzeti minimumban. A balliberális oldal a demokrácia alapját – a választók döntését sem hajlandó tiszteletben tartani. Ami most van, és amilyen irányba tartunk, az se nem nemzeti, se nem magyar, hanem egy nemzettudat nélküli agymosott tömeg gyarmatállama lenne.

 Egy sikeres politikus, az jó stratéga és jó taktikus, de mindenkép a személyisége, karizmája teszi őt vezéregyéniséggé. Ahhoz, hogy megnyerő és hiteles legyen, elsősorban ne hazudjon a választóinak, küzdőtársainak, legyenek érzelmei, amit kordában tud tartani, legyen empatikus és következetes. Jó, ha a következő öt kérdésekre válaszol magának: Mit akarok? Hogyan akarom? Kikkel akarom? Mikor akarom? Miből akarom?     

III.   Elvi, politikai alapvetések

Magyarországon működő társadalmi és politikai szervezeteknek első és legfontosabb kötelessége hazánk érdekeinek képviselete, nemzetközi tekintélyének megerősítése, a demokratikus intézményrendszerek iránti bizalom megerősítése, a többségi választói akarat tiszteletben tartása, amit nem írhat felül a birodalmi érdekek korlátlan kiszolgálása. 

1. 10. x
       1. Elszámoltatás: Ha a „megállapítások” alfejezetében jegyzett eseményeket összefüggéseiben végig gondoljuk, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt a hazát áruló és hazaáruló gazdasági és politikai folyamatokat büntetlenül megúszni. Kik voltak azok a politikusok, „szakemberek”, akiknek felelőssége nyilvánvaló. Mint ahogy például láttuk Biszku Béla esetében sem történt felelősségre vonás. Mindez azt jelezi, hogy nincs és nem is volt politikai akarat a „politikai elit” részéről, hogy az elszámoltatást az előző rendszer, de legalábbis a rendszerváltás vonatkozásában a hazaárulás gyanús ügyekben vizsgálódjanak. (BTK: § ) De, azt senki nem tilthatja meg, hogy egy olyan fekete füzet szülessen, amiben meg volnának nevezve a rendszerváltás hazaáruló. Persze azt azért tudnunk kell, hogy az országgyűlési képviselők szavazataikért nem vonhatók felelősségre.

        

       2. Migráció: Magyarországot sem erkölcsi, sem politikai felelősség nem terheli a gazdasági menekültválság kialakulásáért. Nekünk nem voltak gyarmataink, nem generáltunk helyi háborúkat, hogy kizsákmányolhassunk egy országot. Természetesen a menekült státuszra jogosult, (de nem a gazdasági menekültek) személyeket be kell fogadnunk, akiket a vendéget megillető, tisztelettel kell fogadni, ami nem jelentheti, hogy ez a státusz korlátlan idejű legyen. A jogosultság jogszerűségét az adott körülmények alakulása során felül kell vizsgálni. Azok a menekültek, akik tartósan itt akarnak élni, nem élhetnek vissza vendégszeretetünkkel. A családegyesítési lehetőség az adott család első menekült státusszal rendelkező személy jogán igényelhető, ami a szűk családtagjaira vonatkozzon, feleségre és gyerekekre. Amennyiben a menekült státuszra jogosult személy biztonsági kockázatot jelent hazánkra nézve, vagy sérti kulturális és vallási hagyományainkat vagy bűnöző életet él, az a személy ne legyen jogosult az oltalomra, ki kell utasítani az országból. Nem támogatjuk a megvásárolható letelepedési kötvény! 

        

       3. Magyarország és az Európai Unió viszonya: Magyarország mindig is Európa szerves része volt, mind stratégiai, mind kulturális, mind geopolitikai szempontból, ezért az Unióhoz való tartozásunk természetes és szükségszerű lépés volt, bár belépésünk érdekében aránytalanul nagy áldozatokat kellett hoznunk. Nemzeti identitásunk, önrendelkezési jogunk feladása létünk feloldódását eredményezné egy erősebb politikai hatalom árnyékában. Ezért érdekeink védelmében határozott és világos kormányzati politikára van szükség függetlenül attól, hogy milyen politikai beállítottságú kormányunk van. Mi már megtapasztaltuk, a „nagytestvér” erejét, amiből most sem kérünk. Nem támogatjuk az „Európai Egyesült Államok” létrehozásának tervét, mivel az európai népek több ezer éves, különböző társadalmi és kulturális gyökerekkel rendelkeznek, ami nemzeti identitásuk és önbecsülésük alapját képezi, amely erős nemzetállammá kovácsolta polgárait. A nemzetállamok Európájának vagyunk az elkötelezett képviselője, ahol a közös érdek, a kölcsönösség és az egymásiránti tisztelet kapcsolja össze országainkat, ahol a nemzeti adottságok ésszerű és természetbarát kiaknázása az adott ország érdekeinek a figyelembevételével Európa népeinek egyetemes érdekét is képviseli. Határozottan elutasítjuk az Európai Unióban eluralkodó kettős mércét, a dodonai, definiálatlan értékekre való hivatkozás által indított politikai támadásokat. EU parlamentnek meg kell tisztulnia a kozmopolita, háttérhatalmi erők kiszolgálóitól, vazallusaitól. Amennyiben az Európai Unió továbbra is homokzsáknak tekinti hazánkat, akkor gazdaságilag és politikailag fel kell készülnünk az Unió elhagyására.

        

       4. Nemzetgazdaság – vállalkozó állam: Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében felszámolta iparát, mezőgazdaságunk árutermelő képességét, a kvóta megállapodás eredményeként jelentősen leépítettük, élelmiszeriparunkat majdhogynem felszámoltuk. Az állam lemondott a hazai és külföldi árukereskedelemből fakadó bevételekről, az ahhoz kapcsolódó infrastruktúrát elprivatizálta. A magyar állam feladta értéktermelő és vállalkozó jellegét, egy hamis és alantas liberális felfogás alapján, miszerint a „legrosszabb tulajdonos az állam”. Az állam és az önkormányzatok ne csak adó-kivető- és beszedő szerepet lássanak el, hanem a lehetőségeik ismeretében vállalkozzanak, legyenek kezdeményezők, vállaljanak tulajdonosi felelősséget. A külföldi beruházók mellett a magyar állam is vállaljon szerepet a magyar tulajdonú ipar fejlesztésében. Állami beruházásokra van szükség, mind az ipar, mind a kereskedelem, mind a mezőgazdaság vonatkozásában. Természeti kincseinket állami tulajdonban kell megőrizni és a haza javára kell működtetni. Meg kell becsülnünk és védenünk a szellemi potenciánkat és kreativitásunkat, ami eddig is jellemezte népünket. Fontos lenne, hogy a piacképes találmányaink szervezett-, és - állami menedzseléssel - korrekt támogatásban részesüljenek egy „Nemzeti Innovációs és Találmányi (NIT,) ZRT.” keretében, ahol az állam mellett a feltalálók és kutatói közösségek is részvényesek lehessenek. Magyarország alkalmas lenne egy tudományos, feltalálói centrum létrehozására, ahol mind a technikai, mind a személyi feltételek meglennének az adott termék piacképessé tételére, akár a gyártás elindítására is.

        

       5. Bankrendszer: Szükséges lenne a magyar Bankfelügyelet megerősítése, jogkörének kiszélesítése, nemzetközi elfogadtatása. A Magyarországon működő bankok összesített mérlegfőösszegének (hitelállomány + betét + tőke) 70%-át külföldi bankok jegyzik, tehát a magyar bankrendszer által „megtermelt” profitot ilyen arányban birtokolják. A magyarországi bankrendszer és az állam viszonyát leginkább a devizahitelesek ügye jellemzi. A magyar parlament nem mert egyértelműen kiállni a devizahitelesek mellett. Magyarországon a magyar tulajdonú bankoknak kell túlsúlyban lenni. A bankok érdekérvényesítő képessége nem írhatja felül a magyar társadalom érdekét. („Az adósságcsapda miatt évente közel 2000 milliárd Ft.-ot, az adóbevételek közel harmadát, kell kifizetnünk kamat és tőketartozásra, a pénzvilág javára. Ezért jut kevés pénz az egészségügyre, oktatásra, kutatásfejlesztésre, bérekre, közalkalmazottakra, vállalkozásokra, első lakáshoz való jutás támogatására, nyugdíjakra stb.” Síklaky István: Létbiztonság és harmónia)

        

       6. Adórendszer, jövedelmi viszonyok: A magyar adórendszer a multinacionális és a „nemzeti” nagytőkének kedvez.

       Támogatandó: 

       1. A személyi jövedelemadó többlépcsős bevezetése,
       2. a minimál-nyugdíj megemelése és a kifizethető nyugdíj maximálása, 
       3. a 13. havi bér és nyugdíj visszaállítása, 
       4. az egészségügy hatékonyabbá tétele, mind szervezési, mind anyagi, mind eszközbeszerzési szempontból,
       5. a bankadó kivetése, 
       6. a magyar tulajdonú és a külföldi tulajdonú cégek azonos elvek alapján történő támogatása és adóztatása.

        

        

       7. Nemzeti jövőkép, oktatás, kultúra, sajtó- és szólásszabadság: Ki kell jelenteni, hogy a magyar politikai közéletet meghatározó pártoknak a nemzeti jövőképpel kapcsolatosan nincs egyértelmű és világos elképzelése. Értékrendjük nincs, vagy az, a választópolgárok számára értelmezhetetlen. A magyarországi politikai szerveződések többsége ideológia és értékrend nélküli, haszonelvű pártok, politikájukat elsődlegesen a hatalmi ambícióik és személyes érdekeik határozzák meg. 

       A magunk részéről fontosnak tartjuk, hogy a „nemzeti alaptanterv” valóban nemzeti legyen! Az alsó tagozatos osztályokban, személyiségükben, és nemzettudat vonatkozásában is alkalmas tanítók tanítsanak. Fiataljaink a tanári pályát ne parkoló pályaként kezeljék, hanem élethivatásnak. A nemzeti tanterv megalkotása és figyelemmel kisérése állami feladat, ebből fakadóan nem liberalizálható, ami azt jelenti, hogy tényszerű és közérthető eszközök alkalmazásával kell oktatni. 

       A nemzeti kultúránk védelemre szorul a külföldről beáramló nívótlan média és egyéb termékkel szemben. Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy fiataljaink nemzetünk történelmi, szellemi és kulturális örökségét megismerje, hogy nemzettudatuk erősödjön. Magyarországon eltorzultan liberális sajtószabadság van! Nálunk felelőtlenül lehet hazugságot tényként tálalni, gyűlöletet terjeszteni a rosszul értelmezett „sajtószabadság” jegyében.

        

       8. Szociális és egészségügyi ellátórendszer: (szakértő!) Alapvetően állami feladat a szociális ellátórendszer és a minőségi egészségügyi ellátás biztosítása, ami azt is jelenti, hogy az ellátáshoz szükséges eszközök beszerzését is racionalizálni kell.

        

       9. Érdekvédelem, civil szféra: A rendszerváltással a magyar munkavállalók érdekérvényesítő képessége jelentősen beszűkült. Általánossá vált az egzisztenciális félelem. A szakszervezeti mozgalom romokban hever. Mint szociálisan elkötelezett párt, feladatunknak tekintjük a szakszervezetek megerősítését és ennek politikai képviseletét. Külön érdekvédelmi törvényre van szükség, ami rendezné a különböző érdekvédelmi (civil) szervezetek és az állami intézmények viszonyrendszerét, valamint külön fejezetben rendezné a szakszervezeti jogokat. A szakszervezetek érdekérvényesítő képességének növelése érdekében a szakszervezeti vezetőknek a jelenlegi gazdasági szerkezethez igazodva kéne újra gondolniuk a mozgalom felépítését. (Alternatív szervezeti felépítésre van szükség. TA.) Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a valódi – tagsággal rendelkező – egyesületeket összemossák a gazdasági tevékenységet folytató alapítványokkal. A hazai civil szervezetek működését támogató adományok és adományozók nyilvános adatoknak minősüljenek, függetlenül attól, hogy külföldi, vagy hazai a támogató. A külföldi adományt elfogadó civil szervezetek kizárólag karitatív tevékenységet folytathassanak, politikai, pártpolitikai tevékenységet pedig nem.

        

       10. Közbiztonság, igazságszolgáltatás: Magyarország közbiztonsága európai viszonylatban jónak mondható. Rendőreink kulturáltak, nem hatalmaskodók. Az más kérdés, hogy törvényeink és az eljárási előírások a különböző társadalmi csoportokkal szemben elnézőek, míg például az autósokkal szemben túlzóan szigorú. 

       A társadalom igazságérzetét sok esetben sokkolja a bíróságok tévelygései. A jogszolgáltatás gyakorlatával szemben az igazságszolgáltatáshoz kell visszatérni. Törvényeink ne csak a jogvégzetteknek legyen érthető és egyértelmű(?), hanem az átlag polgároknak is. A törvényhozásban meg kell szüntetni a különböző és össze nem tartozó törvényjavaslatokra, az úgynevezett „salátatörvényekre” történő szavazást. 

       A büntetés végrehajtási intézmények legyenek önfenntartók, de legalább részben termeljék meg a működésük költségeit. 

        

       11. Honvédelem: (szakértő!) Vissza kell állítani a sorköteles szolgálatot, akár 3 vagy 6 hónapra. Magyarország önvédelmi képességét növelni kell, mind technikai, mind állományi szinten! Fiataljainkat honvédelmi és polgárvédelmi kiképzésben kell részesíteni, akár a cserkész mozgalom bevonásával.

        

       12. Országgyűlési választás: A jelenlegi „vegyes” választási rendszer nem fejezi ki a magyar választópolgárok tényleges akaratát. Lényegében kétpólusú, a nyugati minta alapján a „politikai váltógazdaság” elvén működik; „Ha ló nincs, akkor a szamár is megteszi.” Rendszerváltáskor az SZDSZ javaslatára és nyomására a Németh-kormány terjesztette be az évi XXXIV. – úgynevezett választási – törvényt, amit még az „egy-párti” parlament fogadott el. A 4-, majd az 5%-os parlamenti bejutási küszöböt a később megalakuló pártok kiszorítására építették be a törvénybe. A jelenlegi törvény - a kompenzációs listának köszönhetően - a nagyobb pártoknak kedvez a kompenzációs lista voksain kiosztásában. Ez a törvény teszi könnyen elérhetővé a 2/3-os győzelmet. 

       A 2018-as országgyűlési választások eredménye jól példázza választási rendszerünk ab normalitását. Fidesz-KDNP a 106 egyéni körzetből 91-et nyert meg, a kompenzációs listáról 42 parlamenti helyet gyűjtött be, így lett 133 képviselője, vagyis kétharmada (66,83%) Mindezek függvényében el kell gondolkoznunk azon, hogy ez a választási rendszer, mennyiben ösztönzi a választópolgárokat a választásokon való részvételre. A 2018-as választáson a részvételi arány kivételesen magas volt, megközelítette a 70%-ot.  

       Ez a vegyes választási rendszer, ellentmondásban áll a „szabad mandátum” és a „frakciófegyelem” intézményrendszerével. Másrészt az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a magyar választók elsősorban érzelmi és pártszimpátia alapján választanak. Vagyis az emberek lényegében pátokra szavaznak, de a vegyes választási rendszer eltorzítja a választói akaratot. 

       Ezzel szemben a magyar hagyományos – 1947 előtti – pártlistás választói rendszer, ami megegyezik az Európai Parlament képviselőválasztási rendszerével, sokkal tisztább, átláthatóbb és ténylegesen leképezi a választók akaratát. 

   

13. A belső és külső ellenség: Ki kell mondanunk, hogy Magyarországot a külső és belső ellenségei harapófogóba fogták, mivel az Orbán-kormány külpolitikájával és EU kritikus megnyilvánulásaival szembe megy a multinacionális háttérhatalom terveivel. Nem lehetünk elégedettek az Orbán-kormány bel- és gazdasági politikájával. Főleg azzal nem, hogy a kétharmados parlamenti többségéből adódó lehetőségei ellenére defenzív és megengedő módon előidézte a balliberális politikai erők megerősödését. 

13. Kormányzati struktúra. Átlátható kormányzás és személyi felelősség: A Fidesz-KDNP által kialakított államigazgatási struktúra átláthatatlan és értelmezhetetlen az állampolgárok többségének. A régi hagyományos miniszteriális rendszer érthető, valamint személyi felelősséget is jelentett. Ezért érdemes volna ezzel is programszinten foglalkozni. 1. sz. melléklet

15. Az állam feladatai: Amennyiben a Párt kormányzati pozícióra törekszik, akkor – ha csak a maga számára is – rögzítenie kell az állami feladatok körét.

16. Igazságszolgáltatás vagy jogszolgáltatás: A most kialakult igazságszolgáltatási botrányok (Gyöngyöspata) rámutat a kialakult „jogállamiság” tarthatatlanságára. (melléklet): https://periszkop.blog.hu/9999/12/31/_dr_vinczeffy_zsolt_igazsagszolgaltatas_a_gazsag_szolgalataban

17. A törvényhozás. Kinek íródnak a törvények: A kodifikált törvénytervezetek nagy része értelmezhetetlen a polgárok számára. Sok esetben ellentmondások vannak egy azonos témában a különböző törvényi előírások között. A „saláta törvény” rendszerét (több egymástól független törvénymódosítást egyetlen csomagban szavazza meg az országgyűlés) meg kell szüntetni!

18. Szólásszabadság vagy szabadosság? A pénz uralta média felelőssége: Független újságíró nincs, mivel mindenkinek van értékrendje, de van, aki a saját világnézete és értékrendje alapján publikál és van olyan, aki a munkaadója elvárásai szerint. A szólás és véleményszabadság nem jelentheti a hazugság és a gyűlölet szabadságát! Megfigyelhető, hogy a címszerkesztők sokszor a cikk tartalmával köszönő viszonyban sem lévő megtévesztő címeket adnak az írásoknak.  A sajtó „szabadságát” az adott médiatulajdonos határozza meg, ami nem volna baj, ha az olvasó tisztában lenne azzal, ki vagy kik a tulajdonosok. Kezdeményezni kellene, hogy az impresszumban tüntessék fel a tulajdonosi cég tulajdonosainak állampolgárságát és nevét, vagy tulajdonosi körének tulajdoni hányadát (magyar, külföldi).

19. Pénzpolitika: Ebben a témakörben inkább hagyatkoznék Varga István és más nemzeti elkötelezettségű honfitársunk szakértelmére. 

20. Gazdaságpolitika: Magyarország gazdasági szerkezete kiszolgáltatottá teszi hazánkat. A megtermelt javak hozzáadott értékének jelentős részét a külföldi tulajdonú multinacionális cégek profitját növeli. Vállalkozó állammá kell fejlődnünk. A szellemi tőke és a munkatőke meghatározott részét itthon kell kamatoztatni. 

21. Oktatás és nemzettudat: Az Orbán-kormány által elfogadott Nemzet Alaptanterv eleve elkésve született meg, és olyan témával nem foglalkozik, mint a tanárok alkalmassága. Az oktatás színvonalának növelése elsősorban a tanárok alkalmasságán, a magyar oktatási hagyományokon alapuló oktatási rendszeren, a tanárok megbecsülésén (ez nem csak bér kérdése) és főleg az oktatási rendszert jellemző liberalizmus felszámolásán múlik. Felül kell vizsgálni a felvételi rendszert, a szelekciós feltételeket, az állami ösztöndíjak megadásának feltételeit. Jelenleg a jelentkezők kétharmadát veszik fel felsőoktatási intézményekbe, ezek kétharmada állami ösztöndíjban részesül, s mégis a felvett hallgatóknak csak a fele szerez diplomát. (A lehetséges 500 pontból 280 ponttal is be lehet kerülni a felsőoktatásba, állami ösztöndíjjal.) A diplomaszerzés átlagos idejét csökkenteni kell a jelenlegi 8 évről. (A tavaly felvett hallgatók átlag életkora 24 év volt, a felsőoktatásban résztvevőké pedig 27 év.) Szorosabbá kell tenni a „felvevő piac” és a tanulók kapcsolatát. A piac határozza meg az igényeit, a szükséges létszámokat, fizesse a tanulmányi költségeket (mentesítve a központi kiadásokat), ezzel ellenőrizve a hallgatók szorgalmát. A piac financiális szerepe egyben a tanárok számát, szakmai felkészültségét is szabályozza.

22. A nemzeti kultúra: A nemzeti kultúra nem csak a magyar lelkület kifejeződése, hanem a hazaszeretetünk, a nemzettudatunk gyökérzetének táptalaja. Hazánk jelenlegi kultúrpolitikája alapvetően kozmopolita, liberális eszmék fogságában vergődik.

23. Klíma és környezetvédelem: A tényleges környezetvédők gyakorlati megoldásokban gondolkodnak.  A Pártnak konkrét javaslatokkal kellene előállnia, mint például a pillepalackokat kiváltó üveg és egyéb megoldások szorgalmazásával és annak gazdasági és törvényi feltételeinek a kidolgozásával.

24. Transzparencia a politikában, az igazságszolgáltatásban elszámoltatás: Ki kell mondanunk, hogy a rendszerváltás katasztrofális károkat okozott az országnak. Ebből fakadóan a politikai felelősséget is vizsgálni kell, akár törvényalkotói szinten, akár személyek vonatkozásában. Nem lehet és nem szabad a bírói függetlenségre hivatkozva átlépni olyan bírói döntések felett, amik sértik a társadalom igazságérzetét és ahol a korrupció tetten érhető. 

25. Érdekvédelem és társadalmi kontroll: Azt kellett tapasztalnom, hogy a „rendszerváltó-” és a később alakult parlamenti pártok nem voltak abban érdekeltek, hogy a társadalom többségének érdeke tényleges képviseletet kapjon a törvényhozásban,

26. Versenysport, profi sport, tömegsport, iskolai sport. A fejezet címe és annak tagoltsága jelzi, hogy különböző jellegű problémával állunk szemben, amivel foglakoznia kell a Pártnak. 

1. melléklet: Magyarország egyes kormányainak miniszteriális felépítése

Budapest, 2020. július