2023-08-09 Magyar Békekör Egyesület Hírek

Dzsidda, 2023. augusztus 9. szerda (MB)

      A szaúd-arábiai Dzsiddában augusztus 5-6. között nemzetközi konzultációt tartottak az ukrajnai konfliktus békés rendezéséről. A nyugati hatalmak kezdeményezésére közel negyven ország biztonságpolitikai vezetőinek részvételével lezajlott eszmecseréből kizárták Oroszországot, viszont meghívták rá a vele együttműködő Kínát, Indiát, Brazíliát és Dél-Afrikát. Tervük az volt, hogy közös nyilatkozatban ítéljék el Oroszországot ukrajnai katonai beavatkozása miatt, de ezt mind a négyen megtagadták – jelentette a történteket a Magyar Békekör tudósítója szerdán.

    Nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország nélkül nem lehet békéről tárgyalni, s aki elítéli Oroszországot ukrajnai katonai beavatkozásáért, a biztonság oszthatatlanságának tudomásul vétele helyett saját biztonságát akarja érvényesíteni vele szemben.

    A konzultáción résztvevő nyugati hatalmak, köztük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az Európai Unió Zelenszkij ukrán elnök tervét szerették volna keresztül vinni, melynek lényege, hogy Oroszország vonja ki csapatait Ukrajnából és adja vissza neki az Oroszországhoz csatolt Krímet és a Donbászt. Kijev, a Nyugat támogatásával ehhez a feltételhez köti a béke helyreállítását. 

     Noha minden résztvevő egyetértett a szuverenitás és a területi integritás ENSZ Alapokmányban foglalt elvének tiszteletben tartásával, Kína, Brazília, India és Dél-Afrika biztonsági vezetői értésre adták, hogy a béke csak kiegyezéssel állítható helyre, a nyugati katonai tömb keleti terjeszkedése pedig akadályozza a kiegyezést, hiszen az csak a biztonság kölcsönös szavatolása révén jöhet létre.

     Li Hui, Kína eurázsiai ügyekért felelős különleges képviselője vitába bocsátkozott a nyugati felek békeelképzeléséről, és hangoztatta, hogy az ukrajnai helyzet rendezéséhez ragaszkodni kell a kínai béketervhez.

     Kína abban jelölte meg a békés megoldás lehetőségét, hogy szigorúan tartsák be az általánosan elismert nemzetközi jogot, beleértve az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljait és elveit. Egyik ország se érvényesítse saját biztonságát mások kárára. Ne a katonai tömbök megerősítésével vagy bővítésével akarják erősíteni a térség biztonságát, hanem vegyék komolyan minden ország jogos biztonsági érdekeit és aggodalmait. (Lásd a kínai béketervet: https://bekekor.wordpress.com/2023/03/03/a-bekeforum-allasfoglalasa-a-kinai-beketervrol/

      Noha a Nyugat a kínai béketerv leglényegesebb pontjainak figyelembe vételére Dzsiddában sem mutatott különösebb hajlandóságot, késznek mutatkozott viszont a kínai béketerv humanitárius pontjainak, így a fogolycserére, az élelmezésbiztonságra és a nukleáris biztonságra vonatkozó kezdeményezések felkarolására. Szaúdi javaslatra bizottságok alakulnak arra, hogy érdemben is tárgyaljanak róluk. A kínai külügyminisztérium ezt úgy értékelte, hogy a kínai béketerv utat tört magának.

     Dzsiddában a nyugati hatalmaknak szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy nem számíthatnak sikerre az ukrán béketerv támogatásával, sem pedig fegyvernyugvással és részleges megállapodásokkal kialakítandó olyan átmeneti állapot létrehozására, amelyet aztán Ukrajna megerősítésére, esetleg NATO-ba való bevonására használhatnának ki.

     Egyre megkerülhetetlenebbé válik a válaszadás arra a kérdésre, hogy legyőzni akarják-e Oroszországot, vagy kiegyezni vele.

     Dzsiddában a Nyugat kénytelen volt belátni, hogy a feltörekvő világ nem osztozik vele az oroszok legyőzésében, hanem a kiegyezésben látja a megoldást. Olyan európai és nemzetközi rendezést akar, amely a szemben álló felek biztonsághoz fűződő egyenjogúságán alapul.

     A konzultációban résztvevő felek abban állapodtak meg, hogy folytatják eszmecseréjüket.+++

Lásd Békekezdeményezésekről és hiányosságukról: https://bekekor.wordpress.com/2023/05/19/bekekezdemenyezesekrol-es-hianyossagukrol/

Kiadta: Magyar Békekör       

Facebook/VK/Wordpress

 Az Amerikai Egyesült Államok első számú globális hatalomként a Demokrata Párt vezetése alatt gyarmattartóként kezeli szövetségeseit. Módszereiben „modernizált” bolsevik és náci eszközökkel próbál rendet tenni az általa felépített szemétdombon.

Legutóbbi aljassága már a magyar kormánynál is kiverte a biztosítékot. Közel egy millió amerikai- magyar kettős állampolgárságú nemzettársunk adatait követelte. A kormány jogosan és helyesen ezt megtagadta. Erre jött a vízummentességi retorzió. De miért kellene nekik az amerikai magyarok magyarországi adatai? Azt már tudjuk, hogy Amerika szeme mindent lát és mindent tudni akar.

Élek a gyanúperrel, hogy a magyar választásokba akar hatékonyan beavatkozni, hogy milyen eszközzel, arra számtalan példát lehetne felsorolni, akár csak az „arab tavaszt” vagy a „kijevi Majdant” említsem.

Joe Biden adminisztrációja egy neki tetsző vazallus kormányt akar Magyarországon, ezért mindenre képes, a pénz és a véráldozat nem számít, amennyiben nem a saját népét kell a vágóhídra küldeni. Ilyen egy terrorista nagyhatalom.

Takács András

Az Európai Parlamentben szado-mazo apostolok társaságában Jézust ábrázoló képpel és kiállítással kapcsolatosan egyértelmű: Genderhívő nem lehet Istenhívő!

 „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27)

A kereszténység, a természet törvényei és a tudomány, mind azt az egy igazságot mondja ki, hogy létezik a heteroszexuális férfi és a heteroszexuális nő, mint a két egészséges biológiai nem és egyetlen egészséges szexuális orientáció. Bármilyen más testi vagy lelki elváltozás a betegségek közé sorolandó, melyről a tudomány először 1973-ban kényszerült megváltoztatni álláspontját és az egészségesek közé sorolni a ’68-as szexuális forradalom politikai nyomásának következtében. 1990-ben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) törölte a homoszexualitás BNO (betegségek nemzetközi osztályozása) kódját. A politika döntött arról, amiről a tudománynak kellett volna dönteni. Mi nem fogadjuk el ezt a döntést.

Aki azt terjeszti, hogy a több száz, akár több ezer kitalált „társadalmi nem” bármelyike egészséges, választható nemi identitás, az nem lehet istenhívő, csakis Isten ellensége. Aki azt terjeszti, hogy az LMBTQ+ szexuális orientációk bármelyike egészséges, választható szexuális irányultság, az nem lehet istenhívő, csakis Isten ellensége. A társadalom keretein belül egyetlen elfogadható út van, ha valaki mégis pl. homoszekszuálisnak vallja magát: tudomásul veszi abnormitását és ennek megfelelően önmegtartóztató életet él, orvosi és hitbéli segítséggel arra törekszik, hogy kigyógyuljon betegségéből. Fontos leszögezni,  hogy a kereszténység szemében a homoszexualitás bűn – keresztény csak az lehet, aki a fent említett normák szerint gyógyulásra törekszik.

A keresztény alapokon felépülő Európa megcsúfolása zajlik az Európai Parlamentben. A ’68-as generáció és szellemi örököseik alkotják az EP java részét. Miben gyökerezik a ’68-as diáklázadás? Marx, Mao, Marcuse tanításaiban. Tulajdonképpen a marxizmus és a liberalizmus találkozási pontja. Nem meglepő tehát, hogy mára szinte üldözötté vált a kereszténység kontinensünkön, hiszen mindig is el akarta pusztítani az a vörös démon, mely szivárvány rongyok mögé rejtőzve, de ma is ostromolja kapuit.

Sokan elfelejtik, ahogy Isten is a tízparancsolatot küldte a világ népei számára erkölcsi útmutatóként, annak mintájára egyedül a törvények által korlátolt szabadság teremt rendet. A korlátlan szabadság, melyre hív az istentelen baloldal egyedül a pusztuláshoz vezethet.

A liberalizmus szabadosságát sokan összetévesztik az Isten által adott szabad akarattal. A liberalizmus teremtette polgári házasságot sokan összetévesztik a templomi esküvővel és eljutnak a „melegházasságig”, mely a házasság fogalmának teljes mértékű kiforgatását eredményezte. A posztmodern, identitásfosztott korszellem a keresztény világnézet bukását kívánja és létrehozta az úgynevezett „liberális kereszténységet”, ami a kereszténység ellentéte. Ebben az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy akik ma kereszténynek vallják magukat, azok többsége voltaképpen „liberális keresztény”. Így sokan abba a hibába esnek, hogy Istent liberálisnak vélik, aki mindenkit szeret. Isten azonban a legkevésbé sem liberális.

A korszellem megköveteli a kötelező toleranciát, mellyel kevesen mernek szembe menni. Mi nem eshetünk abba a hibába, hogy megfelelünk az életellenes ideológiáknak. Kulturális harcra szólítjuk minden magyar testvérünket! Harcra a legmodernebb kor életellenes, istenellenes eszméivel szemben.

Kérjük a magyarok Nagyasszonyának áldását hazánkra és Isten áldását keresztény Európánkra!

Vékony Csongor

Az első próbálkozások

 Az ukránok hontalan nép volt, államalakítási kísérleteik sikertelenek voltak.  A 20. században a Szovjetunió létrejötte, majd a ’40-es évek elején a németek bevonulása akadályozta meg azt. Ez persze nem tartotta vissza őket a sajátságos módon történő államalapítási kísérleteikben, Végül a Szovjetunió szétesése után nyílt lehetőség erre, 1991 augusztusában, amikor is az ország lakosságának egynegyede nem ukrán volt, tőlük akart/akar megszabadulni Ukrajna a tiszta „árja” fajta uralmának érdekében.

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. február 9-én a mai északnyugat-ukrajnai Parosla falu lengyel lakosai ellen az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) által elkövetett tömeggyilkossággal kezdődött a volhíniai mészárlás, mely 1945 februárjáig folytatódott, és több mint százezer lengyel áldozattal járt.

A tragédia fő színhelye, a mai nyugat-ukrajnai Volhínia (lengyelül Voliny) és az egykori Kelet-Galícia az 1921-es rigai lengyel-szovjet békeszerződés alapján a két világháború közötti Lengyelország keleti határvidékét képezte.   

 Az önálló állam megteremtésére törekvő ukránok a függetlenségét 1918-ban visszanyert Lengyelországban jelentős kisebbséggé váltak, a lakosság mintegy 16 százalékát tették ki. A lengyel-ukrán történelmi feszültségeken a lengyel állam kisebbségpolitikája nem tudott úrrá lenni, a második világháború előtti években a radikális ukrán szervezetek terrorakciói és a megtorló lengyel válaszlépések váltogatták egymást.    

1939. szeptember 1-jén a hitleri Németország, szeptember 17-én pedig a Szovjetunió megtámadta Lengyelországot. Volhínia szovjet megszállása után megkezdődött a lengyelek Szibériába történő tömeges deportálása, amely később az ukránokra is kiterjedt. Ezzel párhuzamosan az ukrán nacionalisták fegyveres akciókba kezdtek a lengyel lakosság ellen.

Amikor 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, Volhínia ukrán lakossága felszabadítóként üdvözölte a bevonuló német csapatokat. A német megszállókkal együttműködött a szovjetek ellen küzdő, 1929-ben alapított Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN). Az OUN Sztepan Bandera vezette frakciója (OUN-B) és az ukrán önkéntesekből álló kisegítő rendőralakulatok (Schutzmannschaft) közreműködésével a németek megkezdték a helyi lengyel és zsidó lakosság kiirtását. Volhíniában ennek következtében 1943-ra a lengyel lakosság aránya 15-ről 10-12 százalékra csökkent.

Az ukrán nemzettudat építés egyik legfontosabb hőse Sztepan Bandera, amit viszont Kijev hajlamos elhallgatni a nacionalista vezető kapcsán, hogy az ő nevéhez fűződik a lengyel nép egyik legnagyobb tragédiája, a volhíniai mészárlás. Lássuk, mi vezetett az állatias gyilkosságok sorozatához, és ki volt az mészáros, akinek most bélyegre nyomtatják az arcképét, mint nemzeti hősét.?

A “NEMZETI HŐS”

Kevés aljasabb szemétládát hordott a hátán a Föld, mint Sztepan Banderát, az UPA vezetőjét, a népirtás kitervelőjét, az ukrán nemzet hősét, Sztepan Banderát.

 A szélsőséges vezető az Ivano-Frankovszkhoz tartozó Ugrinov faluban született, görögkatolikus papi családban 1909-ben.

Később a sztriji ukrán nyelvű gimnázium tanulója lett (milyen furcsa, hogy működhettek tanintézmények kisebbségi nyelveken akkoriban, nem igaz?). Itt csatlakozott a Plaszt elnevezésű ukrán nacionalista cserkészszövetséghez. Igazán nagy ugrást Prasztya elnevezésű, baloldali újság szerkesztősége ellen elkövetett robbantásos támadás megszervezése jelentette számára 1934-ben. 

(A módszer maradt, ugyanis ukrán új nacionalisták 2018. február 27-én hajnalban ismét felgyújtották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi székházát Ungváron.)

Bandera ezután konkrét utasításokat adott követőinek a zsidók, lengyelek és oroszok elleni pogromok végrehajtására, sőt a különféle kivégzési módok némelyikének ötlete is tőle fakad, így például a nevezetes “fűrészes” módszer, amelyet jelenleg nem részleteznénk, legyen elég annyi, hogy nőkön előszeretettel hajtották végre. 

A bűnök, amiktől az SS gyomra is felfordult                                                               

Volhíniában az ukrán nacionalisták már 1942 végétől fegyveres támadásokat intéztek a lengyel lakosság ellen, az 1943. februári, az IPN szerint legalább 155 lengyel áldozattal járó paroslai támadás előtt viszont egyedi esetekről volt szó.

 A lengyel lakosság legyilkolása azt követően öltött tömeges méreteket, hogy 1943 tavaszán mintegy 5 ezer, előzőleg a zsidóirtásban részt vevő ukrán rendőr dezertált a Schutzmannschafttól, és sokan közülük az UPA-hoz csatlakoztak. A rendkívül kegyetlen módszerekkel, főleg az öregembereken, a nőkön és a gyermekeken elkövetett mészárlás ugyanazon év júliusában érte el csúcspontját.   

Bandera ellenségei = felakasztott gyerekek Volhinjában 

 Július 11-én és 12-én az UPA alakulatai egyszerre támadtak meg 150 lengyel falut, kihasználva azt is, hogy az emberek vasárnapi szentmisékre gyűltek össze. Július 11-ét utólag "véres vasárnapnak" nevezték el, (Lengyelországban 2016. óta erre a napra esik a volhíniai mészárlás áldozatainak emléknapja.)

 Szinte bevett eljárásnak számított, hogy egy-egy lengyel falu teljes lakosságát a község templomába kényszerítették, majd rájuk gyújtották az épületet, s ha valaki menekülni próbált, azt agyonlőtték. (A módszer bevált, hasonló zajlott le 2014-ben Odesszában, mikor is hatvannégy szeparatizmussal vádolt oroszt égettek el elevenen az ukrán nacionalisták).

Mindennapos volt a nemi erőszak, a kínzás.

A július 12-i támadások után átmenetileg csökkent a lengyelellenes támadások aktivitása, mert előbb megvárták, hogy a lengyelek betakarítsák a termést, hiszen az számukra létszükséglet volt.

 A lengyel civilek önvédelmi szervezetek kialakításával is próbálkoztak, melyek tagjainak többsége azonban fegyver és tapasztalt parancsnokok hiányában elpusztult. Egyes tanúvallomások szerint segítséget jelentett az önvédelmi alakulatok számára az, hogy a magyar katonák lőszert adtak el nekik.

 Az UPA harcosait helyenként ukrán civilek is támogatták, az IPN viszont számon tartja azokat az ukránokat is, akik az őket fenyegető megtorlás ellenére menteni próbálták a lengyeleket. Az így megmenekült lengyelek számát több ezerre becsülik. Az IPN 384 ukránról tud, akiket a lengyelek segítésnyújtása miatt az UPA "nemzetárulás" címén kivégzett.  

  1944-ben az UPA Volhíniától délebbre, Kelet-Galíciában, majd Lublin környékén folytatta a mészárlásokat. Összességében több mint 100 ezerre teszik a lengyel halálos áldozatok számát. A lengyel történészek emellett a vegyes házasságokban élő, illetve a lengyeleket segítő 847 ukránt, 1210 zsidót, 500 örményt, 342 csehet és 136 oroszt is számon tartanak az áldozatok között. További több mint 480 ezer volhíniai és kelet-galíciai lengyel szülőföldje elhagyására kényszerült.   

 A lengyel válaszakcióknak - melyek némelyikét a lengyel történészek háborús bűntettnek minősítenek - 10-12 ezer ukrán esett áldozatul.  

 A legszörnyűbb vérengzésre 1944. június 26-án került sor, amikor az ukrán nacionalista partizánok a jelenlegi lengyel–ukrán határ lengyel oldalán fekvő Lubycza Królewska közelében elfoglalták a Lembergbe tartó személyvonatot, az ukrán és német utasokat szabadon engedték, a lengyeleket azonban leszállították, majd a közeli erdőbe kísérték, ahol lemészárolták őket, a férfiak mellett az asszonyokat és a gyermekeket is. Amint a Honi Hadsereg értesült a szörnyűségről, tagjai a helyszínre siettek, az ellenállás egyik fényképésze, Tadeusz Zeleckowski pedig megdöbbentő felvételeken dokumentálta a gaztettet. Fotóin láthatunk áldozatot, akinek szétverték az arcát vagy levágták a kezét.

És ezt az UPA’-t a mai Ukrajnában hivatalosan is hősies szabadságharcos szervezetnek tartják, ahogy az átlagpolgárok közül is sokan. 

Az állatvilágban kizárt az áldozat megölése utáni öncélú holttestcsonkítás.

Mi történt Ukrajna megalakulása után?

 Kezdjük Banderával, lezárva egyben ezt a témát!

A szabad Ukrajna Banderához (és tetteihez?) való hozzáállására jellemző, hogy – mint fent említettem – tiszteletére bélyeget adtak ki. Emellett Juscsenko elnök egyik utolsó ténykedése volt 2010.-ben, hogy nemzeti hőssé kiáltotta őt ki. Emellett szintén 2010.-ben szobrot állítottak számára Lvovban, ma Lviv. A nemzetközi tiltakozás miatt aztán a nemzeti hős címet hivatalosan visszavonták (de egyébként?).

Német börtönben is volt, de a német-, az amerikai és brit titkosszolgálat is alkalmazta (talán gátlástalan erénytelensége miatt), számára testőrséget is biztosítva. Mindenesetre 1959.-ben Németországban megmérgezték. Bandera emléke ma is él, sőt virágzik, szelleme folyamatosan átszövi némelyek tudatát és az ukrán politikát, ennek fő bizonyítéka az Azov zászlóalj létrejötte.

 Az Azov zászlóaljat hivatalosan 2014. május 5-én alapították meg Bergyanszkban, az Azovi-tenger ipari kikötőjében. Első parancsnoka Biletszkij lett. Tőle ered az egység jelképe is, a horogkeresztre hasonlító szimbólum, amelyet már 1930-tól használtak szélsőjobboldali szervezetek.

Az orosz- és magyar- és általában kisebbségellenes, soviniszta Azov zászlóalj egyre kegyetlenebb tetteket hajt végre, még a saját szóvivőjük is beismerte, hogy jó néhányan “neonácik” közülük. Tagjai szélsőséges elemek, börtönből szabadultak, neonácik, futballhuligánok, Majdan-téri „forradalmárok”.

 A volhiniai mészárlások hivatalos megítélése nem elmarasztaló a demokrácia útjára lépett, az unió tagságért ácsingozó Ukrajnában. Mindenesetre történtek kezdeményezések az ukrajnai tömegsíroknak a feltárására, amelyekben többek között a volhíniai mészárlás áldozatai nyugszanak, de ezt Kijev 2017. áprilisban leállította.   

 A volhíniai mészárlás megítélése máig politikai és történészi vita tárgyát képezi Varsó és Kijev között. A történteket a lengyel szejm 2016-ban egyhangúlag elfogadott határozatában népirtásnak minősítette, amelynek "nyilvános és a tényeknek ellentmondó" tagadása miatt büntetőjogi eljárás indítható Lengyelországban. Mindez Ukrajna tiltakozását váltotta ki.

Bár Varsóban jelenleg akkora oroszellenesség uralkodik, hogy idén (2022-ben) nem is terveztek hivatalos formában megemlékezni a vérengzésről, a lengyel hazafiak nem kis felháborodására, akik úgy döntöttek, hogy utcára vonulva adnak tiszteletet a borzalmas tettek áldozatainak. Az ukrán fél felháborodott azon, hogy a baráti Lengyelország kiszolgálja az orosz propagandát.

Nézzünk szét az államiságra talált, független és demokratikus-, az Unióhoz és a NATO-hoz csatlakozni kívánó Ukrajna rövid történetében!

 Tisztáznunk kell Ukrajna államiságát, illetve annak előzményét, kezdetét. Ukránok évszázadok óta (vagy régebben) léteznek. A történelem során rengeteg náció létezett, létezik, akik nem államalakulatban éltek. Elég, ha a jelenlegi Ukrajna területén élő rutén, kozák, tatár stb. közösségekre gondolunk. Az országtulajdonló, államalapító törekvések jogosságát az adott nép nemzeti múltja határozza meg. Országlásról önálló államként, önálló gazdasággal, közigazgatással stb. rendelkező egység esetében beszélhetünk, ahol az ország népe/népei dinasztikus irányítás alatt vannak/voltak (királyság, császárság, cárság, vajdaság stb.). Fontos feltétel még, hogy az adott nép/nemzet, ország létét, határait – elsősorban – a környező (legitim) országok hosszabb távon ismerjék el. Jelenleg két európai ország nem rendelkezik valamennyi felsorolt ismérvvel, Ukrajna és Szlovákia.

 Bár Ukrajna egyik híres vezetőjének tudja Bohdan Hmelnickijt a Khmelnytsky uralkodóház szülöttét, aki 1595 körül született ukrán kisnemesi családban. Születési helye bizonytalan, de többen feltételezik, hogy Csihirinből való, ahol annak idején a helyi kozákság vezetőjévé választotta. Apja lengyel katonatiszt, anyja valószínűsíthetően kozák származású volt. (Ilyen származtatás a kutyatenyésztésben nem ismert.)

 2014 óta, mikortól az ukrán kérdéssel foglalkozom, több száz oldal tanulmányt, cikket elolvasva, nem tudtam eldönteni, hogy az ukrán alatt egy földrajzi területet, vagy egy népet kell érteni. Egy biztos, hogy nemzetet nem, legalábbis 1991. augusztus 24.-ig. Ekkortól is az országban élők 70 %-a vallotta magát ukránnak, a többiek merték vállalni „másságukat”, az ukrán demokrácia értelmében – mint kiderült– vesztükre.

Ukrajna – mint ország – területével kapcsolatban még annyit kell hozzátenni, hogy Ukrajna kikiáltásakor volt a legnagyobb, hiszen a Szovjetunióhoz való csatlakozás előtt, sem egyes galíciai (lengyel) részek, sem Moldova irányában, sem az 1919-1939 között Csehszlovák irányítás alatt lévő Kárpátalja nem volt része Ukrajnának, nem is beszélve a Krímről, amit az ukrán származású Hruscsov tett – annak idején – az egyik zsebéből a másikba.

Ukrajna formálódása (papíron)

 Az ukrán elnevezés a 19. században terjedt el Galíciában, és mögöttes tartalomként az önálló államiság megteremtésének szándékát rejti. (Bonkáló Sándor szlavista.) Először az ukrán érdekek szószólója, a kelet-galíciai ügyvéd, Koszt Levickij indítványozta 1917. december 17-i parlamenti felszólalásában, hogy a Monarchia ukrán lakosságú területein, Galícia, Bukovina és Kárpátalja területeiből önálló koronatartományt kellene létrehozni Nyugat-Ukrajna néven, ami természetesen egy eljövendő független Ukrajna alapja lenne.

1918. október 12-én a császár visszautasította Galícia lengyel és ukrán részre való felosztásáról szóló követelést, és IV. Károly október 16-i manifesztuma is elkeserítette az ukránokat. Ennek okán Jevhen Petrusevics, Julián Romancsuk és Andrij Septickij metropolita javaslatára a galíciai és bukovinai ukrán politikusokat 1918. október 18-19-ére Lembergbe hívták össze.

A kétnapos ülésen jóváhagyott dokumentum datálásában, hogy ti. az 1918. október 18-án vagy október 19-én született-e meg, eltérnek a források, miként az sem egyértelmű a szakirodalomban, hogy ezt az aktust lehet-e az önálló nyugat-ukrán állam létrejöttének tekinteni. (Érdekes megközelítés, hiszen kelet-ukrán állam nem is volt.)

A Nyugat- Ukrán Népköztársaság területét a következő módon határozta meg: „...a korábbi Osztrák-Magyar Monarchia koronatartományainak, Galícia és Lodomériának, valamint Bukovinának az ukrán területei, továbbá a korábbi [sic!] magyar központok (megyék): Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, és Máramaros ukrán részei.  

Az Ukrán Nemzeti Rada az adott körülmények között elvetette a kijevi Ukrajnával való egyesülés lehetőségét, mivel annak bel- és külpolitikai helyzete is rendkívül instabil volt!!!

A tények:

 A köztársaság kikiáltása: 1991. augusztus 24. (A lakosság száma: 51,5 millió fő). A nemzetiségek száma: hivatalosan nyilvántartott 18, ahol nem szerepelnek a ruszinok, szlovákok stb. A magyarok száma 162 ezer fő. Ukrajna etnikai térképei a cikk legvégén tekinthető meg, érdekes, hogy 10 év alatt a 603 ezer négyzetkilométer alapterületű Ukrajna etnikai térképén az ukránok által lakott rész 50 %-ról 95 %-ra nőtt. Területe Oroszország után a második legnagyobb, Franciaországot és Spanyolországot is megelőzve.

 Eddigi elnökök száma: 6 fő + egy ügyvivő.

A miniszterelnökök száma (32 év alatt): 18 fő + 3 ügyvivő.

Mindez a hely-, és irányvonal túlzott keresésének is betudható, de az a tény, hogy az egyik miniszterelnöknőt bő fél éves regnálása után börtönbe zárnak, ott méreggel meg akarják ölni, majd 2 év után újra miniszterelnöknek választanak meg további csaknem 3 évre. Elgondolkoztató a demokrácia ilyetén „tobzódása”.

Ukrajna tehát önálló ország lett, területének felén éltek jelentős túlsúlyban ukránok, a másik felén hozzávetőleg a 24 nemzetiség tagjaival nagyjából 16 millió más nemzetiségű állampolgárral vegyesen.

Ukrajna elsőként szakadt el a Szovjetuniótól, gyakorlatilag akkor kiáltották ki a köztársaságot, amikor Jelcin megszavazta a kommunista párt feloszlását (amely összetartotta a SzU. tagállamait (1991. augusztus 24.)). Ez egy akkor ukrán részről szerencsésnek mondható pillanat volt, hiszen a Szovjetunió szétesésekor, Csehszlovákia, majd Jugoszlávia felbomlásakor a legkevésbé az ukrán változásokra figyelt a világ.

 Az államalapítással egy időben az oligarchák rögtön átvették a gazdasági hatalmat, s az emiatt tovább romló gazdasági helyzetet a nemzetiségek létével magyarázták, s ezzel kialakult az idegenellenesség, s az elérendő cél az ukrán politikai és katonai vezetés számára a nemzetiségek életének ellehetetlenítése, kényszer beolvasztása, az országból való önkéntes távozásának kikényszerítése, végső soron likvidálása volt.

(Saját tapasztalataim.

A ’90-es években rendszeresen jártunk Kárpátaljára mérnöktovábbképző tanfolyamokat tartani. Vendéglátónk, Dr. Vaszil Sepa (magyar felesége volt) az ukrán tud. akadémia tagja, elnöke, a nagybaktai kutatóintézet igazgatója volt. Tőle hallottuk az alábbiakat:

A feltörekvő oligarchák egyre növekvő fizikai atrocitásban részesítették a gazdasági egységek vezetőit, az általuk irányított egységek átadására kényszerítve őket. Szerinte a helyzet akkor fog normalizálódni, amikor az oligarchák többet nem tudnak rabolni és kénytelenek lesznek beforgatni a pénzüket a gazdaságba.

Az idegenellenességre példa a Beregszász főterén álló Petőfi szobor többszöri megrongálása, ugyanígy a Kárpátok bércén, a Vereckei hágónál felállított emlékművünk többszöri, brutális megrongálása, megalázása.)

Ukrajna egy elhúzódó nemzetállam kialakulásán megy át. A 2004-ben végbement bársonyos „félforradalom” (vagy államcsíny, puccs), de elsősorban az ezt követő Majdan-i forradalom alatt kezdett éledezni a nemzetté válás tudata. Sajnálatos az ukrán nép több évszázados intellektuális lemaradása, aminek következtében a nemzetállam építés esetében a kisebbségekkel szemben nem a beolvasztás jön számításba, hanem a kitaszítás különféle módozatai.

A 2014-15. évi háború okait és békekötését, a tűzszünet okait, s a tavaly kiújult háború indokait nem részletezem, mert ezek közismertek, illetve akik mindezeket másképpen látják, azokat nem én fogom megtéríteni, hanem a következmények.

Isten óvjon bennünket!

 A forradalmi események a törvénnyel szemben zajlanak. A népakarat a törvény fölött áll.

A „narancsos forradalom” semmit nem oldott meg azokból a problémákból, melyek szükségessé tették kitörését. Nem oldotta fel a Nyugat (Európa) és Kelet (Eurázsia, Oroszország) közötti különbséget; a korrupt elit és a kifosztott lakosság közti ellentétet.

 Zelenszkíj egy olyan „nép szolgája”, akit megválasztottak és van egy világmédia, amely „Kitartás! Éljen Bandera” kiáltással az utolsó ukránig harcoltatna, amerikai érdekből.

 „Eredményként” feltételezhető, hogy Ukrajna státusza, területe hamarosan változni fog, s az ismét becsapott ukrán nép emberiesség elleni bűntettel elkövetésével vádolt népirtóként fog  visszaemlékezni arra a Zelenszkijre, aki kakukk módjára etettette fiókáit a világ „madaraival”.

 krajnában az eddigi egyetlen népszámlálást 2001-ben tartották. A hivatalos népszámlálási adatok szerint 24 megyéből 11-ben haladta meg az orosz anyanyelvűek aránya a 10%-ot. Emellett Kijevben (25,27%) és Szevasztopolban (90,56%) szintén magasabb volt az orosz ajkúak aránya 10%-nál. A Krími Autonóm Köztársaságban az oroszoké (76,55%) és a krími tatároké (11,33%) haladta meg ezt az arányt.

Ukrajna 24 megyéből áll. Ebből háromra tart igényt Oroszország, ahol több, mint 10 millió orosz él, jelentős túlsúlyban az ukránokhoz képest.

Ukrajna etnikai térképe a köztársaság kikiáltása (1992) előtt

 Az összlakosság 35-40 %-a ukrán

Tehát 10 év alatt Ukrajnában az ukrán lakosság részaránya megduplázódott!!!!!!

Vinczeffy Zsolt

Tisztelt Stoltenberg úr!

Ön és az Európai Unió többi vezetője valószínűleg nem tudja, honnan ered a magyarok iránti mély gyűlöletük. Hadd foglaljam össze az okokat és azt a mély fájdalmat, amit a Nyugat okozott nemzetünknek tizenegyszáz éves történelme során.

1. „Ugros eliminados esse” , ezt a parancsot adta Gyermek Lajos frank király a csapatainak: más szóval: pusztítsátok el a magyarokat! Hatalmas, kiválóan felszerelt seregét a Kárpát-medencébe nemrég betelepült magyarok ellen indította. A római államférfi, az idősebb Cato, a „Karthágót meg kell semmisíteni ” (Ceterum censeo Carthaginem esse delendam”) hírnevű római államférfi óta a rómaiak nem csupán legyőzni vagy útba ejteni, hanem teljesen kiirtani akarták ellenségeiket. A 907. július 4. és 7. között lezajlott pozsonyi (Pressburg vagy Pozsony) csatában Árpád fejedelem magyar seregei teljesen legyőzték ezt a sereget. Csak néhány túlélőnek sikerült megmenekülnie, megfutamodva, vissza nyugatra.
2. A mongolok 1241-42 folyamán megszállták Magyarországot. Nyugatról nem érkezett segítség. Az osztrákok még Magyarország nyugati területét is elfoglalták.
3. A balkáni háborúkban az oszmánok ellen folytatott százötven éves harcok során nem érkezett számottevő segítség Nyugatról.
4. A Hunyadi János vezette keresztény csapatok győzelmével végződő Nándorfehérvár ( Belgrád) kritikus ostroma során és más alkalmakkor is a nyugat-európai hajókon szállították át az oszmán seregeket a Boszporuszon, Nyugat-Európából küldött hajókkal.
5. Külföldi tüzérség is segítette a törököket mind Nándorfehérváron, mind 1526-ban Mohácson.
6. A Nyugat soha nem segített Magyarországnak, amikor Szulejmán seregei megszállták és a mohácsi csatában elpusztították a középkori Magyar Királyságot. Ehelyett a nyugat-európai hatalmak vallásháborúkkal, parasztlázadásokkal voltak elfoglalva, és még Rómát is kifosztották.
7. A teljes magyar hadsereg megsemmisült Mohacsnál, a király és az egyház számos vezetője meghalt.
8. A törökök a mohácsi győzelem után megszállták Székesfehérvárt. Itt temették el Magyarország számos királyát. A szultán, Nagy Szulejmán őrséget állított a királyi sírok védelmére. Amikor valamikor később a budai pasa meggyalázta a sírokat, a szultán az isztambuli Héttorony börtönébe záratta. Savoyai Eugén herceg szintén feldúlta a várost, amikor a törökök készek voltak a megadásra,
9. A közel háromszáz évig tartó oszmánellenes harc kimerítette a magyar nemzetet, és az ebből eredő demográfiai veszteségeket soha nem hevertük ki.
10. Buda 1686-os úgynevezett felszabadítására és lerombolására presztízs okokból került sor. A török csapatok a magyar fővárostól távolabb, délebbre összpontosultak. Ha az összes ellopott kincset és műkincset valaha is visszaszereznék, Magyarország Európa egyik leggazdagabb országa lenne.
11. Az ostrom lerombolta Mátyás király akkor még meglévő palotáit, pedig magát a török megszállást túlélték.
12. A győztes hadsereg részeg orgiában ártatlan civileket mészárolt le, és váltságdíjért túszul ejtett néhány gazdag polgárt.
13. A budai műkincsek, különösen Mátyás király könyvei, a Corvinák, számos nyugati múzeumban és a bécsi Schatzkammerben találhatók.
14. Magyarország első királya, Szent István (István) által építtetett pompás templomot a tetővonalig felgyújtották. Az oldalkápolnában még miséket celebráltak, amíg egy Habsburgok által kinevezett érsek le nem bontotta a templomot, és köveit felhasználva palotát épített magának.
15. Buda „felszabadítása” után az idegenek mindent lefoglaltak; csak a cselédnek megtartott magyarok, maradhattak a Várhegyen .
16. Azok a magyarok, akik Magyarország középső területének oszmán megszállása idején északra menekültek biztonságba, nem kapták vissza birtokaikat, miután a törökök kivonultak. Ehelyett a Habsburgok külföldi bevándorlók százezreit hívták meg, hogy telepedjenek le az újonnan „felszabadított” területen.
17. Szabadságharcainkat a Nyugat általában nem támogatta. A szabály alól – legalábbis kezdetben – a Rákóczi-szabadságharc volt a kivétel, amely francia pénzt és fegyvereket kapott. Amint Ausztria és Franciaország békeszerződést kötött, a magyarokat cserbenhagyták, és harcuk vereséggel végződött.
18. Habsburg Mária Terézia császárnő trónját nagyrészt a magyar nemesség mentette meg, amely a pozsonyi (Pozsony) nemzetgyűlésen fogadalmat tett a ” vér és élet” (Vitam és sanguinem) adományozására. Pedig a királynőnek külön hivatala volt Bécsben, amelynek az volt a feladata, hogy rágalmakat terjesszen Magyarországról Európában. Amikor a magyar nemzetgyűlés tagjai tudomást szereztek erről, Mária Terézia megszüntette azt, és rendeletekkel kormányozta az országot.
19. Ausztria és Oroszország egyesített ereje legyőzte Magyarországot az 1848/49-es szabadságharcban. A Habsburgok kegyetlen bosszút álltak a magyarokon, amikor az véget ért.
20. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as veresége után a trianoni békeszerződés az újonnan alakult Ausztriának juttatott egy darab magyar területet. Ennyit a fegyvertárs iránti hűségről!
21. Magyarország a náci Németország 1944. márciusi megszállása után szenvedett. A magyar száműzetésben lévő kormány felállítására tett kísérletet sikeresen megakadályozta a cseh vezető, Eduard Benes teljes ellenállása.
22. Goebbels a Das Reich című újság 1945. március 1-jei számában írta: „mi (Németország) Budapesten megvédtük Bécset”. A magyar fővárost azért pusztították el, mert Hitler meg akarta védeni kedvenc városát ! A Budai Vár ostromakor elpusztult több száz helyiség közül a második világháború vége óta csak egy, a Szent Istvánról elnevezett helyiséget állították helyre teljesen pár évvel ezelőtt.

Soltenberg úr és mások, akik gyűlölik Magyarországot! Az összes nagyhatalom, amely egykor legyőzte és leigázta Magyarországot, ma már nem létezik. Önök és barátaik tönkreteszik Európát ebben a pillanatban! Én nem kívánok Önöknek sikert, mert mi lojális európaiak vagyunk és nem árulók!

Magyaródy Szabolcs, a második világháború 99 éves túlélője.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Munkácsy Mihály: Honfoglalás (részlet)

Angol nyelvű változat ITT!

Kérjük, ossza meg ezt a cikket!

NIF: A következő szerződés modell azzal a céllal lett kigondolva Takács András és Síklaky István (ÖMP) által, hogy könnyebbé tegye a kommunikációt a megbízók (a választók egy nagyobb csoportja) és a megbízott a képviselő jelölt, esetleg később képviselő, között. Ugyanakkor a szerződés szabályoz és előállít egy kötelezettségi viszonyt és arra is alkalmas, hogy könnyebbé tegye a képviselő visszahívását!

Megbízói Becsületszerződés

BEVEZETÉS
Preambulum

A Magyar Köztársaság Alaptörvényének 2. § (2) bekezdése így rendelkezik:  „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”  Ezen cikkely megfelel a magyar alkotmányos jogfejlődésünknek, s így mint alkotmányos jog nem zárja ki azt a közjogi illetve polgárjogi megoldást, hogy a választópolgárok, mint megbízók biztosítékot kapjanak képviselőjelöltjeiktől arra vonatkozóan, hogy megválasztásuk esetén, a kampány során tett ígéreteiket be is tartsák. Mindez azt is jelenti, hogy a választópolgárok ezen alkotmányos jogát semmilyen alacsonyabb szintű törvény, vagy jogszabály nem korlátozhatja!

Az alábbi Megbízói Becsületszerződést aláíró magyartudatú választópolgárok, mint Megbízói Közösség a nemzeti érdek és a közjó önzetlen szolgálatának közéletben való érvényre juttatása céljából az alábbiakban megnevezett képviselőjelölt számára megbízást adnak. Ebben kinyilvánítják azon szándékukat, hogy a Megbízott, mint országgyűlési képviselő-jelölt a választási kampányban, illetve megválasztása esetén, mint képviselő a Haza érdekeit, illetve az e szerződésben meghatározott értékrendet és célokat képviselje.
A Megbízói Közösség az általa támasztott és vállalt feladatokat, illetve a Megbízottal szembeni követelményeket a jelen szerződésben határozza meg, melyeket a Megbízott képviselővé választása esetén – függetlenül attól, hogy egyénileg, vagy listán jutott a törvényhozásba – magára nézve mindenkor kötelezőnek ismer el. Erre tekintettel a felek a következő megbízói szerződést kötik:

Mint Megbízó; Megbízói Közösség tagjainak képviseletében (megbízott), és mint a ……. számú választókerület választó polgára, e szerződés aláírója, másrészről a Képviselőjelölt, mint Megbízott az alábbiakban állapodnak meg:
1. E megbízói szerződés célja, hogy:
a./  maradéktalanul érvényesülhessen a népfelség elve, s a választópolgárok olyan képviselők által kapjanak nemzeti érdeket szolgáló, hazát építő és védő hathatós törvényhozói képviseletet, akik ismereteiket és kapcsolataikat soha nem állítják önös érdekeik szolgálatába.
b./  kiszámítható, hosszú távú és hiteles politizálás jöjjön létre olyan feddhetetlen képviselők által, akik tisztában vannak azzal, hogy mi a nemzet, melyek a nemzeti értékek és érdekek, ezek hogyan szolgálják a Haza megtartását és építését.
c./  a magyar nemzeti érdekek, a Szent Korona szellemiségének, értékrendjének és erkölcsének megalkuvást nem ismerő érvényre juttatása, ezáltal a jogok és kötelezettségek egyensúlyának visszaállítása, s a teljes magyarság jólétének és jövőjének képviselete, a határon túli nemzettársaink érdekeinek figyelembevételével.
d./  végül annak az elérése, hogy a képviselő ne kényszerüljön elvtelen kompromisszumok betartására a nemzeti és választópolgári érdekek rovására.
2.  A Megbízói Közösség támogatja és hitelesíti a nyilvánosság előtt a Megbízottat megválasztása érdekében.  A Megbízói Közösség a segítséget nyújt a Megbízottnak a képviselői munkája során felmerülő kérdésekre vonatkozó közvélekedés felderítésében.
3.  A Megbízott vállalja a képviselői jelöltséget, illetve a velejáró feladatokat. A Megbízott tudomásul veszi, hogy azért helyezi belé bizalmát a közösség, mert az előzetes megbeszélések alapján alkalmasnak tűnik a képviselet ellátására; e szerződéssel fejezi ki elkötelezettségét a közösen kialakított program végrehajtása mellett. Tudomásul veszi, hogy megválasztása esetén csak olyan kereső foglalkozást folytathat, amely nem akadályozza e szerződés teljesítésében. A Megbízott legfeljebb két országgyűlési bizottságban lehet tag, és megválasztása esetén nem lehet tagja állami, gazdálkodó szervezet felügyelőbizottságának, nem lehet tagja az állami költségvetési forrásból bevételre szert tevő gazdasági társaságnak.
4.  A Megbízott kötelezettségei
A/ A Megbízott köteles a tevékenységét annak érdekében kifejteni, hogy az a teljes (nem csak a határokon belül élő) nemzet hosszú távú működése szempontjából a nemzet túlélését és gyarapodását, valamint egységét segítse elő.
B/ A Megbízott köteles előterjeszteni azokat a javaslatokat, jogszabály-módosításokat, amelyeket a Megbízói Közösség javasol a számára. E feladatok teljesítése során a következő ütemterv szerint kell az alábbi indítványokat előterjeszteni:
– Alkotmánymódosítás előterjesztése a képviselők visszahívhatóságának érdekében (3 hónapon belül előterjesztendő javaslat)
– Alaptörvény előterjesztése a kétkamarás parlament és az új választási rendszer létrehozása érdekében, (6 hónapon belül előterjesztendő javaslat)
– Alaptörvény előterjesztése a hatalommal való visszaélés megakadályozása érdekében (1 hónapon belül előterjesztendő javaslat)
– Alkotmányozó Nemzetgyűlés intézményének Alaptörvénybe foglalása, összehívásának indítványozása (6 hónapon belül előterjesztendő javaslat)
– minden olyan nemzetközi szerződés, vagy  Uniós jogi norma felülvizsgálata – különös tekintettel a Lisszaboni Szerződésre, a nemzetközi hitelszerződésekre, a termőföld áruként történő kezelésére, a más országok vállalkozói részére Magyarországon egyoldalú előnyt biztosító szerződésekre, a mezőgazdasági támogatások részrehajló elosztására,  a ránk nézve előnytelen kvótákra, a sajátosságokat figyelembe nem vevő bürokratikus előírásokra stb. – amely ellentétes a  nemzeti érdekekkel, vagy azt aránytalanul korlátozza, különös tekintettel a nemzettest fizikai létfeltételeire (víz, termőföld, energiahordozók, ásványkincsek) (3 hónapon belül előterjesztendő javaslat)
C/  A Megbízott köteles a Megbízói Közösség által e szerződésben, illetve a mellékletében meghatározott célok elérése (választási program) érdekében törvényhozói munkát folytatni, illetve a képviselet során a Megbízói Közösség által számára írásban tett javaslatokat érdemben megvizsgálni. Az írásbeli javaslat köti a Megbízottat, de ha a Megbízott nem ért egyet a képviselet ellátása során számára adott javaslattal, köteles ennek indokait részletesen, írásban és szóban kifejteni a Magbízó Közösség tagjainak, és a Megbízói Közösség szervezeti hátterét biztosító helyi, megyei és országos szerve részére megküldeni, amelyek együttesen döntenek a javaslat fenntartásáról, vagy annak visszavonásáról. Amennyiben a javaslattevők fenntartják törvényjavaslatra vonatkozó kezdeményezésüket, úgy a Megbízott, mint állampolgári kezdeményezést köteles az országgyűlésnek beterjeszteni az indítványt.
D/ A Megbízott köteles a Megbízói Közösség felhívására, de minimum évente egyszer beszámolni a tevékenységéről.
E/  A Megbízott köteles az országgyűlési munkában személyesen részt venni, hacsak betegsége vagy a Megbízói Közösség érdekében kifejtett egyéb tevékenysége azt nem teszi lehetővé.
F/  A Megbízott köteles kapcsolatot keresni és felvenni azokkal a képviselőkkel, csoportokkal, akik részben vagy egészben hasonló meggyőződéssel végzik munkájukat.
G/ A Megbízott köteles – a képviselői jogállásának idejére – más szervezettel, párttal kötött bármely politikai megállapodását, szerződését a Megbízói Közösségnek bemutatni. Köteles minden olyan, az előbbi szervezetek által meghatározott indítványtételi vagy döntéshozatali előterjesztést kellő időben írásban a Megbízói Közösség tudomására hozni, amelyek ellentételesek a jelen társadalmi szerződésben vállalt és elfogadott célokkal.
5.  Elvárások a Megbízói Közösség tagjaitól..
A/  A Megbízói Közösség tagjai a választási kampányban a Megbízottat díjazás nélkül támogatják.
B/ Megbízói Közösség tagjai vállalják, hogy fejenként legalább 20-50 db érvényes ajánlást gyűjtenek össze a Megbízott számára. A személyenkénti gyűjtést dokumentálni kell, amely alapját képezi a viszonossági követelések megítélésénél. A kampányfőnöki teendőket ellátó tag a legaktívabb és legeredményesebb taggal azonos mértékben kerül megítélésre.
C/  A Megbízói Közösség tagjai kötelesek a szórólapozásban és a plakátozásban részt venni.
D/ A Megbízói Közösség tagjai más országgyűlési képviselőjelölttel Megbízói Becsületszerződést nem köthetnek,  kampányát nem segíthetik.
E/ A kampánystratégia kialakítása a Megbízói Közösség tagjai, a Megbízott és az öt jelölő párt közös feladata. A kampány politikai és anyagi felelőse maga a jelölt, illetve a párt. A kampányfőnök a szervezést és a végrehajtást irányítja, felügyeli.
F/ A Megbízott (a jelölt) más csoportokat, vagy egyéneket is bevonhat a kampányába, velük hasonló megállapodást köthet, ami céljaiban és elvárásaiban nem lehet ellentétes jelen szerződéssel, de erről a többi településen megalakult Megbízói Közösséget előzetesen tájékoztatnia kell.
G/  A Megbízói Közösség e szerződést aláíró tagjainak száma nem bővíthető a Megbízott hivatalosan jelölté válását követően, ami a kampánystáb növelését nem korlátozza.
6. Visszahívás
A/  Megbízott tudomásul veszi, hogy ha az adott Megbízói Közösség megvonja tőle a bizalmat, akkor a  Megbízói Közösségnek joga van e szerződés alapján a megszerzett mandátumáról történő lemondásra felszólítani és az erre vonatkozó döntést nyilvánosságra hozni.
–    Amennyiben a Magbízott egyéni jelöltként jutott mandátumhoz, akkor az egyéni választói kerültben lévő Megbízói Közösségek tagjainak 50%+1 fő akarata szerint kell eljárnia.  Kijelenti továbbá, hogy e kötelezettségét e szerződésben biztosított megbízói támogatásra tekintettel önként vállalta a mandátumáról történő lemondást, és azt annak ellenére teljesíti, hogy a jogi szabályozás szabad mandátumról rendelkezik, mivel szabad akaratából a törvényben meghatározottnál magasabb erkölcsi követelményeknek kíván megfelelni. Amennyiben mégsem tenne eleget ezen vállalásának, úgy a Megbízói Közösség minden egyes tagjának az eddigi munkájának arányában 100 ezer, azaz százezer forintot megfizet, ami jogi úton is érvényesíthető.
–    Amennyiben a Magbízott országos listán jut mandátumhoz, akkor a párt közgyűlése, vagy küldöttgyűlése tekintendő a Megbízói Közösségnek.
B/ Az egyéni választókerületben mandátumhoz jutó Megbízott tevékenységét a Megbízói Közösségek tagjai közül megválasztott Megfigyelők (5 fő) ellenőrzik, amelyek felhívására a Megbízott a felmerült kérdésről köteles tájékoztatást adni. Ezt követően a bizalom megvonását írásban, részletes indoklással kezdeményezhetik a Megfigyelők. E kezdeményezésről a Megfigyelők egyszerű szótöbbséggel döntenek.  A visszahívásra vonatkozó megfigyelői indítványt első fokon a Megbízott jelenlétében az adott Megbízói Közösségek önállóan bírálják el. Döntését többségi határozattal hozza meg (a tagok 50%-a + 1 fő). A Megbízott szavazati joggal rendelkezik a Megbízói Közösség gyűlésein.
C/  Ha az egyéni választókerületben mandátumhoz jutó Megbízott nem ért egyet a Megbízói Közösség döntésével, köteles ennek indokait részletesen írásban és szóban kifejteni a Magbízó Közösség tagjainak, és a jelölő párt  helyi és országos szerve részére megküldeni, amely jószolgálati testületként jár el, de a Megbízói Közösség döntését nem írhatja felül.
D/  Megbízott a jelen szerződésben foglaltakért a saját jó hírnevével is felelősséget vállal. Kijelenti, hogy amennyiben a Megbízói Közösség tőle a bizalmat megvonja, úgy feljogosítja a Megbízói Közösséget, hogy ezt a magatartását és annak erkölcsi minősítését bárki előtt ismertté tegye.
E/  A Megbízott köteles az olyan képviselőtársával megszakítani a kapcsolatot, akit – hasonló társadalmi szerződés alapján – másik választókerület polgárai visszahívtak, de ennek ellenére mandátumáról nem mondott le.
F/  A Megbízott és a Megbízói Közösség tagja jelen szerződés aláírásával, a Megbízói Közösség által megbízott ügyvédnél vagy közjegyzőnél letétbe helyezi az aláírt Becsületszerződést és annak szerves részét képező Pártprogramot illetve annak alapján a Magbízói Közösségekkel egyeztetett helyi választókerületi programot.
G/  A Becsületszerződés egy hiteles példányát, a pártprogram kivételével, a mellékletekkel együtt
Budapest, …………………..    ………….
……………………………….                      ………………………….
megbízott                                                         Megbízói Közösség
képviseletében legalább három megfigyelő
 Mellékletek:
1.    A jelölő párt programja
2.    Egyéni választókerületi program
3.    A Becsületszerződést megkötő Megbízói Közösségek tagjainak listája
4.    A Megbízói Közösségek által megválasztott Megfigyelők listája

Forrás: NIF

A közösségi oldalakon futótűzként terjedt a híre a győzelmének Bahmutban. Számos kommentelő a sztálingrádi győzelemhez hasonlítja ezt az eseményt, de nem is csoda, hiszen az Ukrajnában dúló háborúnak eddig ez volt a legtovább tartó és legvéresebb csatája.

Az ukrán egységek teljes NATO támogatást élveztek, a Nyugat öntötte és a mai napig önti a pénzt Ukrajnába, miközben a korrupt ukrán rezsim vezetői dollármilliókat tesznek zsebre, illetve „ültetnek át” magántulajdonban saját népük kivéreztetése és Ukrajna, mint ország kiárusítása árán.

Hosszú hónapokig tartott a rendkívül véres küzdelem Bahmutban, Bahmutért. Zelenszkij a várost erődítménynek nyilvánította, és azt parancsolta katonáinak, hogy minden áron védjék meg a várost. Tette ezt annak ellenére, hogy katonai szakértői, de nyugati katonai vezetők is értelmetlennek tartották a város védelmét. Bahmut az ukránok, de az oroszok mészárszéke is lett.

A Nyugat és a NATO hihetetlen katonai támogatása ellenére, egy orosz magánhadsereg legyőzte Bahmut védőit. A NATO-t győzték le Bahmutnál.

Az oroszok már többször is bebizonyították a történelem során, hogy elszántságuk és hazájuk, a Földanyácskához való kötődésük elvitathatatlan. Az oroszok a Nagy Honvédő Háborúban sem Sztálinért harcoltak, hanem a hazájukért, Földanyácskáért.

Ez az, amit a végtelenül öntelt, pökhendi és arrogáns angolszászok és a hozzájuk csapódott, identitásukat teljesen elvesztett németek, vagy a gyarmatbirodalmukból meggazdagodott, de ennek ellenére ma éppen gazdasági és társadalmi mélyrepülésben levő franciák, képtelenek megérteni.

Ezek a felvételek pedig sokáig emlékezetesek maradnak, de az is lehet, hogy beíródnak a 21. század történelmébe:

Forrás: NIF

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,5

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, –

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér…

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki „beslisszol”, elinal,

Nem „battyog” az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

– Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg…

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet…!

Tisztelt Honatyák!

Nagy a baj a világunkban! Az ukrán-orosz háború tovább eszkalálódhat, amennyiben Finnország és Svédország NATO - taggá válna, ami akár a III. világháború kitörését is okozhatja. Ne legyenek kétségeink, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi demokrata adminisztrációja ne alkalmazná a jól bevált „ukrajnai mestertervét”, hogy kiprovokálhasson Oroszországtól olyan katonai lépéseket, amelyek biztosíthatnák hazájuk biztonságát. Mindezt csak azért, hogy Oroszországot agresszorrá kiálthassa ki és így a NATO közvetlenül és „jogszerűen” megtámadhassa az Orosz Föderációt. Felvetődik a kérdés: Ki az igazi agresszor? – Az, aki kiprovokálja, vagy az, aki kénytelen katonai lépéseket tenni országa védelmében?

Emlékezzünk vissza a kubai rakétaválságra (1962. október 14.)! Hruscsov és Kennedy 14 nap alatt meg tudtak egyezni, mert a Szovjetunió figyelembe vette az USA jogos biztonságpolitikai érdekeit, és leszerelte nukleáris rakétáit. Most nem ez a helyzet.

Az Amerikai Egyesült Államok már nem a „világbéke” védelmezője. Sőt… A NATO védelmi jellegét kezdi támadóvá alakítani, és az Amerikai Egyesült Államok birodalmi érdekeinek alárendelni. A NATO folyamatosan megszegte a szovjet és orosz biztonságpolitikai megállapodásokat. 

 Az Európai Unió nemzetállamok szövetségéből lopakodó módon kezd „Európai Egyesült Államokká” átalakulni, miközben az európai érdekek képviseletét feladva az USA vazallusává vált.

 Oroszország ma már nem azonos a Szovjetunióval, amely egyedüli módon saját akaratából felbomlott, és lehetővé tette tagállamainak, hogy önállósuljanak, azzal az elvárással, hogy függetlenek maradjanak, és ne veszélyeztessék az Orosz Föderáció biztonságát.

 Oroszország két dolgot kért Ukrajnától, hogy ne akarjon belépni a NATO-ba, és a többmilliós orosz kisebbség üldözésével hagyjon fel, illetve biztosítson számukra autonómiát. Ukrajna függetlenné válásával mire jutott? – Közel 20 millió állampolgára hagyta el hazáját, és nem a háború miatt. A Krím-félsziget legitim népszavazás eredményeként lett az Orosz Föderáció tagja.

 Magyarország Fidesz-KDNP kormánya a történelmi tapasztalok alapján bölcsen és jogosan áll ki a béke mellett, amit nem szabadna feladnia. A magyar parlamentnek 1 400 kilométernyi indoka lehet, ha figyelembe vesszük a finn-svéd és orosz határ hosszát, hogy ne ratifikálja a Finnország és Svédország NATO-csatlakozását. – Most tekintsünk el Finnország és Svédország velünk szembeni ellenséges magatartásától!

 Tisztelettel kérem országgyűlési képviselőinket, hogy éljenek a szabad mandátumuk adta lehetőséggel, – és ne a frakciófegyelem határozza meg döntésüket. A józan ész és a lelkiismeretük vezérelje Önöket.

 Kérem, mint a magyar nemzet tagja, hogy név szerinti szavazással döntsenek, hadd lássuk arcukat, amikor kimondják az IGEN -t vagy a NEM -et.

 ­­­­­

Budapest, 2023. március 22.

                                                           Isten áldja Magyarországot!

Takács András

a 2006-os őszi, budapesti Kossuth-téri

demonstráció felelős szervezője