Egyszer egy statisztikában olvastam, hogy a magukat liberálisnak és zöldeknek tartott emberek (családok) esetében a legkisebb a gyermekáldás. (Sajnos nem emlékszem a forrásra és az adatokra sem.)

 Akiket közülük ismerek, azoknál több az egy főre jutó autó, mint gyermek, ahol lényegesen magasabb a háztartás gépesítettsége, mint az átlagos állampolgárnál, gyakrabban cserélik le a mobil telefonjaikat, s egyéb, a korunkat fémjelző, kényelmet szolgáló berendezéseket. Nagyobb az ökológiai lábnyomuk. Ez viszont annyit jelent, hogy több kárt okoznak a bolygónknak mint egy átlagember (kivéve azokat, akik környezetvédelmi okokból nem vállalnak gyermeket).

 Nekik - részben a magasabb életszínvonaluk miatt - több szabadidejük van az átlagembernél, s ennél fogva van idejük olyan filozófiák megismerésére, követésére, netalán terjesztésére, amelyekkel az életvitelüket igazolják, szemben a közfelfogással. Az így kialakított „trendi” eszméket a beavatottak felsőbbrendűségének gőgjével hirdetik, látványosan elhatárolva magukat a „köznéptől”. S aki az ő nézetüket nem hajlandó elfogadni azokat a tudatlantól a fasisztáig terjedően, különböző jelzőkkel illetik.

 Ők azok, akik nem hajlandók elfogadni a meteorológiai korszakok váltakozását, s a fával fűtőket okolják a bolygónk felmelegedéséért. Ők azok akik általuk ismeretlen állatfajok (pl. rovarok) megmentéséért harcolnak, akik a migráció mellett törnek lándzsát, akik tüntetni járnak a börtönbüntetésre ítélt rabok összkomfortos elhelyezéséért és megtiltják (hazánkban), hogy Horthy Miklósról szobrot állítsanak, és Wass Albertről szó essék az iskolákban.

 Ezek az emberek harcolnak a halálbüntetés ellen, de közülük szoktak kikerülni azok, akik adott esetben ártatlan embereket jelentenek fel, s küldenek bitófára, mint azt tették 1956-ban. Ők azok, akik az élet szentségére hivatkozva esélyt szavaznak a terroristáknak, akik az egészséges életre alkalmatlan újszülöttek „megmentéséért” harcolnak, de az abortuszt magánügynek tartják. Ők azok, akik nem állnak ki a menthetetlen halálos beteg-, szenvedő emberek eutanázia iránti joga mellett.

 Ők azok, akik hirdetik az önrendelkezési joguk szentségét, de elítélik mindazokat, akik más elveket vallanak. Ők azok, akik lelkesen támogatják a pride fesztiválokat, akik kiállnak a genderizmus mellett, de hidegen hagyja őket a keresztények irtása az iszlám országokban.

 A liberalizmus a Deák Ferenc fémjelezte időkhöz képest eltorzult, a mai szószólói már betegesen kóros gondolkodásúak. Mellettük egyre inkább megerősödnek a zöld mozgalmak, amelyek nem mások, mint a liberalizmus kinövései. Őrségváltás van tehát a bal liberális oldalon. A zöld elvek leple alatt tömegek millióit sikerült becsalni a „málnásba”. Jóravaló, jóakaratú emberek tömegei hódolnak az új „-izmusnak”, felülve néhány trendi szólamnak, bedőlve ugyanazoknak a hazugságoknak, amelyek 1871. márciusa óta hol „vallásként”, hol állameszmeként működnek más- más köpönyegbe bújva.

Tartok tőle, hogy mire minderre rájönnek, késő lesz.

Tiszainoka, 2020. 02. 22.