Beharangozó

 Hallgatva a híreket, hogy az Egyesült Államok egyes tagállamaiban micsoda áldatlan állapotok harapództak el, amelyek Európa „fejlettebb” nyugati államaiban is kezdenek gyökeret verni, felmerült bennem a gondolat, vajon minek tudható be mindez, mi indukálja a logikailag megmagyarázhatatlan történéseket, hogy gurulhatott el ennyire a gyógyszer a demokrácia legnagyobb letéteményeseinél, az igazság hirdetőinél?

Az emberi barbarizmus határtalan tud lenni, vallástól, fajtól, bőrszíntől függetlenül. De a történelem kulcsfordulói általában háborúkhoz köthetők, amikor terjeszkedés révén kívántak egyes népek jobban élni, mint annak előtte, (természetesen a vesztes rovására).

A legújabb kor azonban új harci technikákat, módszereket alkalmaz, elmaradnak a hadüzenetek, nincsenek szokványos háborúk, a rend felfordítása belülről generálódik. Ehhez először néptömegeket kell elbutítani, le kell szoktatni őket a gondolkodásról, utána különféle izmusokat kell velük elfogadtatni, majd amikor kellően önállótlanok és magukévá tették az új eszméket, akkor el kell hitetni velük, hogy az ő feladatuk a világ megváltoztatása, s ha ezt még anyagiakkal is támogatják a színfalak mögül, akkor a csőcselék úgy érzi, támogatott hivatása van, s kritika nélkül elindul annak megvalósítására. A háttérhatalom rájött, hogy nem a társadalmat kell megváltoztatni, hanem az embert.

 A történelem során többször előfordult már, hogy a közakaratra hivatkozva a közakarat ellen tevékenykedjenek bizonyos néprétegek, entitások, a helyzet csupán abban változott, hogy a történések generátorai már nem aktív részesei az eseményeknek, csupán a háttérből irányítják azokat.

 A nagy francia forradalom óta – a demokrácia jegyében – egyre nagyobb szerepet kap a csőcselék, ideológiai vezéreik között arányaiban nagy számban találhatók zsidó származásúak. Szerepük a történelemben nem új keletű, hiszen még egy olyan náció nincs a földön, amelyet rendszeresen minden nép ki akart vetni a soraiból, akiket üldöztek, pogromokat vezettek ellenük, mégis visszatérnek.

Vizsgálódásom tárgya tehát célirányosan a zsidóság, annak ellenére, hogy soraikban sok tiszteletre-, és elismerésre méltó ember van, sokukat barátomnak is tekinthetek, elsősorban miattuk vállalkoztam ezen elemzés elkészítésére.

A zsidók, Isten kiválasztott népe

 Vajon miért állítják magukról a zsidók, hogy ők Isten kiválasztott népe? Elsőbb-, vagy felsőbbrendűségüket kívánják ezzel alátámasztani? Ez lehet a szidó szupremácizmus alapja? Erre igazolást a történelmi időszámításuk révén kívánnak nyerni?

Ez nem helytálló, hiszen a magyarság írásbelisége 5000 éves, azaz ötezer évvel ezelőtt a zsidóság Ádám és Éva, valamint a vízözön között tengődtek (ha egyáltalán Ádám és Éva kizárólagos őseinek tekinthető a zsidóságnak).

 A zsidóság sajátságos módon nem a Gergely naptár szerint írja a naptárukat. Az ő időszámításuk alapja 359-ben született meg, az un. zsinagógiai naptár. Ennek megfelelően jelenleg 5780-at írnak, bizonyítva ősiségüket.

A magyarság ősisége sokkal kézzelfoghatóbb alapokon nyugszik, ugyanis 5000 évvel ezelőtti írásbeliséget tudunk magunkénak a szkíták elődjei révén a virágzó anatóliai hatták révén. hasonló nyelvi párhuzamok mutathatók ki a hevik, az urartui, szkita és hun rovásírás, valamint a jelenleg is használt székely rovásírás között, 20 azonos írásjele révén.

 De nézzük, mi történt a zsidóság történetének első kétezer évében (durván a vízözönig). Tulajdonképpen semmi, így nem csoda, ha erről írásos emlékek sincsenek.

Egy nép útja

(a zsidó történelem legfontosabb eseményei)

A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme

8. kötet

0 év. 0 hónap. 1-6. nap A világ teremtése. Ádám és Éva.

(A zárójelben a Gergely naptárral történő megfeleltetés)

1656 (i.e. – 2105) Vízözön

1996 (i.e. – 1765) Szétszéledés Bábel tornyának építése után.

2229 (i.e. – 1532) József Egyiptom alkirálya lesz.

2238 (i.e. – 1523) Jákob és családja lemegy Egyiptomba.

2332 (i.e. – 1429) Az egyiptomi rabság kezdete.

2448 (i.e. – 1313) Kivonulás Egyiptomból.

2488 (i.e. – 1373) Mózes halála

3310 (i.e. – 450)   Purim (a Perzsa birodalomban élő zsidók fegyverhasználati jogot kaptak  

                             Xerxész királytól, s így lehetővé vált 75 ezer perzsa zsidók általi megölése).

3623 (i.e. – 138)   A Chanuka ünneppé nyilvánítása.

4855 (i.u. 1096)   Az I. keresztes hadárat zsidó közösségeket pusztít.

4904       (1144)    Az első (írásos bizonyítékon alapuló) vérvád.

4907       (1147)    A II. keresztes hadjárat zsidó közösségeket pusztít.

4948       (1188)    A zsidók visszatérhetnek Jeruzsálembe.

4950       (1190)    A III. keresztes hadjárat zsidó közösségeket pusztít.

4996       (1236)   Franciaországban dühöngő csőcselék zsidókat gyilkol.

5050       (1290)   A zsidókat kiűzik Angliából.

5066       (1306)   A zsidókat kiűzik Franciaországból.

5096       (1336)   Zsidókat gyilkolnak meg a mai Németország területén.

5151       (1391)   Spanyolországi zsidókat mészárolnak le (100 ezer fő), kényszerítenek a

                             kereszténység felvételére (100 ezer fő), illetve vándorolnak ki (100 ezer fő).

5155       (1394)   A franciaországi zsidók végleges kiűzettetése.

5241       (1481)   Az inkvizíció kezdete Spanyolországban.

5254       (1494)   A spanyolországi zsidók kiűzése.

5257       (1497)   A zsidók kiűzése Portugáliából és Szicíliából.

5181       (1421)   Bécsben zsidókat mészárolnak le.

5415       (1655)   Lengyelország területén lengyel zsidókat mészárolnak le az országba betörő

                             svédek és oroszok.

5414       (1654)   Zsidók telepednek le új Amsterdamban (New Yorkban).

5416       (1656)   Visszaengedik a zsidókat Angliába.

5641-5665 (1881-1905)  Folyamatos pogromok a zsidók ellen Oroszországban.

5678       (1918)   60 ezer zsidót ölnek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején.

5705       (1945)   A II. Világháború alatt 6 millió zsidó veszti el az életét.

5764       (2004)   Budapesten megalakul az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH).

A fenti felsorolást a Zsidó Tudományok Szabadegyeteméből kivonatoltam, azaz az anyagnak csak egy töredékét közlöm. Számomra ugyanis nem a teljesség volt a fontos (hiszen nem vagyok ezen nép, vagy emberfajta tagja), hanem az alábbiakra voltam kíváncsi:

• Hogyan alakult egy olyan nép élete, amely 5780 éves történelemmel bír?
• Miként dokumentálták a zsidó történelem legfontosabbnak tartott történéseit?
• Milyen történéseket tartanak fontosnak a népük életéből a zsidók?

 Az adatokat megismerve válaszokat nem kaptam, de újabb kérdések merültek fel bennem, miszerint:

• Hogyan lehetséges, hogy egy rassz tagjai akár több ízben is visszatérnek olyan országokba, ahol bántódásuk volt, ahonnan kitiltották őket?
• Hogyan lehetséges, hogy csaknem 4000 év alatt, bárhol telepedtek le, mindenhol üldözték, irtották, kitiltották őket, azaz minden többségi nemzet kivetette magából őket?
• Mint békebarát rassz (csak a perzsák elleni 75 ezer emberáldozatot követelő, általuk elkövetett „holokausztjukról” tudunk), miért kerül folytonosan és mindenhol fizikai veszélyeztetésbe?
• Miért nem lehetett a zsidóságnak több ezer éven keresztül hazája?
• Vajon milyen reakció működik a világ országaiban azóta, hogy létrejött Izrael állam, tudniillik 1948 óta – bár a világ országainak túlnyomó többségében, mint „bennszülött” állampolgár élnek – azóta nem tiltják ki őket sehonnan?

 Mint említettem az „Egy nép élete” című kivonatolt anyag a zsidók által legfontosabbnak tartott események töredékét tartalmazza csak, mégis két velük összefüggő – laikus gondolkodás alapján igen fontosnak tartott – eseményről nem tesznek említést.

 Az egyik (Názáreti) Jézus (Krisztus). Bár elképzelhető, hogy Jézus születése (i.e. 13 – 4) és halála (30-33) idejének bizonytalansága miatt kényszerültek őt kihagyni, mert mégis furcsán venné ki magát az a felsorolás, ahol pl. a vízözön idejét pontosan közlik, s pont Jézuséval kapcsolatban vannak bizonytalanságok.

Ez a logika viszont nem áll meg egy másik nem elhanyagolható esemény kihagyása magyarázataként, miszerint Izrael állama 1948-ban jött létre.

 Egyszóval nemhogy okosabb nem lettem, hanem kénytelen vagyok más megközelítésből választ kapni néhány izgató talányra.

Ezért a kérdést egyes nemzetek történelmének oldaláról próbálom megközelíteni, mégpedig hogyan sikerült náluk beilleszkednie a zsidóságnak, s ha nem sikerült, miért nem.

 Kezdjük azzal a történettel, amikor a zsidó hatalom egy zsidó kiválósággal (messiással?) szemben egy rablógyilkost jelölt meg kedvezményezettnek, ezzel is fényesen bizonyítva, hogy a zsidó vezetők számára semmi sem szent, még saját kiválóságai sem.

 Jézus többszörös megtagadása (elárulása), és szerepe a zsidók történelmében

(Názáreti) Jézus (Krisztus) (Betlehem i.e. 13? – 4? – Jeruzsálem 30? -33?) a zsidók „királyát”, „messiást”, a kereszténység letéteményesét élete során többször árulta el a saját népe, a zsidóság.

Egyik tanítványa (Péter háromszor tagadja meg), másik tanítványa Júdás megbízás alapján pénzért elárulja. Ezután a zsidóhatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatja, megkínoztatja, megvádolják, és elítélés céljából átadják Quintus Pontius Pilátus római helytartónak, aki esélyt adva Jézusnak (a Pészahra való tekintettel) megszavaztatta a jelenlévő zsidó tömeget, akik a rablógyilkos Jeshua BarAbbas felmentése, és Jézus halálra ítélése mellett döntenek.

(A Pészah az Egyiptomból való kivonulás ünnepe. Időben tavaszra esik. Ilyenkor a zsidók megkegyelmezhettek egy elítéltnek.)

Kiegészítés:

Jézus születésének és halálának időpontjaival kapcsolatban kétségek vannak. Mindenesetre rabbinak a 30 évet betöltött embereket lehetett szólítani, tanítványokat és önálló lakást pedig 40 éves életkor után fogadhatott, birtokolhatott.

Megnéztem az egy nép útja, azaz a zsidó történelem legfontosabb eseményei felsorolást, ahol a zsidósággal érdemben összehozható dátum a zsidó időszámítás szerint 1996-ban a keresztény szerint – 1765-ben történt, s ez a Szétszéledés Bábel tornyának építése után.

Az egyiptomi rabság 2332-tól (- 1429) 2448-ig (-1313) tartott, s a zsidók visszatérése Jeruzsálembe (értelemszerűen) negyven évvel később történt meg.

A zsidóság történetének legfontosabb eseményei között (Názáreti) Jézus (Krisztus) születése és halála, maga a személyének léte sem szerepel. Ez a nép történetében annyira sokadrangú, hogy a felsorolásban szerepel két sokkal fontosabbnak tartott esemény is, miszerint:

5749-ben (1989) megalakul a Chábán Lubanics Egyesület Magyarországon, majd

5764-ben (2004) megalakul az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség.

Senki sem próféta a saját hazájában.

A zsidókat egyébiránt számtalan országban értek (élet elleni) atrocitások, sok országból tiltották ki őket (Anglia, Spanyolország, Portugália, Szicília, Oroszország, és Franciaországból többször is).

Stílusosan: C’est la vie

Purim ünnepe:

Kezdjük ezt a vizsgálódást az ókori Perzsiában!

Perzsia II. (azaz Nagy) Kürosz idején világbirodalomnak volt tekinthető Perzsia (8 millió km2 területtel). Kürosz a birodalmában élő zsidóknak megengedte, hogy Babilont elhagyva, visszatérjenek Jeruzsálembe. Unokája Xerxész feleségül vette a zsidó Esztert. Eszter nagybátyja, egyben nevelőapja Márdokeus (Mordecháj) felfedezte, hogy Xerxész ellen merénylet készül, amit leleplezett, ezzel szívességet téve az uralkodónak. A Perzsia területén élő zsidókat viszont a perzsa főminiszter Hámán el akarta veszejteni, ezért nem átallott Xerxésznek 10 ezer tálentom ezüstöt felajánlani. Végül is Eszter leleplezte Hámánt, akit Xerxész kivégeztetett, egyben engedélyezte a zsidók számára a fegyverhasználatot. Ezzel élve a zsidók 75 ezer perzsát gyilkoltak meg, innen a névadó Purim, ezt az eseményt ünneplik meg a zsidók Purim ünnepekor.

Mindez nevezhető a zsidók ókori szabadságharcának is, függetlenül attól, hogy az őket elnyomó nép uralkodója, Xerxész segítette őket ennek a felszabadító harcnak a lefolytatásához.

Purim a zsidó nép egyik legnagyobb ünnepe. Egy elnyomó elleni sikeres mészárlás ünnepe. (Megjegyzendő, hogy a magyar történelemben egyetlen győztes csatának nincs ünnepe, sőt néhányat a magyar iskolákban sem tanítanak, mint a pozsonyi csatát, amely kötelező tanagyag az USA hadi oktatásában.)

A zsidó nép első magyar vonatkozása

Egyes történelmi források szerint már a honfoglalás előtt kimutathatók a magyar zsidó kapcsolatok. Több téves állítás szerint a honfoglalás során nem egy törzs volt zsidó a 7 törzs közül, hanem a 108 nemzetség (család) egyike volt zsidó etnikumú (feltehetőleg Solomon/Salamon – ahonnan eredeztethető az Esterházyak ága). Így tehát a magyar (avar, magyar, hun, kun, jász) nép és a zsidó etnikum együttélése messze meghaladja az ezer évet.

Az együttlét azonban nem volt felhőtlen, ezt bizonyítja az Ómagyar Mária-siralom néhány idevonatkozó sora.

Ómagyar Mária-siralom

Egyike a legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers (leuveni kódex 1300 körül). Az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt.

Idézet a 700 évvel ezelőtt íródott versből, megjegyezve, hogy feltehetően a versben azok kerültek említésre, amik régóta és jelentős mértékben foglalkoztatták az akkori magyarságot.

 Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.

…………..

Zsidó, mit tész törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén megölöd!

Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!

Az idézetből kitűnik, hogy jelentős konfliktusok lehettek az akkori magyarság és a vele együtt élni akaró zsidóság között. A szövegből az vehető ki, hogy a zsidóság a magyarok kárára követett el bizonyos törvénytelen tetteket, amely a befogadó nép sorából emberéletet is veszélyeztetett. Ennél több az idézetből nem deríthető ki, viszont az leszögezhető, hogy a vers íróját nem az antiszemita érzelmek vezérelték.

 Ezen nem alaptalan megállapítás valósághűsége után nyomozva a zsidók spanyolországi üldöztetését veszem górcső alá az alábbi megjegyzés előrebocsátásával.

 Míg az i. sz. 1. században mintegy 8 millió zsidó élt a Földön, számuk a 14. század végére 1,5 millióra csökkent, ami részben a 11. századtól egyre nagyobb méreteket öltő európai zsidóüldözésnek tudható be. A középkorban a Krisztus haláláért egyetemesen felelőssé tett, keresztények hitelezőjeként számos ellenséget szerző zsidóság gyakran vált a tömegek gyilkos indulatainak céltáblájává. Ekkoriban elsősorban a zsidó hitelezőknek tartozó, elszegényedett vidéki nemesek álltak a zsidóellenes mozgalmak élére.