Szívesen aludtam volna még, fél füllel hallgatva a madárkák csicsergését. Beszívva az ázott föld finom illatát, de a gazdáim ma korán keltek. A konyha felől csörömpölés hallatszott, s nemsokára megszólalt a rádió is.

Ha már így alakult, gondoltam sírok egy kicsit, hogy valaki felfigyeljen rám és foglalkozzon velem. Már azt hittem, hogy feleslegesen nyavikkolok, amikor Panni kijött hozzám és finom falatokat adott nekem. Én nagyon megörültem neki, meg annak, hogy a köntöse is rajta volt, mert azon van egy öv, ami mindig lelóg és himbálózik, ha mozog. Rögtön rávetettem magam, beleharaptam és elkezdtem cibálni. Ez a játék Panninak is biztosan tetszett, mert nagyokat nevetett és forgolódott körbe-körbe. Egyre jobban belejöttem, de ekkor Panni kivette a számból az övet, és ott hagyott. Ez nem igazság, gondoltam, hiszen igazából még nem is vagyok éhes, én csak azért nyüszítettem, hogy játsszon velem valaki. Ez most nem jött be, de ha már itt voltak a finom falatok, csak belekóstoltam.

Nemsokára Zsoltibácsi is kijött, engem ugyan köszöntött, de nem nagyon foglalkozott velem, feszültséget éreztem rajta, jött, ment, bepakolt valamit a kocsijába, és látszott, hogy nagyon siet. Mielőtt elment volna, megvakarta a buksimat, ami igazán jól esett, de nem maradt ott velem játszani, hanem elhajtott. Ez nem az én napom – gondoltam – s visszamásztam az ólamba.

Panni megint csörömpölt a konyhában, úgyhogy nem tudtam elmélyülten elaludni, hát fél szemmel nézegettem a tornácot.

Már majdnem sikerült elaludnom, amikor Panni kijött a tornácra. Már nem a hálóing és a köntös volt rajta, hanem egy másik ruha. Gügyögött hozzám, meg is simogatott, de otthagyott az ólam előtt, s kiment a kertbe gyomlálni.

Ez mégsem igazság, gondoltam, s újból elkezdtem nyüszíteni, de semmi eredményt nem értem el, mert Panni csak gyomlált tovább.

Mit lehet ilyenkor tenni, gondolkoztam. Le kellene menni hozzá, de eddig soha nem mertem lemenni a lépcsőn. Felfelé már megy, de lefelé…

Odamentem a lépcső szélére, s azon gondolkoztam, hogy mekkorát kell ugranom, hogy csak egy lépcsőfokot jöjjek le, mert, ha eltévesztem, akkor megüthetem magam.

Panni meg nem foglalkozott velem, hát mérges lettem, és hoppá…

Az első sikerült, a második már könnyebb lesz, gondoltam, s még egyszer nekirugaszkodtam. Máris lent voltam.

Óriási. Lejöttem a lépcsőn életemben először.

Panni nem is látta, szomorodtam el. Odamentem hozzá, de amikor észrevett össze-vissza puszilt, hogy ilyen okos, ügyes és bátor vagyok. Ez nagyon jól esett, az viszont nem, hogy elkezdett tovább dolgozni.

Hát nézzük, mit kell itt segítenem, s elindultam én is.

A kertben rengeteg zöld növény volt, s Panni egy négyágú valamivel kotorászott a földön fekvő növények között, amik kijöttek a földből. Szegények, gondoltam, s nekiestem a négyágú valaminek. Panni ezen jókat nevetett, ezért fokozott lendülettel támadtam a szerszámra. Ez viszont már Panninak nem tetszett, így jöttem rá, hogy a zöldeket kell kiirtani, s nem a négyágú szerszám a hibás. Neki is rontottam egy zöld bokornak, hogy segítsek, de nagyon megszúrt. Panni rám is szólt, hogy a málnákat ne bántsd. Kimentem a virágágyásból egy olyan helyre ahol a zöld növények egyformák voltak, s mozogtak a szélben. Kellemes illatuk volt, de állandóan az orromat csiklandozták. Nekik is ugrottam, haraptam őket, de túl sokan voltak.

    -    Lassan füvet kellene nyírni. – állapította meg Panni.

Ezt ugyan nem értettem, de a távolban észrevettem egy nagy zöld növényt, ami a karjaival integetett. Na, ezt én támadom meg, gondoltam, odaszaladtam és megharaptam. Nagyon szúrt és ezért nem tudtam belőle harapni.

• Hagyd a fenyőfát! – kiáltott Panni.

Engem nem érdekel, hogy mi ez, de soha többé nem akarom kiirtani.

Sokat rohangáltam még, mikorra Panni befejezte a munkát. Ennek nagyon megörültem, mert már nagyon fáradt voltam, s alig tudtam felmenni a lépcsőn a tornácra, ittam egy kis tejecskét, s rögtön bementem a házikómba pihenni.

Azt sem tudtam, hogy Zsoltibácsi mikor jött haza. Arra ébredtem, hogy megint büdös pipaszagot érzek, ő pedig ül a széken, valami üveget emelget a szájához és izzad, s nagyon büdös.

Kezdtem éhes lenni, de azért megnyaltam Zsoltibácsi lábujját, hátha játszunk egyet. Ő figyelemre sem méltatott, eltűnt, majd nemsokára más szaggal tért vissza. Panni közben megterített, s annak ellenére, hogy én voltam éhes, ők kezdtek enni. Ez felháborító, gondoltam, és lecsuktam a szemem.

• Carmen!

Ezt már többször hallottam, nem tudom, hogy mit jelent, de kinyitottam a szememet. Hát Zsoltibácsi nyújtogat valamit a kezében. Odamentem, megszagoltam és nagyon jó illata volt. Hát legyen öröme, gondoltam és elvettem tőle egy finom húsos csontot. Ezt már ismerem, mert tegnapelőtt kaptam ilyent életembe először, s nagyon finom volt, estig is kitartott.

Most is jólesett. Utána játszani szerettem volna, de ismét elaludtam, valószínű a fáradtságtól.

Arra ébredtem, hogy Panni megy el azzal az autóval, amivel idehoztak engem. Előtte viszont beengedett a lakásba, és Zsoltibácsira bízott. Ő viszont nem törődött velem, valami színes dobozt nézett, ahol emberek rohangáltak. Ez engem nem érdekelt, bemásztam a kosárkámba egy kicsit szunyókálni. Amire felébredtem Zsoltibácsi már az asztalnál ült s egy fekete valamin pöntyögött. Nekem viszont pisilnem kellett, így elindultam a WC felé, ahol már háromszor is sikerült. Panninak is tetszett a dolog, mert mindig egy ronggyal feltörölte és elvitte. Amikor a szándékomat Zsoltibácsi felfedezte, felpattant, odarohant hozzám, s gyengéden felkapott. Nagy, meleg tenyere van. Kivitt a tornácra, s betett a homokos ládába. Én kijöttem onnan, mert amikor a lakásban megfogott, kicsit megnyomódott a pocakom, s kakiltam egy nagyot, de ő ezt nem vette észre. Bementem a házikómba egy kicsit szunnyadni.

Nemsokára megjelent Zsoltibácsi, seprűvel és lapáttal, és a tornácon is sepert, mert úgy látszik, oda is jutott egy kicsi kaki.

Nagyon csúnya hangja van a partvisnak. Haragszom rá. Ezért többször is megtámadtam, de elég büdös volt, ezért inkább elmentem alukálni.

Alukálj te is és álmodjál egy kiskutyáról!

És ne felejtsd el, hogy ma olyan ügyes voltam, hogy le tudtam jönni a lépcsőn.