1930-40. Románia, Székelyudvarhely, St. of Joszif líceum.

A diákok gyalog mentek az iskolába, télen is, magas hóban.

Tanított nyelvek a magyar gyermekeknek a román középiskolában:

      latin, francia, német, és szabadon választott.

Érettségi tárgyak követelményei: (Idézet egy magánlevélből.)

„Az érettségire 95 számtan és mértan tételt kaptunk, 82 fizika, 66 történelem, 70 biológia, 90 vers, 70 regény, hogy csak pár tárgyat említsek.”

 A gyakornoki fizetés: „E napon,1940. május 1.-én töltöttem be egy évet, hogy díjtalan gyakornok lettem. A jan. 28.-én tartott rendes kari ülésen megbízott tanársegédi minőségben 1940. május. 1-től-  aug 31.-ig megválasztottak, de csak díjas gyakornoki fizetést kaptam.

1955.-65.

 A diákság iskolába járását a közúti közlekedés segítette.

A középfokú oktatás kettős volt. Gimnáziumi és technikumi. A technikumokba néha nehezebb volt bekerülni, mint a gimnáziumokba. A technikumokat és felsőfokú technikumokat 1965-ben szüntették meg. A technikumok szerepét a szakközépiskolák vették át, amelyek általános műveltség tekintetében jelentősen lemaradtak a gimnáziumoktól, viszont a gyakorlati képzés területén is messze elmaradtak a technikumokétól.

Tanári munka a hatvanas évek elején

 Sem osztályfőnöki pótlék, sem órakedvezmény nem létezett még. Az osztályfőnöki munka kötelező része volt a családlátogatás, ami a magas osztálylétszámok és a 6 napos munkahét mellett igen sok szombat délutánt vagy vasárnapot vett igénybe. Az osztályfőnök kísérte a tanulókat a politechnikai foglalkozásokra és minden egyéb iskolai megmozdulásra.

A tanárok heti kötelező óraszáma a tanított szaktárgytól függően változott. A tantárgyakat három csoportba osztották. Ennek megfelelően alakult a kötelező, minimális óraszám, kísérletező 20, elméleti: 22 óra, gyakorlati: 24 óra.

A tanítás munkáján kívül számos tennivalót kellett még ellátni a testületnek. 21 féle jogcímen kellett ellenszolgáltatás nélkül feladatot ellátni. Ilyenek voltak például: ifjúságvédelmi összekötő, iskolai statisztikus, kirándulásszervező. A 21 jogcímen kívül tanulószobai ügyeleteket, szakkörök tartását, munkaközösség-vezetői, szertárosi teendőket is el kellett vállalni többletfeladatként. A laboratóriumokban nem volt laboráns, az eszközök tisztításáért a szaktanárok feleltek, az esetleges hiányt a fizetésükből levonták.

Tanár és diáklétszámok néhány budapesti gimnáziumban 1960.-70. között:

(Fazekas Mihály, I. István, Eötvös Lóránd, Teleki Blanka)

Átlagos tanárlétszám: 48-58 fő. diáklétszám: 1100-1300 fő, osztályok száma: 24-32,

osztálylétszámok: 34-40 fő (legnagyobb: 56 fő). Egy tanárra átlag 24 diák jutott.

Érettségi és a felvételi rendszer

Az érettségi írás- és szóbeliből állt, a megszerezhető maximális pontszám 60 volt. A felvételik során szintén maximálisan 60 pontot lehetett megszerezni, azaz az elérhető legmagasabb pontszám 120 volt. Az érettségi pontoknál az adott gimnázium színvonala nagy szerepet játszott, azaz egy kisvárosi gimnázium 60 pontja nem volt megfeleltethető egy (fővárosi, vagy egyházi) elit gimnáziuméval. Elvileg ezt a különbséget volt hivatott tompítani a felvételin megszerezhető pontok száma. Az évtizedekig működő felvételi rendszer gyakorlata alapján minden iskola, illetve diák tisztában volt, hogy egy adott pontszámmal milyen továbbtanulási lehetőség párosul. Nagyvonalakban elmondható, hogy 110 pont alatt semmiféle egyetemre 100 alatt főiskolára nem volt sok esély bejutni.

 Erre az időszakra az alábbiakat lehet elmondani:

A 200-240 ezer megszületett gyermek közül 40-50 ezer pályázhatott valamilyen szintű felsőfokú továbbképzésre. (Ez kb. 20 %-nak felelt meg.) A felvettek lemorzsolódása 5 % -, az évfolyamismétlések száma 3 % alatt volt. A felvettek 92-95 %-a a képzési időn belül végzett.

1965.-90.

 Az oktatásunkat folyamatosan áthatották a különféle reformok, nemzeti alaptanterv módosítások, főiskolák egyetemmé való átnevezései, egyetemek egykampuszúvá tétele, majd újból több székhelyűvé alakítása, átkeresztelése, összevonása, érdemi fejlesztés nélkül. A „fejlesztéseknek” semmi közük nem volt a szakmai továbblépésekhez, azok főleg pénzügyi és hatalmi meggondolásokból történtek meg.

Az un. esti iskolai képzés, mint kényszermegoldás okafogyottá vált, helyette a korszerűbbnek tartott levelezőképzés, majd távoktatás kezdett terjedni. Így fordulhatott elő, hogy az esti iskolán diplomát szerzett, levelező képzésben résztvevőket oktatott, s az ott végzett diplomások távoktatásban résztvevő hallgatókat, leendő tanárokat oktattak.

A felsőfokú oktatásban – többnyire a levelező és távoktatás elterjedésének köszönhetően – jelentős mértékben szorult vissza a gyakorlati képzés. Ennek egy szomorúbb oka is volt, miszerint az egyetemen lévő oktatók egyre kisebb arányban szereztek gyakorlati rutint. Az agrár-felsőoktatásban például a gyakorlati képzés 45 %-ról 2 %-ra csökkent!!!

1990.

 Elhangzott a kulcsmondat:
„Véget kell vetni az elitképzésnek, minden második embernek diplomásnak kell lennie!”

Pillanatok alatt megháromszorozódott az egyetemek száma.

Ezzel párhuzamosan az elérhető maximum pontszámot 500-ra emelték, de a bejutási szintet 180-450 pontra mérsékelték (ez a régi rendszer szerint elégséges-közepesnek felel meg). A felvettek kétharmada állami ösztöndíjas lett.

 A megalapozás

Lassan ott tartunk, hogy már az óvodákba való bejutáshoz is felvételizni kell. A továbbtanuláshoz azonban mindenképp „megalapozott tudásra” van szükség. A középfokú oktatás sikerességének mérésére már nemzetközi módszerek vannak. Ilyen a PISA felmérés. Nézzük a 2014. éves felmérés eredményeit!

„Magyarországon évek óta folyamatosan romlik a diákok teljesítménye a szövegértési teszteken, a 2014-es felmérések alapján a diákok 20 %-a tekinthető funkcionális analfabétának.”

„A tesztek során azt mérték, hogy a 15 évnél idősebb tanulók számítógépes ismeretei mennyiben függnek össze a szövegértési és a természettudományos alapkészségekkel. Emellett felmérték a diákok úgynevezett digitális szövegértési képességeit. A magyar gyermekek a vizsgált 34 OECD országból a 31. helyen végeztek.

A 2018.-as PISA felmérés szerint a magyar diákok 4-6 ponttal jobban teljesítettek, ez azonban hibahatáron belüli érték, így a teljesítményekben látszó enyhe javulás még mindig OECD-átlag alatti szinteket jelentenek mind a 15 tudásterületen, és meglehetősen gyengének számít nemzetközi összehasonlításban.

 Hazánk a vizsgált 79 ország átlaga alatt van minden vizsgálati eredmény tekintetében, azaz olvasás és szövegértés 476 pont (átlag 487, legmagasabb 555), matematika 471 pont (átlag 489), illetve természettudomány 481 pont (átlag 489, legmagasabb 530).

 Az OECD Magyarországot a PISA-jelentés bevezetőjében a negatív példák között emeli ki, jelezve, hogy egy kifejezetten egyenlőtlen oktatási rendszerről van szó, ahol az iskola nem nagyon képes megadni az esélyt azoknak a gyerekeknek, akik otthonról nem hoznak nagy kulturális tőkét. Magyarországon egy hátrányos helyzetű tanulónak csak nyolcad annyi esélye van az előnyösebb helyzetűeknél arra, hogy ugyanabba az iskolába járjon, mint a jól teljesítők.

 Hogyan lehetséges, hogy hazánk ennyire hátul kullog a nemzetek rangsorában, holott az egymillió főre jutó Nobel-díjasok rangsorában a hetedikek vagyunk?

Kézenfekvő a magyarázat. Amíg a világháború előtt a tanítói, tanári pálya igen megbecsült volt (anyagilag is), addig az ötvenes évektől a legkevésbé keresett pályák lettek, azaz főként a továbbtanulásra legkevésbé alkalmas diákok jelentkeztek tanárnak, tanítónak. (A 2010-es években fordult elő, hogy országos szinten egy fő jelentkezett kémia szakra.)

 A tanítói, tanári pályák devalválódása mellett a felsőfokú oktatásba is begyűrűzött az oktatási rendszerünk elsivárosodása. Mindemellett jelenleg manapság egy tanárra 10 alatti diáklétszám jut, ellentétben a ’60-70-es évekkel, ahol ez 20 feletti diákot jelentett. Mégis a legelterjedtebb panasz a jelenlegi oktatók részéről a leterheltség és az alacsony fizetés. Nekik általában fogalmuk sincs a ’60-as években dolgozott elődeik leterheltségéről, vagy a világháború előtti oktatás színvonaláról. Az oktatók munkáját nagyban megkönnyítette a számítástechnika elterjedése, úgy a tanítást, mint a beszámoltatást és az adminisztrációt illetően. Mindemellett nincs arra alkalmas módszer, ennél fogva testület sem, amely alkalmas lenne a tanárok egyedi értékelésére. (Az erre kizárólag alkalmas módszert a diákok eredményességét elterjedten nem alkalmazzák.) Le kell szögezni, hogy a tudást és az elhivatottságot nem lehet magasabb fizetéssel generálni. Az oktatói pálya elismertségét kizárólag a tanárok vívhatják ki önmaguknak, ezt az anyagiak nem befolyásolhatják, viszont a jó tanárokat a szakmai életkorától függetlenül kiemelten kellene fizetni, a gond ott van, hogy ennek megállapítására a jelenlegi oktatási rendszer alkalmatlan.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a továbbtanulók szakirányait jelenleg elsősorban nem a piac, hanem a diák választja ki. Ezért terjedt el az un. „büfé-szak” kifejezés is. Csak ezen a ponton találkozik a diákok és egyes oktatók érdekeltsége, amely a nagybani igénytelenséget jelent.

Az elszalasztott lehetőség

 2013.-ban az akkori EMMI minisztere bejelentette, hogy a jövőben csak évi 12 ezer diákot vesznek fel állami ösztöndíjjal. A tanulóifjúság időt és pénzt nem sajnálva virágokat vásárolt és azokat a Dunába dobálta: „Rózsát a Dunába” harci felkiáltással.

Egy hét sem telt el, a miniszter bejelentette, hogy pontosítja a létszámot. Mindenkit felvesznek, aki megfelelt. De ki felel meg?

Lássuk az adatokat!

10 év (1989-1998) összesített adatai

Tehát 10 év alatt összességében többen érettségiztek, mint ahányan azt megelőzően 18 évvel megszülettek (magyarázat: 6 jogcímen lehetett érettségizni, akár többször is „emberi jogok?”). Emellett a felvételizők száma is majdnem eléri a születési számot (több helyen, többször lehetett felvételizni, illetve ide sorolható az MSC, BSC és PHD képzés generáló hatása). A felvételire jelentkezők háromnegyedét felvették, 50 %-ot állami ösztöndíjjal. Néhány kivételtől eltekintve valamennyi felsőfokú intézménybe be lehetett kerülni 240 pont körül, s szerencsés esetben 280 pontra már állami ösztöndíj is járt.

Felvételre jelentkezők száma korosztályi bontásban a 2016. évi tények alapján

Tehát a 2016-ban felsőfokú tanulmányokra jelentkezők egyharmada 24 éves kor feletti, amely életkorban a 90-es évek előtt a diákok (az orvosképzést kivéve) már diplomások voltak.

2016-ban a felvételt nyert hallgatók átlagéletkora 24 év, a felsőfokú oktatásban részt vevők átlag életkora 27 év. A felvettek háromnegyede ösztöndíjas.

 2013.-ban, (a vizsgált évek alatt ebben az évben) jelentkeztek a legkevesebben (95 447-en) felsőoktatási intézményekbe, de ehhez képest magas a felvettek száma (72 679-en). 2002. és 2004. között nagyjából stagnált a jelentkezők és a felvettek száma. A legtöbben (167 371-en) 2004.-ben jelentkeztek valamilyen egyetemre vagy főiskolára és ekkor volt a legmagasabb a felvettek száma is (109 851  !!!).

Bekerülési ponthatár és állami ösztöndíj néhány ismert egyetemnél (II. rész)

Budapesti Műszaki Egyetem.

Hat kar és 56 szak. Ebből csupán 7 szakon (minden nyolcadik szakon) haladja meg a bejutási szint a 400 pontot (a lehetséges elérhető maximum 80 %-a). Két szaknál kereken 330 pont (a maximum 66 %-a), a további 47 szakon 300 pont (a maximum 60 %) alatt. Több szakra is be lehet jutni állami ösztöndíjasnak 330 ponttal. A rendszerváltásig a bejutási szint 96 % körül volt.

A leendő tanárok ás tanítók képzéséről

Vajon milyen képességekkel indulnak el a képzésben azok, akik az utódainkat fogják tanítani?

ELTE

Bölcsészettudományi kar: A 93 szak (??!!) közül 6-on volt 400 pont feletti a szint (6 %), 10-nél

                                             300 alatt (10 %), a többi 300 és 400 pont között.

Tanárképző: lehetséges szakok száma: 684  (??!!)

                    meghirdetett szakok száma: 213

                    bejutási szint: 290 és 400 pont (a lehetséges maximum 58-80 %-a) között, 

                    30 esetben (az összes 14 %-a)  400 felett.

Tanítóképző: indított szakok száma: 18, bejutási szint: 280 – 298 pont (a maximum 60 %-a).

Esterházy Károly Tanárképző Egyetem

Bejutási szint:

• tanárképzés: 290 – 390 pont ,(a lehetséges maximum 58 – 78 %-a)
• tanítóképzés: 280 – 310 pont (a lehetséges maximum 56 – 62 %-a)

Gödöllői Agrártudományi Egyetem, amely Szent István néven „futott” (pillanatnyilag Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek hívják)

 Az egyetem újból több székhelyű (ami ellen harcoltak egykoron).

Az egyetemen 8 kar és 348 szak működik.

A 8 kar közül 5 karra 280 ponttal (a lehetséges maximum 56 %-a) be lehet jutni. A Gazdaság és társadalomtudományi Kar szakaira 300-400 pont között kerülhetnek be (ez a legigényesebb szak) (Ez a szak Önnek is ismerős.)

Ybl Miklós kar 328 pont, Tájépítészeti kar 325 pont.

Állami ösztöndíjat, egyes szakokon 320 pont után is lehet kapni.

 Hazánkban a pedagógusképzésre jelentkezettek száma rendkívül hullámzó. 2001. és 2021. között a felvételre jelentkezők száma 6 ezer (2008.-ban) és 20 ezer (2016.-ban) között mozgott, de a felvételt nyert hallgatók aránya (tanító – tanár) viszonylag állandó, 50-55 %.

Nézzük az utóbbi öt évben jelentkezett és felvett- és a jelenlegi hallgatók létszám adatait!

Az elmúlt öt évben tehát a jelentkezők négyötödét felvették, de a 2021/220-es tanévben már csak kétharmaduk maradt a felsőfokú oktatásban, azaz körülbelül 100 ezer felvett hallgató „eltűnt” az oktatási intézményekből. Ennek a létszámnak – azaz az eltűnt hallgatók létszámának – a fele ösztöndíjasként került felvételre (51 ezer fő).

Nézzük meg a kibocsátást!

Láthattuk, hogy a megszületett gyermekek 75-80 %-a kerül be a felsőfokú oktatásba. Állami ösztöndíjjal indul a tanulmányainak a felvettek 50-%-a, azaz a megszületettek 55 %-a. (Ez a hatvanas években 20 % volt.)

2021.-ben hazánkban a 25-34 éves korosztály 31 %-a rendelkezett diplomával (a lányok 42 %-a, a fiúk 28 %-a). Az EUS átlag 41 %, az OECD átlag 45 %. Hazánknál rosszabb mutatója Romániának (25 %) és Olaszországnak (29 %) van. Ciprusban, Írországban és Luxemburgban majdnem kétszer annyi a diplomások száma (58 % felett).

2004. és 2018. között a felsőfokú oktatásban résztvevők száma 33 %-al csökkent (420 ezerről 283 ezerre).

Érdekes összehasonlítani a 25-65 év közötti korosztályt a 25-34 éves közötti fiatalokkal. OECD átlag 36 %-ról emelkedett 45 %-ra, addig hazánkban 24 %-ról 31 %-ra. Tehát a lemaradás fokozódik.

Összességében (2014-18 között) a megszületettek 80 %-a jelentkezik a felsőoktatásba, 70 %-a felvételre kerül  és a megszületettek 50 %-a ösztöndíjasként kezdi meg a tanulmányait (azaz a felvettek kétharmada), a születettek 31 %-a szerez diplomát, azaz a felvettek 37 %-a.

S amennyiben a felsőfokú oktatásban résztvevők átlag életkora 27 év, s a felvételre került diákok 37 %-a végez (ugye emlékszünk a felvételre került hallgatók 50 %-a állami ösztöndíjjal „indít”), a számokból következtethető másfél évtized alatt sem tud diplomát szerezni a felvettek 63 %-a!!! Hová tűnik el éves átlagban 40 ezer fiatal?

Ennek megfelelően a felsőfokú oktatás jogcímén élő állampolgárok között hozzávetőleg 150-200 ezer a bujtatott munkanélküli.

Nézzük meg a tanári (oktatói) állományt!

A főmunkaviszonyban, pedagógus munkakörben dolgozók létszáma a 2020/21-es tanévben 146 730 fő (ebből 121 923 nő – 83 % !!!), a felsőfokú oktatásban pedig 22 500 fő oktatóként 1700 fő kutatóként dolgozik. A teljes oktatási rendszerben dolgozók száma összesen: 171 ezer fő.

Végső következtetések:

 Hazánkban a középfokú képzés színvonalát tekintve az utolsó évtized felmérései alapján a vizsgát OECD országok közül az utolsók között kullog, lemaradásunk fokozódik.

• A felsőfokú képzésnél az egyénenként többszörös felvételi, illetve a kétszintű (bolognai) rendszer és a PHD képzések miatt úgy tűnik, hogy a megszületett diákok 120-140 %-a kísérel meg felvételt továbbtanulásra. (Az egyetemi rendszer felépítése miatt tehát egy diák élete során 3 sikeres felvételit is tehet.)
• A bejutási szintek alacsony volta miatt a jelentkezők 75-80 %-a kerül felvételre. A felvett hallgatók fele állami ösztöndíjas támogatással kezdi meg a tanulmányait.
• Ennek ellenére az OECD országok összevetésében hazánkban a harmadik legkevesebb a diplomások száma (31%), azaz a felvételre került diákok 35-45 %-a eltűnik a rendszerből.
• A fentiek következtében és a gyakorlati képzés visszaszorulása miatt a végzettek jelentős része pályaelhagyó, rosszabb esetben az állami igazgatásban, kamaráknál, alapítványoknál, törvényalkotó szervezeteknél, a politikában helyezkednek el, meghozván a szakmájukkal kapcsolatos – szerintük előremutató –intézkedéseket.

A gyakorlati oktatás fontossága:

 Bárminemű- és szintű oktatás színvonalát alapvetően határozza meg, hogy az oktatók a képesítésük megszerzése során milyen gyakorlati képzésben részesültek, milyen gyakorlati ismeretek elsajátítására volt módjuk.

Amennyiben egy szakmán belül a gyakorlat már generációk óta belterjes (a gyakorlati képzést oktatók soha nem voltak a gyakorlatban) , valóban felesleges erőltetni a gyakorlati oktatást. (Nagyjából ez mondható el a pedagógus pályákról is.) Az agrár-felsőoktatásra például jellemző, hogy a tanárok túlnyomó többsége soha nem találkozott a gyakorlattal (kivéve, ha a hobbiállattartást- és a szobanövényeket ide nem soroljuk, ami nem lebecsülendő).

A jogi pálya gyakorlati ismereteinek elsajátítására a diplomaszerzés után kerül sor, hiszen a bankügyletek, különféle a tulajdonlással és a hatalomgyakorlással kapcsolatos fortélyok elsajátítását nem célszerű írott könyvekbe foglalni. A jog- és igazságszolgáltatás különválasztásának művészetéhez kemény gyakorlati tapasztalatokra van szükség.

A műszaki pályákon a túlzott gyakorlati oktatásra nincs szükség, ami elvárható, azt a multik műhelyeiben el lehet sajátítani. Emellett a saját kocsiját egy műszaki diplomával rendelkező is szervizbe viszi.

Az orvosi pályán szerencsére még nem terjedt el a gyakorlati képességek fejlesztésének mellőzése, legfeljebb egy fül-, orr-, gégész csak balfül specialista lesz.

Egy tankönyv illata még soha nem ébresztett senkiben ellenállhatatlan vágyat a könyvben foglaltak gyakorlati megvalósítására, viszont a gyakorlatban dolgozók a problémáik megoldása végett önként tanulni és gondolkozni kezdenek.

 Valamennyi oktatási intézményre vonatkozik, hogy az oktatók minősítési rendszerét éppen azok alakították ki, akik nem értenek hozzá, de (jobb híján) döntéshelyzetbe kerültek.

 A szakmájukat szerető, azt magas fokon művelő, a nevelést szerető, a diákokat tanítani akaró tanárok hallgatásba burkolódzó kisebbségbe kerültek.

 A felsőfokú oktatás esetében az intézményt, illetve annak tanárait nem a tudás átadásában elért eredmények minősítik, hanem a felvett diáklétszám.

 Összességében megállapítható, hogy az oktatás színvonala 1945. óta folyamatosan romlik, ami az 1990.-es rendszerváltozást követően felgyorsult. Magyarország az oktatás eredményeiben a vizsgált országok közül a sereghajtók egyike, lemaradásunk növekszik, úgy nemzetközi szinten, mint belsőleg, a korábbi korosztályokkal összevetve. A jelenlegi oktatáspolitikának látszólag fogalma sincs az általa támasztott elvárások területén, illetve a céljaik köszönő viszonyban sincsenek a kor, az általános tudás (intelligencia) elvárásaival. Ebből fakadóan az oktatásban dolgozók tudása, intelligencia szintje, alkalmassága egyre inkább romlik, tovább gyűrűztetne a fennálló problémákat.

A mintegy 170 ezer oktatásban, nevelésben résztvevő pedagógus, tanár, professzor érdekérvényesítő képessége gyakorlatilag a nullával egyenlő, legfőbb törekvésüket, az anyagi elismertségük kivívását sem tudják érvényre juttatni, a színvonal emeléséről és a belső megtisztulásról nem is beszélve, ezek ugyanis nem is szerepelnek az elérendő céljaik között.

 Feltételezem, hogy a jelen vitaanyagban – az adatok ismeretében – levont következtetésekkel egyetértenek mindazok, akik szakmájukat magas szinten művelik, szeretnek és tudnak is tanítani. Az ő sikeres előmenetelük gátja éppen az a tanári állomány, amely az oktatási rendszerünk szakmaiatlan volta miatt, munkájuk elvégzésében igénytelenek, viszont hangadóak, megtévesztve a szakmán kívülállókat.

Ugyanis hosszú évek óta a pedagógus társadalomtól csupán azt hallani, hogy nagy a leterheltségük, és alacsony a fizetésük. Mindkettő igaz, de néhány szakmai elképzelést is szívesen hallottunk volna, mit tennének az oktatás színvonalának javítása érdekében.

 Megtisztulás nélkül nem lesz megújulás, politikai akarat nélkül nem lesz megtisztulás, mindezek nélkül hazánk értelmiségének színvonala tovább csökken, lemaradása tovább nő.

 Összefogás nélkül nem történik előrelépés, s mindaddig, amíg a politika megosztja az oktatói társadalmat, nem lesz összefogás!

Korábbi anyagok felhasználásával készült.

Tiszainoka, 2022.05.09

Dr. oec. Vinczeffy Zsolt

 --------------------------------

A tudás alapú társadalom III. rész

Legfrissebb adatok:

• -ben a jelentkezett 99 190 diák közül 73 854 (75 %) főt felvettek, közülük 60 563 főt (82 %) állami ösztöndíjasként.
• Pár hét múlva megtartották a pótfelvételit, hátha azok is felvételre kerülnek, akik eddig nem feleltek meg. (8 652 jelentkezőből 6405 főt vettek fel, ez 74 %.)
• Aztán úgy döntöttek, felesleges előírni, hogy nyelvtudáshoz kössék a diplomát.
• Utána az egyetemek ragaszkodnak, hogy a lehetséges 500 pontból 100 felett rendelkezhessenek ők, de nem tudni milyen alapon. (Lehet, hogy a 200 pontot elérthez adnak még százat, hogy felvehessék őket?)
• Végül megállapodás született, miszerint teljesen felesleges az emelt szintű érettségi. Lehet, hogy a tombola igazságosabb.
• Ma a Vörösmarty gimnázium tanárai un. vadsztrájkot folytatnak, jobb, ha megszokjuk, ilyen is lehet. Magasabb bért akarnak. Talán megmozdult valami, Csak megint visszafelé. Még senkiben nem merült fel a teljesítmény arányos bérezés. Nem véletlenül. Ugyan ki tudná mérni a teljesítményt?

        A legújabb módosítások:

1. A diploma megszerzéséhez nem lesz szükséges a nyelvvizsga.

2. 2020-ban tették kötelezővé, alig két és fél évvel később pedig már meg is szünteti a felvételizők kötelező emelt szintű érettségijét a kormány. A legfontosabb változás, hogy nem lesz kötelező az emelt szintű érettségi. Vagyis a felsőoktatási intézmények dönthetnek arról, hogy mire és mennyi többletpontot adnak. A 2023-as általános felvételi eljárásban is lehetőség van arra, hogy az intézmények úgy döntsenek: egyes szakoknál például csak középszintű (normáé) érettségi vizsgát írnak elő, vagy csökkentik az eddigi központilag meghatározott minimum ponthatárokat. Ez a gyakorlatban annyit tesz majd, hogy például egy 82 százalékos középszintű (normál) érettségiért nem 82 pontot kap majd egy felvételiző, hanem csak 55-öt. Egy 82 százalékos emelt szintű érettségi viszont az új rendszerben is 82 pontot ér majd.
3. Megjelent az egyetemi-főiskolai felvételi szabályairól szóló rendelet módosítása, ebből kiderül többek között az is, hogy az intézmények akár munkatapasztalatért vagy kompetenciateszten elért eredményért is adhatnak pluszpontokat a jelentkezőknek. Már a 2023-as felvételit is érintheti a sok változás. Az új rendszerben az intézmények határozhatnak meg minimum ponthatárt, azonban ez sem kötelező.

Komoly könnyítést kaptak az egyetemisták, kevesebben veszíthetik el az államilag támogatott helyüket (Cikk címe, 2022. szeptember. 22. 06:03)

Az informatikai és a természettudományos képzéseken például a 2,75-ös átlag a minimum, a pedagógusszakokon 3-as átlag is elég ahhoz, hogy egy hallgató továbbra is állami ösztöndíjasként tanulhasson.

A Debreceni Egyetemen is lazítottak a szabályokon, az agrárképzések hallgatóinak például a korábbi 3-as átlag helyett 2,5-öt kell elérniük, de többek között a bölcsészek, a műszaki szakosok, az orvostanhallgatók és a leendő pedagógusok minimumátlagán is csökkentettek.

Az orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti képzésen eddig például legalább 3,0-s súlyozott tanulmányi átlagra volt szükség ahhoz, hogy egy hallgatót ne soroljanak át fizetős formára - ezt 2,5-re változtatták.

A Semmelweis Egyetemen az összes tudományterületen 2,5-re csökkent a két félév alatt elérendő tanulmányi átlag. Az egyetem fő profilját adó orvosi képzéseken 0,5-tel, míg a többi tudományterületen - például a konduktorokat képző Pető András Karon - egy egésszel csökkentették a minimumátlagot. A Szegedi Tudományegyetemen is megnyugodhatnak az átsorolás határán billegő hallgatók, a jogi és a gazdasági szakokon kívül gyakorlatilag az összes képzésen alacsonyabb az elvárt súlyozott tanulmányi átlag, amely egy képzési területen sem magasabb 3,0-nál.

Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás  (2023.01.12-14.) Bejelentették, hogy eltörlik a felsőfokú oktatásba való bejutás alsó – 280 pontos – szintjét

2023. március 6.-án először jelentették be, hogy míg 2022.-ben 99 ezren jelentkeztek a felsőfokú oktatásra, addig 2023.-ban 126 ezren.

A jelentkezők, a felvettek száma és aránya a születések és a jelentkezők esetében néhány év adatainak tükrében

Először 2022-ben jelentkezett több diák továbbtanulásra, mint ahány 18 évvel korábban született. A felvételi követelmények lazításának következtében ez 2023-ban brutálisan megemelkedett a jelentkezők száma, s remény van arra is, hogy többen végeznek, mint ahányan 18 évvel korábban születtek

(Magyarázat:

1. Külön felvételinek számít az BSC, MSC és a doktori.
2. Egy diák több felsőfokú intézménnyel próbálkozhat.
3. Nincs életkor határ, elvileg a nyugdíjasok is jelentkezhetnek továbbtanulásra.)

 Megjegyzés:

2020-ban a magyar 25-34 évesek 31 százalékának volt diplomája. Ennél alacsonyabb arányt az EU-ban csak Romániában (25 százalék) és Olaszországban (29 százalék) regisztráltak.

Ezzel Magyarország az Európai Unió egyik sereghajtója - derült ki az Eurostat statisztikáiból. Pedig 2020 a "diplomaszerzés éve" volt, ez mégsem látszik a statisztikákban. Tavaly ugyanis közel 110 ezer diplomát állítottak ki az egyetemek a nyelvvizsgamentesség miatt - akik ugyanis augusztus 31-ig záróvizsgát tettek, nyelvvizsga nélkül is megkaphatták oklevelüket.

Az Európai Unió célkitűzése szerint a felsőfokú tanulmányokat befejező 25–34 évesek arányát 2030-ra 45 százalékra kellene növelni. Az EU-átlag most egyébként 41 százalék, vagyis a magyar adat még ettől is bőven elmarad, ahogy az OECD-átlagtól is, amely már 2019-ben 45 százalék volt.

Gondolj bele! 10 év múlva a jelenleg veled szemben jövő 15-20 évesek 75 %-a diplomás lesz!!!

Ők termelik(?) ki a Te nyugdíjadat, vagy a  gyermekeidét(?).

De ki fog dolgozni?

Tiszainoka, 2023. május

Zsolt