Helyzetelemzés

 Hazánkban 350 ezer főre teszik azon kiskorúak számát, akik éheznek, mélyszegénységben élnek, híján vannak a követendő példáknak, semmi reményük a szocializációs képességek elsajátítására, inkább ellenkezőleg.

Ezen fiatalok egy része szórványban él (az ő helyzetük a kedvezőbb), de jellemzőbb, hogy kisebb-, nagyobb tömbökben élnek, ez pedig az önazonosság kialakulást súlyosan torzíthatja.

Gyors és jelentős változtatás hiányában ez a helyzet erőteljesen romlik, hiszen az elszigetelődés fokozódik, s olyan körülmények alakulnak ki, amelyek rontani fogják az amúgy is egyre kezelhetetlenebb helyzetet.

A mélyszegénységben élő, és halmozottan hátrányos környezetbe született gyermekek teljesen ártatlanok, semmiről nem tehetnek. A kialakult helyzetért elsősorban azok hibáztathatók, akiknek módjukban lenne segíteni rajtuk, hiszen ők nem önszántukból választották ezt az életmódot, s egyszerűen képtelenek önerőből a változtatásra.

Nekünk kell segíteni, mielőbb!

 Az egyetlen kiút

 Az egyetlen lehetséges kiút az érintettek gyermekek képzése.

A veszélyeztetett környezetbe tartozó családok gyermekeinek számára fel kell ajánlani a bentlakásos iskolai képzést.

A tanulás és a megszerzett ismeretek ragadhatják ki ezeket a gyermekeket abból a környezetből, amely a fejlődésük gátja. A tanulmányok, a mutatott példa és az átélt sikerek a biztosíték arra, hogy a szocializációjuk által egy magasabbszintű élet igényével hagyják el az iskolapadot. Egyben példaként állnak a család, a testvérek előtt, megmutatva, hogy van kitörési lehetőség, van kiút.

A megszerzett képesítésüktől függetlenül, de néhány szakmánál kiváltképp lehetséges, hogy ezek a fiatalok lesznek későbben az élharcosai annak a missziónak, amely révén értékes egyedeivé válhattak a társadalomnak.

Történelmünk során, erre számtalan példa volt.

  Az iskolahálózat kiépítése, létszámok

 Meg kellene célozni, hogy általános- és középfokú képzésben résztvevők létszáma, a rendszer kifejlesztését követően évfolyamonként 6-10 ezer fő legyen (ami a végkibocsátásnak is megfelel). Ennek értelmében a 12 évfolyamot figyelembe véve egyidejűleg 72-120 ezer fő tanulna bentlakásos iskolákban.

A rendszert fokozatosan célszerű kiépíteni (felfuttatni), részben a levonható tapasztalatok megszerzése-, részben az oktatási rendszer elfogadottságának kialakítása érdekében.

A „próba intézményeket” olyan helységekben célszerű megvalósítani, ahol kis átalakítással (befektetéssel) adottak a lehetőségek, illetve ahol a végzetteket fel tudja szívni a piac.

Törekedni kell arra, hogy minél teljesebb üzemmóddal nyissunk, azaz az általános iskolák esetében legalább az 1-4 osztályt lenne célszerű egyszerre elindítani, évfolyamonként több párhuzamos osztállyal.

Először – próbaként, 8-10 általános iskola 1-4 osztálya (5-6 párhuzamos osztállyal) indulhatna, s a felmenő rendszer értelmében 4 év elteltével, az összegyűlt tapasztalatok alapján lehetne a képzést kibővíteni. Ez évfolyamonként 1200-1300 főt jelentene, ami az egyes populációnak 1,4 %-a.

A teljes „telítettséget” (azaz az évfolyamonkénti 6-10 ezres létszámot) 12-20 év leforgása alatt kellene elérni.

 Lehetséges források

 Tekintettel arra, hogy a kialakítandó bentlakásos iskolarendszertől várt kedvező eredmények az országunkat-, illetve a magyarság egészét érintik, lehetővé kell tenni mindenki számára, hogy anyagilag is részt vállalhasson ebben a misszióban.

• A „felső tízezer” A 100 leggazdagabb magyar összvagyona 2300 milliárd (Mrd) forint, a tavalyi, válsággal terhelt évben is a növekményük 108 Mrd Ft volt. Az igazán tehetősöknél divatba kellene hozni a közadakozást, elérni, hogy az is fizessen, aki nem akar, de mivel az adakozása köztudottá válik, kénytelen csatlakozni.
• Példa, a kiemelt látványsportok: lehetővé kell tenni, hogy ugyanúgy, mint a sport esetében, az erre a célra fordított összegek után is kapjanak adókedvezményt a befizetők

4.3.     Vagyon jellegű apportok: elsősorban az állami intézményeknek az erre 

           a célra alkalmas épületei jöhetnek számításba, de minden használható,   

           és leselejtezett műszaki cikk ide tartozik (a személygépkocsitól, a

           számítógépig)

            (Itt számításba jöhetnének a kényszerértékesítésre kijelölt-, volt

            katonai bázisok, amelyek felújításánál élénkíthetnénk a KKV szektort, 

            munkát adva sok munkanélkülinek.)

• Az adónk újabb 1 %-a: lehetővé kellene tenni, hogy minden adózó, az

            adójának 1 %-át ajánlhassa fel erre a célra. Egy jó kampány ebben

            sokat segítene.

• A nem keresők hozzájárulása: elsősorban a nyugdíjasok felajánlásáról lenne szó, akik visszavonásig meghatározhatnák, hogy a nyugdíjukból mekkora összeget ajánlanak fel, pl. csoportos beszedési formában.
• A pénzügyi szektor felajánlása: a bankrendszer a fentebb említett csoportos beszedésekért nem kérne jutalékot, valamint a kifejlesztendő iskolarendszer pénzügyi bonyolításánál kedvezményeket adhatna. Ugyanígy a biztosító társaságok non-profit biztosításokat köthetnének az üzemeltető intézményekkel.
• Vállalati, munkáltatói hozzájárulás: az egykori szakmunkás képzési alaphoz hasonló vállalati (munkáltatói) hozzájárulás pénzügyi kereteit kellene biztosítani (részben működik).
• Állami hozzájárulás: amint az a felsorolásból is kitűnik, az állam „vastagon” benne van többféle teher viselésében (ingatlanok átadása, adókról való lemondás stb.), ennek ellenére – feltételezhetően - ezen felül is támogatná pénzügyileg ezt a missziót.
• Nem pénzügyi felajánlások: ide tartoznak azok az elhivatott szakemberek, akik szívesen tartanának ismertetést a szakmájuk szépségeiről (a restaurátortól a pékig, az erdésztől a kertészig, a vízvezeték szerelőtől az ácsig), aki hajlandóak kisebb csoportoknak bemutatni a munkájukat, esetleg nyáron fogadnák őket inasnak. Olyan gyakorlati képzést (esetleg nyári táborokat) lehetne bevezetni, ahol a megtermelt terméket, maguk a hallgatók használhatnák.
• Külföldi segélyszervezetek felajánlásai: Például Hollandiában az egyházak, az önkormányzatok és az állam is támogatja a testvérközösségek létrejöttét, és működtetését. A fejlett államoknál kötelezően kiselejtezendő fogyóeszközök nálunk még néha a luxus kategóriába tartoznak. Megfelelő hírveréssel egy hálózat alakítható ki. (Sok élő példát sorolhatnék.)
• Foglalkoztatói hozzájárulások: Itt már elsősorban az egyetemi szintű képzés támogatását érthetjük, ahol egyéni szerződések keretében történik a támogatás. (Lásd. Thaiföldi példa.)
• Külhoni magyarok támogatása: „Szabad a pálya”, de itt is elsősorban az egyetemi szintű képzés a favorizált. Esetükben a kapcsolati tőke lehet mérvadó.
• EU-s támogatások:

  A képzés egy része most is kiadás az államnak, de a bentlakásos formánál óhatatlanul jelentkeznek olyan költségek, amelyek egyébként nem lennének (a portaszolgálattól az orvosi ellátásig), ami jelentősen emeli az oktatási költségeket. Legfőbb hozadékként jelentkezik azonban az oktatás eredményessége, a végzettek lényegesen magasabb munkaerő értéke, valamint a felzárkózás ténye.

Mindamellett az egyidejű 60-100 ezer fős összlétszám éves közvetlen költsége 110-180 Mrd forint, de a korszerűsítések, bővítések (a „felfuttatás” ideje alatt) további 50-80 Mrd forintra becsülhetők (mindez összességében a GDP 0,5-0,9 %-a). A fentebb felsorolt lehetséges források minderre különösebb megerőltetés nélkül fedezetül szolgálnak. (Konkrét számításokat azért nem mellékelek, mert jelentős belső eltolódások lehetségesek.)

5. Egyéb hozadékok

 A rendszer kiépítése révén a veszélyeztetett körbe tartozó fiatalok felének nyújt csak segítséget, de így is 20 év alatt – az egyetemet is beleértve – 60-100 ezer egyenértékű- dolgozni tudó-, szakmához értő- és szerető fiatal áll munkába, a céltalan, segélyekre váró, önmagát főként csak reprodukálni tudó közel negyedmilliós embertömeg helyett. (Ne felejtsük el, hogy sokaknak épp a rendszer kiépítése ad munkát.).

 Gyermekeinknek és unokáinknak már egy kialakult és kezelhető örökséget hagynánk.

 A rendszer elfogadása és sikeres bonyolítása komoly reményeket támaszt afelől, hogy öngeneráló lesz, azaz az így beilleszkedők önmaguk is élharcosai lesznek a misszió folytatásának.

 Felkeltené, és általánossá tenné, a népünkben amúgy is meglevő, néha szunnyadó adakozási kedvet, mert ha a céllal azonosulni tudnak, nem kétséges az eredmény. Ez a misszió végre egységesíthetné a magyarságot. (Bővebben: 1. melléklet)

 Modellként szolgálhatnánk a világ országainak a kisebbség-, illetve a szegénység kezelésében.

6. A rendszer felépítése

 6.1 Előkészítés

 Egységes irányelvek kidolgozása, ezek kijelölt (és/vagy adott) grémiumokkal történő egyeztetése, az irányelvek véglegesítése, ezek ismertetése az alsó- és középfokú intézmények vezetőivel, polgármesterekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal, az érintett érdekképviseletekkel, vajdákkal.

6.2. Felkészítés, válogatás

 A leendő diákok kiválasztására szintén egységes, de bizonyos határok között rugalmas rendszert célszerű kialakítani, a válogatásra feltehetőleg egy szűkebb apparátus létrehozása szükséges, akiknek a munkáját a védőnői hálózattól felfelé, az adott szakemberek segíthetik. (A válogatás buktatóit, problémakörét a 2. sz. melléklet tartalmazza.)

6.3. Általános iskolai képzés

 Lényegileg megegyezik a mostani képzéssel. Számolni kell azonban az állandó bent tartózkodással, azaz egyes tárgyak oktatása kerülhet a délutáni foglalkozások közé (ének-zene, technika stb.) A sportra és a készségeket fejlesztő-, és közösségteremtő tárgyakra nagy hangsúlyt kell fektetni. A szabadidőben olyan – nem tantárgyi – foglalkozások szükségesek, amelyek az önbizalmat, a magyarságtudatot, a világban való eligazodást, a hitet, valamint a korosztálynak megfelelő általános ismereteket közvetíti a gyermekek felé.

6.4. Középfokú képzés

 Az alapfokú képzésben elért eredmények alapján dönthető el a középfokú képzés iránya. Számunkra minden gyermek értékes: az is, aki középiskolai tanulmányokat kezd meg, s az is, aki szakmát tanul. A válaszút előtt álló fiatalok. feltételezhetően ez utóbbi képzésre jelentkeznek inkább.  (A gyakorlati képzésről a 3. számú melléklet szól bővebben.)

6.5. Utókövetés

 A végzett diákokkal – végül is meghatározhatatlan ideig – célszerű tartani a kapcsolatot, amit bármelyik olyan tanár, nevelő végezhet, akinek a legjobb kapcsolatot sikerült vele kiépítenie.

 Ebbe a kategóriába tartozik a végzett hallgatók elhelyezkedésének, illetőleg lakhatásának segítése. A végzett fiatalok többsége valószínű nem tér vissza a családi környezetbe, számukra a lakhatás megoldása önerőből kilátástalan feladat. Ezért a nagyobb munkaerő felszívó körzetekben célszerű olyan lakótelepeket létesíteni, ahol kis alapterületű, de igényes lakások bérelhetők, többféle méretben. Viszonylag szerény bérleti díjjal is 10 éven belül megtérülhet a beruházás. (Lásd. 4. számú melléklet)

7. Egyéb

7.1. A tanárok kiválasztása

 Ebben a rendszerben az egy diákra jutó nevelők száma sokkal magasabb, hiszen három műszak szakszerű ellátásáról van szó. Ráadásul a gyermekek „hozott” szocializációs állapota is olyan problémákat vethet fel, aminek a kezelésére – eddig nemigen tanított – különleges szakmai képességekre van szükség. A fakultatív/vagy nem kötelező képzések oktatói csak akkor számíthatnak sikerre, ha szakmájuk magas ismertsége mellett, emberi példaként is szolgálnak a diákság számára. (A gyermekeket nem csak tanítani-, nevelni-, de szeretni is kell.)

A leendő tanárok, nevelők, foglalkozásvezetők megbízásukat csakis alkalmassági vizsgálat után nyerhetik el.

A kiemelkedő teljesítményekért, és a kollégiumi rendszer adta nehézségek leküzdése miatt, az anyagi elismertségnek is magasabbnak kell lennie.

 7.2. Garanciális felvetések

 Ki kell dolgozni azokat a szerződési feltételeket, amelyek tartalmazzák a diákok jogait, a tőlük elvárt minimális követelményeket, és az ezek be nem tartásának következményeit. Ezeket az előírásokat elsősorban a diákságot érintő érdekképviseleti szervezeteknek kellene meghatározni, egy közös konszenzus mentén.

Emellett rögzíteni kell az iskola által adott minimális szolgáltatásokat.

Az oktatás térítésmentes, de a tanulmányi idő alatt az érintett család csökkentett családi pótlékot kap.

 melléklet.

Ki legyen (kik legyenek) a program védnöke(i)?

 Ez a program alkalmas lehet arra, hogy a magyarságot egységbe tömörítse, ez pedig elvileg kizárja, hogy bármelyik párt hirdesse azt meg. Szerencsés lenne, ha a programot olyan személyiségek hirdetnék meg, akik személyüket illetően garanciát jelentenének az elhivatottságokban, a pártatlanságukban. Ideális lenne, ha a vezető grémiumban minden pártból kerülne felkérésre kurátor (bár az ellenzéki pártok jelenlegi státusza nem sok lehetőséggel kecsegtet). Kiemelt szerepet tölthet be e téren a külhoni magyarság, a nyári gyakorlatokat-, a cserkészfoglalkozásokat- és a nyelvi képzéseket illetően.

(Egy megvalósult példa mellékelve.)

1. melléklet

A program indítása:

 Egy felmenő rendszerben, 12 évfolyammal számolunk. Súlyos szakmai döntéssel állunk szemben, hogy induláskor mely évfolyamokkal számolhatunk. Klasszikus esetben az első elemivel kellene indítani, s 12 év alatt kellene teljessé tenni a rendszert, de erre a megoldásra nincs idő. Az elemi 1-4 már elfogadható, kisebb kompromisszumokkal. Az érettebb korosztályoknál már számolhatunk beilleszkedési problémákkal is, ami megint mérsékletre int. Valószínűsíthető, hogy – egyéb akadályok híján – az elemi 1-4 simán feltölthető.

1. melléklet

A gyakorlati képzés jelentősége:

Egy tantárgy megszerettetésére nem a tankönyv papírjának az illata vezet. Öveges professzor volt erre az élő példa.

(A diákságnál tapasztalható, hogy a tankönyv elolvasása nem sarkallta őket a gyakorlat megismerésére, míg ez fordítva mindig működött.)

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyakorlati képzésre, mint például az agrárképzésben a II. VH előtt a gyakorlati képzés 45 % volt, jelenleg pedig 1,5 %.  

Megfontolandó, hogy már az alsó tagozat elvégzését követően is eltérő képzést kapjanak a diákok, annak ismeretében, hogy feltehetően egy szakmát fognak-e elsajátítani, vagy tovább tanulnak.

1. melléklet

Bérlakások olcsón:

 A végzett diákok „utókövetésének” egy fontos eleme, hogy számukra megfelelő lakhatást biztosítsunk. Ez különböző méretű lakások építését jelentené, amelyeket a lehetőségek és az igények figyelembe vételével bérelhetnék a fiatal szakemberek (munkásszállástól a családi otthonokig). Ezen lakások tervezését, építését, felszerelését, karban tarását fokozatosan a végzett szakemberek végeznék el. Tekintettel arra, hogy számos városban épülnek olyan „ifjúsági” lakótelepek, amelyek lakásai bérelhetőek, a munkaerő vándorlást is megkönnyíthetné az így kialakult helyzet. (A bérlakások építési költsége 8-10 éven belül megtérülne.)

A program (lehetséges) megvalósítási helyei

 Hazánkban kb. 360 elhagyott katonai épületegyüttes van.

 Van olyan épületegyüttes, ahol 10 ezer ember lakott, boltokkal, orvosi rendelőkkel, játszóterekkel, mozikkal.

 Minden nagyvárosban (megyeközpont pl. Szombathely), vagy közvetlen mellette található elhagyott laktanya.

Hajmáskéri tüzérlaktanya

Megjegyzés:

 A fentebb vázolt iskolarendszer kiépítésével, a résztvevő diákok egyéni fejlődésére is nagy hatással lehetünk. Gondolkodási formájuk kialakulását, életvitelük irányát is nagyban meghatározhatjuk Az így kiképzett diákok nagy része feltétlen kormányhívőnek alakítható, nemcsak személyében, hanem párválasztásukon át, leszármazottjaiban is.

A rendszer egy olyan pénzügyi befektetés, ami hosszú távon anyagilag és szellemileg egyaránt busásan megtérül.

Egy személyes példa:

1990-91-ben a kárpátaljai Nagybakta kutató intézetében 5 db kéthetes mérnöktovábbképző szaktanfolyamot tartottunk a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel. A kutatóintézet elnök-vezérigazgatója Dr. Vaszil Sepa akadémikus volt, aki minden működési hátteret biztosított számunkra (a határátkelés egyszerűbbé tételével együtt). Helyettese Alaxandr Popovics volt, akitől megkérdeztem:

• Sándor, ruszin létedre teljes mellszélességgel, nagy lelkesedéssel támogatod az akciónkat, amely elsősorban a magyar nemzetiségűek (illetve magyarul értők) szakmai fejlődését szolgálja. Miért teszed ezt?
• Én annak idején Eötvös kollégista voltam. – válaszolta büszkén.

Kell ennél több magyarázat?

Melléklet: Néhány adat egy megvalósult példáról.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem-, és a kebelében létrehozott Pro Agricultura Hungariae Alapítvány kezdeményezésére 1990-ben indult el a külhoni magyarok posztgraduális, majd graduális távoktatásos képzése.

A programban 1995-ben már az anyaintézmény mellett a Corvinus Kertészeti és Élelmiszeripari, a soproni Nyugat Magyarországi Erdészeti és Faipari Egyetemek, az egri Esterházy Károly Tanárképző-, a jászberényi Tanítóképző-, a gyöngyösi Főiskolai Kar (Károly Róbert Egyetem) és a gödöllői Tanárképző működtek közre. Kihelyezett konzultációs központok pedig Beregszászon. Nyárádszeredán. Csíkszeredén és Zentán működtek és működnek. Illetve a csíkszeredai központból alakult ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem.

A programban 1990 és 2004 között 751 magyarországi tanár önkéntesen vett részt, nemtől, vallástól, pártállástól függetlenül. A kiadott szakmérnöki oklevelek száma: 198, a diplomáké 1245.

Tiszainoka, 2023. szeptember 1. 

  Dr. oec. Vinczeffy Zsolt